Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

1982. szeptember 5. ( TOLNA ' NÉPÚJSÁG 5 Indián motívum Színét, mintáját tekintve harmonikus egyszerűség jel­lemzi ezt az eredeti indián mo­tívumot, amely valaha egy sá­tor taikaHóljának dísze volt. Jel­legénél fogva azonban jól il­lik a mai modern környezetbe, s jól felhasználható szőnyeg, párna, falikép, falvédő kárpit díszítéséhez. Készülhet suba­technikával, gobelinöltéssel, kelimöltéssel, dupla keresztsze­mes öltéssel. Nagyobb mun­káknál műszálas szövésű és nagyobb lyukú kongrét és vas­tagabb fonalat használjunk. Eredeti színezése fekete, fehér, a ponttal jelölt kockák pedig égőpirosak. ...hogy frissek maradjunk! Az alábbi tornaqyakorlato- kat otthonra ajánljuk. A rend­szeresen végzett gyakorlatok jó mozgást és jó alakot biz­tosítanak. Jól szellőztessük ki a szo­bát. Legjobb, ha nyitott ab­laknál tornászunk. Lábunkra gyapjúzoknit húzzunk. Mindenekelőtt fussuk körbe a szobát könnyű léptekkel és számoljunk közben százig. üljünk a földre, és húzzuk fel térdünket és kulcsoljuk át mindkét karral. Végezzünk hintázó mozgást előre és hát­ra, fejünket közben hajtsuk előre és helyezzük a térdünk közé. Ismételjük 20-szor a gya­korlatot. Térdeljünk le a földre. Ke­zünkkel támaszkodjunk meg a térdünk mellett a földön. Majd nyújtsuk bal lábunkat hátra, fejünkkel homorítsunk előre, majd hajlítsuk be tér­dünknél és húzzuk előre és homlokunkkal érintsük meg térdünket. Ezután végezzük jobb lábbal a gyakorlatot. 10- szer ismételjük meg. Térdeljünk le, és karunkat nyújtsuk előre, dőljünk jobb­ra, majd baloldalra lábunk mellé, ügyeljünk arra, hogy hátunk egyenes maradjon, és karunk előre nyújtva marad­jon. 10-szer ismételjük a gya­korlatot. Feküdjünk hasra és fogjuk meg a bokánkat hátulról. Vé­gezzünk hintázó mozgást elő­re és hátra, föl és le. 20-szor ismételjük meg. Feküdjünk hátra. Emeljük fel a lábunkat gyertyaállásba ás könyökkel támasszuk alá a csípőnket. Majd végezzünk a lábunkkal ollózó mozgást. 30-szor ismételjük meg a gya­korlatot. Tapétázás házilag Mióta hasznos divattá vált a barkácsolás, sokan, vá llaíkoz- nalk arra, hogy maqiuk tapétóz- zá'k lakásukat. Mielőtt azonban rászánjuk magiunkat, nem árt néhány fontos tudnivalót meg­ismerni,. * Először is ménjük le a fallak tapétázásra kerülő felületét. A ■négyzetméterben számított vég- eredményiből vonják te az aj­tók és ablakok méreteit. Ha­tározzuk el, hogy miiilyen tónu­sú tapétát alkarunk a különbö­ző' helyiségeikbe felragaísztan'i. Azt is döntsük el, hogy papír vagy műanyagtapétát haszná­lunk-e. Az előbbi olcsóbb ugyan,, de a műanyagtaipéta iá­val hosszabb életű. Ragasztó­anyagból ma már többféléből is választhatunk, Fontos, hogy a helyiség, tel­jésen száraz tegyen, sőt a, fa­laik se legyenek nedvesek, mert akkor a felragasztott tapéta, fol­tos tesz és te is vállhat a fal­ról. Az összetolt bútoraikat ta­karjuk, le, a. falaik mlellefcti padlórészre pedig szórjunk fű­részport, vagy fedjük le papír­ral. Tapétázás előtt a falakat na­gyon gondosan, készítsük elő, ment ez a. megbízható, jó tapé­tázás alapija. A régi, mállado­zó festékréteget kaparjuk, le, a falakat gletteléssel dolgozzuk teljesen simára. A rossz felü­letű faliakat ajánlatos a g,let­telés előtt enyves vízzel egyen­letesen átkénnii,. Bhlhez főzzünk 1 kg enyvet 5 liter vízben. Ha a, fal1 már teljesen sima» csiszol­juk át és poroljuk te szőrkefé­vel. A tapétázás szerszámai az ábra, szerint: a) kenőecset, b) simitólkefe, c) siilmítíóhenger, d) vágókés, e) vágóoliló, f) varrat­henger. Következhet a tapéta lesza- bása. A mennyezetre kerülő csíkokat aszerint méretezzük, hogy csak a mennyezetet, vagy pedig néhány centiméter szé­les csíkiban a faliakat is fedni akarjuk, ügyeljünk, hogy az ablakra merőlegesen fussanak, íg,y a toldások helyei jobban eltűnnek! Az oldalfalakra, ke­rülő tapétát felülről lefelé ha­ladva, a mennyezeti tapéta, vé­gétől mlénve szabjuk le. Itt azért nehezébb a dolgunk, mert szá­molnunk kell az ajtók és aibla,- kok felületével és a szögletek kivágásával'. A legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat, a tapéta- csíkok fel ragasztó sa. A csíko­kat hátoldal ókkal felfelé for­dítva fektessük hosszú asztalra (szét,nyitható konyha- vagy ebédlőasztalra), majd az elő­írásoknak. megfelelően egyen­letesen kenjük fel a ragasztót. (1). A bekent csíkot óvatosan és vigyázva hajtsuk össze úgy, hogy a szélek pontosan fedjék egymást. Ez azért fontos, mert a következőkben a tapéta fe­hér szegélyét ollóvei le kell vágnunk, másrészt a ragasztó­val1 bekent túlnyúló rész hozzá­ragadhat valamihez. (2). Az összehajtogatott tapétát 3-4 percig hagyjuk pihenni,, hoqy a rágás z tóanya g meqpuhu Íjon. Helyezzünk a kezünk ügyébe egy puha,szőrű kefét (pl. tiszta partvist), majd a biztonságos létrán, jól elhelyezkedve, nyis­suk szét egyik szélénél fogva a tapétacsíkot, és két sarkát il­lesszük a mennyezethez. A le­csüngő részt, baí kezünkkel megtartva jobb kezünkkel a ta­pétát a felső szélének közepé­től a, szélek felé haladva, ke­féljük simáira. (3.) Ezután a ta­pétát folyamatosan húzzuk szét és keféljük a mennyezetre. Nagyobb felületnél a kefés si­mítást a osiík közepén kezdjük és onnan haladunk a szélek felé. A következő csíkok elhe­lyezésénél ügyeljünk arra,, hogy azok mintegy fél centimeter szélesen fedjék az előzőt! Ami­kor a csillárhoz vagy más füg­gesztett tárgyihoz érünk, a meg­kezdett csíkot csak a csillárig keféljük fel, az anyagot oldal­ról kezdve o csillárig vágíjlu.k fel, hogy a cslíkot - a,z akadályon túljutva - tovább tudjuk simíta­ni (4). Ezután, következhet az oldal­falak bevonása. A tapétacsíkók felragasztását mindig a fény­től - az ablak melletti faltól - kiindulva végezzük. A csíkok kenése és összehajtása az elő­zők szerint történlki. Ha az ol­dalfalakra kerülő tapéták anya­ga vastagabb lenne, akkor a ragasztóval való bekenés után hosszabb ideig pihentessük. A ta'péta szétbo ntó sakar az össze­ragasztott csíkot engedjük a lábfejünkre (5), majd illesszük a,z oldalfal' vonalához. Vigyáz­zunk,, nehogy a nedves tapéta saját súlyától elszakadjon. A kővetkező sorok illesztésekor a tapéta felső szélét együk ke­zünkkel a falihoz nyomjuk úgy, hogy a fél centiiméternyi átfe­dést is beállítjuk, a másik ke­zünk fel-le mozgatásával pedig végig beállítjuk o teljes átfe­dést. A falakon lévő villanykap­csolók és -foglalatok fedőlapját szereljük, le, és amikor a simí­tással odaérünk, megfelelő, mé­retű kereszitvágá ssa l alakítsuk kl a széthajtható nyílást (6). A fedőlapokat csavarozzuk vissza és újlbö'l keféljük le a tapétát. Ha a- ragasztóanyag a széleken kitüremtene, tiszta ruhával gon­dosan töröljük le. fl hatodik napon Az ötnapos munka- és tanítási hét sokáig vágyálom volt, amikor pedig megvalósul, mégis ijedezünk tőle. Szokás rab­ja az ember, nehezen áll át valami újra, még akkor is, ha az az új felettébb előnyös. Átrendeződött a szabad idő, az esték ugyan megrövidültek, de nyertünk egy napot. Már­pedig ez időbeosztás szempontjából lényegesen többet ér: az idő is, akár a pénz, jobban használható egészben, mint szétaprózva. Nyertünk tehát egy napot, de riadozva topogjuk körül a nyereményt, mert némi nehézség is jár vele. Például meg kell szoknunk az ésszerű és meggondolt vásárlást hét dere­kán, az előrelátó élelemtervezést a hét végére, ami a hűtő­szekrény világában nem nagy dolog, csak éppen egy kis gondolkodást kiván. Menet közben derül ki, hogy a terv­szerű családellátás gazdaságosabb is, mint a spontán. Nem is lenne semmi baj, ha a családok úgy lógnák föl a szabad szombatot, mint a gyest: arra való, hogy többet le­hessünk együtt, hogy érvényesülhessen a családi nevelés; hogy a hosszú hétvége a közös szórakozás, kirándulás gya­kori alkalmát jelentse. (Ezt megkönnyítendő a városokból gyorsan megközelíthető SZOT-üdülőkben jövő tanévtől kezd­ve életbe léptetik a ,,hétvégi családi beutalók" rendszerét, vagyis lehetővé válik - tömegesen - az olcsó és kényelmes, főzéstől, beszerzéstől, mosogatástól mentes hétvége.) A te­lekkel, nyaralóval rendelkező családoknál (ők is milliós tö­meget képviselnek) alkalom nyílik a munkára nevelésre, a közös kertészkedésre, a szüretelésre. Vidéki rokona is sok családnak van, hiszen a mai városlakók többsége még fa­lun született. Vannak azonban családok, akiknek se SZOT-beutalójuk, se üdülőtelkük, se vidéki rokonuk nincs. Turisztikában, kö­zös sportolásban, művelődési házak családi programjaiban, színházlátogatásban nekik is lehet részük - ha úgy akar­ják. A bajok akkor kezdődnek, amikor a szülőkön erőt vesz az anyagiasság, és pénzszerző munkára használják o hato­dik napot, vagy amikor épp ellenkezőleg : kocsmában töl­tik az időt, megfeledkeznek a családjukról. Igaz, ez utób­biak az öt munkanap során se sokat néznek csemetéikre, és az is igaz, hogy a napközi szombaton is működik, és nem csupán az elhanyagolt, veszélyeztetett gyermekek miatt, de a legrendesebb családban is előforduló kényszerhelyzetek megoldása érdekében. (Egyes foglalkozásoknál nincs öt­napos munkahét, másutt ügyeleti rendszer van stb.) Csakhogy kinek van kedve napközibe menni, amig a pajtása apjával, anyjával túrázik? Megintcsak: a rendezett családban, a szeretetben felnövő gyereknek, aki tudja, hogy apa-anya nem tehet az „elvesztett" szombatról, majd kár­pótolja őt legközelebb. (Csak nehogy kapóra jöjjön bünte­tésnek az ilyen szombat: rossz voltál, mész a napközibe... Akkor aztán mindig megtorlásíze lesz, s az eleve megrontja a legragyogóbb napközis programokat is.) Előfordulhat azonban, hogy épp a felügyeletre leginkább rászoruló ta­nulók csúsznak ki a hálóból, és csavarognak gazdátlanul. Mindenesetre jó lenne, ha a szülői munkaközösségekben akadnának áldozatkész apák és anyák, akik a veszélyezte­tett gyermekeket hét végén befogadnák. A saját gyermekük barátját, ha annak a szülője nem ér rá, úgyis befogadják, de itt nem az ilyen baráti szolgálatról van szó, hanem a kis kallódókról, a „nehezebb esetekről". A kétnapos családi hétvége a fejlődés vívmánya: örül­nünk kell, hogy végre elértük, és élnünk lehet vele. Nem arra való, hogy a gyerekek csavarogjanak, céltalanul ődöngjenek a téren, elbambultan üljenek a tv előtt - ha­nem arra, hogy közös élmények, ismeretek, örömök kössék össze egyazon család nemzedékeit, mert ezek az emlékek felejthetetlenek, és elültetik a barátság fáját ott, ahol más­ként a nemzedéki ellentét gyomnövénye teremne. A gyermekszoba dísze Egy-egy kedves falikép vagy hangulatos faliszőnyeg kelle­mes dísze a gyermekszobának vagy saroknak. Ehhez adnak ötletet a kis rajzok, ügyes ke­zű anyukák bizonyára szívesen foglalatoskodnak elkészítésé­vel. A rátétes megoldást a nagyobb felületek kialakításá­hoz ajánljuk. Lehet színes filc, vékonyabb műbőr, kordbár­sony, düftin, azaz olyan kelme, ami nem foszlik. Nagyon ha­tásos, ha a kompozíciót hím­zéssel, gyöngydíszítéssel, pa­mut-variációval tesszük válto­zatossá. FŰSZERES HAL Hozzávalók 4 személynek: fél kg póréhagyma, fél kg sár­garépa, 1 fej hagyma, só, bors, petrezselyem, fokhagyma (1 gerezd), reszelt citromhéj, 4 szelet hal, olaj, kevés vaj. Megtisztítjuk a póréhagymát és a sárgarépát. A póréhagy­mát vékony karikákra vágjuk, a sárgarépát hosszú csíkokra daraboljuk. Megtisztítjuk a vöröshagymát, és 1 dkg forró vajban üvegesre pároljuk, majd beletesszük a sárgaré­pát, kevés vizet öntünk hozzá, és lefedve 15 percig pároljuk. Megsózzuk, majd a póréhagy­mát is beletesszük, jól össze­keverjük a sárgarépával, to­vább pároljuk 5 percig lassú tűznél. Közben apróra vágjuk a petrezselymet és egy gerezd fokhagymát, s reszelt citrom­héjjal összekeverjük. A 4 sze­let halat citromlével meglo­csoljuk, és frissen őrölt bors­sal megszórjuk. Kevés olajat felforrósítunk. A halszeleteket megsózzuk és mindkét oldalát megsütjük. A széleteket vas­tagságuktól függően 6—8 per­cig sütjük. Tálaláskor a pá­rolt sárgarépa-póréhagyma keveréket a tálra tesszük, majd ráhelyezzük a halszeleteket, és tetejére szórjuk a petrezsefy- mes, fokhagymás, citromos ke­veréket. Tetejét tetszés szerint majonézzel meglocsolhatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom