Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-03 / 206. szám

a Képújság 1982. szeptember 3. Tudósítóink írjak Látogatóban Szegletes János fafaragónál Attalán befejezték a rostlen aratását A ház éppen olyan, mint a többi., domboldalra felfutó pyön.k'i utcácska házai. A lakás azonban, már nem. A falon, a polcokon faragások, szebbnél, szebbek. A szekrény teteiién is szelmet vonzó agyagfigurák, ki- égetetlenül, de nagy iműgond- dal megformálva. — Miikor kezdődött a „kap­csolata" a fafaragással? — Erre nagyon pontosan em­lékszem, — kezdi a beszélgetést Szegletes János fafaragó. — Gyünkön jártaim iskolába. ötö­dik és hatodik osztályos ko­romban, az akkori rajztaná­romnál láttáim, hogyan kell gip­szet faragni. Én is megpróbál­koztam vele — sikerrel. Az őr­sök jelvényeit már én készítet­tem el. Aztán egyre nagyobb szeretettel, és mór bizonyos szakmái érdeklődéssel fordul­tam a képző művészeti könyvek felé. Később felkerestem a köz­ségiben élő fafaragó népmű­vészt, Funk József bácsit. Ö mutatott meg néhány népi motí- vulmot, (makk, levél, s,tb.) és főleg azt tanultam tőle, .hogyan kell megrajzolni és kitölteni a teret. Ugyanakkor érdekelte a munkám, és szépnek is tartotta őket. Ez nagyon nagy dopping­szer volt. Ebben az időben sike­rült megvennem a Malonyainak A magyar nép művészete című, ötkötetes munkáját, — amit még ma is nap mint nap fellapozok. Kérésre klselbb-nagyo'bb fafara­gásokat, díszdobozokat készí­tettem. Bizonyos vásárlói igé­nyeket is 'kielégítettem. Ekkor születtek az esztergált és fara­gott fa,tányérok, az egyszerűbb és bonyolultabb vonalvezetésű g y ért y ait a nt ók, és apróbb figu­rális dolgok. Ebiben az időszak­ban, még mint mezőgazdasági gépszerelő kerestem a, kenye­rem. — Nem volt „nehéz" a keze? — De igen. A nagy kulcsok, a kalapács és a finom faragó- kés között a súlybeli és a fo- gásbel'i különbség is óriási. De nem sajnálom ezt az időt, mert gépeikre most i,s szükségem van. Szalagfűrész, eszterga, qyalu- gép — legalább mór ismerem őket. — Úgy tudom, már teljesen o „fának él”. — A Népművészek 'Háziipari Szövetkezetének 1976 óta va­gyok tagja. ,Ennek a munkának egy rossz oldala van: a szé­ria. Előnye az, hogy eqy bizo­nyos faragási fogást, késveze- tést nagyon be lehet gyakorol­ni, mire az utolsó darabot el­készítem. — Miből, hány darabot ké­szít? — Volt egy cigarettaitónáló — ebből ötven darab, de a busó- dogó párból 1200 darab volt a rendelés. — A keresete? — A széria leköti a napi idő­met. A nyolc órát itt is le kell dolgoznom- és éves átlagban ez 4—4600 forintot ' jelent. Kell a pénz, mert a tavasszal építkez­ni szeretnénk. Ha valami egyé­nit kigondolok, tervezek, ez már csak a m unkáidon túl történ­het. — ötleteit elfogadja a szö­vetkezet, vagy csak „parancs­ra.” dolgozik? — -Mind a két lehetőség elő­fordult már. Mi a kereskede­leminek dolgozunk, és a szük­séges igényt kell kielégítenünk. Az általaim, elkészített mintada­rabokat negyedévenként kül­döm Pestre, mellékelve az ár­ajánlatot. Ha a darab olyan igényesen kidolgozott, hogy jö­vőt jósolnak néki, és az ár is elfogadható —, akkor névtele­nül zsűri elé Ikerül, és a keres­kedelem illetékesei . is megte­kintik, maljd rendelnek. Ha na­gyobb mennyiségiről van szó, akkor más faragót ís felkérnek a tárgyak elkészítésére, ha nem, akkor a magamét faraghatom. — Most miit tervezett? — Éppen a napokban fejez­tem be a faragást, a finomí­tást, és a keretezést. Eqy áttört faliképet készítettem, hársfá­ból. Egy jellegzetes palóc mo­tívumot fűrészeltem., áttört tech­nikával. Erdei jelenet, szarva­sokkal. — Találkozott már műtárgyai­val a boltok kirakatában? — Szekszárdon, Szombathe­lyen, és a pesti Kossuth Lajos utcai és Váci utcai boltok ki­rakataiban, ismertem fel kezem munkáját. Az első pillanatban meglepődtem, aztán örömteli érzés öntött el. — Úgy tudom, szakkört is ve­zet. — Az általános iskola- kollé­giumában. van eqy hűsífős szak­köröm. Nagy élvezettel dolgoz­nak a gyerekek. Nekem pediq az a célom, hogy az alapfogá­sok elsajátítása utón leqyen mi­vel hasznosan eltölteni ük a- sza­bad idejüket. Egy-'eqy szép al­kotás az iskola díszítését is szolqálja, sőt egymásnak aján­dékot is készítenek. — Van lehetősége, hogy to­vábbképezze magát? — Havonta egyszer összejö­vünk a művelődési központban, Szekszárdon. Érdekes, tartalmas előadásokat hallgatunk, és •technikai útmutatást is kapunk. Legutóbb a szaru faragásáról volt szó. Rendszeresen veszek részt alkotótáborokban. E nyá­ron iDam'bávóiron voltam, a'hol g y er mekij átéko kát ké sz í te ttü nlk. Meg persze az önképzés,. Nem sok a lehetőség, de akii tanul­ói akar, megadatik neki. — Tervei? — Szép tárgyakat készíteni, és sok kiállításon részt venni. A legszebb darabok Miskolcon vannak, eqy országos konferen­cián. voltam ott. És az ott hal­lattak alapiján próbálkozunk megyiénk .faragóit is összefogni. A gyerekekkel v.aló foglalkozást is folytatom, és ha minden si­kerül, feleségem hímző-isző- nyeqszövő szakkörben szeretné összevonni az érdeklődőiket. KONRÄD LÁSZLÓ Fotó: KONRÁD ZSOLT Az attalai „Vörös Csillag” Termelőszövetkezetben 1968 óta foglalkoznak e fontos ipari nö­vény termesztésével. Az idén 197 hektár területet vetettek el, a termés jó közepesnek mond­ható. A kevés tavaszi csapadék miatt nem fejlődött kellőkép­pen a növény. A betakarítást a nyűvéssel kezdték július 12-én és augusz­tus 27-én minden bála kazal­ban volt. A tavalyihoz képest a betakarítás tizenkét nappal hú­zódott el, aminek oka a csa­padékos nyári időjárás. Ez sem kedvezett a rostlennek, mi­vel a gazdaság import Regina fajtájú magot vetett. Ennek ter­mését a jövő évben ismét el­Az elmúlt évek hagyomá­nyait követve az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Tolna megyei Bizottsága az idén is megrendezte dolgozói­nak találkozóját a Szekszárd melletti Sötétvölgyben. Már a kora reggeli órákban nagy volt a készülődés az Er- zsébet-tisztáson. A vállalatok időben kihozták termékeiket, hogy a szórakozni, pihenni vá­gyók egész napos ellátását biz­tosítani tudják, üdítőről, sörről a Pannónia Sörgyár szekszárdi kirendeltségi, az étkeztetésről a Szekszárdi Húsipari Vállalat gondoskodott. A tisztáson lévő esőbeállóban a Tolna megyei Tejipari Vállalat dolgozói te­jet, kakaót osztottak a gyerme­kek poharaiba. A sütőipari vál­lalat kicsik-nagyok kedvencét, a ropogós, sós perecet hozta magával. Mikorra az autóbuszok meg­érkeztek, készen állt, s megnyi­vetik a rostlent termelő gazda­ságok. Mivel a mag egy része a renden kicsírázott, az árbe­vételben nagy veszteség érte a szövetkezetét. A betakarítógé­pek viszont jól vizsgáztak. Há­rom nyűvő és három bálázó- gép dolgozott a földeken. A nyűvés befejeztével a gépek két hétig a várpalotai termelőszö­vetkezetben segítették a beta1- karítást. Az attalai tsz ipari jellegű tevékenységet is folytgt, ugyan­is a tél folyamán legubózzáfc a rostlent és szállítják a fenék­pusztai lengyárba, ahol ózta- tás után feldolgozzák. tóttá kapuit a húsipari vállalat KISZ-esei által előkészített gyermekjátszó,’ ahol minden gyerek megtalálhatta a neki megfelelő játékot. A játékos, tréfás feladatok megoldásáért „pénzt", úgynevezett Háry-tal- lért kaptak, melyet a helyszí­nen létesített bazárban elvásá­rolhattak vagy összegyűjthették, s a gyermekjátszó zárásakor ér­tékes játékokra licitálhattak. Az érdeklődők elleshették a sárkánykészítés fortélyait, meg­tanulhatták a sárkányeresztést. Előkerültek a bográcsok is, s hamarosan étvágygerjesztő il­latok töltötték be a környéket. A céllövőverseny sem maradha­tott el, melynek a férfiak köré­ben volt különösen nagy sikere. Felnőttek és gyerekek késő délutánig vidáman játszottak, sportoltak, a több száz részt­vevő egy kellemesen eltöltött nap élményével tért haza. T. A. BODÓ IMRE Élelmiszeripari dolgozók a Sötétvölgyben GLIWICE A második világháború ki- : törésének évfordulóján lát- j ! hattuk a tv-ben a „Himmler- : ! hadművelet" című kitűnő len- j j gyei filmet. Hitelességéhez — j és ez valamennyi filmkockára J vonatkozik — nem férhet két­ség, történelmi tény, hogy a j i hitleri hadigépezet és a göb- ; i belsi propagandaapparátus í i alaposan előkészítette Len- ; ! gyelország megtámadását,' I ürügyül a határ menti provo- j I kációk egész sorával, bete- ' tőzvea gleiWitzi rádióállöimás I ‘állengyel megtámadásával. Nos, a filmben bepillan- ! fást nyerhettünk a háború 1 I előkészítése utolsó felvoná- i sónak kulisszatitkaiba. Ami azonban valószínűtlen: Heyd- rich, amikor kiadja az utasí- j tást, Gliwicének nevezi a rádióadó városát, az ő és a többi SS- és SD-főnök szá­jából Opolének halljuk a szomszéd várost, egyszer pe­dig Wroclaw is elhangzik. E városok akkor a német biro­dalomhoz tartoztak és hiva­talosan is Gleiwitznek, Op- pelnnek és Breslaunak „hív­ták" őket (az utóbbit mi ma­gyarok Boroszlónak nevez­tük.) Mint ahogy a lengyel Szczeczyn is Stettin volt, Gdansk Danzig, Oswiecim pedig Auschwitz. Bár a film értékéből eme „apróságok" nem vonnak le I semmit, a gondosabb fordí­tással elkerülhetőek lettek : volna. (J) Gyerekek és könyvek Kilenc napból-egy Tegnap szoros program volt, csillagászati előadást tartott Zombori Ottó. A hosszú és ko­moly előadás lekötötte a gye­rekek figyelmét. — Mit csinálhatnak itt a táborlakók? — Szőnek, fonnak, agyagoz- nak. Éppen most fogják majd a kezükbe itt a táborban elő­ször a filmfelvevőt. Már levetí­tettük nekik az elmúlt évi tá­borozásról készült filmet. Most ők segédkeznek a felvételnél. A hagyományőrző foglalkozá­sok mellett meglátogatjuk a szekszárdi „kicsi-nagy” megyei könyvtárat, hiszen vannak köz­tünk sióagárdi, aparhanti és mórágyi gyerekek is, akiknek a szekszárdi az igazi nagy könyv­tár. Egyébként háromszázötven­négyszáz kötetes letéti könyv­tár van itt a táborban. Mi száz­ötven kötetet hoztunk a prog­ramjainkhoz. * A tábor főterén élénkség. Fiúk-lányok - a fiúkból mind ez ideig „csak” tizennyolc van, így a diszkók alkalmával rette­netes a baj — beszélgetnek, festenek. Egy népesebb társaságtól kérdezem:- Mit tudtatok eddig az ol­vasótáborról? Sági Apollónia sióagárdi is­kolás nem kertel:- Jóformán semmit — mond­ja. Senki se mondta el, hogy milyen egy olvasótábor. Sejte­ni sejtettük, az igaz. Nagyon jó itt. A program változatos. És a szigor sem igazi szigor.- Ha valamit megszabnak, hogy el kell menni, akkor kell. De a többiből választani lehet- veti közbe a tolnai Strich Gabriella. Füstös Valéria, az aprócska bölcskei kislány már másod­ízben olvasótá boros.- Most jutalomból kaptam ezt a tábort - mondja büsz­kén. Pakson volt a prózamon­dó verseny, amit megnyertem. De máskor is szerepelek, név­adókon.- Mit jelent neked a könyv?- Az attól függ, hogy milyen.- Milyen könyveket szeretsz?- A verseket, mert azok a szívemhez szólnak. Mások a prózára esküsznek, főleg a romantikus, kalandos olvasmányokra, az élet, a vi­lág titkait feszegetőkre. ízlés­ben különböznek a 82. évi ol­vasótábor lakói. Egyben viszont „rokonok”: szeretik a könyve­ket, s bizonyos, hogy vonzal­muk az írott betű iránt éveik előrehaladtával növekedni fog. szűcs-czakó A nyári szünidő utolsó hetei­ben látogattunk el a sötétvöl­gyi olvasótáborba. Megyénk sok településéről és az ország néhány városából érkezett, könyvet szerető gyerekek egy kellemes és tartalmas táboro­zás élményével tértek haza. Most, az új tanév első napjai­ban is bizonyára szert tesznek arra, hogy iskolatársaiknak to­vábbadhassák mindazt, amit a Sötétvölgyben kaptak. * Csendes pihenő lenne a sö­tétvölgyi olvasótáborban, még­is mind a negyvennyolc - zömmel 6-7. osztályos tanuló - talpon van, a tábor központ­jában tölti el az idejét. Egy társaság a faházacska párkányán beszélget, egy má­sik a nagyasztalon agyagedé­nyeket készül festeni. Bátorta­lan qcsetvonásaik nyomán az égetett agyagon tulipánok és más virágok tűnnek fel. A tá­borvezetőség tagjai szorgos- kodnak, ki a gyerekeknek segít, ki a soron következő program­ról gondoskodik. A táborparancsnokság fahá­zában szembeötlő összevissza­ság. Sehol sincs katonás rend. Az olvasótáborban a program gazdag, minden magának az élményszerzésnek van aláren­delve. A Magyar Úttörők Szövetsé­ge Tolna megyei Elnöksége, a Hazafias Népfront Tolna me­gyei Bizottsága és a Tolna me­gyei Könyvtár által szervezett olvasótáborba minden megye­beli úttörőcsapat küldött egy gyermeket, de jöttek ide az or­szág más részéből is. Közülük jó néhányon lépték át úgy a faházas tábor kapuját, hogy nem voltak tisztában azzal, mi­lyen egy olvasótábor. Fehér Éva, a megyei könyv­tár gyermekkönyvtárának veze­tője, a táborvezetőség tagja - úgy veszem észre — örül a ven­dégeknek. S nemcsak ő, ha­nem a gyerekek is. Érezhetően oldott hangulat uralkodik a tá borban. — Milyenek a gyerekek az 5. napon?- Úgy veszem észre - mond­ja Fehér Éva, a parancsnokság feketekávés csészékkel, mag­nókkal és sok könyvvel megtö­mött parányi szobájában —, hogy jól érzik magukat. Ha­gyunk elég szabad időt nekik. Senki sem pihen Még dísztelen a korsó Kettesben a könyvvel Szegletes János

Next

/
Oldalképek
Tartalom