Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
1982. október 2. Hépùjsâg 7 Teljesíti-e a tervét a — Azon mór túl vannak a GÉM dolgozói. Ismerik a nehézségeket, megértik gondjainkat. De azért nagyon kellemetlen egyik óráról a másikra felállítani 20—30 dolgozót és átirányítani máshova, vagy újabb munkára átállítani. Egy hét múlva pedig ismételten elővenni azt a munkát, amit már egyszer elkezdtek. — Befejezésül próbáljuk meg jellemezni az 1982-es gazdasági évet. — Szigorodtak — jelentősen — a szabályozók. Tudomásul vesszük őket, ezen nem vitatkozunk. Az eddig is egyenetlen anyag- és alkatrészellátás tovább romlott. A megváltozott környezet hatására felszínre jött egy csomó olyan hiba az üzemen belül, amire eddig nem figyeltünk. — Erről az utolsóról egy pár szót mondanának? — Csak címszavaikban: költségtényezőik hatása, munkafegyelem, szervezeti és szervezési gondok, készletgazdálkodás... A negyedik negyedévben Toll- nan még 55 millió forintos termelési értéket kell előállítani. Olyan értékű munka ez, amelyen a nyereség is tisztes, tehát minden körülmények között teljesíteni kell! Hazafi József Amikor a címben szereplő kér. dést feltettem Biber Lászlónak, a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet elnökének, az mérgesen és egyben mosolyogva válaszolt. — Ha valaki tud erre válaszolni, azt szívesen meghallgatom! A tolnai szövetkezetben kedden délelőtt a vezetőség sem tudott választ adni. Nem azért, mert nem ismerik a szövetkezetét. Egyszerűen arról van szó: jelen pillanatban olyan akadályok vannak, amelyek „leküzdése” nem a szövetkezeten múlik. Maradjunk ennyiben. A tolnaiak — ezért szeptember végén a kérdés — meghökkentő feladatra vállalkoztak 1982-ben. A termelési értéket 23,3 százalékkal kívánták növelni, természetesen ugyanilyen arányban a nyereséget is. Az 1981-es nem rubel elszámolású, 1,5 milliós exportot pedig 6,5 millióra emelték. A rubelelszámolású exportot közel 10 millió forinttal növelték. Tudjuk, hogy a mai világgazdasági hélyzetben nagyon sok szövetkezet, vállalat örül, ha a termelését, a nyereségét és exportját szinten tudja tartani. Erre jönnek a tolnaiak, s mindenre „rátesznek egy-két lapáttal”. A továbbiakban Biber Lászlóval, a szövetkezet elnökével, és Méhn Imrével, a szövetkezet műszaki vezetőjével beszélgettünk. (Nem jelezzük külön, hogy melyik vezető mondja a választ, hiszen a hangsúly a mondandón van.) — Egy gazdasági egység akkor kap elismerést, ha minden pontját teljesíti a vállalásnak. De, vajon a sok szám közül melyik a legfontosabb, mi az, amit Tolnán feltétlenül teljesíteni kelll? — Semmi mást ne írjon, csak ennyit: 28,5 millió. — Ez a nyereség? — A legfontosabb. Ebből következik minden. — Szeretném azért tudni, hogy miért vállaltak ekkora kockázatot? — Ha tovább akarunk lépni, akkor vállalni kell a nyereség növelésének ekkora mértékét. Miért? Vannak hitelfizetési kötelezettségeink. Nagy gondot fordítunk a sajáterős beruházásra és fejlesztésre. Természetes, hogy versenyképesek akarunk maradni itt a környéken, de akkor bérfejtesztést is kell tervezni és kiadni. Fontos még a részesedési alap. Mindezeket csak akkor tudjuk megvalósítani, ha nyereségünk meghaladja a 28 millió forintot. Kész a képlet. Ha valaki nyereséget akar elérni, egy magas nyereséget, — mert ismételten hangsúlyozni kelil: sok helyütt örülnek egy-két millió forintnak, — akkor termelni kell, jól kell termelllni. Még mindig maradjunk a vá Hálásnál... — Hoonét szereztek munkát ahhoz, hogy tudják teljesíteni a 164 millió forintos termelési tervüket? — A MOM részére gyártunk olyan nagy értékű számítástechnikai részegységeket, amelyek 40 milliót érnek, sőt, az év végéig elérik a 45 millió forintot. Ezt a munkát feltétlenül vállalni kelllett. A MOM-mal 15 éve vagyunk kapcsolatban. Ez a 40— 45 millió plusz vállalás. De... Az értéke nagy és kevesebb élőmunka-ráfordítással lehet elkészíteni. Tehát akkor az ilyen terméken nagyobb a nyereség is. Bűn lett volna nem vállalni. Ez az egyik termelést növelő körülmény. A másik: az export. Van megrendelés. Szocialista és tőkés is. Ezt szintén vállalni kell. — Szeretném mégegyszer feltenni a kérdést: 'Teljesíti-e tervét a GÉM? — Szeretnénk... — Ebben biztos vagyok. — A tőkés exportból hiányzik még 900 ezer forintnyi anyag. A többi már a raktárban van. Ennyi kell ahhoz, hogy a 6,5 milliót teljesítsük. Bízni kell abban, hogy beérkezik az anyag. A belföldi áruk készregyártásában gondunk van 450 darab fekete-fehér monitor elkészítésével, néhány tőkés import alkatrész hiánya miatt. Ha az anyag- és alkatrész-gondjaink megoldódnak, akkor rendben lesznek a dolgok. — Mindezekből kitűnik, hogy a GÉM 1982-ben gondokkal küszködött. — Fizetési gondjaink voltak egész évben. Ugyanakkor volt olyan időszak, hogy 230 mini- cooo gyártását hosszú időn keresztül akadályozta egy REMIX- gyártmányú ellenállás hiánya. Ők azért nem tudtak küldeni, mert a pécsi Zsolnay gyár leállt a porcelántestek gyártásáról, s az új gyártó méq nem készült fel. Vegyük néldául a TV 18—21 típusú monitort — amelynek az ára 13 ezer forint, összeszerelését nem tudtuk befejezni egyetlen 50 forintos alkatrész hiánya miatt. Ez azt is jelentette, hogy a raktárban állt 2,6 millió forintunk. Ilyenek miatt volt állandó pénzügyi nehézségünk. — Milyen hatással van az üzemre az ilyen és ehhez hasonló hiányosságoknak? — A készletgazdálkodást irreálissá teszi és a programozott termelésirányítást teljesen felborítja. Ezekből! következik, hogy romlik a munkamorál, a hatékonyság, és veszélybe kerül a nyereség. Azt hiszem, erről a termelést közvetlen irányítók tudnának beszélni. — Szidják a szövetkezet vezetőit ? A szereidében sokszor okozott gondot néhány alkatrész hiánya Tiszta, virágos a présműhely Hegedűs László műszerbemérést végez---------------------------j-------------------------------------------------------------------------------------------------------------Fiat al művészek fiatal közönsége A képzőművészeti világhét alkalmából nyílt kamarakiiállítás kapcsán - találkozót rendeztek a kiállító művészek és a közönség részére Szelkszár- doo, a tanítóképző főiskola aulájában. A beszélgetést Mözisii Szabó István vezette. BEMUTATKOZÁS Blaky Péter festőművész 1977- ben végezte a képzőművészeti főiskola festőszakát. — Elsősorban a figurális festészet érdekel - vallja. A németalföldi mesterek (Vermeer, Bosch, van Eydk) - nyomán szeretném kialakítani szüirreai- lisztilkus, de kritikai realista elemeikkel ötvözött saját stílusomat, felhasználva a kortárs művészet legjobb eredményeit is. iFetzer János Zomibán él, 1948-lban született. Az Iparművészeti Vállalat veszi át eszter- gályozott faimunlkáiit. Az egyszerű, pontos, funkcionáló formákat kedveli. Biztos kézzel alakítja használható tárgyalt. Fusz György keramikus iparművész 1981-ben végezte el az Iparművészeti Főiskolát. Diplomamunkájára Gohka-díjat kapott. Szekszórdon telepedett le. Idén a VII. országos kerátmla- bieinnálén a siklósi keráimiü- szímpozion . díját nyerte el. 'Kis Ildikó keramikus iparművész Hódmezővásárhelyről, ke- rültTolna megyébe, Fusz Györgygyel kötött házassága révén. Egyéni hangjának, stílusának keresését igazolják eddigi munkái. 'Halász Károly festőművész munkásságaiban a 70-es évek első harmadának poszt-popait és új geometrikus mozzanatai jellegzetesen egyéni értelmezésben öltenek testét. Schubert Péter grafikusművész a Szekszárdi Nyomda számítógépes szedőgépén dolgozik. Alkalmazott grafikáit a különböző könyvkiadók . használják fel. Voinea-iDelast Elena festőművész 1978-ban a képzőművészeti főiskolán szerzett diplomát. „...szorongásaiba rejtezik és baljós sejtelmekből', köddé- foszló emlékekből, borzongató valóság -mesékből, testetlen és mégii's emberarcú manókból, tündérekből szervezi otthonossága tájait” - írták róla. A közönségtalálkozón a főiskola első évfolyamának énék- rajzszakos hallgatói vettek részt, részükről az első ilyen rendezvényen. A iKOZOS TÉMA A ,jNo, szóljunk hozzá” csendje után lassan formálódó gondolatok tisztázták, hogy írni az, ami a fiatal művészeket foglalkoztatja és mi az, ami a kiállítást látogató ugyancsak fiatal közönséget, tovább lépve ez a két dolog tál átkozik-e majd ezen a délutánon. Találkozott ! A beszélgetés központi témája a látás művészete lett. Napjainkban, amikor olyan sok szó esik a közművelődésiről, még fontosabb, mlég nagyobb értékű, hogy ennek segítségével a családok legszélesebb rétegeihez is eljutnak a műalkotások. A képi információáradat egy sor — a látá'slfculltúrta' színvonalából fakadó — gondot hoz felszínire. Érékről, beszélték a Tolna megyei fiatal művészek. IKlilmondták azt is, hogy hozónkban a vizuális művészeték iránti érdeklődés, az ilyen irányú általános műveltség csekély. A látás iskolázatlanságának elemzésével, a látásiku'ltú- ra hiányosságainak pótlásával is megpróbálkoztak ezen a találkozón. Hallhattunk arról is, hogy a képzőművészeti műinek a maga képi nyelvén kellene hozzánk szólnia. A közgondolkodásunk azonban annyira hozzászokott a szavaikkal való megközelítéshez, hogy a. sok beszéd, a ve-rbalizmus elfedi a művek látható értékeit. Egyre jobban elharap ódzik az a szokás, hogy mindent magyarázunk és gyakran agyon magyarázunk. Aláhúzták azt is, amit Goethe az ízlésről így mondott: „Az emberék azt hliszik, hogy mint a nyelv és az íny, úgy magától képződik az az érzékszerv is, amellyel a műtárgyat élvezzük... A képzőművészet mindenkihez szól, nyelvét azonban tanulni kell, mint bármely máis művészet vagy tudományág sajátos jelrendszerét.” Ezt pedig nem lehet más módon, csak iskolai tanórák, kiállítások vagy ilyen találkozók műelemző pillanataiban. Akkor érezhetjük igazán jónak a műalkotás analizálásával eltöltött időt, ha saját problémánkat látjuk viszont magas szintű művészi megoldásban. Amilkof a rá- ismerés örömével fedezhetjük fel, hogy O' művész is a miénkhez hasonló élményekből táplálkozik almikor képi nyelven fogalmaz. Szó esett még a valóságról is, amit a modern művészet ábrázol. — Milyen valóságra tart igényt a néző? — vetődött fel a kérdés. Valljuk be, egy fényképpel nem sokat „akadékoskodunk” és tulajdonképpen nem minden művészetre vonatkozik, hogy az emberék lázadnak ellene, mert zavarba ejti őket. Amikor egy lakóház formájáról van szó, hogy „nem olyan, mint a valláságiban". Hiszen természetes házak nem léteznek, mindegyük az ember keze munkája. Vlagy egy szőnyeg, egy kerámia és általában a díszítőművészetek esetében eszünkbe sem jut, hogy modelljeiket a természetiben keressük. Ilyen kérdésekkel foglalkozott ez a maratoniira kerekedett művész -közönségtalálkozó, amely igazolta, hogy amennyiben mindenki örömmel és pontosan végzi munkáját - a népművelő alkalmat, a művész alkotást biztosít, a néző őszinte érdeklődést tanúsít -, akkor igenis, szükségesek az egymást kölcsönösen meggyőző beszélgetések, bármiilyen szűk körben történjenek is. DECSI KISS JÁNOS Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Egy körben művészek és közönség
