Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
1982. szeptember 5. ( TOLNA ' NÉPÚJSÁG 5 Indián motívum Színét, mintáját tekintve harmonikus egyszerűség jellemzi ezt az eredeti indián motívumot, amely valaha egy sátor taikaHóljának dísze volt. Jellegénél fogva azonban jól illik a mai modern környezetbe, s jól felhasználható szőnyeg, párna, falikép, falvédő kárpit díszítéséhez. Készülhet subatechnikával, gobelinöltéssel, kelimöltéssel, dupla keresztszemes öltéssel. Nagyobb munkáknál műszálas szövésű és nagyobb lyukú kongrét és vastagabb fonalat használjunk. Eredeti színezése fekete, fehér, a ponttal jelölt kockák pedig égőpirosak. ...hogy frissek maradjunk! Az alábbi tornaqyakorlato- kat otthonra ajánljuk. A rendszeresen végzett gyakorlatok jó mozgást és jó alakot biztosítanak. Jól szellőztessük ki a szobát. Legjobb, ha nyitott ablaknál tornászunk. Lábunkra gyapjúzoknit húzzunk. Mindenekelőtt fussuk körbe a szobát könnyű léptekkel és számoljunk közben százig. üljünk a földre, és húzzuk fel térdünket és kulcsoljuk át mindkét karral. Végezzünk hintázó mozgást előre és hátra, fejünket közben hajtsuk előre és helyezzük a térdünk közé. Ismételjük 20-szor a gyakorlatot. Térdeljünk le a földre. Kezünkkel támaszkodjunk meg a térdünk mellett a földön. Majd nyújtsuk bal lábunkat hátra, fejünkkel homorítsunk előre, majd hajlítsuk be térdünknél és húzzuk előre és homlokunkkal érintsük meg térdünket. Ezután végezzük jobb lábbal a gyakorlatot. 10- szer ismételjük meg. Térdeljünk le, és karunkat nyújtsuk előre, dőljünk jobbra, majd baloldalra lábunk mellé, ügyeljünk arra, hogy hátunk egyenes maradjon, és karunk előre nyújtva maradjon. 10-szer ismételjük a gyakorlatot. Feküdjünk hasra és fogjuk meg a bokánkat hátulról. Végezzünk hintázó mozgást előre és hátra, föl és le. 20-szor ismételjük meg. Feküdjünk hátra. Emeljük fel a lábunkat gyertyaállásba ás könyökkel támasszuk alá a csípőnket. Majd végezzünk a lábunkkal ollózó mozgást. 30-szor ismételjük meg a gyakorlatot. Tapétázás házilag Mióta hasznos divattá vált a barkácsolás, sokan, vá llaíkoz- nalk arra, hogy maqiuk tapétóz- zá'k lakásukat. Mielőtt azonban rászánjuk magiunkat, nem árt néhány fontos tudnivalót megismerni,. * Először is ménjük le a fallak tapétázásra kerülő felületét. A ■négyzetméterben számított vég- eredményiből vonják te az ajtók és ablakok méreteit. Határozzuk el, hogy miiilyen tónusú tapétát alkarunk a különböző' helyiségeikbe felragaísztan'i. Azt is döntsük el, hogy papír vagy műanyagtapétát használunk-e. Az előbbi olcsóbb ugyan,, de a műanyagtaipéta iával hosszabb életű. Ragasztóanyagból ma már többféléből is választhatunk, Fontos, hogy a helyiség, teljésen száraz tegyen, sőt a, falaik se legyenek nedvesek, mert akkor a felragasztott tapéta, foltos tesz és te is vállhat a falról. Az összetolt bútoraikat takarjuk, le, a. falaik mlellefcti padlórészre pedig szórjunk fűrészport, vagy fedjük le papírral. Tapétázás előtt a falakat nagyon gondosan, készítsük elő, ment ez a. megbízható, jó tapétázás alapija. A régi, málladozó festékréteget kaparjuk, le, a falakat gletteléssel dolgozzuk teljesen simára. A rossz felületű faliakat ajánlatos a g,lettelés előtt enyves vízzel egyenletesen átkénnii,. Bhlhez főzzünk 1 kg enyvet 5 liter vízben. Ha a, fal1 már teljesen sima» csiszoljuk át és poroljuk te szőrkefével. A tapétázás szerszámai az ábra, szerint: a) kenőecset, b) simitólkefe, c) siilmítíóhenger, d) vágókés, e) vágóoliló, f) varrathenger. Következhet a tapéta lesza- bása. A mennyezetre kerülő csíkokat aszerint méretezzük, hogy csak a mennyezetet, vagy pedig néhány centiméter széles csíkiban a faliakat is fedni akarjuk, ügyeljünk, hogy az ablakra merőlegesen fussanak, íg,y a toldások helyei jobban eltűnnek! Az oldalfalakra, kerülő tapétát felülről lefelé haladva, a mennyezeti tapéta, végétől mlénve szabjuk le. Itt azért nehezébb a dolgunk, mert számolnunk kell az ajtók és aibla,- kok felületével és a szögletek kivágásával'. A legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat, a tapéta- csíkok fel ragasztó sa. A csíkokat hátoldal ókkal felfelé fordítva fektessük hosszú asztalra (szét,nyitható konyha- vagy ebédlőasztalra), majd az előírásoknak. megfelelően egyenletesen kenjük fel a ragasztót. (1). A bekent csíkot óvatosan és vigyázva hajtsuk össze úgy, hogy a szélek pontosan fedjék egymást. Ez azért fontos, mert a következőkben a tapéta fehér szegélyét ollóvei le kell vágnunk, másrészt a ragasztóval1 bekent túlnyúló rész hozzáragadhat valamihez. (2). Az összehajtogatott tapétát 3-4 percig hagyjuk pihenni,, hoqy a rágás z tóanya g meqpuhu Íjon. Helyezzünk a kezünk ügyébe egy puha,szőrű kefét (pl. tiszta partvist), majd a biztonságos létrán, jól elhelyezkedve, nyissuk szét egyik szélénél fogva a tapétacsíkot, és két sarkát illesszük a mennyezethez. A lecsüngő részt, baí kezünkkel megtartva jobb kezünkkel a tapétát a felső szélének közepétől a, szélek felé haladva, keféljük simáira. (3.) Ezután a tapétát folyamatosan húzzuk szét és keféljük a mennyezetre. Nagyobb felületnél a kefés simítást a osiík közepén kezdjük és onnan haladunk a szélek felé. A következő csíkok elhelyezésénél ügyeljünk arra,, hogy azok mintegy fél centimeter szélesen fedjék az előzőt! Amikor a csillárhoz vagy más függesztett tárgyihoz érünk, a megkezdett csíkot csak a csillárig keféljük fel, az anyagot oldalról kezdve o csillárig vágíjlu.k fel, hogy a cslíkot - a,z akadályon túljutva - tovább tudjuk simítani (4). Ezután, következhet az oldalfalak bevonása. A tapétacsíkók felragasztását mindig a fénytől - az ablak melletti faltól - kiindulva végezzük. A csíkok kenése és összehajtása az előzők szerint történlki. Ha az oldalfalakra kerülő tapéták anyaga vastagabb lenne, akkor a ragasztóval való bekenés után hosszabb ideig pihentessük. A ta'péta szétbo ntó sakar az összeragasztott csíkot engedjük a lábfejünkre (5), majd illesszük a,z oldalfal' vonalához. Vigyázzunk,, nehogy a nedves tapéta saját súlyától elszakadjon. A kővetkező sorok illesztésekor a tapéta felső szélét együk kezünkkel a falihoz nyomjuk úgy, hogy a fél centiiméternyi átfedést is beállítjuk, a másik kezünk fel-le mozgatásával pedig végig beállítjuk o teljes átfedést. A falakon lévő villanykapcsolók és -foglalatok fedőlapját szereljük, le, és amikor a simítással odaérünk, megfelelő, méretű kereszitvágá ssa l alakítsuk kl a széthajtható nyílást (6). A fedőlapokat csavarozzuk vissza és újlbö'l keféljük le a tapétát. Ha a- ragasztóanyag a széleken kitüremtene, tiszta ruhával gondosan töröljük le. fl hatodik napon Az ötnapos munka- és tanítási hét sokáig vágyálom volt, amikor pedig megvalósul, mégis ijedezünk tőle. Szokás rabja az ember, nehezen áll át valami újra, még akkor is, ha az az új felettébb előnyös. Átrendeződött a szabad idő, az esték ugyan megrövidültek, de nyertünk egy napot. Márpedig ez időbeosztás szempontjából lényegesen többet ér: az idő is, akár a pénz, jobban használható egészben, mint szétaprózva. Nyertünk tehát egy napot, de riadozva topogjuk körül a nyereményt, mert némi nehézség is jár vele. Például meg kell szoknunk az ésszerű és meggondolt vásárlást hét derekán, az előrelátó élelemtervezést a hét végére, ami a hűtőszekrény világában nem nagy dolog, csak éppen egy kis gondolkodást kiván. Menet közben derül ki, hogy a tervszerű családellátás gazdaságosabb is, mint a spontán. Nem is lenne semmi baj, ha a családok úgy lógnák föl a szabad szombatot, mint a gyest: arra való, hogy többet lehessünk együtt, hogy érvényesülhessen a családi nevelés; hogy a hosszú hétvége a közös szórakozás, kirándulás gyakori alkalmát jelentse. (Ezt megkönnyítendő a városokból gyorsan megközelíthető SZOT-üdülőkben jövő tanévtől kezdve életbe léptetik a ,,hétvégi családi beutalók" rendszerét, vagyis lehetővé válik - tömegesen - az olcsó és kényelmes, főzéstől, beszerzéstől, mosogatástól mentes hétvége.) A telekkel, nyaralóval rendelkező családoknál (ők is milliós tömeget képviselnek) alkalom nyílik a munkára nevelésre, a közös kertészkedésre, a szüretelésre. Vidéki rokona is sok családnak van, hiszen a mai városlakók többsége még falun született. Vannak azonban családok, akiknek se SZOT-beutalójuk, se üdülőtelkük, se vidéki rokonuk nincs. Turisztikában, közös sportolásban, művelődési házak családi programjaiban, színházlátogatásban nekik is lehet részük - ha úgy akarják. A bajok akkor kezdődnek, amikor a szülőkön erőt vesz az anyagiasság, és pénzszerző munkára használják o hatodik napot, vagy amikor épp ellenkezőleg : kocsmában töltik az időt, megfeledkeznek a családjukról. Igaz, ez utóbbiak az öt munkanap során se sokat néznek csemetéikre, és az is igaz, hogy a napközi szombaton is működik, és nem csupán az elhanyagolt, veszélyeztetett gyermekek miatt, de a legrendesebb családban is előforduló kényszerhelyzetek megoldása érdekében. (Egyes foglalkozásoknál nincs ötnapos munkahét, másutt ügyeleti rendszer van stb.) Csakhogy kinek van kedve napközibe menni, amig a pajtása apjával, anyjával túrázik? Megintcsak: a rendezett családban, a szeretetben felnövő gyereknek, aki tudja, hogy apa-anya nem tehet az „elvesztett" szombatról, majd kárpótolja őt legközelebb. (Csak nehogy kapóra jöjjön büntetésnek az ilyen szombat: rossz voltál, mész a napközibe... Akkor aztán mindig megtorlásíze lesz, s az eleve megrontja a legragyogóbb napközis programokat is.) Előfordulhat azonban, hogy épp a felügyeletre leginkább rászoruló tanulók csúsznak ki a hálóból, és csavarognak gazdátlanul. Mindenesetre jó lenne, ha a szülői munkaközösségekben akadnának áldozatkész apák és anyák, akik a veszélyeztetett gyermekeket hét végén befogadnák. A saját gyermekük barátját, ha annak a szülője nem ér rá, úgyis befogadják, de itt nem az ilyen baráti szolgálatról van szó, hanem a kis kallódókról, a „nehezebb esetekről". A kétnapos családi hétvége a fejlődés vívmánya: örülnünk kell, hogy végre elértük, és élnünk lehet vele. Nem arra való, hogy a gyerekek csavarogjanak, céltalanul ődöngjenek a téren, elbambultan üljenek a tv előtt - hanem arra, hogy közös élmények, ismeretek, örömök kössék össze egyazon család nemzedékeit, mert ezek az emlékek felejthetetlenek, és elültetik a barátság fáját ott, ahol másként a nemzedéki ellentét gyomnövénye teremne. A gyermekszoba dísze Egy-egy kedves falikép vagy hangulatos faliszőnyeg kellemes dísze a gyermekszobának vagy saroknak. Ehhez adnak ötletet a kis rajzok, ügyes kezű anyukák bizonyára szívesen foglalatoskodnak elkészítésével. A rátétes megoldást a nagyobb felületek kialakításához ajánljuk. Lehet színes filc, vékonyabb műbőr, kordbársony, düftin, azaz olyan kelme, ami nem foszlik. Nagyon hatásos, ha a kompozíciót hímzéssel, gyöngydíszítéssel, pamut-variációval tesszük változatossá. FŰSZERES HAL Hozzávalók 4 személynek: fél kg póréhagyma, fél kg sárgarépa, 1 fej hagyma, só, bors, petrezselyem, fokhagyma (1 gerezd), reszelt citromhéj, 4 szelet hal, olaj, kevés vaj. Megtisztítjuk a póréhagymát és a sárgarépát. A póréhagymát vékony karikákra vágjuk, a sárgarépát hosszú csíkokra daraboljuk. Megtisztítjuk a vöröshagymát, és 1 dkg forró vajban üvegesre pároljuk, majd beletesszük a sárgarépát, kevés vizet öntünk hozzá, és lefedve 15 percig pároljuk. Megsózzuk, majd a póréhagymát is beletesszük, jól összekeverjük a sárgarépával, tovább pároljuk 5 percig lassú tűznél. Közben apróra vágjuk a petrezselymet és egy gerezd fokhagymát, s reszelt citromhéjjal összekeverjük. A 4 szelet halat citromlével meglocsoljuk, és frissen őrölt borssal megszórjuk. Kevés olajat felforrósítunk. A halszeleteket megsózzuk és mindkét oldalát megsütjük. A széleteket vastagságuktól függően 6—8 percig sütjük. Tálaláskor a párolt sárgarépa-póréhagyma keveréket a tálra tesszük, majd ráhelyezzük a halszeleteket, és tetejére szórjuk a petrezsefy- mes, fokhagymás, citromos keveréket. Tetejét tetszés szerint majonézzel meglocsolhatjuk.
