Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-03 / 232. szám

XXXII. évfolyam, >232. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. október 3., vasárnap Mai számunkból BARÁTSÁGUNK HATALMAS ERŐ (2. old.) LAKÁSPOLITIKA - ESÉLYEK {3. old.) MUNKATERÜLETÜK AZ EGÉSZ ORSZÁG (4. old.) AMÍG A MENTŐ MEGÉRKEZIK (5. old.) ISKOLAÓRIAS AZ EZREDFORDULÓNAK (3. old.) Élni es alapozni A napi gondok igen szorítják vállalatainkat. A gazdasági szabályozók év közben megváltoztak, csökkentve a jöve­delemképződést, s így korlátozzák a vállalati alapok kép­ződését is. Az év során már két alkalommal felemelték a kamatlábat, összesen három százalékkal, a hitelfeltételek is szigorúbbak lettek. Az operatív irányítás is erőteljesebbé vált, megnehezült az importbeszerzés, gyakoribb lett az elő­re nem tervezett szállítási igények teljesítésének kényszere, és így tovább. Egy vállalati vezető keserűen jegyezte meg: „Az egyik napról a másik napra élünk, éves terv, középtávú válla­lati terv, hosszú lejáratú vállalati stratégia ma már csak legfeljebb a szakkönyvekben található, s nem a minden­napi tevékenységben. Miért nem látta ezt előre a gazda­ságirányítás? Miért nem teremtették meg a folyamatos fejlődés feltételeit?" A népgazdasági terv összeállításának alapjait szolgáló információk, előrejelzések 1981-ben szinte egységesen a fejlett tőkés országok szerény gazdasági növekedését fel­tételezték, a válság kimerülését valószínűsítették. De a vál­lalatainkhoz intézett körkérdések alapján is ilyen informá­ciók álltak a gazdaságirányítás rendelkezésére. Erre épül­tek az 1982. évi gazdasági szabályozók. A külgazdasági feltételek olyan arányú romlására, mint amilyen ebben az évben bekövetkezett, még a legpesszimistább előrejelzések sem számítottak. A kialakult helyzetre való reagálásunk még mindig vi­szonylag lassú. Az év első két hónapjában már erőteljesen tapasztalt jelenségekre a szabályozórendszerben csak az év közepén vontuk le a szükséges, és a vállalatok számára gyakran igen fájó következtetéseket. Nem egy példa van viszont arra, hogy alacsony értékű importtal való „taka­rékosság" magasabb értékű export elvesztését eredményezi. Hiába, ez a kényszerű „kézi vezérlés" elkerülhetetlen hiba- lehetősége. Mennyire tekinthető tartósnak a jelenlegi, szigorú intéz­kedéseket is követelő világgazdasági helyzet? A vállalatok­tól nagyobb teljesítményeket követelő, a belföldi fogyasz­tást szűkítő világgazdasági feltételek nem múlnak el 1982- ben, sőt 1983-ban sem enyhül e szorítás. A világgazdasági válság eddigi tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a krízist azok a vállalatok tudják át­vészelni a legkönnyebben, amelyek hosszú távú stratégiá­val rendelkeznek és a piacot új gyártmányokkal tudják „meglepni", illetve amelyek a beszűkült vásárlóerőt vonzó módszereket alkalmaznak. Vállalatainknál ma a megnehezült viszonyokat gyakran annak igazolására „használják fel”, hogy miért nem készí­tenek érdemi középtávú terveket, hogy miért nem rendel­keznek vállalati hosszú lejáratú stratégiával. Ez a gyakorlat a vállalati érdekeltség jelenlegi rövid távú és bázisjellegé­vel is szorosan összefügg, ami azonban kétségkívül zsák­utcába vezethet. A szakemberek - különösen a fejlesztésben érdekeltek — gyakran felvetik, hogy a vállalati stratégia megalapozásá­hoz anyagi tartalékokra és jelentős fejlesztési összegekre volna szükség, mert ilyen körülmények között az innováció­ra - amely minden hosszabb távú vállalati elképzelés kul­csa - alig van mód. Mindez - noha több részigazságot tartalmaz - vitatható. Az egyik ellenvetés, hogy az exportbővítő fejlesztések talán soha nem kaptak olyan előnyöket, mint napjainkban. E vállalatoknál igenis jelentős kihasználatlan szellemi és anyagi kapacitások vannak, amelyek tartalékok lehetnek az innováció folytatásához. Nem beszélve arról, hogy a bőséges beruházási lehetőségek időszakában sem alakul­tak ki a vállalatoknál olyan stratégiák, amelyek nyomán új és versenyképes termékek sora került volna a piacokra. Az innováció ellen a jó konjunktúra szinte igazolást adott, hiszen értékesítési gondok nem voltak. A nemzetközi verseny kiéleződése bebizonyította, hogy az innovációt nélkülöző, tradicionálisan gondolkodó vállalati vezetés már nem oldhatja meg a gondokat. Nem frázis az, hogy az újító vállalat a műszaki, gazdasági és társadalmi haladás motorja, s hogy az új eljárások, gyártmányok nem­csak az adott üzem, hanem az egész népgazdaság ver­senyképességét növelik. Nyilvánvalóan nehéz éppen most, a legnehezebb idő­szakban megteremteni az alig belátható jövő stratégiáját. De ez a feladat. A vállalatoknak éppen ezekben a nehéz napokban kell mind nagyobb erőt összpontosítaniok a piackutatásra, a piaci és műszaki prognózisok kialakításá­ra. Ezekre alapozva ugyanis olyan vállalati fejlesztési al­ternatívák készülhetnek, amelyek a vállalatokat a világ­piaci változásokhoz való jobb reagálásra készítik elő. Minderre természetesen nincs csodaszer, de bizonyos, hogy élni és a jövőt megalapozni egyszerre kell, s ebben a vál­lalatoknak jórészt a saját erejükre kell támaszkodniuk. WIESEL IVAN —————iw■ h min — il ■ ni ni mi —J Látogatás a háztájiban Vendégeink Dombóváron és Szakcson A Tambov megyei pártkül­döttség dr. Péter Szigfridnek, a megyei pártbizottság titkárának kíséretében Dombóvárra a prog­ramtól eltérően, megkésve ér­kezett. A késés oka: Zombánól megálltak, megtekintették a ku­koricabetakarítást, majd be­mentek egy parasztházfVoz és elbeszélgettek az ott lakókkal, és a küldöttség tagjai kíván­csiak voltak arra is, hogy mi­lyen magágyba kerül az őszi árpa. Tambovi vendégeink Dombó­váron is fáradhatatlanul érdek­lődtek minden iránt. A városi pártbizottságon, ahol Gyuricza István, a városi pártbizottság első titkára és Vidóczi László, a városi tanács elnöke fogadta és tájékoztatta testvérmegyénk pártküldöttségét, az elhangzott tájékoztató után több kérdést tettek fel. Élénk eszmecsere ala­kult ki a háztáji gazdaságok körül. Különösen arra voltak kí­váncsiak; miként kapcsolódik a háztáji a nagyüzemhez. A dombóvári új, modern is­koláról nagy elismeréssel nyi­latkoztak és ugyancsak meg­nyerte tetszésüket a művelődé­si központ. A fogathajtó baj­nokságon is hosszan elidőztek volna, ha nem sürget az idő, ha nem várják őket Szakcson. Szakcson K. Papp József, a megyei pártbizottság első titká­ra is csatlakozott a delegáció­hoz. Besenyei Zoltán tsz-elnök és Hajnal Lajos, a községi párt­vezetőség titkára köszöntötte és tájékoztatta barátainkat a ter­melőszövetkezet életéről, ered­ményeiről, feladatairól. A tö­mör, lényegre törő tájékoztató után kérdések következtek: mennyi a tiszta jövedelem, mi­lyen szempontok alapján érté­kelik felsőbb szervek a tsz mun­káját, eredményeit, mennyi a tsz-tagok évi jövedelme a kö­zösből, hogyan segíti a termelő- szövetkezet a háztáji gazdál­kodóst, hogyan érték el, hogy mintegy 400 hízó marhát, több mint kétezer sertést adnak el a termelőszövetkezeten keresztül a háztáji gazdaságokból az ál­lamnak? A kérdések első részére a tsz-irodában adták meg a vá­laszt, a háztáji gazdálkodás se­gítéséről, a termelési kedvről a helyszínen győződhettek meg. Először ifj. Karácsonyi Ferenc és családja háztáji gazdaságá­ba látogattak el. A férj a ter­melőszövetkezetben szerelő, a felesége ugyancsak a termelő- szövetkezetben üzemgazdász. Az istállójukban kilenc bika­borjú, a sertésólakban mala­cok, süldők, félhízott sertések, anyakocka, az udvaron kacsák, a szérűskertben tyúkok. — Mikor látják el ezt a sok állatot? — Reggel öttől, amíg munká­ba nem kell menni. Azért vá­lasztottuk a bikahízlalást, mert ez jói is jövedelmez és keve­sebb munka van velük, mintha ugyanennyi tehenet tartanánk... - magyarázta ifj. Karácsonyi Ferenc. — Az abrak, a széna, a szal­ma honnan van?- A termelőszövetkezettől. Hatósági áron kapjuk a kuko­ricát, a szalmát, a széna egy részét is. Megtanultam kaszál­ni is... Sokat dolgoznak, de megéri. Új házat építenek. — Hová?- Ide a régi helyére. A gaz­dasági épületeket nem bontjuk le... Szakcson még két háztáji gazdaságba látogattak el : Sza­bó Józsefekhez és Mayer Jó- zsefékhez. A beszélgetés, a látottak, hallottak megvitatása vacsora közben is folytatódott. (A J. A. Manajenkowal, a Tambov me­gyei párt- és kulturális dele­gáció vezetőjével készített in­terjút a 2. oldalon közöljük.) Iraki-iráni háború Folytatódnak a harcok Púja Frigyes megbeszélése Andrej Gromikóval Szadiim Haddbimi iirbiki kül­ügyminiszter szombaton New Yorkiba utazott, hogy részt ve­gyen a Biztonsági Tanács ülé­sén, amelynek napirendjén az iraki—liiráinii konfliktus szerepel. Az ülés előttit az iraki kiüli ügy- miniszter tárgyalni alkar a Biz­tonsági Toná'os tagjaival, hogy ismertesse velük „laz iráni ag­resszió súilyös méreteit". lmok időközben felvette a kapcsolatot tölbb arab ország­gal és azt kiérte tőlük, hogy a fezi asúcsértkezieít határozató-- nak megfelelően éljenek aiz Arab Liga közős védelmi szer­ződése által adott lehetőségek­kel Irak megsegítésére. Bagdad többek között Jordániával, Szaúd-Ariáibiávb! és Észak-Je­mennel tárgyalt. A jordánlal kormány már közölte, hogy tel­jes támogatósban részesíti az iralkli vezetést, és erre szólítja fel a többi araib országot is. Iraki hiadijelentésék szerint az iraki csapatok szombatra virradóra Visszaverték az iráni erők táimadás'ait és jelenleg . ellentámadást készítenek elő". Mint már hírt adtunk râla, az iráni jelentések arról számoltok be, hoav az iráni csapatok of- fenzíváfUk eredményeképpen visszafogtaItak három stratégiai jelentőségű magaslatot a mint­egy 21 kilométeres frontvona­lon. Az AFiP fnamidila hírügynökség rámutat, hogy a kétéves konf­liktus során most először foly­nak a harcok viszonylag közéi — 120—1Ó0 kilométernyire — Bagdadihoz. Az iráni erők előtt természetes akadályként néhány kisebb mlagaslat van még - ha azdkon túljutnának, már csak sík terep választaná el őket Irak fővárosától. IMiég oslak töredékes és bi­zonytalan hírek' érkeznék a Teherán belvárosában péntekén délután bekövetkezett robba­násról. A legfrissebb adatok, amelyek azonban még nem te­kinthetők véglegesnek, hatvan halálos és bétszáz sebesült ál­dozatról szálnak. A téheránli rádió közlése sze­rint ai mintegy 150 kilogramm súlyúinál becsült robbainőanyag egy teherautóban volt elrejtve, amely egy ötemeletes szálloda mellett várakozott. A robbanás a 'muzulmán hétvégén, pénte­ken kora délután következett íbe, a miikor a környék télé volt em­berekkel. Púja Frigyes külügyminiszter az ENSZ közgyűlésének 37. ülésszakán New Yorkban talál­kozott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel, ’ akivel esz­mecserét folytatott a nemzetkö­zi élet főbb eseményeiről és a A fejlett tőkés országoknak a fejlődő országokkal szembe­ni kereskedelmi és pénzügyi politikáját elemezte pénteken az ENSZ-közgyűiés ülésszakán Lopez Portillo mexikói elnök, rámutatva, hogy o nyersanya­gok eladási árának csökkené­se, a kamatlábak emelkedése következtében a fejlődő orszá­goknak mégoly csekély előrelé­pésre sincs reményük. A ka­matlábak tetemes emelése, aminek elindítója az Egyesült Államok volt, mérhetetlen ter­het ró az adósságokkal küsz­ködő országokra — hangsú­lyozta a mexikói államfő. világszervezet napirendjén sze­replő kérdésekről, valamint a két ország kapcsolatainak fej­lesztéséről. A megbeszélésen jelen volt Rácz Pál, hazánk ál­landó ENSZ-képviselője is. 'Narasziimba Ra,o indiai kül­ügyminiszter az általános és teljes leszerelést, mindenek­előtt a nukleáris fegyverkezés­ről való lemondást sürgette. Az indiai külügyminiszter szólt arról, hogy a Csendes­óceán medencéjében fokozó­dik a feszültség és sürgette a külföldi katonai jelenlét meg­szüntetését a térségben. A libanoni helyzetet elemez­ve hangsúlyozottan szólt arról, hogy a bejrúti vérengzésért Iz­raelt terheli a közvetlen fele­lősség. ENSZ-közgyűlés Mexikói és indiai felszólalás Eszmecsere ifj. Karácsonyi Józsefnével a háztáji gazdálkodás­ról Lapozgatás a tankönyvben

Next

/
Oldalképek
Tartalom