Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

1982. szeptember 4. NÉPÚJSÁG 13 Törő István: Nyári zápor Dörög az ég alja felénk fut a zápor, vakítón villámlik fehérük a házsor, nagy fülét és farkát behúzza a róka, hosszú hetek szennyét csutakolja róla, madarak rejtőznek odúikba mélyen, csak a szamár áll kint egyedül a réten, és a szélfiúk sorban mind befogva, felhők kocsisorát maga -után húzza, bömböl az erdő is porzik az út távol dirregve-durrogva messze jár a zápor. Deák Mór: Kapirga és Benő Ha gyerekkoromban rossz­kedvem volt, nagyapó mindig kiküldött valamiért a baromfi- udvarba. Jól tudta, miért! Le- fittyedt szám sarka hamar az égre fordult, s szememben ott is termett a nap! Mert hiába volt vagy húsz libánk meg kacsánk, hiába legalább har­minc tyúkunk — Kapirga és Benő mintha egyedül éltek vol­na a kerítés mögött. Annyit én még sohasem nevettem, mint akkoriban — Kapirgának még a tyúkok tyúkeszénél is kevesebb jutott a taraja alá, Benő meg, hogy hű maradhas­son kakas mivoltához, kakas­kodott állandóan. Egyszer, amikor leesett a mécses és eltört, bizony, látta nagyapó rajtam, hogy mindjárt nálam is eltörik a mécses! Eriggy csak ki, gyerek, mondta huncutosan, nézd már meg, van-e a kacsáknak vizük. Azt azonban máig sem tudom, volt-e a kacsáknak vizük —, de hogy Papirga éppen egy spárgát lelt, azt tudom. Kárált is, mint a kávédaráló, hogy Benő gyere gyorsan, Benő, elő­kotortam! A világ legnagyobb gilisztáját! Húzták is, mind a ketten, dolgoztak derekasan, szépen elhátráltak az udvar túlsó végére, ahol is belepoty- tyantak a kacsaúsztatóba (most látom: volt vizük a kacsák­nak!) Szárnyas barátaik ud­variasan helyet szorítottak ne­kik: úgyhogy amikor abba tud­tam hagyni végre a nevetést, bizony ideje volt megmente­nem Kapirgát és Benőt. Máskor meg észrevettem, hogy szomjaznak az egerek. Már éppen nekiláttam volna őket itatni bánatomban, ami­kor nagyapó megszólalt a baj­sza alatt: — A durmucát neki, te gye­rek, nem - künn hagytam a disznóknál a pipámat! Már ugrottam is, indultam a pipáért, amikor látom ám, hogy tollasbál van a tyúkok között. Közelebb megyek: hát, Kapirga feje beleszorult az itatóba. Benő is ott gatyázott mellette, hol az egyik lábára állt, hol a másikra, közben néha elkukorékolta magát: de mintha nem fájdalmasnak éreztem volna a hangját, in­kább dühösnek —, mintha azt fújta volna, hogy kuka Kapir­ga, buta Kapirga. No de hát hogy is szorulhat bele egy tyúk feje az itatóba? Egysze­rű. Kapirga talált benne egy véletlenül beesett gallyacskát, azt akarta kihúzni a feje- nagysáqú lyukon — természe­tesen keresztbe. A könnyeim potyogtak, szivárványt rajzoltak az égre, úgy kacagtam : nagy­apó meg ott állt a konyha­ajtóban, szájában a pipával, amit persze nem felejtett so­ha a malacoknál. Aztán Kapirga és Benő el­tűntek az életemből. Nagyon sajnáltam őket, de meg kell vallanom, nevettem az eltűné­sükön is. Bizony, Kapirga és Benő elvesztése sem akármi­lyen ! Tudniillik. A kacsákat már behajtottam, amikor egyszer­esük látom ám, hogy Kapirga félig hiányzik. A felső fele megvolt, az alsó nem. Köze­lebb megyek, dolgozik nagyon az én buta kis Kapirgám: de elfelejtett odébblépni a ka- pirgálás közben! Húzott egyet a jobb lábával, húzott egyet a ballal — s máris mélyebbre ásta magát vagy egy centi­méterrel. Fuldokoltam a neve­téstől, fuldokoltam és ciká- koltam, addig, míg egészen el nem tűnt Kapirga. Benő ácsorgott egy ideig a lyuk szélén, aztán beleugrott ő is. Nagyapó ekkor szólt, már nem emlékszem, hogy miért, talán kenyérért kellett szaladnom a boltba — húzódoztam, de rám­parancsolt, hogy siessek, mert bezár a Nusi néni; egyszóval elrohantam, végignyerítve az utat: Kapirga és Benő meg azóta már át is kapirgálta ma­gát a Föld túlsó felére... Bodnár István : Hű, a Hű, a gazda, de zord ma, kamra, pajta kifosztva, morogva, dohogva mehet reggel a boltba. Egész éjjel korogva, morog neki a gyomra, csicsija, bubuja, bámul kutya a holdra. gazda Móri, móré morogva, nincs egy falat, se morzsa, jó volna, ha volna ki járhat a dióra? • Dirmeg-dörmög' forogva, lakat kell a fiókra, iromba, goromba, fut az egér cincogva. Hogyan lett az énekesmadarak közt a fülemüle a legelső? Román népmese lEgyiszer kíváncsi lett a ma­darak királya, hogy alattvalói 'közül ki énekel a legszebben. Egész b'i.roda Imáiban kilhlrdet­tette, hogy egy napon gyűlje­nek udvarába a legjobb éne­kesek, és az ebédjénél dalol­janak neki Miikor a madaraik hírül vet­ték a király parancsát, össze­gyűlteik a nagy m-adá rpaií-a-- men-tben, és megválasztották a három legjobb énekest a- királyi udiva.r számára. A sárgarigónál, a fekete rigóra és a fülemülére esett a választásuk. elindultak a király udvarába a válogatott énekesek. A kül­döttség élén a sárgarigó ha­ladt, mert ő volt a legszebb; aranyos tollai fénylettek a na­pon, majd meg vakít ották, alk-i rájuk nézett. A büszke sárga­rigó azt se várta meq, hogy odahívja valaki, maga állt a menet legelejére. Sürgött-lfor- gott a feketenigó is, és befura­kodott mindjárt mögéje, mivel — minit mondta — neki aranyos a csőre, o tollal feketék és fé­nyesek, mint a selyem. A kis bornai fülemüle volt hármójuk közül a legkisebb és legszeré­nyebb, ő ment a sor véqén. Mikor megérkeztek a király udvarába, a sárgarigó g trón- teremibe sietett. A király pompás tolláit és büszke megjelenését látva .barátságosam fogadta, és a jobbjára ültette. Aztán ud­variasain- megkérte, hogy éne­keljen. A sárgarigó büszke póziba vágta magát és rázendített. A király örömmel hallgatta énekét, és .miikor vége volt, ezer dicsérettel- halmozta el. Ekkor lépett a- király elé a fekete-rigó.. Aranyos csőrét és selymes tolliát látvö- a- király nagy szí­vélyes segge! fogadta-, és ai ball oldalán kínált nek-i helyet. Az­tán megkérte, hogy énekeljen neki va-lolmiit. A féketekig ó fon­toskodó képpel dőlt hátra c székben és hozzáfogott. Az én-e­ke mlég jobban tetszett a király­nak, mint a sárgarigóé, és el­halmozta őt i,s dicséretével. 'Végül bellépett a tronteremibe a kis fülemüle. Mélyen megha­jolt a király előtt,, úgy, bogy a csőre a földet érintette, és Vár­tai, hogy a kiirály énekre biztas­sa. De almikor a kiirály megpil­lantotta- a.z ajtóiban ezt a- ki­csiny és jelentéktelen madara-t, elcsodálkozott, hogy mit ke-res az ő udvarában, és ingerülten kérdezte : — Mit óhajtasz, madárka? - De nem h-ívt-a beljebb, mint a sárgarigót Vagy a- feketerigót. — Ne haragudj szegény szol- gád-rai, felséges király — szólt szerényen a küszöbről a füle­müle —, de engem is megvá­lasztottak, hogy énekeljek ne­ked. — Ak-kor hát énekelj - mond­ta a király —, meglátjuk, mit -tudsz ! A fülemüle szerényen meg­hajolt, meg-köszörülte a- torkát, és énékel-nli kezdett, de úgy, ahogy csók a fülemülék tud­nak. Miikor a király ezt az éne­ket meghallotta-, még, a- léleg­zete is elállt Ilyen szép és va­rázslatos hangokat még sosem hallott, mióta világ a világ. Alighogy a fülemüle befejezte, felugrott tinóin székéről, oda-sz-a.- lad-t hozzá, a jobbjára- ültette, ódat ahol eddig a- büszke sár­garigó ült. És almikor elhagy­ták az ébéid-liőtefmet, a- menet élén. a szerény kis fülemüle lép­kedett, éis- dsak utána jött a feketerigó. A megszégyenült sárgarigó pedig leghátul. Ettől kezdve a királyi udvar­ban élt a fülemüle, a- legjobb énekes a- mada-rak között. És miivel sosem lett gőqös, hanem oly-a-n maradt, amilyen- volt, a -maii- n-aipig i-s ő a legelső a-z énekes'm-adairak kört. (Mezey Katalin fordítása) Bayer Béla: A nyakleves Nem akármilyen nyár eleji nap volt. A meddőkről már ko­rán meleg szellők futottak alá, kihívó-sárgán mosolygott a som, s mint a kölykök arcán a sejtés, vibrált a délután. A bányasoron valami feszült, motoszkált a levegőben. Hogy mi? Az csak délután­ra derült ki. Alig fújta el a sziréna a kettőt, amikor a Kálvária felől egy hangos gyerkőccsapattal megérkezett a hír: jönnek a csepűrágók, itt a cirkusz! Kisvártatva fel is tűnt, s egyre közeledett, az első cifra kordé. A bakon, a hajtó mellett, egy jókora fej ingadozott, hol jobbra, hol pedig balra. A búbján szalmaszín girardi. Fura, földöntúli csörgés kísérte az ingadozást. Maga a fej bocsátotta ki ezt a hangot. Amikor a bámész kíváncsiak serege már számot­tevőre duzzadt, a kordé megállt. A fura fej meghajolt, csörgött, támolygott, egészen addig, míg a hajtó cifra hangján kihirdette az előadások kezdési idejét.- Nézze csak Bözse néni! - bökte meg egy siheder a mellet­te álló főkötős asszonyt — a Petykónak hogy megnőtt a feje! - Kinek? - hökkent meg az asszony, s láthatóan egyféle féltés szö­kött az arcába. — Hát a fiának! — buzdult fel sikerén a siheder. — Az a busa, imbolygó fej ott a bakon, a Petykó, a maga fia! — Ki? Az én fiam? — pityeredéit el az asszony. — Még ilyen szégyent! — motyogta maga elé, aztán sietősen eloldalazott. Kis idő múlva egy felbőszült férfi oldalán tért vissza. — Látod? — hajtogatta — ott a fiad, a fiunk! A férfi senkire sem várva a kocsihoz férkőzött, meg­ragadta az imbolygó fejet, s mint aki maga is mást remél -, egy mozdulattal lekapta a kordéról. Egy tompa sikoly hallatszott, majd a hatalmas fe'j alól egy vézna, ábrándos szemű, szőke kisfiú arca bukkant el. A férfi indulatosan megragadta, s ekkor csattant el a nyakleves. Merthogy: ezt a szégyent! Az előadás az este is a szokásos, fényes csinnadrattával zaj­lott. Az aréna csillogott, a publikum tapsolt, ám az ábrándos sze­mű nem volt közöttük. Pedig hát, az ingyenjegy lett volna a ko­média ára. No de ilyen szégyent! TOLDI Vágjátok szét az ábrát a vastag vonalak mentén négy egy­forma nagyságú részre, cseréljétek fel őket, és ismét rakjátok össze egy 8x8 kockából álló négyzetet úgy, hogy a betűk folyamatosan összeolvasva Arany János Toldijából adjanak egy idézetet. Hogy szól az idézet? H A P A M E S S R T Û Z I L L 0 B Z I É J T E N G / A K 0 N SZ T A S M I N T I Z I R // 0 S Z T 0 I 0 G V A / E G // 0 S I E R P U S Z A K I / A G 0 N Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Móricz. Szekszárdon is sztár lesz a Szatmár SZEPTEMBER 6-11-10 SZEKSZÁRDON, A PIACTÉRI CSARNOKBAN a Szatmár Bútorgyár teljes választékából, továbbá LAKBERENDEZÉSI ÉS LAKÁSFELSZERELÉSI CIKKEKBŐL VÁSÁRLÁSSAL EGYBEKÖTÖTT KIÁLLÍTÁST RENDEZÜNK. A helyszínen OTP-ügyintézés és házhoz szállítás! Nyitva tartási idő: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 10—17 óráig, szerda: 7-15 óráig, szombat: 7-13 óráig. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! SZATMÁR BÚTORGYÁR SZEKSZÁRDI ÁFÉSZ (203) A VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT- KŐMŰVES,- FŰTÉSSZERELŐ,- ÁCS-ÁLLVÁNYOZÓ,- VÍZVEZETÉK-SZERELŐ,- TETŐFEDŐ,- SZIGETELŐ,- BÁDOGOS,- AUTÓSZERELŐ,- LAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT,- GÉPKOCSIVEZETŐKET,- RAKODÓKAT,- SEGÉDMUNKÁSOKAT,- VILLANYSZERELŐKET ÉS- NYUGDÍJAS GÉPKOCSIVEZETŐKET ÉJSZAKAI ÜGYELETI SZOLGÁLATRA KERES FELVÉTELRE. Jelentkezés: Szekszárd, Hunyadi u. 4. (190) A SZEKSZÁRDI HÚSIPARI VÁLLALAT FELVÉTELT HIRDET AZ ALÁBBI SZAKMÁVAL RENDELKEZŐ, ILLETVE SZAKMÁVAL NEM RENDELKEZŐ FÉRFI ÉS NŐDOLGOZÓK RÉSZÉRE. SZAKMÁVAL RENDELKEZŐ: — húsipari szakmunkás, — húsbolti eladó szakmunkás, — villanyszerelő szakmunkás, — géplakatos szakmunkás, — pneumatikus-műszerész, — gépkocsivezető. Vállalatunk a szakmunkások esetében a szakmai gyakorlat, továbbá a teljesítmény alapján 4000-től 6500,— Ft-ig terjedő jövedelmet tud biztosítani. Várjuk továbbá azon szakmával nem rendelkező férfi és-női munkavállalók jelentkezését, akik legalább 8 általános is­kolai végzettséggel rendelkeznek és vállalják a vállalatnál i-ndított betanítottmunkqs-képzést. A betanítás időtartalmára vállalatunk 3000,— Ft-tól 3500,— Ft-ig terjedő jövedelmet biztosít. A betanítás után az előírt teljesítmény elérése esetén 3000,— Ft-tól 5500,— Ft-ig terjedő jövedelmet tudunk biztosítani a betanított munkás munkakörben foglalkoztatott dolgozók részére. Betanításra a húsipari tevékenység keretében van lehetőség. Várj-uk továbbá a szakmával nem rendelkező, legalább 8 ál­talános iskolát végzett férfi és női -munkavállalók jelentkezé­sét az alábbi munkakörökre: — utazó rakodó, — üzemi takarító, — állatgondozó, — anyagmozgató segédmunkás. Vállalatunk a fizikai állományú dolgozók részére napi két­szeri étkezést biztosít (reggeli és ebéd, vagy ebéd és uzson­na). Menetrendszerű MÁV- és Volán-járatok mellett dolgozóink n-api munkába járását saját, illetve bérelt autóbuszokkal se­gítjük, az alábbi útvonalakról: 1. Mázaszászvár—Váralja—Nagy monyok—-Bonyhád 2. Győré—íz-meny—Majos 3. Udvari—Gyön-k—Kölesd—Szedres 4. Györkö-ny—Nagydorog—Sárszentlőrinc—Kajdacs— Szedres 5. Gikó—Mórágy—Alsónán-a 6. Tevel—Kisdorog 7. Béta—Bátaszék 8. Reg ö I y—Sz-aká I y—H őg yés z—Zo-mb a 9. Lengyel—Kisvejke—Szekszárd. Jelentkezés, felvilágosítás a Szekszárdi Húsipari Vállalat munkaügyi osztályán. (202)

Next

/
Oldalképek
Tartalom