Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-21 / 247. szám

1982. október 21. NÉPÚJSÁG 5 A közművelődés kérdései Ének ës közösség A közösség nem véletlenül összéverődött emberek csoport­ja', 'nem alkalmi gyülekezet, hai- nem egy közös cjélllja'l elhatáro­zott munka Elvégzésiére egye­sült csoportosulás. 'Jól 'jel'ölli ezt a latirn collledtiiv — kollektív: kö­zös, közösségi, együttes szó is. A iközösein váItalt aél 'bármi lehet. Lelhet egy dáliám ímeg- szölöiltoitásai 'is. Ahol többen énekelnek együtt, szervezett, irányított formában, ott kórus­ról beszé lhetünk. Ebben az esz­tendőben különösen sok szó esik az éneklésről. HCodály Zol­tán inevének 'hallatán természe­tesen a'sszodiálu'nik 'az énekkel. Ö volt, aki zenei népihdgyomá- nyok kutatása1, éltetése terén mozdult i's a cél felé, imént -bár Csokonai 1803-ibain lejegyezte, hogy: hallgassátok figyelemmel a daloló falusi leányt és a jám­bor póttonost... vagy később Liszt Ferenc írta: „szándékom­ban volt, hogy nekivágok Ma­gyarország l'egipusztább vidé­keinek, egyedül, gyallogszerrel', útizsákkai a hátamon. Semimt sóm 'lett be Iáié.” A századfordulón indultaik nagyszabású gyűjtések, nem várt eredményekkel. Ezt a ku­tatómunkát a világháború sza­kította meg. Az eredmények el­ső rendszeres leírását Bartók Bélta1 „A magyar népdal" című 1924-ben megjelent művében találjuk. 'A „írni a inépdail?" kér­dés válaszaikor a kutatók előtt egy másik kérdés vetődött fel : „Miit énekel a nép?" Mélyre­ható különbséget tapasztaltak életkor, társadalmi, vagyoni ál­lapod, vallás, divilizáltság, vidék és nemek szerint. A falusi il­lemtan a Iházasember, férjes nő jogát dalloláshoz csőik lako­dalom, búcsú, vagy más kivé­teles alkalommal isimerte el. Öreg embert, asszonyt meg fel­tétlenül részegnek tartottak, hó dalolni hallották. 'Naipjaiilnlkbam ez már máské­pet mutat, de — hogy énekél-e és mit énekel ia> nép - 'kérdése ma is felmerül. Az egykori dalárdák szere­pét a különböző néven megis­mert kaimarakóruísok, kórusok iskolai és felnőttosopontjlaí vet­ték ált. Amatőr mozgalomról beszé­lünk <a kórusok viszonylatában is. A kedvtelésből, szórakozás­ból, anyagi érdek nélküli vég­zett tevékenységet 'gyakran le­becsülik. Az amatőrt azonosít­ják a dilettánssal. iBór tlény, hogy tudás nélküli nincs átkötő művészet — a kórusok munká­jában való részvétei nem Igé­nyel zenei előképzettséget, de annál több szorgalmat. A kó­rusok munkájában részt vevő egyén alkotó módon szerepel a művelődésinek ebben az ágá­ban. Ismeretet hoz, szerez és ad tovább, amikor hangversenye­ken, találkozókon százak és szá­zaik ellőtt mutatja ibe műsorát. Köziben önmaga is formálódik, fejlődik. A kórusoknak ez az embert formáló szerepe társa­dalmi szempontból' is jelentős és ü ibeilső nevelőm unka néha több energiát köt le, im'ilnt egy- egy mű betanításai. Fontos sze­rep jut így a kórusok vezetői­nek. Ide kívánkozik az a iKodóly- mondás, hogy jegy ország ze­nei életében nem az a fontos, hogy milyen a műsora az opera- házának, hanem, hogy milyen az énekitamór a faluban." Te­hát amikor egy háziasszony — mondjuk Mözsőrv, vagy 'Deesen, de bárhol — elindul, hogy má­sokkal 'kórusban pl. 'Railesztrino- művet énekeljen, ott valami kü­lönös és nagyszerű dolognak lehetünk tanúi. 'Megyénk amatőr művészeti mozgalmáról a megyei tanács művészeti főelőadója, 'Fertőszö­gi Béló né számszerű adatokkal is szolgált A kiscsoportok szá­ma közel 300, pontosan 292 és ezekhez a csoportokhoz 6125-en tartoznak. A csoportok 50 szá­zaléka — a 292-iból 147 — gyer­mekcsoport. Huszonkét énekkar van megyénkben. A szakmaii megméretés fon­tos esemény a kórusok életé­ben. A minősítés jelenlegi rend­szere azonban megkérdőjelez­hető, mert 'allkailmattan arra, hogy tiszta képet adjon a. kórus tudásáról, de a szakmai érté­kelésekben. tói sok az udvarias, a diplomatikus megfogalmazás. Ezekről a gondokról Thiész László, ta szekszárdi iPedagógUs- kórUs karnagyta. besztélt, amikor felkerestük. A csoportok rendszeresen részt vesznek országos rendez­vényeken, külföldi szerepléseken iS. A ifesztivá'loik, minősítések, külföldi utóik célkitűzései, fel- adlatdi - 'úgy tűnik - 'kicsit job­ban előtérbe kerültek, ami nem tűi egészségles, de fontos a fenmtottólknlalk. Amikor tehát a kórusokról, mint közösségekről beszélünk, elsődlegesen az éneklés örömöt adó erejét keli kiemelni, amely nem mérhető a fesztivállak iz­galmával, de tagjainak .min­dennél többet jelenthet. DECSI KISS JANOS Emlékek gyűjtője és őrzője... (TUDÓSÍTÓNKTÓL) IDombóváron a Toldi .utca1 4. számú ház három szobája1 va­lóságos kis .múzeum. A ház gaz­dája, Zelend István 40 év óta gyűjti a 'régiségeket. Gyűjtemé­nyének tetemes része a ven­déglátás régmúltját idézi. Nem csoda., hiszen a gyűjtemény tu­lajdonosa kocsma rosdinasztiái- ból származik. Nagyapja 1914- beo nyitott falusi vendlégi őt, édesapja már Dombóváron volt koasmáros a 30-as évektől. A fiú - aki hamarosan nyugdíjba vonul — gyermekkora óta szin­tién ebben a. szakmában dolgo­zik. Érthető tehát, h0 gyűjte­ményében megtalálhatók a ven­déglátásiban1 ima már nem hasz­nálatos eszközök, berendezé­sek. iDe nemcsak a Családi „erek­lyéket” őrzi féltő gonddal Ze­lend István, hOrnem .lelkes gyűj­tője a régi hanglemezeknek, ifla- lliáráiknialk, s nagyon tyü'szlke a pipagyűjteményére, amelynek egyik legszebb darabja az az 1891-ben készült ko.rlsbadi ezüsitkiupalkos elefántcsont pipa, aimiiinek már sok irigye volt. .Újabb szenvedélye a 'régi da­lok és egyéb hangfelvételek a rabivá lósa, melyekhez egyrészt mást gyűjtőkkel való kapcsola­tai révén, ‘illetve a .rádióban el­hangzó emlékműsorok felvételé­vel jut. 'Hangarchívumában, he­lyet toptak Gselényi József, László Imre, K'arády Katalin ré­gi lemezfelvételei, valamint a felszaibtaduilóst követő öt év slá­gerei IS. A Dombóváron 'közismert Pis­ta .bácsi szívesen, fogadja a 'lá­togatókat, mert büszke orrai hogy szóvivője lehet a, vendég­látó szakmához fűződő emlékek né pszerűs í tés'ének. MAGYARSZÉKI ENDRE Véjet ért a nemzetközi bábfesztivál Dicséret a Musica bábegyüttesnek A múlt héten ^ndez­■ ' ■ 1 . tek meg Pécsett a VI. nemzetközi fel­nőtt bábfesztivált. A találkozó az elmúlt évtizedben a nem­zetközi bábművészet egyik leg­rangosabb rendezvénye lett, nem kis mértékben a hivatásos és amatőr együttesek fellépése miatt. Nálunk ugyanis mind­össze két hivatásos bábszínház működik, amely egyaránt ját­szik felnőttéknek és gyerekek­nek, szemben nemcsak a nyu­gati, hanem a környező szo­cialista országokkal is, ahol tíz-húsz profi együttes dolgozik állandó önálló székhellyel, vagy vándortársulatkent. Rá­adásul nálunk a bábozást ki­fejezetten gyermekeknek való műfajntak tekinti a közvéle­mény, s csak Budapesten meg Pécsett, ahol az Állami Báb­színház, illetve a Bóbita Báb­színház működik, alakult ki a felnőttekből állandó nézőkö­zönsége a bábnak. Pedig az országban sok jó amatőr együt­tes van, amelyek felnőttek szá­mára is készítenek műsorokat. A legjobbak szemléje zajlott most Pécsett öt napon keresz­tül. Tehát együtt mutatkozott be az amatőrök és a 'hivatásosok tíz külföldi és kilenc hazai együttese. Ez a közös szereplés sajátos vibrálást kölcsönzött a fesztiválnak és nagy tanulási lehetőséget azoknak az ama­tőröknek, ak'ik itt megjelenhet- ték és végignézhették a pro­dukciót. A külföldi szereplők ugyanis - volt köztük egészen kiváló és természetesen kevés­bé érdekes is — egy-egy or­szág, földrész hagyományaitól éppúgy tájékoztattak bennün­ket, mint valamely bábjátszási forma, technika kísérleteiről, eredményeiről. Az angol Mar­tin Bridle a régi vásári mutat­ványosok tradícióit fejlesztette tovább, a Takenoko a szá­munkra még mindig kicsit misz­tikus Japán múltjába engedett 'bepillantást. Eric Bass indián .mesébe lopta be filozófiáját, a svájciak báboperát, a Szovjet­unióból érkezett szírihez baskir népmesét adott elő. Vagyis a kép igen színes volt és válto­zatos mind a téma, mind a technika, mind a műfaj tekin­tetében. Természetesen fellépett .mind­két hivatásos magyar együttes is. A budapestiek a Tárgyak és emberék című, évekig nagy si­kerrel játszott felnőttműsort ad­ták elő, a pécsiek három ré­gebbi produkciójukat újították fel: a Háry Jánost, a Cantata profanát és a Pirlcinellát. Az Astra budapesti bábegyüttes árnyjátékkal, a tiszakécskei Szi­takötő és a békéscsabai Nap­sugár népbaHadak bábváltoza­tával állt a zsűri és a közön­ség elé. A szekszárdi Musica együttes A lovag és a kegyese bábjátékát, a kecskeméti Giró- ka pedig a Kis herceget mu­tatta ibe. Három szakmai tanácsko­■ záson értékelték a látottakat. Megoszlottak a vé­lemények arról, felfélé vagy lefelé ívelő ágban van-e a ha­zai amatőr felnőtt bá'bjótszás. Sürgős tennivalók vannak an­nak érdekében, hogy a báb­művészet minél több felnőtt né­zőt is meghódítson magának és meg is tartsa állandó kö­zönségként, ily módon a mai­nál jobban elismertesse magát, mint művészetet. Igen sok olyan produkciót láthatott a közönség Pécsett, amelyet egy- égy közismert, kiváló zenére ter­veztek, szöveg nélkül azonban gyakran elmaradt a bábjáték színvonala a zenétől. Márpe­dig, ha a bábszínházi adaptá­lás nem sikerül elég magas színvonalon, akkor a klasszikus irodalmi művek sikertelen fel­dolgozása az eredeti mű érté­két is leszállítja a közönség szemében. Ezért emlékeztek meg dicsérőleg a szekszárdi együttesről, amely ötven évnyi mélységből bányászta elő Kosztolányi eredeti bábjátékaít. Bírálóan említették sokan azt a tipikus hibát, hogy a köz­ismert irodalmi műveket egyes rendezők minden részletében ismertnek veszik, függetlenül a közönség életkorától, művelt­ségétől és keVés információt adnak a nézőnek a játékba való bekapcsolódáshoz. Ily mó­don sótokat egyenesen kire- kesztenek az előadás műélve­zetéből. Az elmúlt három év hazai amatőrmozgalmában a legna- gyóbb a fejlődés a bábok és a színpadképek képzőművésze­ti tervezésében és kivitelezésé­ben, állapították meg a hazai szakembereik. A legnagyobb le­maradás a színészi játékban van, mind a mozgatásálban, mind pedig a mozgató beszé­dében. Ezen a bajon csak rend­szeres bábszínészképzéssel le­hetne segíteni, ilyen azonban 'Magyarországon nincs amatő­rök számára. Ide tartozik két, sokát emlegetett dramaturgiai hiba is. Egyes bábosok a szö­veget helyezik előtérbe, és megelégednek a bábok illuszt­ráló szerepével. Mások éppen ellenkezőleg, minden informá­ciót a bábra bíznak, ezért a történet elemei nem mindig világosak. A szekszárdi Musica együttes fellépését siker kísér­te mind a szakma, mind a kö­zönség körében. Igaz, szóvá tették, hogy szívesebben látná­nak karakteresebb bábokat és 'kifejezőbb bábmozgásokat. Ám, egyértelmű elismerést aratott a Ibá'bsz'ínlház és az élő zene együttes alkalmazása és az, hogy a produkció szemmel lát­hatóan olyan klulbkeretek szá­mára készült, melyből országo­san hiiány van, de amelyet úgy tetszik, Tolna megyében igé­nyéi a közönség. Ezért Ehetett hasznos a _______ pécsi fesztivál a szek­szárdi bábosok számára, és le­lhetett évek óta tartó jó mun­kájuk jutalma a részvétel. G ÁRDONYI TAMÁS Találkozás költővel Jogi kérdések Felbontható-e az örökbefogadás? (TUDÓSÍTÓNKTÓL) 'Decsen, a községi pártbizott­ság nagyterme tele gyerekek­kel és olyan felnőttekké!, akik már hallottak Soós Zoltán köl­tőről, vagy részt vettek már a korábbi, tavaszi találkozón. IMost is író-olvasó találkozóra jött Decsre a pedagógus KISZ- szervezet meghívására. A teremben a költő életéről mesél: gyerekéveivél kezdi, a gimnáziumi és inasévek viszon­tagságaival folytatja és egy nagyon izgalmas kérdésről : ré­szegségének történetéről, le­szokásának nehéz pillanatai­ról. Már gyerekkorában közel került az italhoz, in'aséveiben, amikor őt küldték az időseb­bek italért, mérgében meg­meghúzta a demlzsont. Na­gyon fiatalon kiemelték, újság­író lett. Eleinte nehezen ment a munka... Költővé érése köz­ben is gyakran nézett a pohár fenekére. Az ital napi szükség­letévé vált: egyre többet ivott és mind kevesebbet dolgozott. 'Már a keze is remegett, ami­kor egy fiatol orvosnő erős gyógyszert irt fel neki, amelyre nem lett volna szabad innia. Ö ivott, víziói lettek, kórházba ke­rült, elvonókúrára fogták. Sze­rencsésen meggyógyult. Azóta sorra jelennék meg a kötetei. Ez az író-blvasó találkozó őszinte, emberi hangjával töb­bet tett az alkoholizmus ellen, mint egy tudományos előadás. Egy ember feltárta mások előtt betegségének és gyógyulásá­nak történetét, nyíltan, szép magyarsággal. Az író-olvasó találkozón'iga­zi beszélgetés sajnos nem ala­kult ki. Inkább előadói est volt, ahol meghallgattak egy kerek élettörténetet. Jobb lett volna a találkozó, ha a résztvevők kérdeznek, vitatkoznak. Ehhez természetesen jobban kellett volna Ismerniük a meghívott költő műveit. 'Akinek valamilyen okból nem születik gyereke, gyakran arra az elhatározásra jut, hogy örök­be fogad egy kislányt vagy 'kisfiút. Azzal többnyire minden örök­be fogadó szülő számol, hogy a pici gyerek sok gonddal, baj­jal jár. Az igazi nehézségek azonban akkor kezdődnek, amikor a gyerek személyiségé­ből eredő fogyatékosságok kezdenek kiütközni. A vér sze­rinti szülő könnyen talál ma­gyarázatot: az én vérem, mit tegyék? A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ötökbe fogadott gye­rekekkel gyakrabban türelmet­len ilyenkor a szülő. A gyermek- és ifjúságvédő intézetek igazgatóitól sok konkrét esetről, lelkileg-testileg összetört, visszaadott gyermek- röl hallottam már. Ha az örök- befogadott még kiskorú, a tör­vény elvileg nem, illetve kivé­teles esetben engedélyezi az örökbefogadás felbontását. Akkor van mód erre, ha a fel­bontás a kiskorú érdekében áll. Találkoztam olyan szülőkkel, 'akik a „kezelhetetlenné" vált kamaszt intézetbe adták. Majd amikor a gondozási díjat ki­rótták rájuk, egyik szervtől a másikig jártak, hogy csökkent­sék az összeget. Úgy érezték, méltánytalan őket költségekbe verni, hiszen a gyermek végül is nem az övék. A gondozási díj csökkentése nem történt meg, de a gyámhatóság úgy látta, fel kell bontani az örök- 'befogadást. Az intézet igaz­gatója — ahol a gyeteket el­helyezték - javasolta, hogy in­kább hagyják a gyereket vég­leg az intézeti közösségben, ■mintsem olyan „szülőkhöz” kös­sék, akik felesleges nyűgnek érzik a családban, amióta kis­lányuk született. Minden gyermeknek, vérsze­rintinek és örökbefogadottnak kötelessége, hogy a tartásra, gondozásra szoruló idős szülő­vel törődjön. És ez a köteles­ség a törvény erejével ki is 'kényszeríthető. Tehát az örök­be fogadó szülő is bírósághoz fordulhat, ha gyerekétől más­ként nem kap segítséget. Ilyen esetben azonban tőle nem várható él, hogy továbbra is rokoni kötélékben kívánjon maradni a korábban örökbe fogadott fiával, lányával. Ha az magatartásával őt súlyosan megsértette — természetesen itt nem elsősorban a tiszteletlen Viselkedésre gondolunk, illetve nemcsak arra —, kérheti a bí­róságtól az örökbefogadás fel­bontását. „Az örökbefogadás bírósá­gi felbontását bármelyik fél kérheti" - írja elő a családjogi törvény. Tehát az örökbefoga­dottat sem lehet kötelezni fel­nőtt korában arra, hogy egy garázda, erkölcstelen ember gyetekének legyen kénytelen vallani magát. Ha a két felnőtt fél az örök- 'befogadást kölcsönösen fel akarja bontani, elég elmennie a gyámhatóságra, kívánságuk ott teljesül. Akár a gyámható­ság, akár a bíróság bontotta fél az örökbefogadást, a felek között — és azok rokonaival — a kapcsolat megszűnik. Jogaik és kötelezettségeik egymás iránt úgyszintén megszűnnek. Például a gyetek nem örököl. Előfordul olyan eset is, hogy az örökbe fogadó házaspárnak csak az egyik tagja kéri a bontást. Ilyenkor csak a vele létesített kötelék szűnik meg. A másik fél rokon marad. Az örökbefogadás felbontá­sakor nem feltétlenül veszíti el az örökbefogadott a szerzett családi nevét. Erről a bíróság dönt. Sz. K. DR. KERTÉSZ ÉVA A házigazda, a tölcséres gramofonnal A pipatórium ritkaságai A Dreher-sörcsapoló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom