Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-05 / 233. szám

AtfÉPÜJSÀG 1982. október 5. Moziban Csak iHa pánik nem lis» legalább némi 'izgalom azért végiigihiullá- mozlhlatott volna- a- nézőtéren. Vagy ha- az inem, akkor legalább egy llcis 'nevetés. ‘Elvégre víg ja - téknaik is szánták ezt a bűnügyi történetet az alkotók: a forga­tókönyvet író iés a főszerepet játszó IBujto-r István, a rendező Szányli G. Sándor... és még sokan imáso-k (akik közül — nem csak az illendőség 'kedvéért — meg kell említenünk Bánihidy Lászlót). Tehát Se nevetés, se izgidloim? — kérdezhetné az ol­vasó. Szó, Imi szó, be kell ér­nünk némi halvány mosollyal és egy ikevés jóindulatú érdek- iádéssel. Az unalomnál termé­szetesen ez is többet ér, miért azt nem állíthatjuk, Ihogy a -más­fél ára -alatt állandóan a-z órán­kat lestük. 'Mert van azért eb­ben a filmben Ijól-rosszul meg- koreografál-t verekedés, autós üldözés, távas-öves puskával el­követett több rendbeli gyilkos­ság, vallatás a pincében, rend­őrségi helikopter, szemfüles kis­gyerek, -hiányos öltözetű höl­gyek, kétbalkezesnek látszó, ám végiül mégis eredményes -nyo­mozók. Ami -ez utóbbit, Oz ered­ményességet illeti, természete­sen egy 'pillanatig sem lelhetnek kétséq-ei-n'k. iNiinc-se-nek, a- sO-blo- nos'ságába-n is 'bonyolult fonala - tákönyv ellenére. Már az első Könyv Segíts, Ovidius! Miben lelhetne segítségünkre 1982-ben a római költői. Pub­lius 'Ovidius -Niaso, aki li. e. 43— i. sz. 18-iiig- terjedő 'időben élt? Kegyvesztett költőnk egyik leg­híresebb alkotása, az Ars arnoi- toria i(A szerélem művészete) miatt került o Fekete-tenger­parti városiba, Tamilba a szálm- űzölttek sorsára'. Ovidius két erotikus tainlköll- temlényét — 'A szerelem művé­szetét és A 'szerelem orvossá­gait — -vette gondozásába az Európa- és a Helikon Könyvki­adó. Hogy Imiiért éppen most je­lentették meg 'Picasso -rajzia-iva! ezt a könyvet? Talán azért,, mert napjainkban sok szó es-ik a szerelemről-, a szexuális fel­világosításról. A „moilaidkodás", a ipormgg-ráfila oly -mértéket öi- tött szerte la- világon, hogy a ki­zárólag embernek szánt „földi érzés" már 'alig-faliig- Iáit -napvi­lágot. IM-i gyötri a líe'lkeke-t? Mii­ért la- gond, -a bánat? Szülőik, -ne­velők, népművelők, orvosok, ku­tató 'professzorok' keresik a megfelelő hangot két ember, férfi és -nő párkapcsolatá-ntak korszerű, helyes, minden ilgiényt kielégítő 'alakítására. A rádió és televízió sorozatot tervez a sze­xuális „lkulltU'rá'Olatllainság)iról". Történeti áttekintést adnak majd az ókortól -napjain kiig irodalmi alkotósokkok versek­kel. A szemiéremsértő irodalom, rajzok, fényképek, kísfil'mek el­lenpontjaiként jelent meg ez a könyv. A százoldol-nyi alkotás- bam az aranykori -római költé­szet 'pompáján keresztül játé­kosan tanltja az1 ezerarcú, a meg-ismerhetetlermék tűnő, a gazdagító, a nyomárba döntő, a felemelő és II,etaposó -érzést-, amit így ineveznék: szerelem. Ami nem egyéb, mint a kisze­melt, a- szeretett személy iránt megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem. Hogy miként oldódjunk fel1 ebben az érze­lemben, hogyan éljünk a drága ajándékkal, erre tanít Ovidius. Költői Viliágához simuló kitűnő társra találtak a kötet szerkesz­tői korunk „mindenesének”, a spanyol! származású francia festő, grafikus, szobrász, kera­mikus, díszlettervező, Póblo Pi­casso grafikáiban. Ovid tus tanácsa: „a művé­szettel ike'l'l megzaibo'lázni Ámort." A kötet* fordítói, Béde Anna és Szatbmáry ILajos is ezt hirdetik. A szövegben előforduló görög neveiket lés a hozzájuk kapcsolódó 'jegyzeteket külön fejezetben találjuk. Ezzel válik egésszé A Szerelem. decsi­semmi pánik tíz pereiben tudjuk, hogy nem a rablóbanda, hanem a magyar rendőrség szerzi meg a máso­dik világháborúban a tóba zu­hant német repülőgép kiincs- rakományát. Ugyanis a történet ismét kincs Ikörüi bonyolódik, A módszer -túlontúl ismerős a Piedone-filmekből. Bujtor István mentségére legyen -mondva, vál­lalja ennek ódiumát, sőt egy fintor még a boldog emlékű Maigret felügyelőnek- Hjut, Kern András közreműködésével. Szóval többrendbeli licenc- á-tvétel történt, tőkés piacról. Az ennek alapján gyártott hazai termék azonban, azt hiszem, nem adható el konvertibilis va­lutáiért (talán nem is szánták ilyen célra). Mindössze hazai fogyasztásra 'alkalmas. Éppen- hogy csak.-gy­A szekszárdi Nagyvilág mozi műsorán szerepel ítélve című amerikai film a Dicsőségre Pro teatro-díj Az elmúlt színházi évad ki­emelkedő művészi teljesítmé­nyéért odaítélt ,jRro teatro"-díj átadásával kezdődött vasárnap Kálmán Imre „ördög lovas” cí­mű nagyoperettjének bemutató­ja a Pécsi iNemz-e-ti Színházban. A -díjat -Kul-ko János színiművész­nek nyújtottál át 'Nógrádi Ró­bert igazgató. iKufkb János Schiller Haramiák című darab­jának iFerenoeként, Páskán-dy Géza- Vadorzójának főszerepé­ben, 'Brecht Oóbo-k és trombiták című drámájának Szímpki.ns ko­mám y,ükjeként s Feydeau Balek­jének, Pon-tagmoc-nak szerepé­ben nyújtott kimagasló alakí­tásaiért vehette át az elisme­rést. A P-ro teatro-díj kitüntetett­je a vasáinnaipi Ibemu-tatón Ká­roly szerepében, tóncosiko-mikus- kiént llépett a közönség elé. Kálmán 'Imre ö-rdöglovasát V-as-Zoltán 'Iván rendezésében, Tord'ay Haj-na-í jel-mezeiben, Gsányii Árpád díszletei között adták elő la Pécsi 'Nemzeti Szín­ház művészei. A zenekart -Papp Zoltán karmester vezényelte. Rádió Betakarítás 'Faragó Vilmos vasárnapi rádiójegyzetében sok minden­ről beszélt. A newtoni lepoty- tyonó almától, ami a nagy tu­dóst egyik máig igaz tételének megfogalmazására ihlette, el­jutott a saját fejére pottyant körtéig. Persze ilyenkor ősszel, nincs semmi különös abban, ha va­lakinek — aki egy dúsan termő körtefa aiatt elmélkedik —, kör­te pottyan a fejére. És ha pub­licista - mint Faragó Vilmos -, akkor ez a tény is elmélkedés­re, gondolatok megfogalmazá­sára készteti. Valószínű, hogy fizikusok, kémikusok, netán csil­lagászok esetében is hasonló a helyzet, esetleg ez utóbbiak nem kapnak szót a rádióban, hogy gondolataikat elmondják. Faragó Vilmos viszont szót ka­pott és bizonyította, hogy egy jó tollú ember - mint ő — ak­kor is tud tíz percig beszélni, ha különösebb mondandója nincs is. így volt ez vasárnap is. amikor Betakarítás című jegyzetében az almától a kör­téig, onnét az érett málnán ke­resztül a duzzadó hagymáig, a keservesen kezdődő tavasztól a dús termésű őszig jutott el. Az eset kapcsán (miért ne?) nekem is született néhány gon­dolatom. Az jutott eszembe, hogy nagyon sokan vannak, akiknek illik, vagy legalábbis azt hiszik, hogy illik beszélniük bizonyos gyűléséken, értekez­letéken, még akkor is, ha nincs semmi új mondandójuk, ha a mindenki által ismert dolgokat ismétlik is. „Letudják” a tíz percet, fél órát, aszerint, meny­nyire taksálják magukat, és utána unottan hallgatják a hozzájuk hasonló - szintén kö­telességből felszólalókat, az előttük, vagy utánuk szólókhoz csatlakozókat, az egyetértőket és a látszatellenszólókat. Sokan vannak, még többen vagyunk, akik nap mint nap kénytelenek vagyunk végighallgatni őket, mert (sajnos) nem a rádióban beszélnek. Azt ugyanis le lehet kap­csolni. — Tamási — Kórushangverseny a zenei világnapon Október 1-én, 2-án és 9-érv országszerte 'hangversenyeket rendeztek és rendeznek a zenei világnap alkalmából. A hazánk - béíi 'reprezentánsokat ezúttal olya-n énekkarok jelentik, ame­lyek már Iható ralinkon 'kívüli- is öregbítették a Kodály-állmodtü zenélő ország ‘jó hírnevét. Szekszárd régiója ban tájéko­zódva említsünk mieg — betű­rendet követve — néhány kó­rust a 'harminckettő közül: a bajai 'Liszt Ferenc énekkart ('karnagya: 'Víglh 'László), 0 ka­posvári Vifcár Béla vegyes kart (Záká-nyi Zsolt), a Pécsi iNeve- tőik Háza -kamarakárusát és a P-écsii (Janus Pannonius Tudo­mányegyetem 'kamarakárusát (mindkettő vezetője Tíllali Aurél), és a napokban, nálunk járt Szé­kesfehérvári -Volán Vasvári női kart '(vez.: -Hartyányí Judit). 'Az ünnepi esemény -alkalmá­ból, no meg, mert a -nevezetes esemény más jeles ünneppel, is, a Kodály-iévvel' is egybefonódik, jutnak eszünkbe történelmünk immár egyik nagy alakjának sziavai :,,... miniden ember aoy- nyit ér, amennyit embertársai­nak 'használni, 'hazájának szol­gálni tud. 'Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik legihataiímasaibb eszköze, s aki ezt minél több embernek -hoz­záférhetővé te-szli, az emberiség jótevője." Majd másutt : „A mag e'l van vetve, nem 'kei'l csak a békesség és O1 szeretet májusi esője, hogy kalásziba szökjön." iE két egymósbafonádó gon­dolatnak manapság különös he­lyi értéke van. Vá'lságihalmazo- kat említhetnénk, az élet hori­zontális és vertikális -metszetei­ben egyaránt, és meglepő, hogy milyen 'sokan vélik felfedezni a zene így vagy úgy gyógyító íir- ját, ímeg-egészsége-sítö hatalmát a Villágkavairgáslbton (bár, bogy a zenélésnek -milyen tág köré­ben — értelmezésében, az más dolog: ennek taglalásába most ne menjünk bele). Jó érzést kelt, hogy az orszá­gos műsorban felsorakoztatott kórusaik Írországtól és Belgium­tól egészen Franciaországig és Olaszországig vitték (Ausztrián keresztül) 'hazánk és kultúránk legszebb üzeneteit; a fogadta­tás pedig — e sorok írója is ta­núsíthatja a iközeímúitból — ugyanolyan em'bermeleg és re­ményteli, mint amilyen gesztu­sokkal 'mii magunk közeledünk távolabbi embertársaink, felé. Ennyiben hát a zenei intonáció jóval többet -jelent az angolnál, eszpera.ntónál, 'bármely világ­nyelvnél ... '(Mert lelkünket köz­vetlenül -mutatja.) Szóljunk az október 1-i, szek­szárdi hangversenyről. Az estet két kórus adta: a már említett Székesfehérvári Volán Vasvári női 'kor, Hartyányí Judit vezeté­sével, és a Jobbágy Valér di­rigálta Szekszárdi Maidrigátkó- rus. Nem túl szerencsés női kart és energikus vegyes kort egy ka­lap alatt vizsgálni, s ilyetén va­ló összepárosításuk a hangver­senyen sem igazán optimális. Ám a szándék és megvalósítás tisztasága (és tisztessége!) sok mindent feledtetni tud, így el­sősorban azokra a dolgokra koncentrálunk, amelyek, így utólag visszapillantva- is, emlé­kezeteseknek tűn-nek. A női kar Kodá'ly-in-terpretációira gondo­lunk (az est kétharmada, az ün­nepi évhez is illeszkedőn, Ko­dé I y-mű-vek bői állt), a Veress- kórusira, és a Szo.ko lay—Csanádi darabra : a Karácsonyi pászto­rok címűre.-Egyértelmű benyomásunk volt, hogy a Madrigá Ikarus mindinkább Jobbágy Valér ke­zéhez szokik: minden változói­ban öröm s üdítő dolog volt hallgatni őket; a Kodály-mű- vekben, a iPouil'enc-darabban-, és tetszett a zórómű is: „Gye­re, boldogan borozzunk!" (Sző- nyi Erzsébet alkotása.) DOBAI TAMÁS TV-NAPLÓ Mi tesz veled, Dániel ? Szakonyi Károly, aki mindig érzékenyen reagált életünk mór- mór kötelező furcsaságaira, most hatrészes sorozatot irt, mint maga mondja, „a hétköznapok apróbb-nagyobb bosszúságai­nak kitett mai emberről". Tudjuk, vannak apróbb-nagyobb bosszúságaink, legföljebb azért kezdünk gyanakodniaz első rész után —, újraolvasva saját sorait, mert sok mindent eleve a rendező Szálkái Sándorra hárít. Az első rész után ugyanis fejcsóválva álltunk fel a készülék mellől, s némi aggodalommal gondoltunk arra, hogy szegény Dánielnek még öt hosszú folytatáson kell átvágnia magát. Mi lesz veled, Dániel? Persze, persze elkelne életünkben egy ilyen fondorlatos és gáncs nélküli lovag, aki azt keresi, hol és hogyan tud segiteni, miként nagy világirodalmi elődje, Don Quijote. Ám a világirodalmi összehasonlításnak itt nincs helye, nem is csak Miguel de Cervantes Saavedra miatt: más a szán­dék, más a szituáció. Egyszerűen nem tudom, hogy örülnénk-e, ha megjelennék életünkben egy ilyen minden-lében-kanál Dániel? Elromlik a lift? Az lenne a természetes, ha az arra egyedül illetékes meg­javítaná, s ha erre nem hajlandó, akkor lenne valaki, aki ezt a bizonyos egyedül illetékest kényszerítené, hogy haladékta­lanul lásson munkához. Dánielnek azonban megsúgta Szako­nyi, hogy az illetékes kizárólag aktákat gyárt, mégpedig tisz­ta lelkiismerettel, s egyelőre minden következmény nélkül. Te­hát Dánielnek kell akcióba lépnie, s teszi ezt oly ügybuzga­lommal, hogy három tanácstag is példát vehetne róla. Az eredmény? Egy halom létrát hordanak össze a lépcsőházban, a lift pedig továbbra sem működik. Dánielnek még öt folytatásban kell hasonló hőstettet végez­nie, meg is teszi nyilván, mégpedig a szatíra jegyében, mi pe­dig az első rész után némi aggodalommal nézünk erkölcs­jobbító buzgalma elé. Dániel, ennek nincs sok értelme. Leg­följebb mosolygunk ezen a buzgó igyekezeten, vagy még azt sem. Mert a fiit közben nem működik. Nem is fog, amíg oda nem rendelnek egy szakembert, aki megcsinálja. A szereplők is mintha beletörődtek volna abba, hogy ebben a részben már gyalog kell közlekedniök. Huszti Péter termé­szetesen jó, Gobbi Hilda is, Bordán Irén csinos, az elnyűhe- tetlen Páger pedig ugyanazokkal a gesztusokkal él, mint negyven évvel ezelőtt. De azért ne hamarkodjuk el a véle­ményünket. Lesz még öt folytatás, s talán lesz még egyszer ünnep a világon. Cs. L. Beszélgetés helyett Április volt. Az általános iskola második osztályába jártam, amikor szüléimét elhelyezték egy másik településre. Amikor megtudtam, hogy majd másutt lakunk, rettenetes izgalom vett erőt rajtam. Alig értem föl a tükröt, de makrancoson göndö­rödő hajamat fésülve állandóan pipiskedtem a foncsorozott jószág előtt, s heteken át azon tűnődtem, hogy melyik ru­hámba öltözködjem majd a „nagyiskolába" való belépésem­kor. Elérkezett a nap. Pontosan emlékezem, hogy hófehérre „meszelt" magas szárú cipőmet milyen izgatottan fűzögettem be, alig találtam a parányi lyukakba a fűző végével. Aztán „alkotásommal" elégedetten lépkedtem az iskola felé, amikor vidám gyerekcsoport előzött meg. A tornacipős, és parányi szandálos lábak eltipegtek az én magasszárúm mellett. Aho­gyan nekem az övék, úgy nekik az enyém tűnt fel. Az én meszelthólehér magasszárúm. Az iskolában zavartan dugtam a pad alá „különceimet", de éreztem, hogy mégis mindenki látja, hogy mindenki azt nézi. Édesanyámmal különösen sokat beszélgettünk a költöz­ködéssel járó „megpróbáltatásokról", várható kudarcokról, én mégis ideges voltam. Könnyen beilleszkedtem, hamarosan ba­rátaim is lettek. Átállásom történetén tűnődtem, amikor vasárnap délelőtt megnéztem a kamaszoknak szóló Szókimondó új tagokkal bő­vült adását a televízióban. Ezúttal dr. Popper Péter műsor­vezető a valami újba, szokatlanba való beilleszkedés nehéz­ségeit tűzte műsorra és ügyes segítőivel életjátékokkal, vitával próbáltak segítséget nyújtani, támpontot adni azoknak a diákoknak, akik a hozzám hasonló (meszelt) cipőben járnak. A műsor résztvevői játéktömböket mutattak be, recepttel szol­gálva azoknak, akiknek külső környezetükben állt elő új hely­zet (másik osztályba iratkoztak), illetve, azoknak, akiknek in­tim magánéletükben történt valamiféle „módosulás". A pszi­chológus összeállította műsor, úgy érzem, fölért egy meghitt osztályfőnöki órával, sőt egy családon belüli beszélgetéssel. Olyan beszélgetéssel, ami nem minden fiatalnak adatik meg. Gondolok itt a hátrányos helyzetű tizenévesekre, akiknek szü­lei nem törődnek a gyermekük kiegyensúlyozottságával, akik­nek teljességgel közömbös, hogy a gyerek külső keménységét, védekezését miként váltja föl egy természetes belső tartás: hogyan válik belőle egy szabadon élő ember, aki nem félti önmagát mindeneklelett, akit érhetnek kudarcok, aki képes felkészülten elébe állani a veszteségeknek is. Okosan és ki­egyensúlyozottan. V. HORVÁTH^ így csinálta ? Élvezetes ötven percet szerzett számomra péntek este a te­levízió a szegedi stúdió által készített portréfilmmel Liebmann Béla nyugdíjas fotóriporterről. Sokszínű, kalandos életpálya, ami a ma már nyolcvankét éves kolléga mögött áll, és aki ma is aktív, szerkeszti szegedi laptársunk sakkrovatát. Birtokosa egy sor kitüntetésnek az első világháborús Vaskereszttől a sztahanovista jelvényig - amit egyébként mint ktsz-fényképész, egyedül kapott meg. Tizenhat éves korában már főnökhelyet­tes volt, fényképezte a Temesvár fölött elszálló Zeppelin lég­hajót, sofőrködött a második világháborúban, „lencsevégre kapta" Horthyt és Rákosit és... Karády Katalint. Nos, az erről szóló részlet bosszantott föl. A színhely a sötét­kamra, ahol az előhivótálba lassan kibontakozik a híres színész­nő képe. Ahogy előjött, a fotós csipesszel kiveszi a hívóból és ugyanazzal a csipesszel beleteszi a fixirbe. Majd a csipeszt ismét visszateszi az előhívóba. Gondolom, más „játszotta el" itt a riportalany szerepét, olyan valaki, akinek gőze sincs a laboráfáshoz. De hogy az operatőr se tudná azt az elemi sza­bályt, hogy a fixír az előhívónak méreg? Hogy a csipesszel ki­emelt képet úgy keil beleejteni a rögzítőbe, különben a rög­zítővel „fertőzött" csipesszel már nem szabad az előhívó- oldatba nyúlni? Ami különben benne van minden totótechnikai szakkönyvben. J. ). Reprezentánsunk, a Madrigálkórus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom