Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
io Képújság 1982. szeptember 18. Az optimista Lancsák Gergő bácsi a megye egyik közéleti fórumán óriási taps közepette bontott zászlót: ,,Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól !" jelszóval induló mozgalma már a meghirdetés pillanatában általános sikert aratott. Mondják, hág y a gyűlés után az illetékesekhez özönlöttek a felajánlások, a mozgalmat segítő bejelentések, vállalások. Állítólag a Központi Öntöde, amelynek nemcsak az irodaháza, de az egyik anyagraktára is a megyében van, üzemi lapjában képes riportot közölt Lancsák bácsiról, és a kispénzű öregek istápolójának nevezte. A riport alatt az olvasztárok és kazánkovácsok nyílt levélben bírálták a borravaló kóros elterjedését, és sok sikert kívántak Lancsák bácsinak. Beszélik, hogy a megyei központi széntelep Mindent a vevőért nevű brigádjának tagjai, akik eddig a szénszállítások során fondorlatos trükkökkel tetemes pénzt vágtak zsebre a nyugdíjasoktól is, most kizáróltig a középko- rúakat csapták be ötleteikkel. Persze a becsapás ténye most sem bizonyított, csak egy dolog biztos: nyugdíjasoknak azóta egy másik brigád hordja a szenet. Arról is hír járja, hogy a megyeszékhely gimnáziumának diákjai megfogadták: olyan pályára lépnek, ahol nincs jatt, nincs csúszópénz, borravaló. Harminc srác közül huszonnyolcán jelentkeztek benzinkútkezelőnek, de a Lancsák-léle mozgalom hatására mindnyájan olajbányászok lesznek. Állítólag a pincérek az egész városban megígérték, hogy minden nyugdíjas kinézetű, öregedő vendég árkedvezményt kap a számoláskor. Sőt, a szolidaritásukról biztosították Lancsák bácsit a tévészerelők, a beteghordák, a kéményseprők. A benzinkutasok ráadásul megígérték, hogy a jattból összejött pénz egy részét szociális otthon építésére ajánlják fel. Ilyen népszerűség, siker hallatán kerestem fel én is Lancsák bácsit. Szomorúan fogadott:- Ne higgyen a mendemondáknak. A „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól !" mozgalomnak csak szerény eredményei vannak.- Lehetetlen.- Akkor számoljon! Tőlem ebben a hónapban nem fogadott el jattot a kéményseprő. Ez egy húszas. A villanyszámláson tíz forintot spóroltam. Mivel étterembe járok, taxin nem utazom, mentő nem jött értem, a tévém jó, egy hónap alatt harminc forintot takarítottam meg. Ellenben beteg lett a feleségem, Csak egy operáció segít. Megsúgták, hogy a tanár úrnál háromezer forint a hálapénz egy ilyen műtétért. Világos? Maga mit tenne az én helyemben?- Szóval, hogy is mondjam?... Hát. ..- Én is azt tettem. De örök optimista vagyok és bizakodom.- A „Ne fogadj el borravalói nyugdíjastól !" mozgalom sikerében?- Abban nem annyira. Tudja, azt remélem, hogy én nem betegszem meg, nem kell meg- műteni és mégiscsak spórolok háromezer forintot! KISS GYÖRGY MIHÁLY Tíz p Hideg. van. Beimehetnél ide a presszóiba, állva egy kávéra. Még tíz perc a félfogadásig, s a portás könyörtelenül mondta: „Itt nem lehet várakozni. kérem., tessék kimenni". 'Ha a szél nem fújnia, talán ki lehetne bírni az utcán is ezt a tíz percet. Tíz perc. Milyen, rövid volt, miikor B-re vártál a Dimitrov téren, a villamosmegállóban.. Csípős szél járt a. Duna felől, s nagyi, tágas, tavaszi fények áradtak a Gellérthegy körül. A víznek, acélos színe volt, szinte fentiből kalapált buftámoMra'li, s a levegőt már átjárta a március leh e l ette. Tíz perc alatt megmenekülhettél volna a ma tematika dolgozat pánikhangulatától is. Mert ha egy példa megoldására'nem jöttél rá rögtön, folytattad a többinél, de köziben olyan idegesség fogott el az időveszteség miatt, hogy minduntalan vissza -visszaa g rottá I ahhoz, amelynél megfeneklettéi. És M., a barátod is úgy belemerült a magáéba, mintha pokoli módon tornáztatná az agyát, nem volt ideje egy k,is segítségre. Tíz percek a Gellérthegy ösvényeinek zugaiban, állva, Amikor nem jutottál lakáshoz. Amikor? Akkor sosem jutottál lakáshoz, következtek hát a sietségek, a lépéseik zajára figyelve, a. távoli 'kiáltásokra, mert ILLYÉS GYULA: Örökös hála A napfény, a tavasz, a nyár beleiköiitözíött a, búzáiba ; öltözik át a nmunika máir szabad ságiba, boldogulásiba ! Forognak a hű évszakoki, bért, hozamot pontosan hoznak: ahogy az aratás nagyobb, úgy embériedül a holnap; ember kezében úgy forog nagy kormánytkereke a sorsnak. Egy rézzé nésnyi hála villant valahol bennem,, valahányszor főig y újíthattam a Villányt, megindult velem a vonat, melegen ehtettem az ételt, besiulha nit egy rég-rótt írá siból fejeimbe egy hű gondolat: folytathatom a születésem. HATVANI DÁNIEL: Állatvers Lesz o versiből gyapjas nagy állat, listen lábához törleszlkedő :s ki mélyrőf jlöm, hogy megérintse — ő rímelve fröcsköl airra nyálai Szelíddé és vaddá sem válhat, kihalni készüli, nyelve lóg elő; játékra, bűmre nincs ben nie erő s akkor ugat, ha biztatást kap. Látszat okán sem, kelleti, testét. Méltatlan hozzá e nagy kezesség. Indulnia inkább délköröknek hosszán, is ne várná meg, amíg imlindenlkiből, toiinek tyúkszemét tapossák:, kitör a velőtrázóni üvöltő, zseboroszlán. Lilla A vén kerekes hajóról egy vékonyka fiatalember szállt le. Poggyásza nem volt. Könnyen megtalálta, amit keresett. — Mivel szolgálhatok az úrnak? — kérdezte tőle a fogadós. — Ebédelni szeretnék, de előbb hozzon egy meszellyel. A fogadós elétett egy kancsót, s egy csuprot. Néhány gubás paraszt üldögélt csak a sarokban — ráért, álldogált még egy kicsit. A fiatalember belekóstolt a borba: — Neszmélyi? — kérdezte. — Az. De lehet, hogy almási. De inkább neszmélyi. Azaz, persze, hogy neszmélyi. — Szóval feleúton termett. — Valahogy úgy — dünnyögte a korcsmáros. — Nincs azok között különbség! Egyik hegy olyan, mint a másik, higgye az úr! A fiatalember megebédelt, s odaintette a vén fogadóst: — Hol lakik Lévainé? Hozzá tartanék. — Nem Lévainé már az, özvegy Lévainé, de már az se, hanem Végh Mihályné, a Juliska asszony, a papunk felesége. Itt lakik, három házzal alább, a templom mellett, Rokona az úr? — Afféle — morogta a vendég. — Vagy inkább a Csokonai Vitéz. — A Veres Vitézről már hallottam, de Csokonai?... Hm. Nem vélekszem Csokonaiakra, igaz, nemigen jár Juliska asszonyomhoz se vendég, se rokon. — Csak pajkoskodtam. Az én nevem: Petőfi Sándor. — Olyan atyafiról se hallottam — ingatta fejét a korcsmáros. A fiatalember a kora őszi napsütésben lenézett a Dunára, ott folyt nem messzire, a kertek alatt; s elindult az Úr háza felé. A plébánia alacsony, de tisztességes lak volt, négy ablakkal nyúlt ki az útra. Hátul az udvarban szilvalekvár Totyogott rézüstben, s az újdondász egy derék termetű, őszes, kövéredő némberrel ült szemközt az első szobában. Ö, csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem, Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Nézte a némber, nem... mégse némber.... a nő homlokát, gondosan fésült, fehéredő haját, s szótlanul tartotta kezében az ó-könyveket, amelyek nem is voltak olyan ók, olyan régiek, csak mintha évszázadok homályából bukkantak volna föl, egy másik, révedő világból. S az a kézírás! Végigtapogatott — érezte — a betűkön, ama léleknek a domborodásoin : Ó, csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem, Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Nem tudta továbbolvasni, ujja alatt összefutott Lilla, Csokonai, Debrecen, Komárom, Öomby Márton, a jó öreg, akinek most olyan oktalanul a nyomába szegődött. Vagy csak álmodik? A nő a szillvalekvárra gondolt: fortyogott, bugyogott, bugyborékolt. „Én élek és vígan — azt hallom az úr is vígan mulat Keszthelyen. Én az urat óhajtom, várom is, mindazáltal mikor legjobbnak véli és ítéli az úr, akkor jöjjön. Ha soká késik, akkor a Lidi is férjhez megy." A Lidi! Fogta ölében a fiera kis ébenfaládikát. „Oh, kedves édes barátom, áldom azon időket, melyeket veled töltöttem; áldom azon eszközöket, melyek óhajtott barátságodat megesmertették velem; áldom nemes lelkedet, tisztelem hűségedet, míg élek. Jó emlékezetedet elviszem gyászos koporsómba." Gyászos koporsóm... S még most is élek!... Szeme világát lassan, nehézkesen a jövevényre vonta. Milyen fiatal! A gyermekem lehetne, ha lehetett volna gyermekem! Ö, csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem, Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. A gyerekember, a szerkesztő úr, sápadt, sárga, rángatózó arccal ült az asztal túloldalán. GYŐRI LÁSZLÓ akkor még, voltaik galerik, a’kilk ha mást nem is, de módszeresen riogatták a párokat, indiánüvöt- tésekikel lerohanva..az aszfalttal leöntött keskeny utaikom Zs. máso dpercnyi ö nfe ledtisége i, ami után máir csaík az eltűrés következett, nem a türelmetlen sürgetés, hartem a féleleim diktálta feszültség, mert ő is állandóan a lépése'kre figyelt. Ez a feszültség ült az arcán már akkor, aimíiktor elindultak. Nem mondta', hogy ne menjetek, s te is restelíted', hbqy meqint ugyanaz o megalázó helyzet következik, mint a. muftikor, holott nem akartaid bántani Zs.-t. Ö meg azt gondolhatta, milyen kegyetlenség ez az állati űzött- séqqel átvészelt eqyüttlét, s tartva alttá!', hogy a félelemért őt okolod, azt hihette, ha nem engedelmes, elveszíthet. Tíz perc, a sziklák tövében, a repedésekben megkapaszkodott 'bokrok horzsolásával arcodon. Tíz perc. Az a légitámadás egy percig tartott Vietnamban, ahol1 vailtaimeninyien majdnem ottmarttd'faito'ki, mégis óráknak tűn't, a manőverező gépek ég- boltnyii körtáncával Ha akikor... Akkor tíz perc múlva a test nyilvánvalóan már hűlni kezd, a végtagok hőmérséklete csökken;, még ho az tapintással tálán észrevehetetlen is. F. tíz perce az albérletben, ahol évekig Idlkott, s javította az öreg és beteg főlbénlő mindig rossz rádióját, a.z ©Iromiló villa nylkapcs olokat. Bár F. idősebb volt nálad', mindig egy-lkét évfolyammal lemaradva követett az egyetemen, rejtélyes halasztásai, munkavá'lilailásai folytán. F. rögtön bekapcsolta a magnót, almikor azon a napon váratja nul beállítottál hozzá. A Beaflesek szálltaik, akiket vagy klét-három évvel előtte Prágában láttatok először filmen, amikor utolsó koronáitokon kenyér helyett mozijegyet vettetek az Egy nehéz nap éjszakájára. Szóltak a Beatlesek, F. kaipkodta a jegyzeteit, egyetemi előadásira sietett, s csak ennyit mondott: „Gyere vissza Pestre!", s mór mentetek is lefelé, a szómét, mosogatódé és ételszag: pácolta lépcsőháziban, ‘tettes sével ugráilvla a lépcsőkön, nehogy F. elikiéssen. Neked indult a vonatod, s tudtál, hogy h'a rögtön nem tudsz eleget tenni F. felszólításának, akikor már párhuzamos ösvényen mentek tovább ezentúl mindörökre. F. ma is a barátod, de miiért*módként az, mintha akikor megvalósíthattad válnia a. ta nádsát. Be kell menned a hivatalba, a oortás faiián már hiányol, ki ke.'l jelentkezned:, ennvr az eoész. Tíz percek emlékművei möaötted, az életed meg elszívó 'oq. MARAFKÓ LÁSZLÓ Csurgói Madonna Amerigo Tot szobra KUTI HORVÁTH GYÖRGY: Csillaggá szépíti Nagy László emlékére Felhő-sorompót nyit az est dal érkezik hajnal-irányból szemem a végtelenbe les Ö néz reárn minden irányból Útszéli fák búgják nevét már a gyökerük közt világol Krisztus-sebes arany-szívét csillaggá szépíti a távol... Falu Csohány Kálmán rajza
