Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-03 / 232. szám
u Képújság 1982. október 3. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hoppon maradt utasok Vargo Istvánná őesényibőil küldte levdl'ét: „Öcsényben a közelmúltban készült el az lúj autóbusz-megálló. iNagyon örültünk neki, hiszen így jóval biztonságosabb a közlekedés. Ezzel azonban az a furcsa helyzet alakult ki, hogy nem tudja az utas, hol várja a buszt, mivel az új megállót a sofőrök csak pillanatnyi hangulatuk szerint használják. Mi is pórul jártunk. Kikísértem a vendégeimet a buszmegállóhoz, akik a harkányi járattal akartak bemenni Szekszárdra, ahol további csatlakozásuk lett volna. Jóhiszeműen, türelmesen vártunk az új megálló peronján. Jött is a busz, villanásnyira megállt a túloldalon, a régi megállónál, s már ment is tovább. Mire felocsúdtunk, csak nézhettünk utána. S ez bizony — véleményem szerint — nemcsak szabálytalanság volt, hanem nagyfokú lelkiismeretlenség is. Csak egy röpke pillanatra kellett volna méltatni az új megállót, s máris észreveszi, hogy ott öten várnak.” Olvasónk leveliét a 11. számú Volán Vállalat inazcratóiá- nak, Piegl Ferencnek további tottaik, alléi az alábbi választ adta : „A vizsgálat eredményeképpen a panaszolt járat személyzetét - a beállítási kötelezettség elmulasztása miatt - elmarasztaltuk és írásbeli figyelmeztetésben részesítettük. Bízunk benne, hogy mindez eléri a kívánt eredményt, s a jövőben hasonló eset — erre dolgozóink határozott ígéretet is tettek - nem fordul elő." Mások rovására hegesztetlek Tólth Györgyné Mórágyról írja: „Községünkben nem dicsekedhetünk jó közvilágítással. Az oszlopokon elhelyezett lámpák régiek, rozsdásak, s nem egy köztük még új égővel sem ég. Rendkívüli módon ingadozik a hálózati feszültség, ami a televíziókat és egyéb elektromos berendezéseket nagymértékben rongálja. A fogyasztó fizeti a 220 voltot, mégis kevesebbet kap érte, sőt, még a készüléke is idő előtt tönkremegy. Kérdésem, hogy mikorra tervezik a hálózat rekonstrukcióját?” A levelet a DÉDASZ szekszárdi üzemigtazgalájához, Scmbidt Jánoshoz kü’ldtülk, alkii az alábbi választ adta': „A közcélú villaimos hálózatokat az állapotukon túlmenően évente ellenőrizzük, műszeres mérésekkel. Az így kopott eredményeket értékeljük és fontossági sorrend szerint kerülnek rekonstrukció aló a pénzügyi lehetőségek figy-el errtbevé telével'. Tudomásunk van arról, hogy Mórágy községben is időnként feszültségesés lép fel, ezért; 1985-re van ütemezve a község elosztóhálózatának részleges átépítése. A feszül,t- ségilngadozásolk sajnos abból származnak, hoay sok fogyasztó előzetes tájékozódás nélkül vásárol vagy használ olyan készülékeket, melyekre túbajdónképpen engedélyt kellene kérni. Nagy segítség volna részünkre, ha a lakosságitól olyan információkat iS kapnánk, hogy kik használnak engedély nélkül1, 'különösen az esti órákban pl. villamos hegesztőket, vagy egyéb erátvitélii Villaimos berendezésekét. Ezeknek a használata ugyanis az esti időszakiban tilos, így fordulhat elő, hogy egyes fogyasztók mások rovására, működtetik ezeket a berendezéséket." A „futball-háború” második félideje Ugyanebben a rovatban július 25-én közöltük Markos Má- tyásné szekszárdi olvasónk levelét, melyben kérte, hogy a Tartsay lakótelepen levő füves térséget, salakos pályát kerítsék be, hogy a környező házak albWkbit ne veszélyeztesse egy- egy gyorsan röppenő labda, ezzel is próbálta helyrebillenteni a játékos kedvű laibdázók és a lakók között felborult egyensúlyt. Olvasónk levelére a Szekszárdi Városi Tanács elnöke, Kovács János akkor ezt a választ adta : „Intézkedtünk a pálya kialakítására, a kerítéshez szükséges anyagokat a városi tanács biztosítja, melynek felállításához kérjük a lakóik társadalmi munkáiban történő segítségét.” SegitségfelOijániás helyett panaszbejelentések özöne érkezett szerkesztőségünkbe, helytelenítve az olvasói felvetést s az ígért intézkedést. A leveleket ismételten átadtuk a városi tanács elnökének, Kovács Jánosnak, aki így összegezte a történteket : „A szándékunk az volt, hogy a lakók együttműködésével biztosítsuk a lakótelepen lévő gyerekek mozgásigényének kielégítését. Mivél Markosáé a levelében a lakókollekth/o nevében írt, nem számolhattunk azzal, hogy a rilkk megjelenése után a panOsrlevele'k sorozata érkezik hozzánk, hogy a pálya ne kerüljön megépítésre. A lakók panaszában többek közt felvetésre került a késői hangoskodás, az éjszakai panda,Mrozások, a motorkerékpárok nagy zaja, stb. A félvetett panaszoknak csak egy része van ö®*zefüg- gésben a pálya kialakításával. A lakóközösség két táborra szakadt, esetenként személyeskedésig, sőt, tettlegességig fajult o „íütballlháború”. A kialakult helyzetben szülk- ségesnék tartottuk a tanácstagok részvételével lakógyűlés megtartását, melyen közel, 50- en vettek részt. A me gibes zélé- sen új, demokratikus megállapodás született, mely szerint a futballozó sra alkalmas terület a lakótelepen máshol — o lakásoktól távolabb — lesz kialakítva, a jelenlegi futballpálya helyén pedig homokozó és virágoskert megépítésére kerül sor az ott lakók alfctív részvételével. Bízunk abban, hogy mindkét fél megértéssel' fogadja a megoldásra tett új javaslatot, és segítséget nyújt a fiatalok kultúráit kikapcsolódási lehetőségének megteremtéséhez, amely egyúttal lehetővé teszi az ott élő idősebb lakók nyugodtabb esti pihenését is." Ml VÁLASZOLUNK Munkaterületük az egész ország Ötéves a bátaszéki GAMSZOV-gyáregység A nyáron volt öt éve. hogy fölszegezték a község főutcáján lévő egykori lakóház kapuja fölé a táblát: G AM SZÓ V, Gabona- forgalmi és Malomipari Szolgáltató Vállalat gyáregysége. A szerény tábla csak szövegében utal a tevékenységre. A tájékozatlan járókelő nem is tudhatja, hogy itt van a bázisa a vállalat egész országra kiterjedő munkájának: a malomipari beruházásoknak, bővítéseknek, korszerűsítéseknek, karbantartásnak. Mint Kövesi Ferenc gyáregységvezető elmondta, lényegében az 1977-ben felszámolt Bátaszéki Építőipari Szövetkezet berendezéseit és dolgozóinak tekintélyes részét vette át a vállalat. Korábban ugyanis a szövetkezetnek már működött egy malomszerelő részlege. A vállalati keretben ez a tevékenység fejlődött és bővült tovább, mégpedig azzal, hogy nemcsak „kint”, az ország különböző részein lévő gabonaiaktárak, malmok, takarmánykeverő üzemek szerelésével foglalkoznak, hanem itt állítják elő a különböző berendezési, felszerelési eszközöket is. Ök készítették és szerelték fel a moháosi malom berendezését, Sásdon nemrég egy borsod,nádasdi gabonasilót szereltek föl1, az ő munkájuk volt a Paks déli szélén, a 6-os út melletti gabonasiló fölszerelése. Tavaly a kaposvári malom lisztes korpakomráját készítették el, Kadarkúton a téesz kezelésében lévő, teljesen elhanyagolt fémsiló rekonstrukcióját végezték el. Kétszeresére növelte a kinti szerelőcsoport munkájának a termelékenységét — és felére csökkentette egy-egy üzem karbantartási munkáinak „átfutási idejét” — az, hogy nem a helyszínen, hanem itt, az üzemben állítják élő az anyagokat, alkatrészeket Jelenleg a dunaújvárosi malom bővítésén dolgozik a külső szerelőcsoport, Sásdon silót szerelnek, Bács megyében karbantartási munkát végeznek, Putno- kon a malomnál ömlesztett liszt tárolására szerelik a silókat (a gabonaipar a sütőiparral együtt készül a „zsákos”-nál higiénikuÚj vizikereket kap az örvényes! műemlék-malom. Egyelőre az üzem udvarán szerelik, illesztik az asztalosok, pár hónap múlva azonban már a patak vize forgatja. Az „utolsó simítások” a műhelyben a ménfőcsanaki malom részére készített lisztkeverő gépeken. sabb és kevesebb munkaigényű, ömlesztett llszttárolás bevezetésére). az idei programban szerepel a ménfőcsanaki malomnál iisztkeverő egység beépítése és — arn-i kuriózum, országszerte nem találtak más vállalkozót rá, a bátaszékiek azonban elvállalták — az örvényesi, 1200 körül épített és azóta is üzemelő műemlék-malom teljes rekonstrukciója. Egyébként, ez az ország legrégibb malma, ma is egy patak vizi energiája hajtja, a különbség az, hogy nem malomköveket forgat a viziikerék, hanem a múlt század végén készült Ganz-félé hengerszéket. A vízikeréken most dolgoznak a gyáregység asztalosai, a műhelyekben felvonók, malmi fa- csövek, szállítócsigák, lisztkeverő hengerek, daratisztító gépek, porszűrők, malmi szitakeretek, különböző alkatrészek készülnek. A ayáregység már szinte az első évben „kinőtte" a község központjában lévő telepet. Ezért határozott a vállalat úgy, hogy új telepet létesít, a község északi részén. A beruházási program elkészült, a teljes tervdokumentáció készen van, biztosítva van a beruházás harmincA gyáregység egyik szolgáltatása: évi félmillió liszteszsákot tisztítanak meg géppel a malmok részére. millió forintos pénzügyi fedezete is. A tervek szerint 1985-re lesz kész az új üzem. L «. A kényszervágás céljára vagy kényszervágott állapotban átadott állatok átvételi áráról és annak elszámolásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 17/1982. (IX. 15.) MÉM—ÁH számú rendelete, amely szerint kényszervágás a sérült vagy az elhullás közeli veszélyétől fenyegetett egy-egy beteg állatnak abból a célból történő sürgős elvéreztetése, hogy az állat ne hulljon el, illetőleg húsa a betegség súlyosbodása miatt fogyasztásra alkalmatlanná ne váljék. A kényszervágással egyenlő elbírálás alá esik az is, amikor az állatot nem szándékos külső behatás (baleset) miatt azonnal elvéreztették és kizsigerelték. Kimondja a rendelet, hogy ha a kényszervágott állatért az átadónak járó ellenérték — biztosított állatnál az ellenérték kártérítéssel növelt összege - a felmerült költségek levonása után az állat felvásárlási áron számított értékét, növendék hízómarhánál annak 20 százalékkal növelt összegét meghaladja, a külön- bözetet — a tenyész- és haszonállat kivételével — a vágóhidat fenntartó tanács, illetve a vágóhíd telephelye szerint illetékes helyi tanács működési költségvetése javára kell befizetni. Az egyes kényszervágások árbevételből nem fedezhető költségeinek kiadási többletét az állat tartási helye szerint illetékes tanács működési költségvetése terhére kell elszámolni. A jogszabály kihirdetése napján - 1982. szeptember 15-én — lépett hatályba, rendelkezéseit pedig az 1982. július hó 1. után végrehajtott kényszervágásokra kell alkalmazni. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter, valamint a pénzügyminiszter 16/1982. (IX. 15.) ÉVM-PM számú együttes rendelete az üzemi étkeztetésről és az étkezési nyersanyagnorma egységesítéséről a kivitelező építőiparban tárgyú korábbi jogszabályt módosítja, s a rendelet melléklete táblázatban tünteti fel a napi étkezési nyersanyagnormákat kalóriában és forintösszegben. Az új költségnormákat 1982. augusztus 9. napjától kell alkalmazni. A fenti két jogszabály a Magyar Közlöny idei 56. számában jelent meg. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő f. évi 22. számában tájékoztató olvasható az iratok külföldre vitelének, illetőleg visszahozatalának eljárási rendjére vonatkozó rendelkezésekről. A tájékoztató szerint az utóbbi időben több esetben előfordult, hogy a minisztérium felügyelete és irányítása alá tartozó szervek dolgozói külföldre történő utazásaik során a jogszabályokban előírt kiviteli engedély nélkül, az előírások figyelmen kívül hagyásával kívántak Iratokat külföldre vinni. Figyelmeztet a tájékoztató, hogy az előírások be nem tartásáért az érintett dolgozókat felelősség terheli, egyébként pedig az ilyen iratokat a Vám- és Pénzügyőrség illetékes szervei az utasforgalomban visszatartják. Turistaházak működési követelményeiről szóló közérdekű tájékoztató olvasható a Kereskedelmi Értesítő idei 23. számában, s a tájékoztató arra hívja fel a turistaházakat üzemeltető vendéglátóipari gazdálkodó szervezeteket, hogy - többi között - az éttermekben vagy a teraszokon, valamint a csak büfével rendelkező turistaházakban a társalgókban jelöljenek ki asztalokat, ahol a természetjáró turisták a magukkal hozott élelmiszereket elfogyaszthatják. Biztosítsanak a vendégek rendelkezésére ezeknél az asztaloknál külön kérés nélkül sót, őrölt paprikát és esetleg egyéb ízesítő szereket. A követelményeket a közelmúltban ismételten végzett vizsgálatok tapasztalatai alapján írták elő. DR. DEÁK KONRAD, a TIT városi—járási szervezetének elnöke A gyerekek megértették egymást Karl-Marx-Stadt megyében jártam Tamásiban kettévált az általános iskola, a nyáron, még a közös úttörőcsapatból kétszá_ zan voltak úttörőtáborban. Részben a járás balatoni váltó- táborában, részben Bonyhádon, sport-táborban. Részt vettek néhányan az országos szaktáborokban is. Egy diák, most a li-es számú Általános Iskola hetedikes tanulója, külföldre is eljutott. A negyventagú megyei csoporttal járt Ludvig Pál Karl-Marx- Stadt megye nemzetközi táborában. Három hetet töltöttek egy Ensidel nevű kisvárosban, az Érchegységben. — Hasonlít-e egy külföldi nemzetközi tábor a hazaiakéhoz, vagy nagyon különbözik? — Tulajdonképpen hasonló. Ott is minden reggel volt szemle amikor ellenőrizték a tisztaságot. Hat országból jöttek a gyerekek, három úttörőcsapat alakult meg a tábor idejére, én a kettes csapatban voltam, minden második nap megbeszéltük o további teendőket, nagyon jól éreztük magunkat — Mi volt a legemlékezetesebb élményed? — Rengeteg volt, most, hogy mesélem az iskolában a többieknek, most jövök rá, hogy mennyi minden történt ez alatt a három hét alatt. Csodálatos vc't a tábortűz, őzt nem lehet elfeleiteni. Eqy-eaveqyrvtoos kirándulásokat tettünk Drezda ban, Karl-Marx-Stadtban és Lliocsében, a városok is tetszettek. meg útközben a táj, az erdő lis. — Hogy beszélgettek egymással? — Volt tolmácsunk, de nem lehetett egyszerre mind a negyven gyerekkel, kicsit németül, kicsit oroszul, meg mutogatva „beszéltünk", nagyon jól megértettük egymást. Jól sikerült a megyei csoport bemutatója is, énekeltünk, táncoltunk, játékot tanítottunk a külföldieknek. — Levelezel valakivel? — Most készülök írni egy német srácnak, ő volt a táborban a legjobb barátom, úgy hívják, hogy Mario Walsh. Már az első nap megismerkedtünk a társalgóban. Akkor volt a foci-világbajnokság, kíváncsi_ aik váltunk az eredményre. Az újságokból próbáltuk kinézni, Maifo segített nekünk, hogy megértsük a helyzetet. Aztán még sokat találkoztunk, sokat voltunk együtt. — Jártál már külföldön? — Igen, a szüleimmel már többször voltam, de úttörőtáborban és az NDK-ban még nem jártam, ezért is örülök neki, hogy eljuthattam oda is. — A nyári élményekről már beszámoltál a többieknek? — Még nem, most tervezzük, hogy a rajban tartunk élmény- beszámolót, mindenki elmondja, merre járt, mit csinált. Én is készülök erre. — Beszéltél az erdő szépségéről, már tudod, mi szeretnél lenni? — Valóban nagyon szeretem a természetet, még nem döntöttem. de most úgy gondolom, hogy erdész szeretnék lenni.
