Tolna Megyei Népújság, 1982. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-15 / 216. szám
1982. szeptember 15. ^PÜJSÀG 3 Szellőzőberendezés Törökországba A Szellőző Művekben ebben az évben mintegy egymilliárd forint értékben készítettek szellö- zöberendezéseket, amelyek nagy része ezúttal eay Törökországban épülő új erőműbe kerül. Innováció, rendszerszemlélet Nem cél, hanem módszer... — Ha kinyitom a vízcsapot, lassan már abból is innováció folyik - mondja dr. Kiss István Unom mosollyal, amit alighanem újságíró mivoltomnak címez. — Hogyne, valóban fontos, de nem kampányszerűen: nem úgy, hogy hirtelen ,,feldobjuk", rengeteget beszélünk róla, de a gyakorlatban semmit sem teszünk érte, végül pedig elfelejtjük. Azt kell hangsúlyozni, hogy az innováció nem cél, hanem eszköz, ami azt szolgálja, hogy a gazdaság jobban működjön. Az innováció a gazdasági növekedés egyik tényezője. Erről és mindenekelőtt a rendszer- elméleti megközelitésről beszélgettünk dr. Kiss Istvánnal, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság rendszerelemzési irodájának igazgatójával.- Annikor az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság húsz évvel ezelőtt megalakult, az ötvenes években megszokott naturális mutatókkal szemben egy komplex műszaki-gazdasági szemléletet próbált meghonosítani. Azóta ez a szemlélet már a legszélesebb körben elterjedt. Amikor viszont a kutatások, a műszaki fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazását kezdtük vizsgálni, az volt a természetes, hogy itt már a feltételeket, a gazdasági környezetet is be kellett vonnunk a vizsgálatba.- A gazdasági környezet viszont alighanem összetettebb dolog, mint hogy kizárólag gazdasági összetevői lennének?- Igen, munkánkban végül is egy újabb súlyponteltolódás következett be: a műszaki-gazdasági helyett most alapvetően a gazdasági-társadalmi ösz- szefüggéseket vizsgáljuk. Csak érzékeltetésül mondom: a hetvenes években olyan, korábban nemigen használt fogalmak épültek be a köztudatba, mint „vállalkozás", „kockázat" ... Az emberi és társadalmi összefüggések vizsgálata ebben a kérdésben új dimenziót jelent.- Hogyan lehet átláthatóvá tenni egy ennyire összetett és szerteágazó folyamatot? Gondolom, ezt szolgálja a rendszerelemzés . . .- Igen, a rendszerelemzés komplex problémák vizsgálatára kialakult módszer. Egy gép önmagában is bonyolult dolog. Ha azonban működésének közvetlen feltételeivel - az anyag- ellátással, a munkamódszer kérdéseivel — együtt vizsgálom, még bonyolultabb. Ha pedig már egy társadalmi környezetben helyezem el, ahol a kezelőjét, a karbantartóját és a hatásokat, sőt, az ezeket alakító munkahelyi vezetőket ért hatásokat is vizsgálom, amelyek összességükben befolyásolják a gép adta lehetőségek kihasználását; ez még sokkal, de sokkal bonyolultabb. Ezek szisz- tematikus elemzéséhez ad módszereket a rendszerelemzés . . . Ki kell mondanunk: hogy a korábbinál jobban lehessen termelni, ahhoz a gazdasági viszonyokban is végbe kell menni bizonyos újításoknak. Mára tulajdonképpen egyfajta tudatzavar alakult ki nálunk. A kockázatvállalást, az újat akarást, mint kívánatos normát minden lehető módon hirdetjük, csakhogy a szervezetekben történt változás még nem olyan mértékű, hogy ezek érvényesülését valóban lehetővé tenné. Azzal az érdekes jelenséggel állunk szemben, hogy egy olyan nehezen megfogható szférában, mint a tudat, a változás előbb következett be, mint a szervezetekben. — Azt hiszem, minden dolgozó számára jórészt vezetőinek magatartása jelenti- ezeket a bizonyos környezeti tényezőket, amikről beszélt. — Igen, és ezért előtérbe került a vezetők szerepe, a vezetőkiválasztás. A vezetőkkel szemben támasztott két alapvető követelmény az ideológiaipolitikai, illetve a szakértelmi szempont, igaz, a szakértelem mára politikai követelménnyé is vált. Ez a felismerés már elég széles körű, és következményei fokozatosan hatni kezdenek. Ez például egy olyan változás, amelynek szükségességét időben ismerte fel a politika. — Hanem a vezetőkkel szemben támasztott alapkövetelményeknek van egy harmadik pontjuk is: a vezetői képességek, a vezetési stílus . .. — Hogyne, és ez nagyrészt összefügg az előbbiekkel. Ma igazából olyan típusú vezetőkre van szükség, akik akkor érzik jól magukat, ha „pezseg az élet" körülöttük. Akik olyan emberekkel veszik magukat körül, akik mindig valami újjal állnak elő... És természetesen kell ehhez is a szakértelem, hogy valaki az ötletek között el tudjon igazodni. De nyilván abban az értelemben is fennáll az összefüggés, hogy a kellő szakértelemmel nem rendelkező vezető az, akinek a magatartása az újjal szemben alapvetően elutasító . .. — Ezek a vezetők is bizonyos feltételek között végzik munkájukat . . . — Ragadjuk ki most ezeknek a feltételeknek csak egy fontos részét: a piaci viszonyokat. Mi ezeknek és az ezekben tükröződő értékítéletek érvényesülésének fontos szerepet kívánunk adni. A gyakorlatban ez még gyakran ellentmondásosan érvényesül. Hazai, belföldi piacunk ugyanis ma még inkább csak „kvázipiac”, ahol igazi verseny még nem alakult ki. Természetszerűen egészen különböző a KGST-piac ás a tőkés piac mechanizmusa is. De, azt hiszem, reális cél, hogy ezt a ma még hármas .tagolódást mutató piacot egységesebbé tegyük — úgy, hogy a legmagasabb szinthez próbáljuk fölzárkóztatni. Ilyen lépés volt például, hogy a világpiaci ár ma már bizonyos termékeink belföldi árában is megjelenik. — Térjünk vissza a vizsgálatunkban alkalmazott kategória- rendszer — egyéni, szervezeti és makro szintű folyamatok — első fejezetéhez, az egyes emberek és az innováció viszonyához. — Ez a része a dolognak, amiről a legtöbbet beszélünk. Sokan állítják, hogy egy ötéves gyerek alkotókészsége, újra való érzékenysége, kreativitása nagyobb, mint egy tizenöt évesé .. . és, ha ez így van, ez az iskola felelőssége. A tanár ugyanolyan, a fenti értelemben vett „társadalmi környezetet" jelent a gyermeknek, mint később a munkahelyi vezető, akinek magatartása a kreativitás, azaz az innovációs készség kibontakozását, illetve csökkenését okozhatja. Persze a tanárokra is hatnak a különböző környezeti tényezők ... Az iskolarendszer problémáját is komplex egészként kell tehát kezelnünk, itt is érvényesíteni kell a rendszerelméleti megközelítést: nem szabad csak egyes részeket kiragadva hozzálátnunk a fejlesztéshez. — A munkavégzésben nagyon fontos az általános kulturáltság toka is, mondjuk Így, a mi szempontunkból: az innovációhoz szükséges felkészültség. Természetesen ez nem kizárólag az iskolarendszertől függ, van ennek is nagyon sok tényezője; sokat jelent például a sajtó, a művelődési intézmények, a különböző lórumok működése ... — Igen, ez a végső tanulság: minden folyamatot feltételeivel együtt kell vizsgálnunk, figyelembe véve, hogy ezek a feltételek is olyan folyamatok eredményeként jönnek létre, amelyeknek bizonyos feltételei vannak ... Ezt elenti a rendszerelméleti megközelítés . ... MUCK TIBOR Kalaznótól délkeletre Hárman a megye középpontján Alulírottak ezúton hozzák a nagy nyilvánosság tudomására, hogy Bodor Árpád szekszárdi gimnáziumi tanár, cr TIT megyei földtudomá nyi sza kosztálya na k elnöke vezetésiével felkutatták és felkeresték Tolna megye kö- zépoontiát. hogyan kezdőd on? A megjelölt középpont a völgy peremén „A lábam alatt...” (Azt a. nagy méretarányú térképről is tudtuk, hogy még imim.- dilk Kálózná külterületén járunk, ám ugyanilyen bizonyosak nem - voltunk benne, hogy kő határjelet találunk a földút mentén. Az 575-ös számú jelre negyedóra múllvgi rábukklamitunlk;, sinnen. már gyerekjátéknak tűnt a cél elérése. Mindössze 368 méterre voltunk tőle — s onnlan balra 6 méterre —, mint azt Bodor Árpád tájolójával és térképe segítségéivel megállapította. Felvette az irányt, ami megegyezett egy napraforgótábla szélével,.és közötte: — Négyszáz méterre lesz egy másik határjel, s ha az megvan, bízvást vissz am érb e tü nk 32 métert, meg hatot — immár jobbra.' Meglett a határjel. Igaz, a gaz, a gyom belepte — csalán is termett erre —, de ott volt a helyén. A mérföld léptű tanár sebtiben talált bottal igazgatva a tájat, letépte visszafelé a 32 métert (almi biztos, az biztos!), ám — mindössze hat méterrel a. cél előtt — azt konstatálta, hogy lám, ez az embermagas- ságnyi tövises bozót éppen útban van. a megye középpontjáról kérdeztük:- Alighanem a lábam, aibtt vart, hiszen ha megfordullak sincs másutt... IHát ez esetben, a kocsmában biztosan nincs, s Lőrinc Dénes útmutatása nyomán magabiztosan, továbbhaladtunk, különösképpen azután, hogy a,tanár úr tájékozódási pontot iis talált egy dombtetőn. Pusztávacson, az ország középpontján, ezen a nyáron egy hétvégén 200 ezer ember (!) gyűlt össze, hogy iái érezze magát, s felfedezze hazája egy újabb darabját. VITASZEK ZOLTÁN FotőrCZAKÓ SÁNDOR Megkerülte. Aztán, e sorok íróijának segítségével — hálátlan módon - gödröt ásott a megtalált földbe, s elhelyezte ott a jeleit annak, hogy immár felfedezték Tolna megye középpontját. A jel földbe ütésében sokat segített egy traktor útközben talált lánctalpba,rabija, s a négy égtájat száraz faágaikkal jelölték a felfedezők. Pezsgőt a Ikik a r nem. ittak. Ott jártunk tehát a megye középpontján, egy széles völgy nyugati peremén, s mint kiderült, Kallazná külterületének egyik, má:r-már Feflsőná návial határos délkeleti részén. Akár amfiteátrum, akár Népstadion bőségesen elférne ide, ebbe a szép környezetbe. Mondtam a tanár úrnak: kí- vá n csi'sá g úrikat kielégítettük. Azt felelte: Tolna megye szinte egy kis ország, mert mindene van-, önálló vízrajza, dombsága,, alföldje. S milyen kár, hogy az ember a saját közvetlen környezetét nem ismeri eléggé. 'Lőrinc Dénes gulyája ott legelt valahol Okomét és Kristóf- hegy között. A háztáji, gullyia őrzője ekképp vélekedett, amikor Ezt a helyet kerestük Ügyi, Hogy — miután' a Képes Újság munkatársai Pusztavacs térségében» megtalálták Ma- gyarolszág’ét —, az újságíró bizonygatni kezdte Bodor Arpád- nla'k : itt az ideje a szűkehb haza földrajzi centrumának megtalálására is. Nem kellett nagyon bizonygatnia... A tanár úr térképet, körzőt és vonalzóikat vett élők s — mivet legutóbbi hobWoglala- tosságával végzett (meghatározván a megye legmagasabb pontját: korábban, Ordöghegy, ma a Dobogó nevet viseli 593,6 méterrel a tengerszint felett, s a váraljai hatá r legdélibb csüas- klén), néhány perc múlva közölte, hogy a, keresett hely Kálózná belterületétől délkeletre található. A meghatározás módszere roppant egyszerű: A térképen a megye legészakibb és legdélibb pontján átvivő vízszintest húzunk, s függőleges irányban egyenest rajzolunk a keleti és a nyugati széleken is. így egy négyszöget kapunk,, s az átlók metszéspontja, a keresett hely. A precizitás kedvéért íme a négyszög oldalait adó szélességi és hosszúsági fokok;: keleten Madocsánál a Duna sodrásvonalán 19 fok 1 perc, nyugaton Attala—Szeotiivánpasztán 18 fok 2 perc, északon Dunaföidvár— VilimospuSztán -46 fok 51 perc, délen Báta—Gyűrűsalj 46 fok 7 p'erc. A koordináták és a metszéspont megvoInának. S ezzel az ügy el lenne intézve? Nem,! Bodor Árpád gyakorlatban legalább úgy kedveli a földrajzot, mint elméletben, hiszen szinte azonnali azt kérdezte: „Mikor megyünk oda ?”. Nos, a történeti hűség kedvéért: Amundsen 1911. december 14-én érte el elsőként a Déli-isairkot. alulírottak pedig — Bodor Árpád vezetésével - 1982. szeptember 9-én helyeztek el azonosító jeleket Tolná megye középpontiá ni. A FALUBAN Amíg Bodor Árpád a géöko- esiban a térképekikel bíbelődött, megkérdeztünk egy hazafelé tartó kalaznáit: „Merre van, a dög-kút?”. Nyilvánvalóan néma legkifinomultabb szávai firtattuk a, keresettet, de hát tájékozódási pontnak tökéletesen megfelelt. — Elmennek a falu végéig, aztán jobbra, — mondta Palkó Ferenc, s a látszólag néptelen főutcán, pillanatok alatt négy-öt asszony termett, ugyanis éppen egy eladó háznál álltunk meg. De mi a középpontot kerestük: — Kálózná középpontja ti kocsma — szögezte le Tusa László,né, hozzátéve, hogy miniden út oda Vezet. JOBBRA KANYARODTUNK Bodor Árpád a terepen A CÉLBAN AZ 575-05 HATÁRJEL
