Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-11 / 187. szám

1982. augusztus 11.

^ÈPÜJSÀG 3

Megújulás és innováció I.

Fontosak a pszichológiai tényezők!

Kinek állítsunk szobrot?

Nyugdijelöltészités

Divatos tárna 'manapság az Innováció. Dicsérik vagy (bírálják, de beszélnek róla. Nálunik inkább (kritizálják a Ihazcii innovációs gyakorlatot, ebben a vitában azonban .kevés az eiőre- lendítő erő. 'Mert többnyire általában elégedetlenkednek az innovációs gyakorlattal, ellenpéldaként szinte csak a Ruíbik- kockát hozzák fel. A IR'ulbik-koc. ka azonban — (maradjunk ennél a példánál - (mint kizárólagos Siker,példa félrevezető', tmert nem e 'századi 'jellegzetesség. 'Korunk nem a zseniális és magányos feltalálók kora, hanem a tervszerű, (szorgalmas és a kemény, intézményes ’(nagyipari) 'kutató- fejlesztő (munkáé. 'A nagyszabású és tartós sikerhez - és ez a lényeg — az egyéni intuíció és a vaslfegyelmű gyári technológia elválaszthatatlanul nélkülözhetetlen.

'Évszázadokon át — némi túlzással — az volt a gyakorlat, hogy valaki kiötlötte az új terméket, aztán ehhez kezdték alakítani a. nagy- ((vagy kis-) ipari technológiát. Ez olykor 50—100 évig is eltartott. Ma a technológiák szülik az új és új gyártmányokat, legfeljebb egy-egy Új termékfajta (a számítógép, az (integrált áramkör vagy annak idején a penicillin), születik egyszerre saját nagyipari technológiájával.

félrevezető,, há mi Rubik Er-, nőnek akarunk szobrot állítani, amikor a kor gazdasági hőse sókk'ql inkább a névtelen technológus. i(iEz persze (semmit sem von 'le Rubik Ernő és társai érté- kékől.) Néhogy bárki is úgy vélje, hogy a korszerű nemzetközi nagyipar csillagokat ostromló technikájával szemben leleményes és derék magyar iparosokkal és egy-k'ét .magányos mérnökkel messzire juthatunk!

(Többről van 'itt szó, mint az újítások elfogadása'körüli huzavona ímeaszüntetésérő'l. Ezért - bár a teljesség igénve nélkül - talán nem haszontalan felmérni, növekszik-e az innovációs folyamat hatékonysága a hazai gazdaságban?

AZ INNOVÁCIÓ ÉPÍTŐKÖVEI

Az innováció fejlesztést, újítást, változtatást, ésszerűsítést, valaminek (gyártmány, gyár, intézmény) megszüntetését vagy létrehozását jelenti, s lényegében bármiféle tevékenység megújítását szolgálhatja. Ezt a tevékenységet, a fejlesztést (mindig is gyakorolták a társadalmak történetében, korunkban csak annyi az (új, hogy* a változások tempója gyorsult fel. Az alumíniumgyártás például annak idején 40 év alatt vált meghatározóvá a világ Iparában. A világ ipari élvonalában a nagyüzemi gyártás kialakulásához a rádiógyártásban 26 évre, o számítógépeknél 21, az atomerő- mű-'iiparban '14, a műszálaknál 9, az integrált áramkörök termelésében 5 évre volt szükség.

Az innováció fogalma elsősorban a műszaki fejlesztésihez, az ipari termeléshez kötődik. Végtére is, ha ennek jó a hatásfoka - amit a termékek nemzetközi versenyképessége és a cserearányok alakulása tükröz —, akkor valószínűleg a társadalmi, illetve váIlalati tevékenység

egyéb területein is .megfelelő az innováció. (Például a gazdasági és vállalati irányítási és intézményi rendszerben vagy a s za'k ernberk ép z é sibe n.

Hazánkban a műszaki, fejlődést az helyezte új alapokra, hogy az 50-es évek végétől az ország adottságai 'és ipari hagyományai elsőbbséget kaptak a fejlesztési programokban. A viszonylag munkaigényes ágazatok — például a járműipar mellett a 'műszeripar és a híradástechnika — fejlesztése gyorsult fel. Az élre a korszerű termelési szerkezet kialakítása (a gép- és vegyipar 'súlyának növelése) került. Ezt szolgálták a 60-as és 70-es években indított, és a jelenlegi központi fejlesztési programok is.. Ezek több ágazat munkáját helyezték korszerűbb alapokra: ,a közúti járműgyártást, az alumíniumipart; új ágazatokat teremtettek: a petrolkémiát, számítástechnikát; illetve több más ágazat számára alakították ki a kedvezőbb gyártási és innovációs feltételeket: például a petrolkémia a fólia- és a műszálgyártást; a számítástechnika az átviteltechnika; valamint a műszer- és automatikai gyártási ág fejlesztéséhez.

FELDOLGOZVA ELŐNYÖSEBB

A petrolkémiái fejlesztési program például a korszerű mű- anyagtenmelés alapját rakta te hazánkban. Ennek eredményeként a .műanyag alapanyag és a vegy.i'száltermelés a 70-es évtizedben 20 százalékkal nőtt. Nem mindegy, hogy az év — megközelítően 350 ezer tonnás — műanyagtermelését hogyan hasznosítja a feldolgozóipar: félkész termékként adjuk-e el (p,vc-porként, fólia alakban vagy vegyiszálként), vagy: magasabb feldolgozotjsági fokon.

Sokszoros a 'hozamkülönbség, ha egy kiló feldolgozatlan műanyagot adunk el, vagy ha ugyanezt a. Mányi műanyagot egy N'C vezérlésű szerszámgépbe beépítve értékesítjük. Hasonlóan jelentős az exportbevételi különbség akkor, ha alumínium féltenméket exportálunk, vagy ha ugyanezt az alumíniumot egy magas értékű .műszaki gondolat megtestesítésére felhasználva tudjuk eladni.

A Ihazali ipair termelési szerkezete a 80-as évek elejére megváltozott: az iparon belül a két legnagyobb termelési hányadot a gép- és a vegyipar adja. A további korszerűsítést szolgálja a Ml. ötéves terv két új központi fejlesztési programja, az elektronikai alkatrészqyártás, illetve a inövényvédőszer- és inte rm edi er-gyártás fejIesztése.

A magyar gazdaság ágazati szerkezete megfelel a fejlett ipari országok termelési struktúrájának. Ez azonban nem. mondható el az ’ipar termékszerkezetéről. A termékszerkezet (és a vállalati technológia) váltása viszont jórészt már a mikroszin- tű i(és vállalati döntésű) innovációs körbe tartozik: a mindennapos műszaki fejlesztés feladatai közé.

GERENCSÉR FERENC

((Következik: Az alkotóerő beruházása.)

Gazdasági munkaközösség az olajmezőn

'„A párt változatlanul fontos feladatnak tekinti a nyugdíjasok, s általában az idősek helyzetének javítását... Támogatjuk a nyugdíjasok aktívabb részvételét a termelésben és a közéletben. Tapasztalataik hasznosítása szocialista fejlődésünk egyik fontos erőforrása az élet minden területén.”

Az idézet a XII. pártkong resz- szus határozatából csupán részlet az idősekkel kapcsolatos állásfoglalásból. Ezzel párhuzamosan érdemes elgondolkodni Kádár János szavainak mély értelmén is, amelyet vitaösszefoglaló beszédében mondott And- rás’fi Gyula felszólalására reagálva. Azén az Andrásfi Gyuláén, aki volt főispán, nagykövet, sok-sok kitüntetés tulajdonosa. — És most... büszke, hogy egy körzeti alapszervezetben párttitkár. Vagyis „nem ismeri a rangkórságot, csak az ügyet, amit szolgál, ameddig az erejéből tellik”.

Szinte közhelyszámba menő történetnek tűnik, hogy az idős asszony beköltözött a városba — mégpedig ragyogó egészségben. Hogy, hogy nem, néhány hónap alatt egyre több panasszal kereste föl körzeti orvosát. Egyik gyógyszer követte a másikat; betegség betegségre. Úgy tűnt, mintha a városi összkomfort lenne a tettes. Egyik napon hirtelen kórházba került az idős asszony lánya. Veje dolgozott, az unokáknak naponta tiszta ruha, friss étel kellett. Közben elérkezett az ágyhúzás, a függönymosás ideje, sőt a gardróbszekrényeket sem ártott már átrendezni. Az idős asszony megint fürge lett, korát meghazudtoló tempóban sürgölődött a konyhában, szervezte a család életét. Lelki és fizikai egyensúlya helyrebillent, mert szükség volt rá! Ugye, ezt a gyógymódot gyakran „kíméletből" elfeledjük felfedezni?

*

Kenesei Istvánnéval, az SZMT társadalombiztosítási bizottságának elnökével hosszasan beszélgettünk az úgynevezett nyugdíjelőkészítésről,' annak adminisztrációs és pszichológiai tényezőiről. Pontosan azért, mert megyénkben — ahogyan az országban is — változó képet mutat a nyugdíjelőkészítés; azaz sok helyen okosan és gondosan végzik ezt az úgymond lelket igénylő, . munkát, néhol azonban csöppet sem megnyugtatóan.

— Megyénk 120 ipari üzemében és 45 termelőszövetkezetében van társadalombiztosítási kifizetőihely. 50 ipari üzem és 14 téesz rendelkezik nyugdíjelőkészítő albizottsággal — ismerteti az adatokat Kenesei Istvánná. —■ Kormányrendelet és SZOT-szabályzat határozza meg a társadalombiztosítási kifizető- helyek munkáját, a kifizetőhelyek szervezését és ezeken belül a nyugdíjelőkészítést. Mi pedig folyamatosan oktatjuk tisztség- viselőinket: kétévenként tartunk számukra tanfolyomot, aminek eredményét pontosan tudjuk mérni az egyre jobban előkészített nyugdíjazási kérelmeken.

A továbbiakbon részletesen elmagyarázza Kenesei Istvánná, hogy a gyakorlatban mi is a nyugdíjelőkészítés. Vagyis szó esik arról, hogy milyen fontos a munkahelyek részéről odafigyelni a nyugdíj előtt álló dolgozó munkában' eltöltött utolsó öt esztendejének fizetésalokulá- sára. Természetesen nem erőltetett f i ze té s -fölt or n ás zta t á s ró I van szó, hanem a gondos figyelemről, a léhetőségek maximális kihasználásáról. A munkahelyeknek figyelemmel kell kísérniük, hogy dolgozóik mikor töltik be a nyugdíjkorhatárt, s azt egy esztendővel megelőzve kell beadniuk a szolgálati idő elismerése iránti kére'met. Az egy év átfutási időre nyilván azért van szükség, mert bizony előfordul, hogy a dolgozó munkaviszonyából „elsőre” néhány évet nem tudnak igazolni az illetékesek. Amennyiben időben elindul a „fo'yamat", akkor ugyancsak időben van lehetőség a korábbi dokumentumok felkutatására, avagy a tanúk megkeresésére, akik egy-egy munkával eltöltött időszakot tanúsítani tudnak. (Mert sajnos, még 1945 után is előfordult olyan eset — nem is egy —, hogy a munkaadó nem fizette be a nyugdíjjáradékot (háztartási) alkalmazottja után.)

— Amennyiben a munkáltató későn küldi be a béradatot, illetve a szolgálati idő elismerése iránti kérelmet, bizony, a nyugdíj megállapítása is késik — mondja Kenesei Istvánné. — Persze, a dolgozót ilyenkor sem érheti veszteség, hanem egyszeri, illetve bizonyos esetekben, ha az ügy azt kívánja, folyamatos előleget kap, amely a várható nyugdíjösszeget közelíti meg.

— Mennyi az ügyintézési idő az előkészített ügyeknél?

— Átlag tizenkilenc nap. Vagyis ez annyit jelent, hogy a dolgozó egyik hónapban fizeA szegedi szénhidrogén-medencében mérnökökből, technikusokból óllá, tizenhat tagú gazdasági munkaközösség alakult, elsősorban olyan karbantartási, tervezési feladatok munkaidő utáni megoldására, amelyeket egyébként munkaerőhiány miatt nehezen végezhetett volna el a vállalat, bár a népgazdaság számára fontosak. Első ilyen jelentős feladatként felülvizsgálják, mekkorák azok az értékes, művelhető területek, amelyek nem feltétlenül szükségesek az olajtermelő berendezések üzemeltetéséhez, hogy ezeket visz- szaad'hassák a mezőgazdaságnak. Az idevágó újabb előírásoknak megfelelően újból meghatározzák, hogy a földben lévő

helyi csővezetékek irányvonalát a felszínen jelző oszlopok melyikére van feltétlenül szükség. A csővezetékek nyomvonalát légi fényképezéssel is ellenőrzik, ezért háromezer ilyen jelzőoszlopról máris megállapították, hogy fölösleges, ami azt jelenti, hogy a körzetében ismét dolgozhatnak majd mezőgazdasági munkagépek, s jelentős értékes területeket művelhetnek meg újra. A gazdasági munkaközösség tagjainak további feladata, hogy Csongrád megyében átvizsgálják,, és a lehető legjobban beállítsák a hévízkutak működését, ellenőrzik, karbantartják a sokat használt tolózárakat, csapokat, kútfejszerelvényeket.

Egy elkészült nyugdíjhatározat

Kenesei Istvánné

tést, a következőben pedig mór nyugdíjat kap — így a válasz, majd Kenesei Istvánné egy igen fontos dologról, a nyugdíjelőkészítés pszichológiai tényezőiről szól:

— öremmel mondom, hogy egyre több az olyan dolgozó, aki a nyugdíjkorhatárt elérve is egyaránt friss fizikailag és szellemileg. Vagyis az ő munkájukra, közéleti tevékenységükre a továbbiakban is igényt tart a társadalom. Tehát a munkahelyek felhívják a korosodó emberek figyelmét, hogy vállaljanak továbbra is munkát. Ameny- nyiben ezt elutasítják, még akkor is számtalan lehetőségük van közéleti aktivitásuk kamatoztatására; például a szocialista brigádokban, a tömegszervezetekben.

*

Cser Jánosnak, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat munkaügyi osztálya vezetőjének irodájában az osztály- vezetővel és Várbíróné Bazsika Gizellával, a társadalombiztosítási ügyintézővel, az szb. nyugdíjelőkészítő albizottságának enökével beszélgetünk.

— A nyugdíjkorhatár betöltése előtt egy esztendővel minden dolgozónk nyugdíjelőkészítési ügyét elindítjuk, de minden alkalommal megkérdezzük, hogy nincs-e kedve és ereje a további munkához — közli magától .értetődőként Cser János. — Arhennyiben folyamatosan dolgozik az illető, vagy nyugdíjasként „tér” vissza a vállalathoz, minden esetben munkaerőgondjainkon enyhít.

— Arra is felhívjuk nyugdíjra jogosult dolgozóink figyelmét, hogy amennyiben teheti, töredék évvel ne menjen nyugdíjba, mert azt bizony „megérzi" a következő esztendőkben havonta kifizetésre kerülő összegen — veszi át a szót Várbíróné Bazsika Gizella. — Viszont aki vállalatunktól nyugdíjba megy, minden esetben fölmentjük a fölmondási idő ledolgozása alól, ami azt jelenti, .hogy arra az időre teljes fizetést kap. Arra is felhívom nyugdíjasaink figyelmét, hogy tartsák fenn szak- szervezeti tagságukat. Részben azért, mert ezzel is egy közösség kötelékébe tartoznak, másrészt pedig azért, mert úgy részesülhetnek a szakszervezet nyújtotta külöböző kedvezményekből... — majd némi gondolkodás utón mosolyogva kezd a folytatásba az ügyintézőnő: ‘— Olyan meghatóak a beszélgetések a nyugdíjra készülő- dő'kkel... Elmondják problémáikat, beszélnek terveikről. Szívesen hallgatom őket, jólesik a bizalmuk. No, és az is kimondhatatlanul jó érzés, amikor a búcsúztatásukra rendezett ünnepségre meghívnak. Májusban „Rózsika néni”, a teléfonköz- pontos búcsúestjére, júliusban pedig Simon Mártonéra voltam „hivatalos".

— Marci bácsi egyébként 44 esztendőt dolgozott a vállalatnál, illetve jogelődjénél — teszi hozzá Cser János. — Mint hálózati ellenőr ment nyugdíjba. Egyik legjobb ismerője a hálózatnak. Ezért is örülünk, hogy visszajön dolgozni mint szaktanácsadó.

A „vízműnek” 169 nyugdíjasa van. Nyolcvan százalékuk rendszeresen tartja a kapcsolatot volt munkahelyével. Tavaly hu- szonketten mentek öregségi nyugdíjba, nyolcán rokkantságira, egy özvegyi és egy baleseti

járadékot intéztek el.

*

A paksi Dunamenti Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet SZTK-ügyintézője Kovács Ferencné, tehát a nyugdíjelőkészítésekkel is ő foglalkozik. Persze, e munkában mások is részt vesznek, a bonyolultnak látszó esetek intézésébe besegít maga a szövetkezet főkönyvelője, Péter László is. A nyugdíjak intézésének elvi irányítása szintén az ő „reszortja”. A szövetkezet 750 tagja közül mindössze 362 a dolgozók száma. Tehát a téesz fennállása óta jó néhány szövetkezeti gazda nyugdíjügyét rendezték már, (méghozzá példás és figyelemre méltó gondossággal. Beszélgetésünkből ezért nem is a nyugdíjelőkészítés „menetrendjét” idézzük, hanem a gyakran felmerülő gondokat. Valamint a követésre méltó példák közül tallózunk.

— Le kell szögezni azt a tényt — mondja a főkönyvelő —, hogy a téeszek is rászorulnak nyugdíjasaik munkájára. Évek óta agitációt folytatunk

^zért, hogy nyugdíjasaink Jöjjenek vissza dolgozni.

— És jönnek?

— Nem nagyon. Úgy érzem, a tudatformálás terén van még mit tennünk. Ugyanis az „járja”, hogy aki nyugdíjba ment, ne dolgozzon a közösben. Aki meg rászorul a kis szőlő meg a háztáji mellett a plusz keresetre, az annyi más .munkát kap itt Pakson, hogy felsorolni sem könnyű. Aki visszajönne, elveti a gondolatot azzal is, hogy „én vegyem el a kenyeret mástól?” Pontosan ezért ebben az évben bevezettük, hogy minden nyugdíjas minden ötven ledolgozott naptári nap után ezer forint rendkívüli jutalmat kap.

— Hányán részesültek ilyen jutalomban eddig?

— Most fizetünk ki két nyugdíjasunknak ezer-ezer forintot. Szeretnénk, ha minél' többen jönnének vissza, s vállalnának munkát. Ha tízen volnának, külön nyugdíjas brigádot alapítanánk. Azért, hogy az aktív tagok nagyobb teherbírása miatt ne kényszerüljenek megerőltetni magukat.

— És szüretelni sem jönnek az idős emberek?

— Az kivétel. Az első hívó szóra majd mindenki itt van. Ugyancsak ez jellemzi a más munkacsúcsokat is. De szívesen jönnek el a nyugdíjastalálkozókra, a közgyűlésre, a nyugdíjas csoportoknak szervezett munkahelyi gyűlésekre. És boldogan mennek a Harkányban bérelt üdülőnkbe is, ahova személygépkocsival visszük le őket, s naponta mindössze nyolc forintot kell fizetniük.

V. HORVÁTH MÁRIA Fotó : Kopfinger András