Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
IO NÉPÚJSÁG 1982. október 2. IRODALOM Munkahalmaz a hitelsávban N. Lelkes Nándor leendő új- ságírógyakomok-jelölt, akit eredetileg Naív Nándornak hívtak, ám idejekorán nevet változtatott, s toJ'lforgató mestere példája okán korábbi nevéből egy kezdőbetűt meghagyott: ezúttal e mester árnyékában surrant be a jeles intézménybe, ahol egy igazi háttértájékoztatót ily módon illetéktelenül is végighallgathatott. A tájékoztató során mindenekelőtt a téma titkos voltáról esett szó — amely témáról eladdig N. Lelkes Nándor Ss alig olvasott —, de már a« első mondatok után villámcsa- pásszerűen érte a felismerés: milyen rém sokat kell még tanulnia. Buzgón jegyzetelt. Nem annyira az elhangzottak tartalma bilincselte le fantáziáját, mint inkább az olyan jelzős szófüzérek és szakszókkal spé- kelt képtársítások váltottak ki belőle elragadtatást, amilyenek megfogalmazására az általa legjobban becsült majdani pályatársak is csak a legihletet- tebb pillanataikban lehettek képesek. N. Lelkes Nándor nem minden kifejezést értett pontosan, de elhatározta, hogy kinyomozza értelmüket, s jegyzetei felhasználásával olyan, de olyan cikket fog kanyarítani, amihez képest az eddigi csúcsteljesítmények is csak szánalmas próbálkozásnak számítanak majd a magyar tömegkommunikáció történetében. Lelki szemeivel már látta a címet, voltaképpen ez az eddig soha nem hallott páros fogalompár lelkesítette fel: MUNKAHALMAZ A HITELSAVBAN. Azonnal felfogta, hogy a hitelben végzendő munka, amül ő a legjobb esetben is legfeljebb meghitelezett munkameny- nyiségnek, tudott elképzelni mennyivel rafináltabban hangzik — s ezáltal mennyivel hozzáértőbbnek láttatja az ő személyét —, amennyiben így fogalmazza meg: MUNKAHALMAZ A HITELSAVBAN. Gyönyörű! ,,A célt — írja majd — csiaklis GYORSÍTOTT KERÜLÖÜTON érhetjük el (ez a kifejezés egyébként nagyszerű feleimnek ígérkezett), s ehhez valóságos munkahalmazra lesz szükség a hitelsávban. A KULCSBÁZIS — képzelte tovább a szöveget — adott. Csakhogy számtalan KOCKÁZATI ELEMMEL kell számolnunk.,.1" „A kockázati elemek közül — folytatta — elsősorban a MOBILFUNKCIÓ DISSZONANCIÁJÁT kell említenünk." „Hogy a RIZIKÓFAKTOR — ez az! HATASINTERVALLUMÄT csökkentsük, a SZELEKTÍV EXKLUZIVITÁS módszerén kell változtatnunk. Ezért változik meg — N. Lelkes Nándor csettintett örömében — a BERENDEZÉS- ORIENTÁLT INVESZTÍCIÓ mértéke. Szükség van erre azért is, mert jelenleg túlságosan elhúzódik a KONSTRUKCIÓS SZFÉRA, s a BEINTEGRALÓDÁS VÉGIGZONGORAZHATÓSAGA szenvedhet csorbát.” Még vagy félóráig jegyzetelt, és álmodozott, majd elégedetten vágta zsebre a noteszt, s bár volt némi hiányérzete — egyebek között nem talált helyet készülő művében a VASTAG GONDOKNAK, és a TÚL- NAGY HÁNYAD MARKOLÄSA veszélyeit sem tudta az INTEN- ZIFIKÁCIÓS CENTRUMTÖREKVÉSSEL párosítani —, tisztában volt vele, hogy mindez ousztán a megszerezhető rutin kérdése tudta, hogy iárható útra lelt, s hitte, hogy eliő a nao. amidőn eav ilyen háttértáiékoztatón már illetékes beavatottként adhat hangot kételyeinek, ha a aótló tényezők között at ÚJSÁGÍRÓ MÉREGFOGÁRÓI. esik szó. ACZÉL GÁBOR A kezdetektől napjainkig I 1 Francia fotókiállítás X .*■ r & jSr Alig fél évivel azután, hogy a magyar fotóművészet a hőskortól napjainkig tartóan bemutatkozott a Műcsarnokban, most a francia fotóművészet történetével ismerkedhet a látogató ugyanott. A kiállítás felvonultatja a kezdetleges eszközöfckél készült korai fotográfiákat, s a legbonyolultabb technikát szolgál atálba állító ko rönkbe Ili alkotásokat. Láthatunk doku- ment urnfe I vételeket, riport- újság és reklámfotókat. S megjelenik a fotográfia mint az önálló képi ábrázolás művészi produktuma is. Ismert neveik, a legjelesebb francia fotóművészek életművéből kapunk villanásnyit. Történelmi események, zsánerképek, portrék, életképek, különleges kompozíciók között gazdag a választék. Jelen vannak a francia élet mindennapjai és ünnepi pillanatai. E. Quertel: Pár Izis: Victor Bazok tér (Párizs) Raymond Depardon: Légionáriusok Henri Cartier Bresson: Granada Martine Franck: Busc-i uszoda Barátnőm, a konyhatündér A barátnőm lassacskán úgy viselkedik, mint egy feleség ... Azt hinné az ember, ezek a vékony, larmernadrágos lányok nem csinálnak nagy hűhót abból, mit eszik a fiújuk, de vele kilógtam! — Kicsi arany csillag — kezdi, alighogy beállít hozzám —, mit ennél? Bekukkant a konyhába, a kamrába, a hűtőszekrénybe, mosogatni kezd... Utána megyek a konyhába. — Kicsi fészekrakó madárkám - mondom fogcsikorgatva. - Ha nem hagyod abba, moziba megyek. Azt feleli, hátra sem nézve: — Kicsi gyémánt mackó, mire hazajössz, olyan vacsorád lesz, hogy mind a tíz ujjad megnyalod! Lemegyek a moziba, persze dühöngök. Ő meg odafönt du- dorászva kotyvaszt. Kinek van türelme ehhez? Két óra hossza múlva haza- állitok. Némán eszem, nem dicsérem a lőztjét, hadd fájjon a lelke. Nem állja ki, hogy meg ne kérdezze: — ízlik, kicsi béresem? — Béres az öregapád! — vágom oda a villát, felpattanok, otthagyom az ételt. Becsörtetek a szobába, dühösen a szám sarkába lökök egy cigarettát (átkozott szenvedély!) háborgók és pöfékelek. Utánam jön, elém guggol, pityereg, szinte szétreped a farmer a fenekén. — Mi van veled? — kérdezi. Ki tudnék ugrani övbőrömből. Nem sejti! Mert nem sejti... huszadszor ismétlődik meg ez a jelenet, de ha századszor ismétlődik, sem fog rájönni, mitől leszek ilyenkor ideges. Ugyanez történik, amikor kirándulunk. Az ember a barátnőjével lehetőleg olyan helyekre vágyik, ahol kettőjükön kívül senki sincs ... Erdei rétekre, patakpartokra ... Leterítjük a pokrócot, elheve- redünk rajta, a barátnőm ölébe hajtom a lejem, várom, hogy suttogjon valamit. Megszólal:- Neki kellene látni a főzésnek, mert sose lesz készen az ebéd. Gyűjtsön rozsét, gazd- uram - tréfálkozik -, rakjon tüzet, addig én hámozom a krumplit... És nem dől rá, nem üti agyon egy vastag, jóságos la! Feltápászkodom. Már ég a tűz, táplálom, táplálom, hordom a rozsét, tördelem a térdemen, de ő még mindig a hagyma felvágásánál tart.- Nem, ez nem megy! — egyenesedek ki. — Félek, egyszer megbolondulok ...- Mi baj, nyuszókám? - néz rám. Gyönyörű szeme van, elkábít, ha belenézek ... A számba dugok egy cigarettát, hátha a füst megnyugtat... Ördögöt nyugtat! Elém kuporodik, a kétöklöm- nyi fenekén megfeszül a nadrág.- Ne velem törődj - lörme- dek rá -, hanem haladjon az a főzés! Perceken át dinszteli a bográcsban a hagymát.- Tedd már bele a húst. Jó az már. Nincs türelmem a pepecseléshez.- Ne taníts főzni — sértődik meg. Ejnye, a hétszázát, még neki áll feljebb! Mondom:- Ha mellettem akarsz maradni, ezután konzerveket eszünk. Nem azért utazunk tíz kilométereket a zöldbe, hogy aztán az erdő közepén órákig főzőcskézzünk. Kemény voltam. Sir. (Nála könnyen megy.)- Nem ízlik a Iőztöm? Megsajnálom.- Hidd el - magyarázom erőt véve magamon -, ugyanolyan jó a konzerv is, ha te készíted el. Kicsit megborsozod, sózod, paprikázod, ahogy ml szeretjük. Neked nagyon jó érzéked van ehhez. És hamar megvan. Sajnállak - tódítom váratlanul -, hogy ebben a gyönyörű erdőben főzéssel gyötrőd magad, hogy a kedvemben járj. Nem akarom, hogy sza- kácsnémnak érezd magad, mint egy katolikus pap mellett... Sokkal többet jelentesz te nekem annál! Ezt elhiszi. Ezt érti. Hálásan odabújik hozzám. „Ó, nők!" — bámulok a fák lombja közt kéklő égre. Jön két nap múlva. Hova vezet az első útja? A konyhába! De hiába, mert konzervnél egyebet nem talál. Kiszalad, összeüti a tenyerét: — Mit fogsz enni? Átölelem a derekát, visszaviszem a konzervekhez. — Ne félj, azért van mit csinálj. Ránéz a vagdalthús-konzerv- re, elpityeredik: — Vagdalthúst, kenyérrel? — Annyival nem úszód meg! Meleget eszünk: fóliában sült vagdalthúst... Figyel, forgatja a lejét, mint egy puli. — Négyszögletesre vágod a fóliát, közepére vékony szalonnadarabokat teszel, erre meg néhány karika krumplit. Megsózod, hagymakarikát helyezel rá, arra egy szelet vagdalthúst, egy szelet zöldpaprikát, megint krumplit, s az egészet beborítod még egy szelet szalonnával. Becsomagolod, és akár sütőben, akár kiránduláson parázson ötnyolc perc alatt megsütöd. Tíz perc az egész, és finom! Ámul, ragyog a szeme. A nyakamba ugrik. — Te szép, erős, okos emberem! Belecsipek a fenekébe, de meg sem érzi. Egy cipóval boldogabb lenne, mint velem.
