Tolna Megyei Népújság, 1982. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
1982. október 2. NÉPÚJSÁG 3 Testvérmegyénk küldötteinek tegnapi programja Gazdag programjuk volt tegnap Tambov megyei vendégeinknek. A reggeli órákban a megyei pártbizottság épületében a Tambov megyei pártküldöttség vezetőjét és tagjait: J. A. Ma- najenkovot, a Tambov megyei pártbizottság titkárát, K. A. Mafkovot, rombovsz'ki járási pártbizottság első titkárát és T. F. Zsudkovát, a Tambovi Cipőgyár szabósznőjét fogadta K. Pdpp József, a megyei pártbizottság első titkára. A fogadáson jelen voltak a megyei párt- bizottság titkárai és Mátyás István, a szekszárdi városi párt- bizottság első titkára. A találkozón K. Papp József és J. A. Manajenkov kölcsönösen tájékoztatták egymást a két megye politikai, gazdasági helyzetéről, azokról a feladatokról, amelyek mind Tolna, mind Tambov megyében megoldásra várnak. A szívélyes, baráti eszmecserét követően vendégeink dr. Király Ernőnek, a megyei pártbizottság titkárának és Mátyás Istvánnak, a szekszárdi városi pártbizottság első titkárának társaságában megtekintették Szekszárdot, majd a szekszárdi húsüzembe látogattak, ahol Kiss Sándor igazgató és Szabó János párttitkár fogadta és tájékoztatta testvér- megyénk küldötteit az üzem életéről, tevékenységéről. A tájékoztatót nagy érdeklődéssel hallgatták, majd számos kérdést tettek fel. Manajenkov elvtárs többek között arra volt kíváncsi, hogy hány ember foglalkozik a nagy- mennyiségű sertés felvásárlásával.- összesen 130. Egy-egy felvásárlóhoz 3-4 nagyüzem tartozik. A kisüzemektől a nagyüzemek vásárolják fel a sertéseket. Rajtuk keresztül jutnak el hozzánk ezék a sertések.- Milyen gazdaságosan termel az üzem?- Még csak hatvanszázalékos kapacitással dolgozik. Idén nullszaldós lesz. A teljes felfutás után 5-6 százalékos nyereségre számítunk. A beruházás összegét 8,6 év alatt fizetjük Vissza. RöVid fejszámolás, majd: — Tizenkét százalékos amortizáció. Ez jó! Nagyon jó! És újabb kérdés következett: — A Szovjetuniónak’ mennyi árut szállítanak? — Nyolcszáz-ezer tonnát havonta. A párttitkórhoz fordult: — Mekkora a pártszervezetük? — Százhetven tagú. — És <a KISZ? — 350 tagú. — Az üzemnek van óvodája, bölcsődéje? — Nincs. A városi szervekkel együtt oldottuk meg azt a kérdést. Óvodát, bölcsődét nem építettünk, lakást viszont igen, százhuszonnyolcat — válaszolt ismét az igazgató. — üdülőjük van? — Egyelőre csak bérelt van. Fiatal az üzem, üdülőépítésre még nem volt időnk, energiánk. — Mennyi a dolgozók átlag- keresete? - kérdezte K. A. Markov. — ötvenháromezer forint egy évben. iNem a kérdések fogytak el, hanem a tájékoztatásra szánt idő. üzemlátogatás következett, amelynek során nemcsak megtekintették az üzem különböző részeit, de sok-sok kérdést is feltettek. A délutánt Bonyhádon töltötték. A Bonyhádi Cipőgyárban János Jeromos, a bonyhádi városi pártbizottság első titkára, Triber Tibor igazgató és Kretzer Jánosné párttitkár fogadta és tájékoztatta testvérmegyénk küldötteit a nagy múltú gyár életéről. Itt különösen T. F. Zsudkovának voltak érdeklődő kérdései, ami érthető, hisz ő is cipőgyárban dolgozik, szabászként. A megyénkben tartózkodó kulturális delegáció tagjai sem szűkölködtek programban. Szek- szárdon a Nagyvilág moziban megtekintették a két Tolna megyéről készült filmet, városnézésen vettek részt. Délután szabadon választhatták meg: ki mire kíváncsi, ki hova akar menni. A késő délutánt a szekszárdi 505-ös szakmunkásképzőben töltötték el: magyarszovjet ifjúsági találkozó keretében ismerkedtek egymással a két testvérmegye fiataljai. A művészdelegáció tegnap délután Mözsi Szabó István szekszárdi festőművésznél tett látogatást. A Tambov megyei kulturális delegáció tagjai a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban A két testvérmegye vezetői kölcsönösen tájékoztatták egymást az elért eredményekről és a feladatokról Az üzemlátogatáskor is sok kérdést tettek fel. Ismerkedés Szekszárditól és Binyháddal HÉTRŐL hírről A legjobb akarattal se tudnám megmondani, hogy hány alkalommal mentem már el gépkocsival vagy autóbusszal a paksi atomerőműhöz vezető utak torkolatánál. Ennek megfelelően kismillószor láthattam a táblát, mely szerint a legnagyobb hazai beruházás KISZ-védnökséggel készül. Amit az ember naponta lát, arra hajlamos nem odafigyelni. Ezzel is így lehettem, ami a lapunkban megjelent esemény híre kapcsán jutott eszembe. A brigád búcsúja Illő megbecsüléssel ölbúcsúztatták a Léklaii János ifjúságii brigád tagjait, akik esztendőket töltöttek itt. és akiknek keze nyomán magváltozott a táj. Anélküi, hogy egyet is ismernék személyesen közülük, nagyon nagy valószínűséggel meretm állítani, hogy ezzel együtt megváltoztak miaguk is. Egy nem túlságosan mesz- sze lévő, a miagla idején ugyancsak óriási jelentőségű építkezés hőskorában ugyanez volt a helyzet. A Dunai Vasműre és magáira' Dunaújvárosra gondolok. Fiiam és unokám él D,u- nlarúljivárosibain, a. minap náluk járván, alig ismertem ki magiam a megváltozott város utcáim. Élek a gyanúperrel, hogy néhány rövid évtized múlva ugyanilyen élményben lesz része egy visszalátogató „őB-ipüksiniak” is. Az összefüggést minden erőltetés nélkül fel lehet fedezni, hliszem az ittenli változások egyértelműen az atomerőmű építkezésében gyökereznek, melynek sarán a L'ékaii János brigád tagjai minden különösebb csinnadratta nélküli megmutatták, hogy a sokszor (jogtalanul) pasz- szívnaik minősített „mai” fiatalok mennyire tudnak dolgozni nagy célok megvalósításán, miközben önmaguk álltai se észrevettem változnak „holnapi" felnőttekké. Búcsúzó üzemlátogatáson a Lékai brigád Telefonügy Az elmúlt héten teljes joggal1 ingerült glosz- szában foglalkoztunk egy telefonlkérdéssel. Az olvasóik bizonyára emlékeznek rá, hogy ez valaimlíkoT teljesen mindennapi téma volt lapunk hasábjain. Egészen a crossbar eljöveteléig, aimlikor egy csapásra, azt is mondhatnánk, hogy Varázsütésre minden megváltozott. Ez a telefonügy egészen másimliilyen. Arról' volt,szó, hogy egy nem tudom hány tízmillió forintos beruházás árán emelt nagy épületet nem lehet használatba venni a szükséges telefon- központ híjám. Egy magánember még csa.k- cslalk elboldogul valahogy Bell találmánya nélküli1, de ugyanezt legfontosabb bankunk megyei igazgatóságától igazán nem lehet elvárni. Továbbá a|Zt sem, hogy postagialaimib- tenyésztésire rendezkedjen be. Nem vagyok tisztában a telefonközpontok piaci árával, de már száimtallianszar olvastam, hogy a világ legkülönbözőbb országaiba exportálunk ilyeneket. Szeikszáírd igazán nincs a határainkon túl... Tisztábban és Világosabban fogalmazva ez az aprócska ügy (hiszen a hiányzó központ értéke az MNB új székiházához viszonyítva elenyésző lehet) a legszabályosalbb láncreakció meglimdiítója lehet. Ha nem költözik a bank, akkor a bánik mlai épületébe se lehet költözni és így tovább. Nem' beszélve arról, hogy cseppet sem olcsó szórakozás egy már elkészült nlagy házat „tedhmiikai okból" üresen hagyni. A „teahniilkai ok" kifejezés tetszés szerint felcserélhető más, kevésbé udvariasakkal. HÉTRE HÍRRE Tapasztalatcsere 'Nem voltaim ott, tehát nem tudok hozzászólói, hogy milyen eredményeket hozott az a tapasztalait csere, melyről az elmúlt hét során egy aprócska hírünk szólt. Utazgatás korunkban talán solkao fel se figyelték rá, pedig érdemes. Arról szólt, hogy a bátaszéki és a n,agydorogi tanács tisztségviselői időről időre ellátogatnak egymáshoz, tapasztalataikat kicserélendő. Nagyijából azonos „súllycsoportú" kiét településiről lévén szó, teljes joggal feltételezhető, hogy vannak ilyenek. A közigazgatás nem az a területe az életnek, melyért osztatlanul lelkesedni szoktunk, de azért ismerjük el, hogy nagyon fontos. Fontosságát többnyire Ókkor vesszük észre, aimikor akadozik. Egész biztos, hogy O' nagydorogilak tudnak jó ötleteikkel, „lócákkal1" szolgálni a bá- taszékieknek és viszont. Mások is követhetnék a példájukat. Statisztika Tudván tudom, hogy a statisztikai száim- oszloipok neim tartoznak legtöbbünk kedvenc olvasmányai közé. Pediig többnyire tanulságosak. Hírben olvadhattuk, hogy O' KSH megyei igazgatósága megjelenítette Tolná megye legfrissebb statisztikai évkönyvét. Terjedelmes kötet, a korábbi hasonlóknál is áttekinthetőbben szerkesztett, melynek során sikerült kiküszöbölni az esetleges ismétlődéseket. Alább némi tallózás következik az adatok közt, némiilleg ötletszerűen, tükrözve e cikk szerzőjének érdeklődési körét. Megyénk lélekszámo gyarapodott, elérte o 268,1 ezer .főt. Túlzott lelkesedésre azonban nincsen ok, a gyarapodás idefcöl'tözéseknek köszönhető. Noha elenyésző mértékben ugyan, de a. természetes szaporodás csökkent. A halálokok közt messze a „legelőkelőbb" helyen a keringési rendszer megbetegedései szerepeltek, majd ezt közvetlenül követően a daganatos megbetegedések. A szocialista ipar termelése az előző évhez viszonyítva gyarapodott. Nőtt az idegenforgalom is. A különböző szálláshelyeket 68 ezer 969-en keresték fel, köztük 17 ezer 440 külföldi. Minden ötödik megyénkben Va.la'melyilk közkönyvtár beiratkozott olvasója. Nem tudva ugyan az országos adatokét, de ez meglepően szép aránynak tűmiik. A tv-előfizetőik száma megközelíti a 69 ezret, Viszont moziba, átlagosan csők két/htavonlként mentünk el. Az egy lakosra jutó mozi.látog'atások száma pontosan fél tucat. Látogatók Bizonyára feltűnt az olvasóiknak, hogy szinte sorozatban adtunk hírt a legkülönbözőbb országokból érkezett látogatókról. Ez mímdenlhö- gyün örvendetes, mert akár magas rangú vezető érkezik hozzánlk, akár „Iközrendű" turista, elviszi hírünket a világba. Jó lenne, ha minidig' jó hírünket tudná elvinni. Mutogatnivalónk van és az csak természetes, hogy a vendéglátó a vendéget neim a. lamlkamrába invitálja, noha a. legtöbb háztartáshoz tartozik wailamii hasonló. Mégis úgy rémlik, hogy vámnak olyan mutogatásra érdemes emléke- inlk, melyeikről néha megfeledkezünk. Egy rövid írásban hívtuk fel például a figyelmet a Babits munkássága révén örökbecsűvé vált, de ezen kívül egész egyszerűen tájiképi szépségűnek is mondható volt Kelemen-tanya létére és arra,, hogiy érdemes lenne védetté nyilvánítani. A város máslik végért, az alsóvárosi temetőnél nagyon bölcsen meghagyott nádtetős présházak egyáltalán nem festenek disszonánsán a panel házaik tövében. A Bottyán-lhegyein fokozatosan folyó „paneíosítás” kellemes és hangul altos kiegészítője lenne ez a, szép irodalmi emlékhely. ORDAS IVAN Legyen védett a Babits-présház !
