Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-20 / 246. szám
1982. október 20. ^PÜJSÀG 3 Az országos nőkonferencia előtt Változások és ellentmondások Építészrendészet Bírság - lebontás - érdekvédelem A szekszárdi Mözsi-hegyről készítettük ezt a felvételt A 'közelmúltbon az országos nőkonferencia előkészületeként két nőpolitikái értekezlet is volt a megyében. Az egyiken a pártós tömegs?ervezetek, mozgalmak nőreferensei, illetve nőbizottság a inak vezetői vettek részt, a másikon a nőkonferencia Tolna megyei küldöttei és mindkettőn a Magyar Nők Országos Tanácsának tagja A kettő között ülésezett a MNOT is, így hát az ott elhangzottak is szóba kerültek. Az eredményekről, amelyeket a felszabadulás óta elért a „nagy politikán" belül a nőpolitikái munka, tulajdonképpen nem esett szó, már csak azért sem igen jöhetett szóba effajta összehasonlítás, mert a résztvevők al'ig-alig éltek más rendszerben, mint a szocializmus, nem tudják tehát, hogy milyen volt azelőtt. Ez is az egyik oka lehetett annak, hogy elsősorban a qondokról és nehézségéből volt szó. A másik ok nyilvánvalóan az, hogy ezek az ellentmondások, konfliktusok azok, amelyeknek a megoldásáért és feloldásáért kell a jövőben dolgozni. MEGVÁLTOZOTT HELYZET A világ, és társadalmi mozgás nem állt meg, márpedig a változás újabb ellentmondások forrása. Valamikor az volt a jelszó, hogy megszüntetjük a „második műszakot”, így aztán a nők is többet vállalhatnak a munkahelyi és közéleti szereplésből, felelősségből. Nem egészen így alakult, az ismert körülmények folytán az életszínvonal megőrzése lett a cél, amihez az is hozzátartozik, hogy manapság egy háromtagú család nem engedheti meg magának a vendéglői vacsorát mindennap. Marad az olcsóbb és — valljuk be — ízletesebb megoldás, ez pedig a „főzzünk magunk" mozgalom lett. Tetszik vagy nem tetszik, ez van. Jött a háztáji gazdaságok és ho'bbikertsk támogatása, meg aztán a pénzre is szükség van, hát megtermeljük magunknak a zöldséget, gyümölcsöt, meg amit lehet. A szolgáltatások sem úgy alakultak, mint ahogy azt tíz éve elképzeltük. Nincs ugyan „Vissza a konyhába!" jelszó, annál inkább ez a valóság egészen a befőzésig. Lássunk csak néhány egészen kicsi, hétköznapi példát, mondjuk egy kg meggy ára 'hét forint, ha el akarom adni a kiskertemből. Most, októberben — leárazva! “— harminc deka befőtt, felbonthatatlan bádogdobozban, több miint 13 forint. Nem kell ide jeliszó, éppen elég meggyőzőek a nők számára a tények. Például a patyolat — mondták el többen a tanácskozáson — nem lett olcsóbb, nem rövi- debbek a határidők, ezzel szemben egyre kevesebb a gomb és több a folt a bérágyneműn, ami olyan népszerű volt egy-két évvel ezelőtt. Természetesen mindezek a változások nemcsak a nőket érintik, hanem az egész családot együtt, de a nők számára jelentik lassan már a harmadik műszak visszatérését is. Most akkor lehet kongatni a vészharangot, mert fejlődés ugyan van, de visszafelé? Azért nem egészen ez a helyzet. A harc az egyenlő munkáért egyenlő bért elve megvalósulásáért, hála a kitartó küzdelemnek és nem utolsósorban a szakszervezetek nőpolitikái munkájának, már a múlté. Már amennyiben valóban megvan az egyenlő képzettség, mert érettségizett nő ugyan több van, mint férfi, de a szakma- szerzésben még mindig lemaradtak a nők, ami nem előny a bérek elosztásánál. Egyes területeken halmozódnak is hátrányok, mint .például a kis településeken, ahol kevés a munkaalkalom, a bejárás pedig már nem éri meg, fők'ént a szakképzetlen nőknek. Egyes, főleg nőket foglalkoztató ágazatok pedig bérszínvonalban elmaradtak a többitől. KIBŐL LESZ VEZETŐ? Készült egy felmérés a nők vezetővé válásáról és ott meglepő, vagy nem is annyira meglepő, dolgok derülitek ki. Változatlanul kevés a nő az első számú vezetők között, még a legtöbb a tanácsi hivatali szerveknél, majdnem 23 százalék, ezen belül a vb-41 tik á rok több mint 40 százaléka nő. Erre még azt is •mondhatná valaki, hogy mintha egy kicsit sok lenne ez a jóból, de ez egyáltalán nnics így, mert a felsőfokú végzettséggel bírók 40 százaléka nő, valójában az lenne tehát a logikus, hogy a vezetésben is ilyen százalékban szerepeljenek és ne csak a tanácsi apparátusban. A felsőbb szintű vezetők között még kevesebb az úgynevezett első számú vezető, 2800 vállalatnál, szövetkezetnél' nézték meg a helyzetet és kiderült, hogy 1977-ben körülbelül 5.2 százalék, 1980-ban pedig 6.2 százalékuk volt nő. A vezető nők főként helyettesek, mintegy 15 százaléknyian. A középvezetők között már dinamikusabb a fejlődés. Az okok a következők, amelyekre általában hivatkoznak, ha a helyzetet „magyarázni” kell. A nő nem vállalja, 'hiányzik a szakképzettsége, a nők és a férfiok sem fogadják el a női vezetőt. A családon belüli konfliktusok, például a férj nem engedi, és hogy első az anyai hivatás. A fiatal nőkkel' az a baj, hoqy még ezután mennek férjhez, gyereket szülnek, aki beteg lesz, és így tovább ... Negyvenen felül aztán már szóba sem jöhet, hiszen mindjárt nyugdíjba megy! Persze az érvek valamennyiében Van valami, hiszen valóban előfordul, hogy a nők nem vállalják a vezető beosztást, ilyen vagy olyan okból, esetleg a felsoroltak közül több is belejátszik egy negatív döntésbe. Csakhogy a tények mást mutatnak, ugyanis átnézték országosan és a megyében is a káderutánpótlási terveket, amelyekből kiderül, hogy itt is aránytalanul kevés a nő, és ha van is, idővel kerül helyette egy férfi. A nő meg marad „talonban". Végül a kérdés azért kérdés egyáltalán, mert aránytalanság van. Senkinek semmi oka feltételezni, hogy a nők kevésbé alkalmasak a vezetésre, mint a férfiak, vállalkozó szellemű is akad közöttük elég, ha a munkahelyi és társadalmi légkör erre ösztönzi őket. Végül is a döntő mindenképpen az adott feladatra való alkalmasság kérdése. Ha alkak más, mindegy, hogy férfi vagy nő. Teljesen kizárt, hogy a természet 'ilyen aránytalanul osztotta volna el a vezetői képes- * sége'ket a nők és a férfiak között. Régi statisztika, de jellemző, hogy a pedagógusok körülbelül nyolcvan százalékú nő, de az igazgatóknak, csak húsz. Külön kérdés a mezőgazdaság, ment itt vannak a legkevesebben vezető beosztásban, és még érthető Is, hogy miért. Hajnaltól estig tart a munka. Végül1 is teljesen logikus, hogy a férfiak mennek a sertéstelepre éjjel háromkor elletni, a nők pedig ülnek a laboratóriumban, vagy az államigazgatásban — ugyanazzal az agrárdip lom óval. A baj is '„csak” a pályaválasztással, pontosabban a pálya- irányítással van. Ugyanis az agráregyetemeken Is mintegy negyven százalékban nők tanulnak. Ez Így luxusnak látszik. Ml A MEGOLDÁS? Van aztán más baj is, ha úgy tetszik, éppen ellenkezője az elmondottaknak, és ez pedig a statisztikai szemlélet. Eszerint sok helyütt tűzzel-vassal keresnék harminc év alatti nőket mindenfélte választott testületbe, bizottságba, hogy megfelelő'legyen a nők és a harminc év alattiak aránya. Néha előfordul, hogy az alkalmasság kérdése fel sem vetődik, vagy ha be is igazolódik az alkalmatlanság, nem kerül sor cserére. Végül is a statisztikai arányok kevésbé fontosak, mint a szemléletváltozás. Képviselhetik jól az érdekeltet minden poszton férfiak, a nőkét is, még a nőbizottságokban is, ha minden káderdöntésben valóban az alkalmasság a lényeg, nem pedig a nemi hovatartozás. De amíg ez megvalósul, van még nőpolitikái tennivaló bőven. Mint az tudvalévő, a nőpolitika nem a nők politikája, hanem a párté, és a véqrehaj- tása sem csak a nők feladata. IHÄROSI IBOLYA A közelmúltban Bohl'i Antal, a megyei tanács osztályvezetőije az ÉVM-ben beszámolt arról, hogy Tolna megyében hogyan tartják be az építők a rendeleteket, miként építik üdülőiket, házaikat, hétvégi pihenőjüket. Ez adta a kérdést: Hogyan áll Tolna megye az országban az engedély nélküli építkezés „frontján”, mi a jellemző?- Mindenékélőtt állapítsuk meg, hogy a megyei helyzet jobb, mint az országos. Igaz, 'hogy nálunk nincs balatoni és dunakanyari probléma, de van Domborink, Gunarasunk és soksok olyan terület, amelyet a lakosság hétvégi pihenőként használ - mondja az osztály- vezető. — A múlt évben jelent meg az az utasítás, amely szerint fel kell mérni a helyzetet. Nem állunk rosszul, hiszen eddig — tavaly július elsejétől — 219 lezárt ügyünk van, ez pedig azt jelenti, hogy 950 ezer forint építészrendészefi bírságot fizettek az állampolgárok és kilenc építmény lebontását rendelték el a szakigazgatási szervek.- Első hallásra ez a két szám soknak tűnik!- Nem. Az utóbbi évtizedben oly sokan építkeztek, hogy előtte húsz év alatt nem emeltek annyi családi házat, meg üdülőt és a hob'bitelkeken hétvégi házat. Természetes tehát az, hogy az állampolgárok nem ismerik tökéletesen, részleteiben az építési rendeleteket, s ezért esetenként hibáznak. A szándékosságról nem tudok -beszélni, mert a fegyelem jó, tehát az építkezők a tervek szerint építik fel házaikat, s a most kezdődött „akciónak" is az a célja, hogy rendezzünk számos ügyet, tehát a szakigazgatási szervek képviselői végigjárják az üdülőtelepeket, a városok környékén lévő, kertészkedésre alkalmas területeket és ellenőrzik, a dokumentumokkal azonosítják a fennálló helyzetet, — S ha eltérés van, akikor bírságolnak? — Az a célunk, hogy a lakosság érdekeit védjük. Tehát el akarjuk kerülni, hogy később, évek, évtizedek múltán ingat- 'ianviták legyenek. Megelőzzük a pereket, ha most a szabályok, rendeletek értelmében rendezzük az ügyeket. Az a célunk, ismét hangsúlyozom, ihogy az állampolgárok érdekeit védjük. A Minisztertanács 1981. évi 'határozata értelmében a jövő év közepéig kell a munkát befejezni. A Tolna megyéi szak- igazgatás'^ szervek ez év végéig befejezik a munkát. Az eddigi vizsgálódások azt mutatják, ihogy a településeken belül 'nincs probléma, a zártkertek- ' ben, külterületeken és üdülőtelepeken találnak a tervektől eltérő épületet. Leginkább az alaipterületet növelik engedély nélkül, akadnak magassági problémák, tehát az épület magasabb a tervezettnél, néhány alkalommal az épület külső megjelenése okoz problémát, és a szomszédos telkekkel kapcsolatos távolság gyakran nem az előírás szerinti. Tehát túl közel van a szomszéd telkéhez, épületéhez... — Azt szeretnénk elérni, hogy építés kezdése előtt tájékozódjon az állampolgár. De a jogszabályok lehetővé teszik, hogy ne csak a tulajdonost marasztaljuk el, ha megsérti az építészeti rendet, hanem a tervezőt és a kivitelezőt is. A méltányosság természetesen végigkíséri munkánkat, ilyen például előfordulhat öreg tanyák célszerű és szakszerű újjáépítése esetében. Tudjuk, hogy az elmúlt évékben túl szigorú előírások voltak, a hétvégi házak építését nem tették könnyűvé, s a túl kicsi a'lapméret miatt többen eltérték ettől. Természetesen nem lesznek nagyon szigorúak a szakembereink ilyen esetekben, hiszen a helyzetet tudomásul venni az újabb rendeleték értelmezése szerint kötelességünk is. Mindenki tudta, hogy 12 négyzetméter nem elég présháznak, vagy hétvégi háznak. Éppen ezért történt az építési engedélyek 'körül bizonyos váltpzás, például a gazdasági célt szolgáló - ólak, feldolgozók - melléképületek létesítésénél is. A tanácsok szakigazgatási szerveinek dolgozói mindennapi tevékenységük mellett végzik majd ezt a nagy jelentőségű munkát, kellő körültekintéssel, emberségesen. Kérik a lakosságot, segítsék munkájukat, hogy minél előbb befejezhessék az épületekkel kapcsolatos felmérést.-PjRugalmasabb fuvarozási módszerek A lecsökkent ütemű beruházások miatt ma már nem a' fuvarozók válogathatnak kedvükre a szállíttatok között, hanem fordítva, a szállítóvállalatoknak kell egymással versengeniük partnereik kedvét keresve. A Volán Tröszt és vállalatai ú'j módszerekkel, szolgáltatásaik bővítésével igazodnak a szigorodó gazdasági feltételekhez. Több száz közületi gépkocsit vett át üzemeltetésre a Volán, vállalva ennek fejében a tulajdonos vállalatok fuvarigé- nyeinék teljes körű kielégítését. Ugyancsak több céggel kötött megállapodást annak érdekében, hogy összehangolják beruházási lehetőségeiket, közösen szerezzenek be speciális áruféleségek szállításához szükséges eszközöket, vagy raktárakat építsenek. A korszerű, teljes szállítási lánc kialakításában is születtek eredmények: az építkezőket segíti a Volán— MÁV-TÜZÉP hármas megállapodása nyomán a kavics, sóder háztól házig fuvarozása. A személy- és a kisteher- fuvarozás rugalmasságának fokozására új érdékeltségi rendszervariánsokat dolgoztak ki, melyeket saját belátásuk szerint alkalmazhatnak a vállalatok. Viszonylag régi ösztönzési módszer az önelszámoló«, mostani korszerűsített változata a régi jó dolgozók megtartását, s ugyanakkor az üzletfelek érdekeit szolgálja. Egy másik módszer, hogy a taxik vezetői önvezényléssel, az igényekhez igazodva vehetnek részt a forgalomban. Ez kedvező az utasoknak is, hiszen akkor van az utcán több kocsi, amikor valóban szükség van rájuk. Szerte az országban alakultak munkaközösségek buszok, kocsik takarítására, speciális rakodásokra, gumiabroncs- javításra több helyen különféle földmunkák elvégzésére alakítottak gazdasági társulást. Januártól nagyobb önállóság és ösztönzőbb érdekeltségi rendszer a kereskedelemben 1983. január elsejétől nagyobb önállóságot kaphatnak, s az eddiginél ösztönzőbb anyagi érdékeltségi rendszerben működhetnek a kereskedelmi hálózat közepes kategóriájába tartozó - általában 10—50 dolgozót foglalkoztató - üzletei a Minisztertanács legutóbbi ülésén hozott határozata érteiméiben. A kisüzleték szerződésbe, illembe bérbe adása - bár a folyamat még nem fejeződött be — az eddigi tapasztalatok szerint jól bevált. A Minisztertanács most hozott határozata az országban mintegy 5 èzer ABC- óruházat, éttermet, cukrászdát és iparcikküzletet érint. Bár arányuk az állami és szövetkezeti hálózat 10 százalékát sem teszi ki, mégis meghatározó jelentőségűek, mert a forgalom több mint 40 százalékának lebonyolításával a kiskereskedelem gerincét képezik. A jövedelemérdekeltségű üzemeltetés bevezetése nem kötelező, de érdekük mind a vállalatoknak, mind a kereskedelmi dolgozóknak, s nem utolsósorban a fogyasztóiknak és az egész népgazdaságnak. Az új léhetőság lényege, hogy az arra vállalkozó szakemberek nagyobb önállóságot kapnak az ■üzletek áruforgalmi és gazdálkodási feladatainak végrehajtásában, s fokozottan érdekeltek az eredményes működésben. Az önállóság mértékét, és esetleges korlátáit a vállalat határozza meg, s ezt a dolgozókkal kötött megállapodásban rögzíti. Az önállóság kiterjedhet az árubeszerzésre, a beszerzési források megválasztására, az értékesítés megszervezésére, a létszám- és bérgazdálkodásra, az eszköz- és készletgazdálkodásra, s a választék kialakítására. A későbbiekben mód lesz arra is, hogy — az árpolitikai intézkedések betartásával - a helyi ismeretek birtokában az árusított termé- ikék 5-10 százalékának fogyasztói árát is a boltvezetők állapítsák meg. A vendéglátásban mintegy 70 helyen már bevált ez a módszer, a kiskereskedelemben azonban még nem volt rá példa. Jelentősége különösen abban lesz majd, hogy a kiárusításókhoz, időszakos engedményekhez nem kell a boltvezetőknek külön engedélyt Ikérniök. Az új formában az önállóság adta lehetőséget hatékony anyagi ösztönzés támasztja alá. Azok a boltvezetők, helyettesék, vagy akár egész üzleti kollektívák, akik vállalják az új ösztönzési rendszerrel együtt- járó kockázatot, az üzlet eredményes működésétől függően jelentős többletjövedelemre tehetnék szert. Az eddigiektől eltérően nem forgalmi jutalékot kapnak, hanem — amennyiben a vállalat által előírt eredményt teljesítik - olyan összegű prémiumot, amely az alapbér 50-100 százalékát is elérheti. Ha az előírt követelményeket túlteljesítik, a többlet meghatározott — általában 10— 30 - százalékát az érintett dolgozók munkabéren kívüli juttatásként megkapják. így jövedelmük az alapbér két-három- szorosa is lehet. (A munkabé- ■ren kívüli juttatásként kapott többletet általános jövedelem- adó terheli.) Ha a bolti dolgozók munkájukat hanyagul, felületesen végzik, csupán alapbérüket kapják meg, s még a korábbi forgalmi jutaléktól is elesnék. Az ú'j érdékeltségi forma bevezetésétől a kereskedelmi dolgozók jövedelmének jelentős differenciálódása várható. A j öved e I em érdekeltség ű do lg o- zókna'k elsőrendű érdeke lesz, hagy a vásárló elégedetten távozzék az üzletiből, ezért fóko- zott figyelmet kell forditarviok a munka megszervezésére, a hatékony eszköz- és költséggazdálkodásra, egyszóval a forgalom eredményes lebonyolítására. A nagyobb forgalom és a kisebb ráfordítás növeli a kereskedelmi dolgozók jövedelmét, s egyidejűleg a vállalatok és szövetkezetek, valamint az egész népgazdaság bevételeit.
