Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
A NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 18. Készülődés a szüretre A szűreit m.iifelénlk, Ifegailáiblb'ils a. történtelimi borvidékéül, itt Sziefezá rd környékén., nagy dolog. Flöíkészülnii reá szertárja s, rmagia a míunkla, ünnep. Amaqy- gqzdaságdklbam máT egyre kevésbé az, de itt i's megadüá'k a módját, o kliist&rmelolc szőlős- kertjeilben még mindig rangos esemény. Teljés erőivel! folyik ai hozzá- készülődés. iNe tévesszen meg senkiit, hogy egyes hellyeken, íqy példáiul. ai szekszárdi Aronylfüirt Termelőszövetkezetben megkezdték kedden az oportó szedését — ez még nem, az igazi Az iqo- zliira majd körű Ibiéiül kéí-három hét múlva' kerül sor. Az lesz a nagyiszüret. .VaJalmii'kor Szekszárdon a képvi'selőtestület engedélye kellett obihoz, hogy a; szőlősgazdá k n ekikezidlhessene'k a naqyimu'n- ká.ntak, most i'lyesimli már mîmes. Most máislké,plpem véd.iik a mai- diamü bor minőségét íMert védik á m most is. A szőlőszedés, szüret (?) eleje voltaképpen még nem is számos, dsalki aimolyam bemelegítés és hír voltában jelentős. Igaza ndlilbol még csak dő- készül'ünk. Errőli és ebiből adnak ízelítőt képeink is. Tolna megyében a termő szőlő területe valamivel több mint négy és fél ezer hektár, ebből a szekszárdi történelmi borvidékre másfél ezer hektár jut. Szerény becslés szerint tíz százalékkal várható magasabb termés, mint tavaly. Szekszárd környékének egy részén megjelent a jég, ez bizony visszaesést eredményezett, de a terület nagyobbik részét megkímélte a természeti csapás. A termőterület hatvan százalékán kék, negyven százalékán fehér szőlőt termelnek a történelmi borvidéken. Ebből következtethetünk arra, hogy minőségi vörös borban az idén se lesz hiány. Ha ... ha, mert az igazi szüretig még sokat kinn alszik a szőlő. Két termelési rendszer érdekelt megyénkben, már ami a szőlőt illeti, az egyik a Szekszárdi Állami Gazdaság, a másik a Hosszúhegyi Állami Gazdaság gesztorságával működik. A tárolókapacitás a megyében összesen 112 és fél ezer hektoliterre tehető, ebből a történelmi borvidékre 71 és fél ezer hektoliternyi jut. Az előkészületeket a nagy- gazdaságok és a kistermelők megkezdték. Most már az időjáráson a sor. L Gy. Fotó: B. J. és Cz. S. Hordók a szekszárdi kisasszonynapi vásáron. A hordók szépek, de az árak is... Végül mindegyikbe bor kerül Az óbor minőségét is ellenőrizni kell Öreg ember nem vén ember, öreg hordó nem vén hordó. A kistermelő is készül a szüretre.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—---------------------------------------------------------------------------f l diófa balladája Az udvaron álló diófa kacéran billegtette ágait Bahul Géza osztályvezető felé. Hiába. Az osztályvezető arcán mély árkokat húzott a gond, és éppen az illegető diófa miatt, A vállalat területén ugyanis szolgálati lakás állt a földszinten, a hozzá tartozó udvarral együtt. Az év elején Girgácz Jenő (és hattagú családja), mint az osztály kiemelkedően jó dolgozója, megkapta a tenyérnyi lakást a talpalatnyi udvarral együtt. De az udvaron lévő diófa nem szerepelt a kiutalásban. Bahul Géza, a természetet kedvelő osztályvezető tudta, hogy a diófa hosszú évek után ad először diót, és az előbb említett fa már nyolc éve rendszeresen termett. Bahul Géza még azt »is tudta, hogy ez a fa a vállalaté. Mivel az osztály tevékenysége nem volt gyümölcsözőnek mondható, Bahul Géza kötelességének érezte, hogy ezt a csonthéjas gyümölcsöt az osztály eredményeként könyvelhesse el. Bahul Géza, a természetet kedvelő osztályvezető, miután szemrevételezte a kacéran hajlongó diófát, felment irodájába, és hivatta Girgácz Jenőt (akinek hattagú családja volt). — Nézze, Girgácz kartárs! A diófa ügyében hivattam. Remélem, tudja, hogy ez a fa a vállalat tulajdona. Illetve, hát eddig a mi osztályunk tulajdona volt. Amíg nem dönt a vállalati vezetőség a fa további sorsát illetően, kérem, hogy ne élvezze a diófa termését! — De azért a családommal alá ülhetek, nem? - kérdezte Girgácz Jenő, a kiemelkedően jó dolgozó (akinek hattagú családja volt). — Sajnos, nem járulhatok hozzá ennek engedélyezéséhez sem, ennek elnézéséhez sem! — szólt szigorú, száraz hangján Bahul Géza, majd elnyomott egy ásítási ingert. (Mindig ásitozott, amikor időváltozás történt. Ettől függetlenül a természetet töretlenül kedvelte). Girgácz Jenő magába roskadva ült tovább. Keserveset akart sóhajtani, de Bahul Géza osztályvezető tovább folytatta. — A mai energiaválságban nem mindegy, hogy mi történik ezzel a fával. A diót pedig nem engedhetjük herdára. — És tönkre sem — szólt kiegészítésképpen Girgácz Jenő. — Ennek megfelelően kérem magától is, hogy megértéssel vegye tudomásul a vezetőség ezután születendő határozatát! Girgácz Jenő családjára való tekintettel (mely hattagú volt), megértőén bólintott, és szomorúan visszaballagott a helyére, hogy kiváló munkáját folytassa. Amikor a diófa megmutatta bő termését, a cseresznye nagyságú bogyóit, összeült a vezetőség. Bahul Géza osztályvezető és természetbarát előadta a vállalat égetően fontos problémáját, kitekintéssel a diófának három ága szemléletre, mely alatt figyelembe kell venni, hogy három árva (van). Mert Bahul Géza a természettel kötött mély barátsága mellett a népballadáikat is kebelbarátjának tekintette. — Remélem, hogy megfontolt döntésükkel a vállalat érdekeit tartják szem előtt! — fejezte be gondolatébresztő előterjesztését Bahul Géza, majd egy apró könnycseppet morzsolt szét a jobb szemének a bal sarkában, ezzel is bizonyítva beszédjének megható momentumait. A szakszervezet részéről javaslat történt, hogy az osztály dolgozóinak hűsölési lehetőséget biztosítanak a diófa lombja alatt, hetenkénti turnusokban. A bérelszámolás drámai keretek között ecsetelte, hogy nincs több prémium, mert az év során összetörték a megadott keretet néhány túlórával. Ezek után a dolgozók anyagi elismerését feltétlenül megoldhatják, ha kilós csomagolású diót osztogatnak ki. Bahul Géza ez utóbbi javsalatnál hevesen csóválni kezdte a fejét. — Szó sem lehet a kilós csomagolásról! A túlórákat is meg a prémiumot is?! De kartársak, mérsékeljék magukat! Elégedjünk meg egy-egy szem dióval! Az egyetértés lágy szösszenete telepedett a résztvevők lelkére. Csak a raktáros feszengett a leselejtezett széken, majd halk hangon hozakodott elő semmiségnek tűnő észrevételével. — Én is egyetértek a kollégákkal, de... Még nem lehetett tudni, hogy mit akar mondani Demeter József raktáros, de aggályoskodása mindenkit felingerelt. — Nem tudom, hogy... — Maga egyébként sem tud semmit! Most minek lopja a mi drága időnket? — szólt közbe Varr Zsuzsa, az osztály titkárnője, akinek az Ínhüvelygyulladása kezdett kiújulni. — Nem tudom, hogy a diófát minek vegyem a nyilvántartásba. — Állóeszközként! — dörögte Bahul Géza természetbarát ellentmondást nem tűrő hangon. — Fogyóeszközként! — köhintett a főkönyvelő. — Ez anyag a javából, fa! — szólt közbe az anyagbeszerző. Óriási vita kerekedett. Bahul Gézát leszélhámosozta a főkönyvelő, az anyagbeszerző pedig sikkasztónak nevezte Demeter Józsefet. A szakszervezetis bizalmasan megkérte Varr Zsuzsa ikezét a nagy forgatagban. A bérelszámoló az aszta! alatt többször sípcsonton rúgta Girgácz Jenőt, mert nem ő kapta meg a lakást. Bahul Géza, a természetbarát osztályvezető fültövön vágta a szakszervezetist, majd Varr Zsuzsa fenekébe csípett, és jelentőségteljesen kikacsintott a diófára... De hiába. Enmek oka, hogy a jegyzőkönyv tárgyát képező diófa engedély nélkül távozott a vállalat területéről. A portás vallomásából: — Tudom, hogy kiment. De azt ígérte, hogy öt perc múlva visszajön, csak a boltba ugrik ki reggeliért. Én kérem, mindenkiben megbízok! SZŰCS MARIANN C S ü L I A városi tűzoltóság már ötödször vonult ki, majd vissza. Minden alkalommal kiderült, hogy csak a hír terjed futótűzként a térségben. , A hír pedig arról szólt, hogy a hét végén felavatják a Létesítményt. Minden e körül forgott, kivált, mivel illetékes helyeken a nagy eseményre forgatókönyv is készül. A program felelős gazdáit külön is jóleső érzéssel töltötte el, hogy a szalag átvágására szóló félkérést elfogadta Vinkó Ivó, a város hajdani szülöttje, a nagyvállalat mai igazgatóhelyettese. Az ünnepi eseményt lebonyolítandó, kezdettől csak az ő neve forgott szóban. Hiszen az előkészítő bizottságba beválasztott könyvelőnő, történetesen a nagy ember egykori felesége, oly meggyőzően hangoztatta: — Átvágásban messzi földön nem találni párját. — És ugye, az asszony, aki lányukat egyedül felnevelte: ezt csak tudhatta... A forgatókönyvben külön program célozta, hogy Vinkó Ivó minden perce kellemes legyen. Ujjairól méretet venni például külön szakember utazott a fővárosba, nehogy az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy az oly szeretettel és tisztelettel várt vendég kisebb vagy nagyobb ollót tud hordani annál, mint amekkorát az Ásó-Kapa Művek helyi üzemének brigádja ez alkalomra külön vállalásban elkészített. Az átvágandó szalagot rendhagyó módon a személyiség kedvenc futballcsapatának színeivel ékítették, miközben a halászati szövetkezet által felkért könnyűbúvárok már egy hete javában trenírozták a legértelmesebb gilisztát, hogyan kell ellenállhatatlan csipőmozdulatal odapattanni a járási bajnok súlyú harcsa szája elé. Magát a halat ezalatt természetesen távoltartották az eseményektől, nehogy az véletlenül idő előtt ráharapjon megtisztelő megbízatására. Az egyéb programok sorában külön passzust szenteltek a helyi borbélymester ötletének, amelynek fedőneve „faló” volt. A titulus személyesen a férfifaló Bárházy Jucikat takarta, aki másodállásban énekesnőként üzemelt a lokálpatrióták kedvenc találkozóhelyén, a legjobb és egyszersmind egyetlen lokálban. (Arról, hogy Jucikának főállása is lett volna, nemigen tudott senki.) A műsor után neki kellett mintegy spontán odatévednie a nagy ember asztalához, aki a tervek szerint barátságosan elbeszélget vele, majd — ugyancsak az előzetes koncepció értelmében — szó szót követ köztük. A többi jószerével magánügy, hiszen, ahogy a tradicionális helyi szólás tartja: híres ember nem vén ember. És elkövetkezet a jeles nap, és hála a minden részletre kiterjedő forgatókönyvnek, az avatás is zökkenőmentesen lezajlott. Az egyéb programok tetőpontján Jucika bizalmasan a díszvendég fülébe rebegte: — Sokat hallottam ám magáról! — Hát igen, mi híres emberek szüntelen reflektorfényben állunk — szerénykedett amaz. — Bocsánat, én egyszerű dalnoklány vagyok, ezt nem tudhatom — susogta vissza a hölgy. — Nekem a lánya mesélt sokat magáról, aki osztálytársam volt a gimnáziumban. S az előzetes elképzelések e pillanatban felborultak Tudniillik szó szót nem követett. RÁC T. JÁNOS Javítják a „Soproni torony" szivattyúját Szekszárdon, az epreskerti szőlőátvevő telepen
