Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

A népújság 1982. szeptember 21. Rádió Moziban A ka raté ző Kobra Az A karatéző Kobra című ja­pán film megtekintésére feles­leges bárkit is rábeszélni. Lebe­szélni meg úgysem lehet, tehát mindkettőt hagyjuk. Amiként azt némi sportbéli és állattani ismeretek jóvoltából mindenki sejtheti, az önvédelemnek ezt a nem legbékésebb módját nem valamiféle csúszómászó gyako­rolja, hanem egy komor, szép szál japán nyomozó, polgári nevén Komura. Komuráról nem­csak az derül ki, hogy nehéz gyerekkora lehetett, hanem a film végén — egy fordítási hiba jóvoltából — nem kevesebb, mint, hogy egyáltalán nem vol­tak szülei, ami mindenképpen túlzott közlése annak a valószí­nű ténynek, hogy nem ismerte őket. Komura karatebajnok, a ka­mera trükkjeinek segítségével Laudát verni alkalmas autóve­zető, a női nemet viszonylag szokatlan színhelyeken is ked­velni képes szerető, továbbá hű barát, sőt, régi szerelme vonat­kozásában még romantikus lé­lek is. Minderről a néző a leg­szokványosabb nyugati krimi­sablonok felhasználása révén szerez tudomást. Egy manökent megfojtanak,-mert zsarolni pró­bálja a gengszterfőnök képvi­selőjelölt fiát. A gyilkosságnak véletlenül tanúja az egyik társ­nője, akit a gengszterek termé­szetesen el akarnak tenni láb alól és amit Kobra ugyancsak természetesen meggátol. Pedig a gyilkosok nem fukarkodnak ötletekben. A toronyház tetejé­ről hordót hajigálnak a fejére, sível próbálják elgázolni, a sí­liften haladtában lepuffantani, majd a kórházban megölni egy olyan fémélekkel ellátott kesz­tyű segítségével, mellyel köny­nyűszerrel le lehetne taglózni egy bivalybikát. Közben felbukkan a szép (ez­úttal kínai) gengszternő, aki gyiikolgat ugyan, de Kobrát megölni — régi szerelemből ki­folyólag — képtelen. Kobránk kevésbé érzékeny, ő lelövi. Van ellenszenves ügyész, Kobra ré­gi szereimének méltatlan férje és van főbérgyilkos, aki szin­tén karatéző és korábban már eltette láb alól az ügyész apó­sát. Kobra bosszút áll, a házte­tőkön zajló parádés karatetusa keretében, majd nem vállalja a kecsegtető autószalon-vezetői állást, hanem megmarad rend­őrnek. Sejthetőleg azért, mert ezen a pályán többet lehet ka- ratézni. Valamelyest komolyabbra fordítva a szót, el kell ismerni, hogy a film pergő és izgalmas. Umeni Inoudzse író és rendező megmutatta, hogy nyugati min­tára is lehet részleteiben vérbe­li japán filmet csinálni. Még­hozzá krimit, ha már a japán gengszterek is példás sikerrel vették át nyugati kollégáik módszereit. A színek nagyon szépek, a felvételek szintén azok (például egy Fudzsijama- részlet), de a karateütések csattogása közben aligha akad néző, aki ilyesmire odafigyel. Főleg ha mindez némi korhatár nélkülii szuper szexuális felvilá­gosítással kombinálódik. Kobra ilyetén hatását a magyar né­zőkre aligha lehet majd nyo­mon követni. Remélhetőleg ka­ratetudásáét sem, a belhoni kocsmai verekedésekben és a baleseti sebészeten ... (Ordas) Shakespeare hangszalagról Két évtized távolából újra felhangzottak Shakespeare ta­lán legismertebb drámájának zengő verssorai vasárnap este a Madách Színház előadásá­ban. Az emlékezetes — 1964- es — előadás óta ugyan a Madách Színház más szerep- osztásban újra játszotta a Ham­letet, most mégis jó volt hall­gatni, a rádió „Nagy színházi siker volt” sorozatában azt az előadást, amikor Hamletet Gá­bor Miklós, barátját, Horatiót Avar István alakította. Ez az előadás nem készült rádiójátéknak. Színpadra író­dott, színpadra rendezték, így a hangszalagos reprodukció eleve veszített az előadás érté­kéből. Mégis a színészek zengő­szép szövegmondása, a shakes- peare-i sorok tisztasága, bölcs igazmondása érdemessé tette az előadást megörökítésre. Mert itt megörökítésről, átmentésről van szó. A mai hallgatók egy része koránál fogva sem lehe­tett ott az 1964-es előadáso­kon. Nem lláthatta Gábor Mik­lós, Avar István, Bessenyei Fe­renc, Tolnai Klári, Ajtay Andor, Vass Éva — és sorolhatnánk tovább a közreműködő jeles színészeket — játékát. Húsz évvel ezelőtt Magyaror­szágon a képmagnóról még csak kevesen hallottak, a meg­örökítés egyetlen módja a mag­nófelvétel volt. Sajnos, egyre nagyobb a magyar színházmű­vészet olyan klasszikus képvise­lőinek a száma, akik játékát már csak a hangszalagok őrzik. De nagyon jó, hogy őrzik! Tj- ­Könyv Aszály vagy vízözön A fővárosban szerepel a kaposvári színtársulat Arról, hogy a világ miként vélekedik Dél-Afrikáról és ezen belül az apartheidről, meglehe­tősen tiszta fogalmaink vannak, hiszen ebben a vélekedésben magunk is osztozunk. Arról azonban már lényegesen keve­sebbet, ha ugyan semmit sem tudunk, hogy ugyanezzel kap­csolatban milyen gondolatok fordulnak meg az ottani fejek­ben. André Brink, akinek Aszály vagy vízözön című regényét le­fordította és a Világkönyvtár so­rozatban közre adta a Magvető Kiadó, afrikans nyelven írja mű­veit. Ez egyben arra is figyel­meztet, hogy Afrika déli része alighanem a föld egyetlen pontja, ahol fehérek fehéreket is gyarmatosítottak és az afri­kans nyelvet beszélő búrok ko­rántsem kedvelik a velük egy levegőt szívó angolokat. Én a feketéket? Brink köny­vében egy tulajdonképpen ro­konszenves búr nagyiparost kényszerítenek rá az esemé­nyek, hogy néhány napi lon­doni tartózkodását felhasználva igyekezzen összerakni élete cse­repeit. Szó sincs arról, mintha anyagi hatalma rendült volna meg, de ennek kiépítése - úgy is mondhatnánk, hogy pénzhaj- hászás köziben - bivaly módjá­ra keresztültiport mindenkin és el is veszített mindenkit. Fehér­bőrű barátját, Bánkét, a kitűnő ügyvédet, aki az elnyomottak mellé állt és végül életfogytig­lanra ítélték. A feleségét, sze­retőjét, magas képesítésű né­ger munkatársát és végül Luist, az egyik angolai kalandban fá- sulttá aszályosodott lelkű fiát. A főidtől is elszakadt, hiszen egy jó ízű panama kedvéért el­adja a családi farmot, özvegy édesanyja lételemét. Mindezek mellett és ellenére a főszereplő Martinnak van lelke. A körül­mények formázták olyanná, ami­lyen lett, de a körülményeket már régen nem ő és a hozzá ha­sonlók alakítják. A címben szereplő „aszály" szó nemcsak tényleges száraz­ságra, hanem a lelkek kiszára­dására is utal. A vízözön pedig arra, amit úgylehet a jobb ér­zésű afrikanderek is éreznek a zsigereik mélyén, vagyis hogy mindez sokáig nem mehet így. Csak az a kétséges, hogy med­dig igen és a végén lesz-e kivel kiegyeznie. A fenti néhány soros tömörí­tés magában hordja annakve- szélyét, hogy a majdani olvasó Brink könyvében valamiféle sab­lonok szerint megkonstruált irány-, netán propagandare­gényt vél felfedezni. Erről szó sincs, az újsághírekből ismert véres események (Soweto) szin­te csak véletlenül, érintőfeg buk­kannak fel. Brink könyve iro­dalom, egész egyszerűen csak jó regény. O. I. Újra: leányvásár A Zengő lábánál fekvő Pées- váradon ismét megrendezik a nevezetes leányvásárt. Lukács napjához kötődően október 16- án és 17-én kerül sor az érde­kes, látványos eseményre. Az évszázados hagyományú - ere­detileg valóban vásári jellegű - népszokás napjainkra folklo­risztikai eseménnyé nemesült. Hagyományőrző népi együtte­sek találkoznak a baranyai nagyközségben, kiállításokat és bemutató műsorokat láthatnak az érdeklődők. S természetesen megkóstolhatják a mecseki táj őszi csemegéjét: a sült geszte­nyét és az édes mustot. A Pécsváradhoz tartozó Zen- gővárkonyban ez alkalommal nyitják meg a falumúzeumot. A népi műemlékké nyilvánított, eredeti szépségében helyreállí­tott épületben helyezik el az ősi mecseki település gazdag néprajzi emlékeinek legjavát. Élő tájház lesz. Munkálkodó szövőasszonyt láthatnak majd az érdeklődők a kiállítási te­remben, a klubterem pedig az ötvenéves zengővárkonyi népi együttes állandó otthonául szol­gál. A Vígszínházban a kaposvári Csiky Gergely Színház társula­tának három produkciója lát­ható e napokban. Peter Weiss: Marat üldöztetése és meggyil­kolása című tragikomédiával szerepelnek. A rendező Ács Já­nos. A főbb szereplőket Jordán Tamás, Lukáts Andor, Máté Gá­bor, Pogány Judit, Lázár Kati személyesíti meg. Georges Fey­deau Tökfilkó című bohózatát Koltai Róbert színművész állí­totta színpadra, ezt szeptember 24-én láthatja a közönség. Szeptember 25-én, Szomory De­zső Hermeíin-jét mutatják be Gothár Péter rendezésében, Básti Juli főszereplésével. Alkotás közben Baranya megyében, Magyarmecskén él és dolgozik az 50 éves Fenyvesi József, aki gyerekkora óta az általa belülről ismert cigánysorsot igyekszik festményein megörökiteni. Életképeit, portréit először 1973-ban állította ki Tokajon, de azóta Salgó­tarjánban, Zalaegerszegen és Pécsett is megismerkedhettek munkáival. Képei állandóan megtekinthetők a luzsoki tájház­ban. TV-NAPLÓ Glembay Ltd Miroslav Krleza a XX. századi szerb-horvát irodalomnak Ivo Andric mellett legnagyobb alakja, minden mülajban otthonos volt - elég ha Ady-tanulmánycra utalunk —, leghatásosabb műve azonban a Glembay csal íd történetét bemutató drámai trilógia, aminek második darabja, az Agónia korábban már szerepelt a Magyar Televizió műsorán. A Glembay Ltd., a ciklus első része, egy zágrábi patrícius­család széthullásának kivételes erővel megrajzolt története. Ezt mutatta be a héten, két részben a televizió, Dömölky Já­nos rendezésében. A nemrég elhunyt Krlezáról, akinek legfontosabb munkái magyarul is olvashatók, még annyit jegyezzünk lel: Pécsett, majd Pesten tanult, eleven kapcsolatban állt a századelő ma­gyar szellemi mozgalmaival, mint a Galilei-körrel, s művésze­tének visszatérő témája az Osztrák-Magyar Monarchia fel­bomlásának története. Ennek része a Glembay család is, amiről a drámai trilógián kívül számos prózai töredéket is irt. A trilógia, elsősorban a bevezető dráma, vitathatatlan re­mekmű, világirodalom, bárhonnan közeledjünk hozzá. Hatal­mas Ívű rajz, s a biztosan ábrázolt jellemek tökéletesen érzé­keltetik a pusztulásra Ítélt kor levegőjét, a monarchia, a Fe­renc Józsel-i korszak anakronizmusát, életképtelenségét. Elő­adása többszörös feladat: a szereplők hosszú dialógusaiban a kor minden szellemi törekvése tükröződik, de a felszínen folyó csevegés mögött, legyen szó akár a modern festészetről, min­den a Glembay család sorsának súlyos örökségét hordja, s mondatról mondatra válik le róluk eletük külsősége, hogy a dráma végére mindenki a maga valójában álljon előttünk. Mindez a valóságos időhatárok között történik, a dráma és a valóság ideje párhuzamosan halad, az egyes Ielvonások kö­zött mindössze 20-30 perc telik el. A Glembay Ltd. tv-változata maradandó érték, a rendező Dömölky Jánosnak sikerült remekművet alkotnia a remekmű­ből. Titka, ha ugyan van titka, egyszerűen az, hogy megmaradt a klasszikus szöveg keretei között, egyetlen célja az volt, hogy hűen tolmácsolja Krlezát, akinek legkisebb színpadi utasítá­sairól sem feledkezett meg: a harmadik felvonás Leone­Angelika jelenetében itt is megszólal a hajnali harangszó, ké­sőbb madárcsicsergést is hallani. Amit hozzátett, az egyes drámai elemek hangsúlyozása, s éppen ezzel oldotta meg a legfontosabbat, mert biztosan viszi a drámát végig: az első felvonás hosszú expozíciója után, amiben szerencsésen fel­használta Krleza későbbi betoldását is, néha akár egyetlen gesztussal is, fel tudja gyorsítani a dráma iramát, ami a má­sodik felvonás súlyos dialógusa után immár leltarthatatlan rohan az önmagában irracionális tragédiáig. Az előadás legnagyobb teljesítménye Darvas Iváné: színház­történeti esemény. Alakítása tanulmányt érdemelne, mert itt már nemcsak arról van szó, mennyire azonosul szerepével; já­téka a történelem megidézése. Amit csinál, mindenkitől foko­zott helytállást kíván, mert társainak nemcsak Krleza szavát kell figyelniük, hanem az övét is. Szemes Marinak és Benkő Gyulának sikerül legjobban, s jó Drahota Andrea, Bozóky István és Kern András. Tahi Tóth László Leonéja azonban hal­ványabb, Krleza hőse sziporkázóbb és dekadensebb, nem vé­letlenül mondják rá oly sűrűn, hogy „überspannt". Haumann Péter pedig más alkat, a dráma exjezsuitája „szikkadt, tüdő­bajos jelenség, sápadt, jellegtelen arcú", ezenkívül „van ben­ne valami antipatikus és lakáji". Árnyalatokról van szó, de az előadás olyan szép és emléke­zetes, hogy a kritikus akár a hálátlanság gyanúját is vállal­hatja, halvány fenntartásaival. A darabot még 1958-ban lefordította Dudás Kálmán. Szö­vege erőteljes, költői, jól mondható. Az természetes, hogy az eredetiben szereplő nagyon sok német párbeszédet az érthe­tőség kedvéért magyarul mondják, de Dudás fordítása más korrekcióra aligha szorul, tehát felesleges volt újra átültetni. Dudás ezenkívül- is sokat fordított Krlezától, munkáját nyilván jól ismerte a mester, következésképp egy irodalomtörténetileg jóváhagyott fordításról van szó. Az igazság kedvéért ezt is el kellett mondanunk. CSANYI LÁSZLÓ Szolgáltatunk, szolgáltatgatunk... Az elmúlt héten úgy hozta a véletlen, hogy egymást érték a tv jól bejáratott, sikeres, vagy legalábbis közérdeklődést keltő műsorai. Mindháromnak van valamelyes szolgáltatás jellege, tulajdonképpen mindegy, hogy milyen összefüggésben. A Kék fény kapcsán, melynek népszerűségét aligha lehebvitatni, már elhangzott olyan vélemény, hogy más funkciója mellett tulaj­donképpen színvonalas előkészítő tanfolyamként is felfogha­tó leendő bűnözők, vagy bűnözőpalánták számára. Tagadha­tatlan, hogy éppenséggel gyűjthet écákat belőle az, aki rá­szorul, de azért ennek veszélye eltörpül a műsor haszna mel­lett. Azzal, hogy néhány millió néző detektiveskedő kedvére építenek a műsor szerkesztői, kétségtelenül segítik a rendőr­ség közbiztonsági szolgáltatásként is felfogható, fontos, nél­külözhetetlen munkáját. Lehet rossz, vagy akár nagyon jó rendőrvicceket fabrikálni, de amíg a Hilton tolvajához hasonló mentalitású egyének élnek köztünk, vagy olyanok, akik „vélet­lenül" az ingükben hordják a hasba szúrásra mindig alkalmas bicskát, szükség van nemcsak a rendőrségre, hanem „nézőink segítségére" is. Ha ez utóbbi eredményes - márpedig tudjuk, hogy gyakran az —, akkor jó lenne egyszer arról is értesülni, hogy valamelyik magas rangú rendőrtiszt legalább egy forró kézfogásban részesítette azt a nézőt (nézőket), akinek segít­ségével tartós „szocialista megőrzésbe" sikerült venni valame­lyik lókötőt vagy haramiát. Nevelésügyi szolgáltatásnak, olykor — sajnos — görbe tükör­nek fogható fel a Családi kör is, mely szokás szerint ismét jó volt és tanulságos. Az Ablak - Wisinger István és segítői jóvoltából - nem nyo­mozói hajlandóságunkra épít, hanem arra a kedvünkre, hogy szeretünk beleszólni a más, jelen esetben a szerkesztők dolgá­ba. Többnyire rájuk is fér. Ránk pedig az, hogy csökkentsék információk iránti éhségünket, felnőttként beszéljenek velünk, és segítsenek erősíteni abbéli meggyőződésünket, hogy ún. rázós kérdések nincsenek. Az Ablakból lehetett kertészeti szak­tanácsot kapni, értesülni a méhészek propolisz-eladásának legalitásáról és arról, hogy a közlekedési áremeléseket lénye­gesen jobban körül kellett volna bástyázni információkkal. Az ebből az adásból világossá vált, hogy az ingázók utazási ár­támogatása a vállalatok, részére (utólagosan) változatlanul kö­telező. Az viszont homályban maradt, hogy az utazási távol­ság és a vállalati érdek aszinkronja esetén mikor mondhat le a munkáltató dolgozójáról és mennyire jogosult ezt megtenni. Ezen a héten még további „Ablaknyitások" történnek, remél­hetőleg majd megtudjuk... O. I. Jövő heti filmjegyzetünket a Rohanj velem című színes, új ma­gyar filmről írjuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom