Tolna Megyei Népújság, 1982. november (32. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

1982. november 20. Képújság i3 Az elefánt és a farkas (Kalmük népmese) Egyszer a sztyeppén összeta­lálkozott az elefánt és a far­kas. Mind a ketten nagyon' éhesek voltak. A farkos meg­szólalt : — Elefánt, minden bizony­nyal éhes vagy. Föltétlenül va­lami ennivalóihoz kell jutnod. — Igazad van, farkas, lá­tom, te törődsz velem. De ho­gyan gondolod? Hol találunk ennivalót? — Itt nem messze van egy hodály. Abban birkák feksze­nek. Ahogy besötétedik — megrohanjuk. — Nem lesz ez jó, te farkas. Én félek rátámadni a birkák­ra. Őrzik azokat. Én nem ro­hanok meg semmit. — Jól van, akkor elmegyek én egyedül, zsíros, jóízű bá­rányt hozok, pukkadásig tele­falom magam.' De te ne is kérj egy falatot se. Úgysem adok. Aki gyáva, az ne egyen. Az elefánt gondolkodott egy kicsit, és így szólt; — Milyen segítség lennék én neked? Mi hasznod lenne ab­ból, ha véted tartanék? Vagy talán félsz egyedül elmenni? — Nem félék én egyedül sem. De te még egyedül is könyebben boldogulnál, hiszen nagy és erős vagy, egyedül is legyőzöl, és szétszórsz akár száz ellenséget is. Te még nél­külem is élmehetnél a bárá­nyokért. — Látom, ravasz vagy, te farkas. De engem nem csapsz be; — Mit is mondasz, te ele­fánt? Hiszen te erős vagy, sok­kal erősebb, mint én. Ahány birkát leölsz, azt mind magad­dal viheted. Közeleg már a tél is. Tartalékolni is kéne valami harapniivalót. — Legyen, ahogy akarod. Menjünk együtt. Amikor besötétedett, óvato­san a hodólyhoz lopakodtak, útközben az elefánt suttogni kezdett: — Farkas, én mégis félek. Ha baj van, te elfutsz, engem meg otthagysz. Kössünk egy kötelet mindkettőnk nyakára. Akkor egész idő alltatt együtt leszünk, és eqyikünk sem hagy­ja ott a másikat. A farkas beleegyezett. Egy kötéllel összekötötték magu­kat. Amikor odaértek a bárá­nyokhoz, a kutyák hangosan csaholni kezdtek. Az elefánt megriadt, elfeledkezett min­denről, és elindult visszafelé. Ment, és a farkast vonszolta maga után. Elfeledkezett arról is, hogy össze vannak kötve. A farkas kiabálni kezdett: — Hová mész, te elefánt? A kutyák csak azért ugatnak, ment félnek tőlünk! De az elefánt se lát, se ha#, csak szaporózza a lépteit. A hurok meg mindjobban rászo­rul a farkas torkára. A farkas hörög és fuldokliik, de az ele­fánt nem áll meg. Egyszer hát­ranéz, és látja, hogy a farkas kínlódva fut mögötte, fogai összeverődnek, nyelve kilóg, szeme vérben forog, Az elefánt hallá'lra rémült, és teljes erejé­ből futásnak eredt távgli tájak felé. Azóta sem él elefánt a sztyeppén. (Migray Ernőd fordítása) Deneue Kevés embernek van alkalma arra, hogy a bőrszámyú emlő­söket közelebbről is megfigyel­je. Többnyire csak az alkonyati égen feltűnő gyorsan szárnyaló alakjukat látjuk néhány pilla­natra, máskor a padlások ge­rendáin vagy a barlangok szik­lafalán csüngő példányok okoz­nak teljesen indokolatlan ré­mületet. A denevérek senkit sem bántanak, sőt még az a széké­ben elterjedt nézet sem igaz, hogy repülés köziben az ember hajába kapaszkodnak. A denevérek az egyetlen olyan eml'őscsaport. amelynek tagjai valódi repülésre képesek (a re­pülő mókus például csak az ug­rás Lendületét és kifeszített bőr- vitorlóit használja siklóreDÜlés közben). A kereken ezer faj leg­nagyobb része rovarévá, de a trópusokon gyümölcsevők, sőt vérszívók is akadnak. Denevér- maradványokat már az eocén földtörténeti korból ismerünk, ami azt jelenti, hoav a mai fa­jok ősei már 70 millió évvel ez­előtt repkedtek a leveaőben. Hazánkban 24 denevérfajt mu­tattak ki, de köztük csak néhány akad, amelv viszonylag gyako­rinak nevezhető. Sajnos, a de­nevérek száma az. utóbbi idő­ben nemcsak hazánkban, de egész Európában is nagyon megfoqyott. A nesztelenül repülő állatok gyors kanyarodásokkal követik a levegőben cikázó rovarokat, a sötétben is ügyesen kitérnek minden akadály elől, és pon­tosan tájékozódnak a legkacs- karinqósabb alagutak útvesztői­ben is. Ezt a képességüket kü­lönleges radarberendezésüknek köszönhetik. Orrukon, illetve szájukon át 30-60 ezer rezgés­számú ultrahangot bocsátanak ki. amelyet az ember már nem kéoes érzékelni. Ezek a suga­rak az útba eső felületekről visz- sz-iverődnek n denevér fülébe, amely így csípi el a menekülő leokét, a szúnyoqot vaav a cse­rebogarat, de ilyen módon ke­rüli ki az útiába kerülő áqakat is. Az olasz Spallanzani volt az első, aki ezt egy szellemes kí­sérlet segítségével bebizonyítot­ta. Teljesen elsötétített szobá­ban baglyokat és denevéreket engedett szabadon. A baglyok vaksin verdestek és állandóan nekiütődtek a finom drótszálak­nak, amelyekre a tudós apró csengettyűket erősített, a dene­vérek viszont könnyedén átsu­hantak közöttük és egyetlen­egyszer sem szólaltatták meg a csengőket. A hazai denevérek egytől egyig rovarokkal élnek, és kö­rülbelül ugyanazt a szerepet töltik be éjszaka, mint a leve­gőben cikázó fecskék napköz­ben. Legtöbbjük csak a szürkü­let beállta után merészkedik elő rejtekéből, a korai denevérek azonban szép őszi napokon akár délben is vígan vadószgatnak a magasban. Bayer Béla: Aranytallér Arany az ősz, gingalang - motyogta monoton Petykó, mialatt gondolatai egyre akörül jártak, hogy miiéle fura szerzet lehet egy költő, ha efféléket ír. Ő biza már hétéves, de ezt nem érti. Még- hogy arany'az ősz! Arany? Anya mesélt egyszer valakiről, akinek sok aranya volt, — de az Mátyás királytól kapta, holmi kutyákért, — s biztosan nem volt költő. Ebbeni okoskodásainak egy tompa puffanás vette végét. Egy vadgesztenye hullt közvetlenül a lába elé. Petykó összerezzent, maid fölnézett. Nini! Gesztenyefa! Vad- gesztenye! - csudálkozott. És csakugyan: egy terebélyes vad­gesztenyela magasodott fölébe. — Hogy én ezt eddig nem vettem észre! — A fa egy ódon parkban lakott — igaz kissé távol a lakó­teleptől —, s bár éveit soha nem számolta, úgy nagyapával lehe­tett egyidős. Egy kisebb csoport fenyő, s néhány ezüsthárs voltak a szomszédai. Velük élt itt háborítatlan, miközben tavaszra ősz járt, s az őszi ködökre tél. Petykó gyakorta járt el alatta, ha isko­lába jövet át-átvágott a parkon. Vénülő, vastag törzsű la volt. Lábaihoz csitri bokorlánykák kucorodtak, hajukba aranyos maslit álmodott a korai lény. Odalönt, az ágak sokszögében, megannyi aranytallér — akár a mesében. Selyempuha lénybe mártóztak a megsárgult levelek, egy helyütt pedig —.egy görbülő ág bogán —, cinkosan nevetgélt egy lalatnyi égdarab. Ősz volt. Aranyősz, s Petykó megsejtett valamit a költészetről. Matematikai fejtörő Sorozatunk nyolcadik felada­ta így szól : Egy nagy áruházban a moz­gólépcső húsz lépcsőfokkal az első emeletről a másodikra ve­zet. Az emelkedés öt méter és az út 10 másodpercig tart. Egy ember ezen a lépcsőn lefelé igyekszik, a másodikról az első emeletre. Ha másodpercen­ként bárom lépcsőre tud rá­lépni, mennyi idő alatt ér te? • . A megfejtéseket a Tolna me­gyei Népújság szerkesztősége címére: Szekszárd, Beloiannisz u. 1—3. 7100 küldjétek. Bekül­dési határidő: november 26. A levelezőlapra, borítékra kérjük, írjátok rá : matematikai fejtörő. A késve érkező megfejtéseket nem tudjuk figyelembe venni. A hatodik feladat megoldá­sában a szekszárdi I. számú Általános Iskola tanuiói jeles­kedtek. Sok jó megoldást kap­tunk még DeJi Richard 8. osz­tályos tanulótól (Bátaszék, Jó­zsef A. u. 17.), Szimcsik And­reától, aki 6. osztályos (Bony- hád, Deák F. u. 47.), és Volk- maon János 4. osztályos tanu­lótól (Alsánána, Dózsa u. 50/a„) A megyei úttörőelnökség könyvjutalmában Deli Richard részesült. A feladat megoldásai közül kettőt közlünk: 9x4 = 36 6x9 = 54 1x2 = 2 1x3 = 3 9x2 = 18 6x3=18 ek Igen érdekes a denevérek szaporodása. Ősszel párzanak, de a pete csak a téli álom be­fejezése után, tavasszal érik, és a hímivarsejtek csak ekkor ter­mékenyítik meg. A nőstények, fajtól függően, épületek alkal­mai zugaiban, padlásain/ fa- odúban hozzák világra többnyi­re egyetlen kölyküket. A csupasz és vak fióka először a farok- vitanla felhajtott részéből átló „zacskóba” kerül, s onnét má­szik fel anyja szőrzetébe kapasz­kodva a mellbimbókig. Eleinte a nőstény vadászat közben is magával' Cipeli, de később már egy-egy gerendán „felejti” fió­káját, miközben ő maga zsák­mány után jár a levegőben. A nálunk is gyakori közönséges denevér nőstényei néha na­gyobb csapatba verődnek össze elles idején az elhagyott pad­lásokon. Az ilyen „szülőszobák­ban” akár többszáz állat is ne­velheti kölykeit. A fiatalok gyor­san fejlődnek és 5—6 hetes ko­rukban már önállóan röpköd­nek. A madarakat már a múlt szá­zad vége óta rendszeresen gyű­rűzik a kutatók, a denevérek je­lölése viszont csak 1921-ben kezdődött meg. A madarak a csődjükön viselik a számokkal ellátott kis alumínium gyűrűt, a denevéreknek az alkarjára erő­sítik. A jelölések nyomón tudtuk meg, hogy egyes fajok jelentős távolságokra vonulnak. Egy ko­rai denevér például', amelyet Budapesten jelöltek, Minszk kö­zelében, 900 km távolságban ke­rült ismét emberkézbe. Egyes alkalmas barlangokat a telelő állatok nagy távolságokról is felkeresnék. Sajnos, sokan még ma is fél­nek g denevérektől, különösen, ha nyári éjszakákon a nyitott ablakon át egy-egy a szobáiba téved. Pedig legtöbbször néhány „tiszteletkör" után újból kirepül a szobádba, de 'ha netán a füg­gönybe kapaszkodna, segíte­nünk kell. 'Fogjuk meg a két uj­junkkal a tarkója mögött, hogy az állat ne haraphasson, úgy engedjük a szabadba az elté­vedt szúrtyogvadászt. S. E. A számok a négyzetben bizo­nyos szabályok szerint helyez­kednek ei vízszintes és függőle­ges irányban. E szabályok alap­ján írjátok be a kérdőjel helyére a hiányzó számot! n 3 2 2 4 a 6 a Múlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése az alábbi közmondás: Akinek nem in­ge, ne vegye magára. TÖRŐ ISTVÁN: Kiolvasók í. Róka van a kertünkben, szaladj Pellár kerüld meg! viszi is már a csibét kiszámolom Erzsikét! 2. Ákos maradt utoljára, neki kell hát hunynia, odaadom a macskát meg rókával a Peliárt. 4 A SZEKSZÁRDI HÚSIPARI VALLALAT FELVESZ JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL ÉS KEDVEZŐ SZOCIÁLIS KÖRÜLMÉNYEK BIZTOSÍTÁSÁVAL: szakirányú egyetemi, illetve főiskolai végzettséggel és gyakorlattal rendelkező- MÜSZAKELLÁTÁSI MŰSZAKVEZETŐT,- GÉPJÁRMÜKARBANTARTÁSI FŐMŰVEZETŐT, jogtudományi végzettséggel- JOGÜGYI ELŐADÓT, legalább középiskolai és középfokú szaktanfolyami végzettséggel- HIGIÉNIKUST,- MŰSZAKI ELLENŐRT, mg. szakközépiskolai végzettséggel- TERÜLETI ELLENŐRT, középiskolai végzettséggel és gyakorlattal- TERMELÉSPROGRAMOZÓT,- BÉRELSZÁMOLÓT, valamint adminisztrációban is jártas- gyors- és gépírókat. Jelentkezés : a vállalót személyzeti és oktatási osztályán, Székszórd, Keselyűsi út 24. (443) A TOLNA MEGYEI BERUHÁZÁSI VÁLLALAT, SZEKSZÁRD ÁRVERÉS ÚTJÁN - BONTÁSSAL EGYBEKÖTVE - ÉRTÉKESÍTI AZ ALÁBBI SZÁMÚ INGATLANOKON LÉVŐ ÉP ÖLETEKBŐL, ÉRVÉNYEKBŐL KIKERÜLŐ BONTÁSI ANYAGOKAT: Szekszárd, Alkotmány u. 12. szám, Szekszárd, Alkotmány u. 9. szóim, Szekszárd, Alkotmány u. 10. szám, Szekszárd, Béri Balogh A. u. 8. szám, Székszárd, Wesselényi u. 3. szám (Zahratlka-féle ingatlan). Árverés helye a helyszínen. Árverés ideje: 1982. november 26. A fenti ingatlanok sorrendjében 8 óra, 8 óra 30 perc, 10 óra, 9 óra, 9 óra 30 perc. A kikiáltási ár: 27 000,- Ft-tóll 100 000,— Fí-ig terjed. Óvadék a vételár 15 százaléka. Az ingöltlanok árverés előtt megtekinthetők, 1982. novemlber 24-én 9—11 óra között. (468) Tamási! Tamási! Tamási! A LAKÁSKARBANTARTÁSI-, ÉPÍTŐIPARI SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSE ÉRDEKÉBEN ÚJ SZERVEZETI FORMÁK BEVEZETÉSÉVEL HÁLÓZATFEJLESZTÉST HAJTUNK VÉGRE. E tárgyban, s a lehetőségeket illetően tájékoztatót tartunk 1982. november 22-én 17 órakor a tamási telepünk iroda­helyiségében (Tamási, Rákóczi u. 21.) Minden építőipari szakmában, de különösen az alábbi szakmunkások érdeklődését várijuk:- kőműves, hidegburkoló,- ács,- festő, mázoló,- melegburkoló,- asztalos, üveges,- villanyszerelő, lakatos,- vízvezeték-szerelő,- gázszerelő. Tm-'i Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet Székszárd, Epreskert u. 10. Telefon: 15-133. (438) <4 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom