Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-08 / 210. szám

1982. szeptember 8. Képújság 3 Exportáló építőipar (I.) Portyázó magyarok Pozsony, Ungvár, Munkács, Uszty-llimszk, egy-egy állomása a magyar építőipar korábbi exporttevékenységének. Valamennyi szakmai sikereket hozott építő-, szak-, illetve szerelőipari munká­sainknak, műszakiaknak, mégis - kevés kivétellel — inkább csak afféle ötletszerű portyázásnak tűnt. Mert nem lehetett — a hazai beruházások szinte kizárólagos elsődlegessége miatt — a magyar külkereskedelmi politika általános célkitűzéseibe szervesen be­illő, tudatos tevékenységnek tekinteni. Az építőipar egész terme­lésének alig néhány százalékát tette ki az export értéke. A gyökeres, minőségi változásnak az MSZMP Központi Bi­zottságának az építőipar továbbfejlesztésével foglalkozó határo­zata teremtette meg az alapját. A határozat körvonalazta, hogy építőiparunknak elsősorban az ipari technológiák vagy komplex rendszerek exportjához kell kapcsolódnia. Nem kevésbé gazdaságos, ha fővállalkozásban, teljes építő­ipari létesítmények, komplexumok kivitelezésére vállalkozik, vagy sajátos építőipari, szakszerelőipari szolgáltatásokkal, tervezéssel, esetleg anyagmentes építőipari exporttal, bérmunka jellegű mun­kával javítja a külgazdasági egyensúlyt. A járható utak között az első helyen az önálló export fővállalkozás áll. Ám elképzelhető, hogy társulásban vagy egy-egy külföldi céggel összefogva, közö­sen jelennek meg építőipari vállalataink, szervezeteink egy har­madik piacon, vagy az építési helyen honi vállalattal közösen, il­letve alvállalkozóként, bedolgozóként vállalják a feladatot. Az építőiparnák adott exportjogosítványok - egyik jeleként például az ÉMEXPORT Fővállalkozó Vállalat külkereskedelmi jogot is kapott - hatékony biztatásnak bizonyultak. Az elmúlt időszak­ban a kezdeményező vállalatok egész sora szövetkezett egymás­sal az export elindítása, kibontakoztatása érdekében. A Duna-Tisza közi ÁÉV, az Alba Regia Építőipari Vállalat, va­lamint az Állami Fejlesztési Bank művelődési létesítmények kor­szerű technológiával való építésére, s hazai és külföldi értékesí­tésére kötött társasági szerződést KULTURINVEST néven. Egész­ségügyi létesítmények fővállalkozásban való kivitelezésére főleg fejlődő országokban a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat, a MEDI­COR Művek és az Állami Fejlesztési Bank hozott létre betéti tár­sulást MEDINVEST néven. Külkereskedelmi társasági szerződés szabályozza a 31-es VÁÉV, az Út- és Vasútépítő Vállalat, a Veszp­rém megyei Állami Építőipari Vállalat és az ÉMEXPORT líbiai te­vékenységét. Több társasági szerződés jött létre szocialista, tőkés és fej­lődő országok piacain való közös fellépésre. Számos kooperációs és együttműködési megállapodás is született, például a nógrádi és a szabolcsi ÁÉV-ek közreműködésével. Napjainkban már mint­egy 40 építőipari szerv, vállalat kapcsolódik valamilyen formában az építőipari exporthoz. A társulások, a közös vállalatok azért ked­velt formák, mert ezekben az esetleges sikertelenség következ­ményeit is közösen viselik. Ennél is lényegesebb, hogy valójában olyan cégek találtak egymásra, amelyek felkészültségben jól ki­egészítik egymást, sőt - például a külkereskedelmi vállalatok rész­vételét illetően - egymás nélkül meg sem jelenhetnének a piacon. Hazai építőipari vállalataink, szervezeteink a KB-határozat után, a különböző új formákban, keretekben és önállóan együtte­sen mintegy 150 milliárd forint értékű ajánlatot dolgoztak ki, zö­mében fejlődő országbeli építési, szerelési feladatok megoldásá­ra. Ennek csak egy részét fogadták el a megrendelők, mintegy minősítve vállalataink felkészültségét, technikai színvonalát, rugal­masságát, árait, gyorsaságát, s egyben jelezve a konkurrencia versenyképességének erősségét is. A népgazdaság hatodik ötéves terve mintegy 18—20 milliárd forint értékű építési exporttal szá­mol. A jelenlegi tárgyalások, üzletelőkészítések, illetve már érvé­nyes szerződések és a folyó munkák alapján ez reális terv. Ahhoz, hogy a „portyázás” tudatos, tervszerű tevékenység le­gyen, még több helyen kell teret nyernie a Veszprém megyei Ál­lami Építőipari Vállalatéhoz hasonló kezdeményező készségnek, rugalmasságnak. Ajánlatai Nyugat-Európában — a jelenlegi re­cesszió miatt - egyelőre ugyan nem találtak kedvező fogadtatás­ra, de rövid idő alatt letette névjegyét Irakban (néhány trafóállo­más alapjainak elkészítésével), s mór újabb megbízatást is kapott. Vajon miért éppen Irakban talált kedvező fogadtatásra az „első fecske"? ANDRÁSSY ANTAL (Következik: Háború és építés) Betonszivattyú Új épületalapozási technoló­giát vezettek be a Dél-magyar- országi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál. Az anyagfelhaszná­lás terén minden eddigi mód­szernél takarékosabb munka­erő- és munkaidő-gazdálkodást tesz lehetővé. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat közremű­ködésével kidolgozott eljárás a vállalat egyik műszakiakból álló kollektívájának találmánya. Lé­nyege, hogy a cölöp formájú, tehát hengeres betonalap anyagát közvetlen emberi mun­ka nélkül, szivattyúval nyomja a mélybe, anélkül, hogy a helyé­ről a földet előzetesen kiemel­nék. A művelethez két, jelen­leg is használatos építőgépet alkalmaznak. Az egyikkel né­hány spirálmenetből álló éles tárcsát mélyítenek le fúró moz­gással a hat méter körüli mély­ségbe. A különlegesen kikép­zett fúrótárcsa csupán elmetszi, körülvágja a földet, a beton­alap méretének megfelelő hen­gerpalást mentén, de nem eme­li ki. A kívánt mélységben az­után — a végig üréges fúró­száron keresztül — egy másik berendezéssel - folyékony be­tonmasszát préselnek a lent lé­vő tárcsa alá 25 atmoszférányi nyomással. Ez a nagy nyomás a tárcsát, a fölötte lévő „föld­dugóval” együtt a felszínre emeli, s a helyét folyamatosan kitölti a beton. Az épület nagy­ságától függ, hány ilyen „be- toncölöpöt” készítenek. Telje­sen elmarad tehát az emberi munka, továbbá a bármilyen más alapozás árkának, üregé­nek beomlását meggátló zsa­luzat, vagy bentonitiszapolás, a mélyebb helyeken elkerülhetet­len talajvíz-betörés, illetve szi­vattyúzás, ugyanakkor az alap­készítés ideje egyharmadára, egynegyedére csökken. Továb­bi nagy előny az anyagtakaré­kosság: egy nagyméretű lakó­ház talajkiemeléssel járó sík­alapozásához szükséges 1200- 1800 köbméter sóder helyett most csupán 200—300 köbmé­ter, tehát a réginek egyhatoda elegendő. Különösen jelentős ez Szegeden, illetve a Dél- Alföldön, ahová 200-300 kilo­méterről szállítják a sódert. Az új módszerrel készült első épü­letnél az alapozási költségnek a felét, 2,5 millió forintot meg­takarítottak. Hamarosan or­szágos Femutatón ismertetik az új eljárást az építőipari szak­emberekkel. Duna menti emberek IDiunatföldvárott. Bölcskén., Ma- docsán, Pakson., Dunaszentqyör- qyön, Gerjemben, Faddon, Bo- gyliszJón és Bertán kereken öt­venezren lakinak ugyanis, és ak­ikor miég nem ejtettünk szót azokról, akik vagy ide járnak pihenni (Dombod), vagy itt ke­resik meg a kenyerüket (Ge­menc) . Vájtantsunk fel néhány képet. iDUNAFÖbDVÁR valószínű­leg időitten idők óta fontos át­kelőhely, ámbár Pest'hy Frigyes híres múlt százaid eleji össze­írásában ezt o Duna menti fek­vést elegánsan, bár, de megkér­dőjelezi. Imigyen: „Földvár Me­ző Város fekszik Tolna várme­gyében a* Duna mellett, azért Dunaföldvór néven ismeretes országszerte. Hanem ezt a Du­na melletti fekvést csak óképp kell értenie hogy a városból a Dunáihoz csak egy szélesebb és egy keskenyébb közlekedési nyíláson lehetvén eljutni . . . csak a. felső part alatt van. egy dunamelléki sorház." Persze ez mit se vont le a hajósélet, a halászat, a vízimalmok és a kékfestők vízigényes mestersé­gének fontosságából. BÖLOSIKÉRE és MADOCSÁ- RA jutva az ember nem érzé­kelt o szintkülönbséget, azt a viszonylagos biztonságot, me­lyet a, falvaik fekvése az árvizek ellen nyújtott. Madocsán a fa­lujáról. mindent tudó Főldesi János így vélekedik: — Amikor a Duna nekünk a lábunkhoz mért, a túlsóféliek- nek a. nyalka közé szabadul. A közelmúltban (vétkes mó­don) kivágtáik Bognárék volt kertjében azt a céd.rusfá.t, mely a helyiek százados tapasztalata szerint árvízi mércéül szolgált. Ha a víz ezt elérte, akkor a m,adócsalók kolompolásha, ha- rangozá^ba kezdtek. Nem a ma­guk, hanem „a tulsóféíiek” ked­véért, akiknek ilyenkor 24 óra leforgása alatt „a nyaka közé szabadult" az ár. PAKSRÓL ma|jd később esik szó, így az előbbiekhez csatlakozva, most DUiNASZENTGYÖRGYRÖL any­Amikor az ember úgy dönt, hogy a megyénkben Duna menti emberekről kíván írni, folytatásként mihamarébb zavarba jön. Jó néhány községünk földrajzilag ugyan nincs már a Duna mentén, de a helynevek, dülöelnevezések sora éppúgy vall a nagy folyóhoz kötődésről, mint a lakóknak az a hajlandósá­ga, hogy ha csak tehetik, loholnak a Dunához. Tessék csak a a Sió-torkolati mű környékének horgásztanyáira gondolni ... így mindaz, ami itt alább következik, korántsem a teljességet jelenti, hanem csak ízelítőt kíván adni. ízelítőt a meqye össz­lakossága majdnem egynegyedének életéről. Vízre néző házak Bátán nyit, hogy ez a falu is élvezte a magaslat előnyéit. — Árvíz esetére befogadó- helyként vagyunk kijelölve — mondja Hermann János tanács­elnök, aki egy személyiben szin­tén helytörténész. így a.zt is .tud­ja, hogy a parthoz aztán iga­zán közel települt GiERJENBŐt valaha Dunaszentgyörgyre te­metkeztek. Ott ugyanis sírt se lehetett ásni, annyira qyorsan felfakadt a víz. GBRJIEN — ha lenne ilyen — joggal viselhetné „a legtöbb utat építő telepü­lés" címet. Ezenkívül az a jel­legzetessége, hoqy amíg a komp Ijór, tulajdonképpen, „a tú.1 só- fél"., vagyis Kalocsa. vonzáskör­zetébe tartozik. Egy helybeli megmutatta nekünk azt a pon­tot, ahol 1944 késő őszén par­tot értek az első szovjet roham­csónakok. Tulajdonképpen el lehetne gondolkozni: afelett, hogy miiért csak az emlékezet, és miért ném egy emlékmű őr­zi ezt a pontot. BOGYISZLÓN a táj lírai zsá­nerkép készítésére kínálkozott. Fotóriporterünk élt ezzel a lehe­tőséggel. A helyiek persze való­színűleg lényegesen kevésbé lí­rai pillanatokra is emlékeznek. 1956 télére, amikor a. házak sorát döntötte romiba a haraq- vó Duna. Nem először. A XIX. század elejéről fennmaradt a református gyülekezet egyik ha­tározata, mely szerint „A temp­lomban fogott hal a. papot il­leti!” Arra utalva, ezzel, hogy árvíz idején a templom nem hitbuzgalma célokat szolgált, hanem úgy működött, mint egy nagy varsa. DECS ismeretes módon a. múlt századi vízrendezésnek köszön­hette gazdagságát, ma már csak a holtágak révén Duna menti.. A határában azonban „fok”,, „görönd", „iparon g", „tó", „sziget”, „láp", „torok" szavaikat magukban rejtő hely­es dűlőnevek tömege utall az egykor volt vízi világra. Annál inkább Duna menti azonban az orszáq legnagyobb ártéri erde­je, a Bajai Állalmi Erdő- és Vad­gazdaságihoz tartozó, néhai Ho­moki Nagy István áltat világihí­rűvé tett GEMENC. Ugyanígy o felsorolásunkat záró BÁTA. Máshol is meg lehetett volna említeni, de mert Fülöp László téeszelnök itt bőven szólt róla, most célszerű szóba hozni a Dunai gazdaságii fontosságát. Egyáltalán nemcsak a. halászat­ra (paksi és tolnai htsz-ek) gon­dolva. — Az árvíz, persze a mérsé­kelt árvíz, nekünk jó! - így a termelőszövetkezet elnöke. - 480 hektár ártéri erdőnk fái ilyen­kor fejlődnek. 3—4000 köbméter fa, az évi kitermelésünk. Nem beszélve az „árvíz tráqyázta” legelők fűhozalmáról, mely a, jó vízjárást 20—25 mázsa, többlet- terméssel hálálja, meq hektáron­ként. — A szállítás? — A vízi szállítás, szerintem asak átmenetileg csökkent. Az e ne rgiiag o nd o k rá s z or í tanaik majd. a növelésére. A távolab­bi terveinkben szerepel kikötő építése. Egészen más egy 70- 80 vagonos uszályt helyben, még a magas partot és a sza­badesést is kihasználva meg­tölteni qaibonáwa!1, mint ugyan­azt a gabonát vontatókkal, köz­úton szállítani Mohácsra. Erre máshol is rájöttek. DU- NASZENTGYÖRGYÖN szélesí­tik a réqi kikötőhöz vezető utat. Még a távoli Páljáról is érde­mes ide, a vízihez, uszályokhoz szállítani a. gabonát. Beífejezésül hárítsunk el egy jogos olvasói kifogást. PAKS­RÓL még nem. esett szó. Az atomerőműről hetente írunk. Itt csak annyit, hoqy vízigényes volfa. miatt került a Duna mel­lé. Amiből az is következik, hogy a vén Duna (mely Strauss idejében állítólag kék volt) közvetve bár, de várost terem­tett... A halászok száma fogy, a horgászoké gyarapszik A kitermelt folyami kavics Fadd-Domboriban Bogyiszlói csend ORDAS IVÁN Fotó: Kapfinqer Ardrás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom