Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-14 / 241. szám

1982. október 14.

Képújság 3

Szolgálatunkban a szabvány

1946. október 14-én alakult meg a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO). A megalakulás évfordulóját 13 évvel ezelőtt szabványosítási világnappá nyilvánították. E napon a világ csaknem minden országában megemlékeznek a szabványosításnak az egyes országok gazdaságában és a világkereskedelemben, a nemzetközi együttműködésben betöltött segítő szerepéről. Az idei szabványosítási világnap alkalmából mind az ISO elnöke, mind a villamosipari szabványosítással foglalkozó társszervezet, a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) elnöke nyilatkozatot adott ki, amelyben felhívták a világ ipari, kereskedelmi szakembereit a fokozott nemzetközi szabványosítási együttműködésre.

A szabványosítás eredményei ma már olyan természetesen beépülnek mindennapi életünkbe, hogy nem is gondolunk rá. Természetesnek tekintjük, hogy lakásunk telefonkészülékén a megfelelő számokat tárcsázva, egy távoli ország városában levő telefonközpont, és a közbeeső hazai és külföldi állomással létesítenek automatikus kapcsolatot, és nem gondolunk arra, mennyi műszaki egységesítést igényelt ez az egyszerűnek tűnő művelet az országok postái között. Természetesnek tekintjük, hogy különböző országok vasútjainak vagonjai köny- nyedén hozzákapcsolhatók egy nemzetközi gyorsvonathoz, és nem gondolunk arra, hogy ehhez a vagonok méreteit, ütközőit, vonószerkezeteit, fékberendezéseit stb. kellett egységesíteni. Fel sem merül bennünk a gyanú, hogy a magyar gyártmányú rádiónkkal összekapcsolt csehszlovák gyártmányú lemezjátszón ne volna lejátszható a világ bármely országában gyártott hanglemez, pedig ennek is igen sok egységesítés a feltétele. Ugyanez a helyzet a fényképezőgépek és a hozzájuk tartozó filmek, a választékbővítés céljából importált villamos készülékek, vagy éppen a legegyszerűbb kötőelemek, csavarok felhasználásával.

A hazai ipar számára is nélkülözhetetlen*segítséget nyújtanak a szabványok. A méretek és műszaki jellemzők egységesítésével, a választék rendezésével 'lehetővé teszik, hogy az egyes elemekből nagyobb mennyiséget gyártsanak, s ezzel megteremtsék a gépesítés, automatizálás lehetőségét. A rendeltetésszerű alkalmasság műszaki követelményeinek előírá- *

sóval megkönnyítik a gyártó és a felhasználó között a szerződés műszaki feltételeinek meghatározását. Ezen túlmenően a biztonság, az élet- és egészségvédelem, a környezetvédelem, és a fogyasztók alapvető érdekeinek védelme érdekében, kötelező előírásaival a hozzá nem értő, vagy a gazdasági hatalommal nem rendelkező fogyasztó helyett az állam- hatalom eszközeivel segít ügyelni arra, hogy a fogyasztó az árral arányos minőségű, megfelelő terméket kapjon. Ehhez természetesen a szabványok méltányos előírásai mellett a követelmények betartását ellenőrző szervezetek működése is szükséges.

A nemzetközi követelményszinteket tartalmazó hazai szabványok abban is segitik az iparvállalatokat, hogy tájékoztatják arról a műszaki színvonalról, amelyet gyártmányaiknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy reményük lehessen gyártmányaik külpiaci értékesítésére. Tehát az exportáló vállalatok alapvető érdeke, hogy gyártmányaik legalább megfeleljenek a szabványok követelményeinek, még akkor is, ha a hazai szabványok exporttermékekre nézve semmiféle kötelezettséget nem írnak elő.

A szabványok helyes alkalmazása növeli az ipar versenyképességét, elősegíti a termelés gazdaságosságát, megkönnyíti a nemzetközi együttműködést. Elősegíti az anyaggal, energiával, munkaerővel való gazdálkodást, a takarékosságot.

A magyar szabványosítás szorosan együttműködik e célok érdekében a KGST megfelelő szerveivel és a nemzetközi szabványosító szervezetekkel. Szabványait a nemzetközi előírásokkáI összhangban dolgozza ki, és rendszeresen korszerűsíti. A gazdaságirányítás korszerű módszereinek megfelelően a magyar szabványok mintegy 90 százaléka a vállalati érdekeltség, a gazdasági ösztönzők és szabályozók hatására, a vállalati vezetők döntése alapján érvényesül, és csak igen szűk területen alkalmazza őket az állam kötelező előírásként, a közrédek, a biztonság, az egészség- védelem biztosítására.

A szabványosítási világnap megbecsülése azoknak a szakembereknek, akik e fontos munkát szorgalommal és felelősséggel végzik.

„Takarékosság - gondtalanabb

élet”

OTP paksi fiókja együttműkö— Amint az már szokás, az Országos Takarékpénztár — a takarékszövetkezetekkel és a postákkal együttműködve - minden év Októberében a „Takarékosság - gondtalanabb élet” jelmondat jegyében a szokásosnál fokozottabban irányítja a figyelmet a takarékosságra. Miért pont októberben? — kérdezzük Szigetvári Ernőt, az OTP megyei igazgatóhelyettesét.

— Azért, mert a világ takarék- pénztárai 1924-ben október hónap utolsó munkanapját jelölték kíi a takarékosság gondolatának az érdeklődés középpontjába állítására, ünneplésére. Ez fejlődött tovább és jelenleg imár az egész hónap ennek jegyében telik. így e jelmondat mint az élet valamennyi területén aktuális, előrevivő felhívás, október hónapban Tolna megyében is alakítója a pénzintézetek munkaprog ram já na k.

— A korábbi évék gyakorlatából tudjuk, hogy a takarékpénztár, a takarékszövetkezeték és posták, különböző rendezvények keretében emlékeznek meg a takarékosság egyéni és népgazdasági hasznosságáról, eredményeiről, a szokásosnál gyakrabban hívják fel erre a lakosság figyelmét. Az idén -mit terveznék?

— Az októberi programok közül kiemelkedik megyénk nagy beruházásának székhelyén Pakson, a Munkás Művelődési Központ színháztermében — az Atomerőmű Vállalat, az Országos Takarékpénztár Tolna megyei Igazgatósága, a MÉSZÖV Tolna megyei Elnöksége és az

désével — tervezett nyitórendezvény, ahol Rib'ling Ferenc, a megyei tanács általános elnök- helyettese ad tájékoztatást a takarékosság megyei helyzetéről, eredményeiről. E rendezvény keretében kerül sor az atomerőmű építkezésén a takarékosság telén jó eredményt elért Radnóti Miklós szocialista brigád jutalmazására, sorsolásra, majd ezt követően a rendező szervék Paks város, illetve az atomerőmű dolgozóinak — fővárosi művészek közreműködésével - ajándékműsort adnak.

— Ez az ünnepi rendezvény, ám feltehetően lesznek szakmai jellegűek is.

— Igen, a takarékossági hetek keretében tartanak tapasz- talatcsere-meg-beszélést a pénztakarékossá g i rá nyitó sá ba n,

bonyolításában közreműködő tólka rékpénztá ri, takarékszövetkezeti és postásdolgozók, megvizsgálják annak lehetőségét, ’hogy hogyan lehet az eddigieknél is figyelmesebben, szakszerűbben és gyorsabban ellátni a lakossági pénzügyi szolgáltatásokat.

Az előző évékben kialakult jó tapasztalatok alapján a megye egyes városaiban, községeiben ez évben is sor kerül üzemi, vállalati és pénzintézeti szocialista brigádok találkozóira, október 29-én, a takarékossági világnapon pedig az ügyei eteket az „ünnepi műszakon” megkülönböztetett figyelemmel és módon fogadjuk — mondotta Szigetvári Ernő.

NDK-hetek a Skálában

Tegnap délelőtt megkezdődtek a szekszárdi Skála Áruházban az NDK-heték. A több éves hagyományokhoz híven idén fs az NDK-beli chrimichauli szövetkezet a partner, vegyiárukat, villamos berendezéseket és játékokat hoztak. Az ünnepi megnyitón megjelent dr. Kálmán Gyula, a MÉSZÖV elnöke, és Borbás Vendel, a városi tanáos osztályvezetője, valamint a német szövetkezet nagyáruházának vezetője, Bahn Härry és három munkatársa. Izsák Lajos, a szekszárdi áfész igazgatósági elnöke méltatta az NDK—magyar árukapcsolatok jelentőségét, s kiemelte ennek hasznát az áruválaszték bővítésében, a lakosság jobb ellátásában. A közönséget M'ikóczi György, a szekszárdi áruház igazgatója tájékoztatta arról, hogy az eddigiek folyamán milyen és mennyi áru érkezett. A szekszárdi áfész és az NDK-beli szövetkezet vezetői a jövő évi árucseréről is tárgyaltaik, meghatározták a behozandó és a kivitelre kerülő áruk összetételét. A megnyitó után a közönség nagy tetszéssel válogatott a piperecikkek és a villamos berendezéseik között.

A chirfmiiohauli küldöttség tegnap tanulmányozta a Skálü- Expo áruház működését is.

Tömbgarázs egy hét alatt

Alá g útzsaiu s tömibg őrá zs- rendszert fejlesztett ki a Zala megyei Áliíamii Építőipari Vállalat. A rendszer lényege, hogy sorban vagy tömbben egy időben négy garázst készítenek a helyszíni monolit vasbetonszerkezetből és előregyártott elemekből mindössze egy hét alatt. Egy-egy garázs aíapterülete

2,70x5,50 méter, magassága legfeljebb 2,40 méter. Külön kívánságra ugyancsak előregyártott elemekből szerelőaknát is készítenek.

Atomerőmű-építkezés

Két konyhát vezetünk,

főnök!

íDjairók Pál félmeztelenül! ül a kis konyhai asztalnál. Szemben vele egy fiatalember állva, a hűtőgépnek támaszkodva vacsorázik. Vbgdáíthiúst melegített feli, s friss kenyériből, almit most vásárolt az ABlC-lbein, jókora falaitokat kianyarit. Siet. Két szempillantás aillait végez, s eltűnik 0’ lépcsőháziban. Az asztal másik szélén Lakatos Lajos sza- loninálzi'k. Lehet Vagy másfél kiülő a szép hiűsos szalonna. Apró darabot farag le belőle, vigyázva, llaissam eszük. Fogat hú- zatotif, s most csak „myám- nyoigmi” tud,, mondja.

Hasisain egyiüitt a brigád.

Az Építőiipari Szolgáltató Vállalat munka s.szá Hóján vagyunk.

A 22-es Állalmi Épiíltőliípdiri Vállalat Kililbán Henriik vezette kubi- koslbrijgádjánál. Hétfőn jöttéik „haza”, hazulról. A keddi nap vollt az el'ső munkanap. Este hat óra van,, többnyimé ekkor érnek a szállásira:, hla nincs túlóra.

Négyszabás lakásiban van elszállásolva a brigád. Az együk

k.is szobában a brigádvezető. Egyediül. Tágas, jó helyen. A szoba padlója barna műanyagból van. A fal mellett egy asztal székkel1. Az ablak mellett fém Öltözőszekrény. Fehér kórházi vaságy, éjjeliszekrény. A sarokban fogas. A falion poszter, idős Mlarkó Károly: Diána a Vadászaton. A falaik élénk zöldes színűek. A másik szobában ketten lakinak. A naigyszobában öt ágy van. A berendezés hasonló. A falaikon itt is poszterek: Munkáasy- és Gsonibváry-képek.

A sarokban — iítt fiatal is lakik — egy rockzenekor fényképe. A negyedik szobában három átgy.

A konyha parányi - mint általában a panellak ásókban -, van benne egy kis asztali, két székkel, hűtőszekrény, egy kétlapos rezsó. Itt élnek kilenc napiig, ez is „otthon”, de az igazi otthon két-három száz kilométerre van Paksitól, valahol az Alföldön. A brigádból Klilbám Henrik, Lakatos Lajos, Darák Pál és Ma- daczkii István több mint harminc éve dolgozik együtt.

HAT NEM IDE

CSEMPÉSZTÉK?

Kliiibán Henriik érkezik utolsónak, a félhetes busszal jött be a területről. Alacsony, zömök, klilssé kopaszodó ember. A szobájába hív. Zavartan egy féldeoiís poharat tüntet el előlem. „Hót nem ide csempészték ezt a pálinkát?” mondja. Egy mozdulattal a szekrény tetejére teszi a poharat, háttal ül neki, mintha haragba lennének.

— Jól lailonük - mondom a brigád ve z et one k.

— Jól. Szép ez a szálló. Cslalk azt 'hiszik, gyerekek vagyunk.

— Hogy értsem ezt?

— Ha este 11 ára utón jön be az ember, akkor felírják a neVét, és másnap mehet raipart- ra a gondmokaisszanylboz.

— Biztosan van ennék oka...

— Nálunk bizony nincs.

— Maisnál?

— Előfordul.

Ahogy ideérünk a. beszéd- ibeni, a többiek be óvatoskodnak a szobába. Ki a falinak támaszkodik, akad akii megáll! az ajtófélfánál. Terelgetném a szót az otthoni dolgokra, egy napja jöttek vissza, die valahogy érződik; nem szívesen beszélnek az ötnapos otthonllétről. A brigád- vezető szállít először főnöknek, s aztán minden mondat ezzel a szóval kezdődik, vagy végződik. Azt nem tudom, hogy ez megtiszteltetés, Vagy osiak a megszokás. Mindenesetre ail- kailimazikodoim, én meg meste- rezem őket. Szép csendesen fűzzük ezután a szót. A kocsmát mindenesetre eliuta síitjá k : „Van olyan dekád,, amikor be sem megyünk” — mondják. „De mégis, miit csinálnak esténként?" - kérdezem. A válasz természetesen az, hogy lemegyünk a „tévébe”, vagy olvasunk — ezt inkább a fiatalok mondják. De 'láthatóim iis, miire mindennel Végeznek, vacsoráKlibán Henrik: „Harminc éve járjuk az országot”

„Főzőcskézünk: paprikáskrumplit, lecsót”

„Végzünk állványozást, betonozást, kubikosmunkát”

vol, tisztálkodással, este nyolc óra, regigei meg kezdődik a műszak.

A touUltúnlhárof kérdezem. Nem törzs vendégeik.

iMiaddcziki István „Imegvilágít- ja" a helyzetet.

— Régen a szakszervezet vett színházjegyeket, s aztán a kezünkbe nyomták, menjetek színházba.

— Aztán mentek...

— Voltaim... A Thálliában, meg a József Altitillla Színházban.

— Miikor?

— A hatvanas években.

Szűcs István, aiz „idegen”

szál közbe. Most szerelt le, ide tették Klilbónéklhoz. Keménykö- tésű fiatalember, súlyemelőnek nélznlé az idegen.

— Ha van vallialmi jó fiiillm a moziba-, fölvásárolják a jegyeket, s a magamfajta munkás- emlber vélheti meig felárral1...

FŐNÖK, TUDJA MAGA...

A főnök - mármint én — semmit sem tud. Pédliig a munkáiról beszélünk. Háibarognak.

— Tudja, hogy mennyi munkát lehetne 'elvégezni, hla hagynák?

— Nem tudom.

— Kár.

— Hát tÖb’b mint tíz órát dolgoznak... — m-ondom.

— De, mi többet tennénk.

— A pihenés?

— Nem* azért jöttünk ide.-, Ezt gondoltaim.

— Könyörögi™ kiéli a túlóráért. S aztán úgy néznek az emberre, mintha az-t kérdeznék: „Ki ez az elmlber?"

— Azt veszem ki a szálból, hogy „faSliintbon” vannak a főnökséggel'.

Az-tán lia-ssan megérteim a problémájukat. öreg építők, nyugodtan háiboroghotnlak. A hatvanas éveikben a vezetők és a munkások jobban egymásra voltaik utalva. Egy szálláson laktak, együtt élték. Pakson már más a helyzet. Tiuil'ajidotnlkiéppie-n a tisztességes elhelyezés a. hibás. Ma már tudnak a vezetőknek lakást biztosítani, meg műszaki szállót, iigy természetesen műszak után már nemigen találkoznak.

iHogy miért akarnak mindenáron túlóra zni?

— Elvárja a család azt, hogy ha távoli él' a-z ember, oltókor legyen Valalml a borítékban.

— Aztán mii van a borítékban? — megkérdezhetem ezt, mert a beszélgetés vége felé érzem, hogy a főnök özés azt jeleníti, hogy közéjük tartozónak vesznek.

— A hét megállítja az embereket — mondják a borítókra.

— Lelhetnie ezt érthetően? — nézek rájuk érteiden képpel.

— Hétezer forint van a borítékban. De, ha lenne túlóra, akikor a nyolc is meglenne.

ÉS AKKOR JÖN A KÉT KONYHA...

— yéCét konylhát vezetünk, fő- nöfd - mondják.

Nyugodtam leszámíthatunk ezer-ezerötszáz forintot abból a hétazerbőlli, mert ennyi kell az itteni élelmezésre.

— De, akkor nem él virágoson az ember! És még útiköltség is van — mondják.

Sűrűn 'bólogatnak, amikor az egyilküík azt mondja :

— Meleg ebédet kapuink kint az építkezésen. De fél1 hatkor szédülünk, ha nincs pótlás, ez is pénzbe kerül.

iMegiiint csőik a túlórá nál lyukadunk ki! Ezen én nem tudok segíteni, de azért a munká-ra terelem a szót. Megállapítják, hogy a mostani művezetők: nyeirSinyOkalsok.

— És a brlijgá'dvezető ? Annak hova. kell húzni? - kérdezem, bo-gy isimét Visszatereljem a szót hozzájuk. A válasz egyértelmű: a brigádhoz, mondják a többiek.

Kliilbáin Henriik erre felkapja a fejlét :

— Most aztán feladta a kérdést - mondja.

— Hált akikor, hogy is van ez?

— Mert kiidsüt a művezetőhöz is. Annáik is van igazsága.

— Ebben nem- kételkedtem.

— De, aztán a brigádhoz — mondják a többiek.

— Hát persze, hogy a többiekhez, de úgy, hogy mindenkinek igazsága legyen.

— A nVersnyakaisság izgat engem.

— Nem veszik figyelembe, hogy régi dolgozók vagyunk. Nyersek velünk, és csak egy igazságot ismernék, a magukét - magyarázza, egyikük. - Padiig...

S isimét bizonygOtjóik, hogy még' itt az atamerőmű-iépítlke- Zésen is tehetne szava az idősebbeknek. Sok ötletük van, amit ha meghallgatnának, ak- k or tow ábbjiutná nak...

Lásson elfogy a szó, vagy inkább közeledik az Ellsbeta ideje, kezdődik a Kórház a város szélén, a. fiatalabbak már levonultaik a tévészobába, foglalni a helyet, mert ilyenkor megtelik miniden szék. Az idősebbek is mocorognak málr, kii a tévé elé készüli, ki pedliig az ágyba.

Reggel új nap kezdődik.

HAZAFI JÓZSEF