Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

10 iÜÉPÜJSÀG 1982. augusztus 7. lUlalaVakawe PAKOLITZ ISTVÁN: Fenyegetettség Igaz, hogy a legeslegvégső pillanatban, de mégiscsak helyrebillent a Világegyensúly: elsurrant a fütyöri feketerigó, hoppon maradt a vérszomjas macska. Holnap másként is történhet. Félelmetesen nyugtalanít a véget nem érő fenyegetettség. Meglehetősen igénytelenül élte az életét. Nem érdekelte se könyv, se színház, se mozi, se zene, se sport. Barátnői nem voltak, férfiakkal csak hébe-hó­ba foglalkozott. Az egyetlen, amit igazán kedvelt — bármi­lyen nevetségesen is hangzik —, a malátakávé volt. Egyszer a malátakávés dobozban talált egy sorsjegyet, mely tudatta vele, hogy kéthetes tengerparti üdülést nyert. A társasutazásra természetesen — bár nem túl nagy kedvvel — elment. A gyülekezési helyen az utazási iroda illetékesei közölték, hogy ő az iroda egymilliomodik uta­sa, és ezért visszaérkezése után egy autóval fogják megaján­dékozni. Amikor az autó átvételére érkezett, ismét kisebb küldött­ség várta őt és az öltönyös urak örömmel újságolták, hogy autója pontosan a félmilliomo­dik eladott példány. Virággal halmozták el, és a kezébe nyomtak egy lakáskiutalást. Példátlan szerencsesorozatá­nak hamar híre ment. Először reklámfilmek főszerepével bíz­ták meg, így megismerték az emberek. Később a rendezők látták, hogy szereplése biztos siker, ezért lassan már játék­filmekben is feltűnt. Rövidesen ismert filmszínésznő lett. Sike­rei csúcspontján, éppen akkor, amikor a felemelkedését segítő cégek kezdték kicsit magukénak érezni a sikereit, egyórás inter­jút adott a televízióban. A kér­désre, hogy minek köszönheti, hogy idáig eljutott, azt vála­szolta, hogy a malátakávénak. A filmgyárat felháborította ez az igazságtalanság, a többi cé­get úgyszintén. Ettől a naptól kezdve némiképp megcsappant az érdeklődés iránta. Filmsze­repre nem kérték fel, munka nélkül maradt hát, így nem tudta fenntartani a gyönyörű lakását, kocsiját. Rövidesen el kellett adnia mindkettőt. Érezte, hogy vége a népszerűségnek, a szerencsének, és ezzel a nagy­világi életnek. Azontúl már nem érdekelte se könyv, se színház, se mozi, se zene, se sport. Ba­rátnői látogatásai megritkultak, a férfiak sem keresték kegyeit. Azontúl az egyetlen, amit a tör­téntek ellenére is igazán ked­velt, a malátakávé volt. Mígnem az egyik nap a pasztillakészítő gépsor felett, az emeleti szerelőcsarnokból egy zacskó kihelyezett patkánymé­reg hullt a készülő malátakávé­ba. Ebből a sorozatból jutott neki is a közértben, s bár a rádió azon a napon többször is bemondta a vélhetően mérge­zett tartalmú kávéval töltött do­bozok sorszámát, ő nem hall­gatott rádiót, így nyugodtan készítette el, s itta meg a reggel vásárolt malátakávét. Vesztére... A rendőrség két nap múlva talált rá a szomszédok bejelen­tése alapján. A konyhaasztal mellett hevert, jobb kezében egy malátakávés dobozt, a bal­ban pedig egy sorsjegyet szo­rongatott. Trencsényi Zoltán Gyalogcsillag Schéner Mihály grafikái a „Gyalogcsillag’1 sorozatból. Harangvirág Pipacsocskák búzavirággal Rózsácska MEZEI ANDRÁS: Ideje volt Ideje volt nyílt férfiságnak. Ideje volt vállalt halálnak. Gazdag ember látszott kövérnek, szegény ember látszott soványnak. Jó és gonosz, mint a mesében, e z fehérben, a z feketében. Az angyal arca volt födetlen, volt a gyilkosé leplezetlen. Lön: a farkasok mosolyognak. Lön: a bárányok vicsorognak. Hazug ajkán az ál-igazság. Igaz ajkán az ál-hazugság. Irgalmatlan az irgalmasság, bizonytalan a bizonyosság. sóka Alajos a mezőcsa­C lánosi „Czuczor Ger­gely" Színház főrende- .... . .J zője, már hetek óta nyugtalan volt. Nem találta a helyét, minden idegesítette. — Mi van veled, Alajos? — faggatta Susák Kálmán, az igazgató. — Valami családi probléma? Egyszerűen nem is­merek rád, hiszen te mindig a nyugalmadról voltál híres. — Nem megy, semmi sem megy — panaszkodott Csóka — sokszor már azon gondolko­zom, hogy itthagyom ezt az át­kozott pályát. — De miért? Ne légy igaz­ságtalan! A „Vizet a fürdőkád­ba!" telt házakat hoz. — Ne említsd — jött dühbe Csóka —. cSdk azt a bárgyú vígjátékot hagyd a feledés legqlsó bugyrában, mert ki­ütést kapok tőle, ho eszembe jut. Telt házakat hoz, ez igaz. De csak azért, mert szünetben és előadás után ingyenes iga­zolványképeket készítettünk a nézőkről, öt fotóst kellett eh­hez szerződtetnünk, de közü­lük már négy lázadozik. So­ha sem csináltak még ennyi igazolványképet. — Na és? Ilyen reklámfogás igazán megengedhető. Vannak színházqk, ahol kávét, üdítőt, virslit szolgálnak föl ingyen, sőt, olyanról is hallottam, ahol előadás után zenés szórakozó­helyen vacsoráztatják meg a hűséges nézőket. — Ebből elegem van! Szeret­nék végre már egy olyan pro­dukciót is létrehozni, ami iga­zán siker. Amiről beszélnek, nemcsak it ebben az eldugott sárfészekben, de szerte az or­szágban. Az újságok írjanak róla, vihart kavarjon, szenzáció legyen ! — Csak rajta — mondta az igazgató —, gondolj ki valami jót, de a Bánk bánnal kapcso­latban. Ne feledd, hogy a jövő héten el kell kezdeni a próbá­kat. Csóka Alajos tuda ezt, és a nyugtalansága is ebből fakadt. Bánk bán! Mit lehet abból ki­hozni? Számtalanszor eljátszot­ták, még egy iskolás gyerek­nek is a térdén jön ki. Azon­kívül a színház színészgárdájá­val sem voit megelégedve. Az igazi egyéniségek hiányoznak, középszerű társulat, csak szür­ke, jellegtelen előadásokra ké­pes. Márpedig ö mást, többet akar, legalábbis olyat, ami rendhagyó, és mint ilyen, meg- rezegteti kicsit ezt a színházi „állóvizet”. És ekkor, egészen váratlanul valami eszébe jutott. Civil sze­replőkkel fogja eljátszatni a Bánk bánt! Miért? Csak a fil­meseknek van jogában amatő­rökre osztani a szerepeket? — Szó sem lehet róla — til­takozott Susák, amikor meghal­lotta az ötletet —, ez képtelen­ség! Műkedvelőket akarsz egy klasszikus drámában felléptet­ni?! — Dehogy — magyarázta Csóka —, eszem ágában sincs amatőr színjátszók között ke­resgélni, talpig civilekkel aka­rok dolgozni. Olyanokkal, akik még sohasem játszottak sehol. Ezáltal közelebb hozhatom a darabot a közönséghez, hiszen akik a színpadon játszanak, semmiben sem különböznek tő­lük, és így jobban odafigyelnek majd a szavukra is. — És anyagilag?... — ka­paszkodott a bűvös szóba Su­sák. — Hogy akarod őket do­tálni? Nekünk nincs pénzünk ilyen civilkurázsira. — Nem is kell! Társadalmi munkában vállalják majd, er­ről kezeskedem. — És a színészek? Nekik hogy magyarázod el mindezt? — Nem szükséges hossza­san magyarázni. Ez színházi ér­dek, ha úgy tetszik, kísérlet. Mehetnek ezalatt filmezni, rá­diózni, keressenek pénzt. — És ha megbukunk? — Ugyan, Kálmán, ezt ma- qad sem gondolhatod komo­lyan. Hol van ma már bukás? De különben is, ez egy rend­hagyó kísérlet lesz, meglátod, még a kritikusok is értékelni fogják. Újszerű Bánk bán, meg ilyesmi. Bízd csak rám, a szín­ház művészeti vezetője én va­gyok, mindenért vállalom a fe­lelősséget. — Nem bánom — sóhajtott Susák —, de'aztán á I Id is a szavd, ami a felelősséget il­leti. .. Csóka nagy lendülettel kez­dett munkához. A színészekkel valóban nem sok gondja akadt azok örültek a hirtelen rájuk szakadt szabadságnak, csupán Krecsmarek Alfonz, a színház egyik vezető színésze bőszüit fel, aki az évad eleji ígéret szerint Bánkot játszotta volna. — Mi ez? Panaszt teszek a minisztériumban! Civilekkel fúrsz meg?! — Ne tégy panaszt, Alfonz — nyugtatta Csóka —, rád még egy nagyon szép feladat vár ebben az évadban. — Nyugdíjba küldtök? — Ugyan! Othello... Krecsmarek néhány másod­percig töprengett, majd ezt mondta: — Na jó! De ki biztosít ar­ról, hogy az Othellót, nem egy itt tanuló nigériaival... — Ne viccelj, Alfonz! Hát látsz te nigériait itt Mezőcsa- lánoson? Miután Csóka végzett a szí­nészekkel, megkezdte a sze­replők kiválogatását. Már vol­tak elképzelései az egyes sze­repekre, így csak a rábeszélő­képességére volt szükség, de maga is meglepődött azon, hogy ez csaknem fölöslegesnek bizonyult. Az emberek átérez- ték a dolog jelentőségét, vál­lalkoztak a nagy feladatra, csupán a Bánk megformálásá­ra kiszemelt Istók István, a me- zőcsalánosi Csőművek igazga­tója tiltakozott.- — Mégis, hogy képzeli? Éle­temben nem voltam színpadon. — Az a jó! A hatás így an­nál természetesebb lesz. — Debát ez egy hős. Én nem vagyok az. — Dehogynem. Tudjuk1, hogy naponta hősiesen küzd az üzem továbbfejlesztéséért, a dolgozók érdekeiért, c nemzetközi pia­cok megtartásáért... — Bánk indulatos ember, ezt sem lehet rám mondani. Min­denki bizonyíthatja, hogy én in­kább a szelíd meggyőzés híve vagyok. — Ez a legkevesebb. Majd szélídebbre vesszük a figurát. Más oldatról 'közelítjük meg. Rendezői koncepció. — De ez a Bánk még a. ki­rálynőt 5s megöli! Kérem, én még egy lepkét sem tudnék agyoncsapni. — Ezt sajnos nem tudjuk ki­hagyni, de majd nagyon szelí­den fogja megölni. — Talán valaki más... de én nem... Ne haragudjon kérem, de nem... Csóka ekkor cselhez folyamo­dott. Melinda1 szerepét — bár eredetileg másképpen tervezte llstóknéra bízta, és megkérte, hogy beszélje rá férjét Bánk bán alakítására. — És mondja főrendező úr, nem akadna valami szerep Pis­tikének is? — Hány éves Pistike? — Három. — Akkor ő fogja játszani Bánk és Melinda gyermekét, Somát. — Nagyszerű! Hallottad Pis­tike, te leszel a Soma. De uqye csak akkor — hunyorított Csó­kára Istókmé —, ha ezentúl nem dugdossa a szekrények alá a szalámis kenyereket, és nem töl­tögeti tele vízzel a lakásban ta­lálható összes cipőiket. Értetted Pistike? Csóka jól számított, az asz- szony rábeszélte Istók Istvánt a Tóth-Máthé Miklós: Talpig civilekkel! Kajánkodó közgazdasági kalauz közmondásokból Napjainkban divat gazdaságpolitikai, világ- és népgaz­dasági kérdésekkel foglalkozni, olyannyira, hogy lovas nem­zetből közgazdász nemzet lettünk. Tanulmányaim során ma­gam is rájöttem, hogy a nép ajkán született közmondások is fontos közgazdasági ismereteket tartalmaznak. Csak ol­vasni káli a mondó sóik között. BÍRÓNAK ÉS {FALU BIKÁJÁNAK MINDENT SZABAD — Jogokat és kötelességeket rögzítő, már-'már a jogszabályok szintjére emelkedett, falus1! munkaköri leírás. Szóbeli for­mában a 17. században kezdett elterjedni. SZEGÉNY AZ EKLÉZSIA, {MAGA HARANGOZ A KÁNTOR — Az első ránk maradt, felsőbb szerveknek összeállított munkahelyi hangulatjelentés és gazdaságpolitikai helyzet­kép. Feltételezhetően fontos egyházi ünnep előtt állították össze a 16. százddban, a törÖkdú'lás idején. KI A GARAST NEM BECSÜLI, A ,FORINTOT NEM ÉR­DEMLI — Etnográfiái bizonyítéka annak, hogy már a fel- szabadulás előtt is adtak ki bérfejlesztési keretszámokat, direktívákat középszintű gazdasági vezetők és szakszerve­zeti aktívák részére. SOK AZ ESZKIMÓ, KEVÉS A FÓKA — Méltatlanul el­feledett magyar közgazdasági szenzáció: az ősközösségi vi­szonyok között élő eszkimóik népszámlálásában feltételez­hetően magyar közgazdászok és pedagógusök is részt vet­tek. A fenti megállapítás az összesítő jelentésükből való. KICSI BÁNTJA A NAGYOT — A munköhélyi demokrácia gyakorlati megvalósításának kezdeti lépéseit, az alulról jö­vő bírálat előfordulását rögzítő szignalizáeió. Sajnos, elő­fordulási helye, sűrűsége, valamint a bíráló további sorsa még ismeretlen. AKI MÁSNAK VERMET ÁS, MAGA ESIK BELE — Egy pest-budai temetkezési céh által rögzített munkahelyi bal­eseti jegyzőkönyv. A sírásó balesetének óka a lezárt vizs­gálati megállapítás szerint: a dolgozó munkaidőben ita­lozott. KAPARJ KURTA, NEKED IS LESZ — Az orvosi hálapénz, a paraszolvencia előfordulását regisztráló megállapítás. Egyes kutatók szerint a kapitalizálódó Budapesten egy divatos nőgyógyász adta a fenti tanácsot nagyon szegény körül­mények közt élő szemész kollégájának. AKÁRKI KAKASA CSINÁLTA, AZ ÉN TYÚKOM TOJTA — A középkori céhekben előírt mestermunka elkészítésének sikerélményét rögzítő etnográfiai emlékmondat. Vesd össze: napjainkban a szocialista munkóverseny során kezdemé­nyezett Munkád mellé add a neved! mozgalom szöges ellentéte. NYÁRON MINDEN BOKOR SZÁLLÁST AD — Külföldi tu­ristáknak, kispénzű, országjáró diákoknak a török hódoltság idején készült idegenforgalmi prospektus. Hasonló még: Aki párnán akar feküdni, próbálja előbb a szalmát! KI PARÉJJAL JÓL TUD LAKNI, ANNAK HÚST IS LEHET ADNI —- A kollektív közétkeztetés módszertani útmutatója. Napjainkban az üzemi étkezdék sikeresen alkalmazzák ezt az ősrégi axiómát. KISS GYÖRGY MIHÁLY főszerepre, így a próbákat el le­hetett kezdeni,- Mi lesz ébből? - sírta Su­sák Kálmán a főrendezőnek, — Siker — nyugtatta Csóka. És két hónap múlva, a be­mutatót megelőzően, így festett a Bánk bán szereposztása a vá­rosszerte kiragasztott plakáto­kon: Or. Kiss Vendel, a mezőcsalá- nosi Városi Takács elnöke Dr. Kiss Vendeiné, háztartás­II. Endre, magyarok királya Gertrudis királyné ........... Béla En dre kisgyermekeik Mária Ottó, Gertrudisnak testvéröccse Bánk bán, Magyarország nagy-ura .......... M elinda, a felesége................. S oma, fiúcskájuk ..................... M ik hál bán (Melinda bátyjai Simon bőn Egy zászlós úr Petur bán bihari főispán ■beli ^ Kiss Béla Kiss Endre Kiss Mária Mézes Mózes esperes, plébá­nos, a Hazafias Népfront he­lyi szervezetének elnöke Istók István, a mezőcsalónosi Csőművek igazgatója Istók Istvánné gépkönyvelő Ifj. Istók Pistike Szemerkényi Béla, nyugalma­zott postafelügyelő ffj. Szemerkényi Béla, a Mozi­üzemi Vállalat propagandistája P. Nagy Sámuel, a „Tele Hor­dd" kisvendéglő üzletvezetője Peták Gábor sírkőfaragó mes­ter, magánvállalkozó iMyska ibán, a királyfiak nevelője ...............Pala Pál, ólt. iisk. tanár Solom mester, ennek fia..........Dr. Pala Ervin fogorvos Iz idora, türbngiai lány ..............IHátas Bea kozmetikus E gy udlvornik ....................... Pénzes József, o „Tele Hordó” " kisvendéglő felszolgálója Bliberadh, egy lézengő ritter ... Ternyik Tas író, szabadfoglal­kozást Tiborc, paraszt .......................Dr. Vad Boldizsár, o mezőcsa­lán osi „Új Csapóson" Terme­lőszövetkezet főkönyvelője Az emberek álmélkodva áll­tak a plakátok előtt, akadtak, akik vitatták a szereposztást (más jelöltjeik voltak!), egy azonban biztos, hogy a bemu­tatóra minden jegy elkelt. És zsúfolt házakkal menték a kö­vetkező előadások is. Hiszen csak a Csőműveknek lök ugyanis dadogtak, morog­tak, selypegtek, susogtak, hará- koltak, makogtak, haddrtak, handalbandáztak, pontosan úgy, akár az életben. Déhát — mentségükre legyen mondva — egyik sem vallotta magát szí­nésznek. ezerötszáz dolgozója volt, és mindegyük kíváncsi volt Bánk bán szerepében az igazgatóra. És aztán még ott vált a tanács, a Posta, az iskolák, a téesz...! ä közönség tapsolt, és eb- U ben az ünneplésben a * I művészi élmény teljes hiánya sem zavarta. A szerep­- Hát nem megmondtam! - lelkendezett Csóka. - Az egész, nek életszaga vao! Valami el­indult, valami más, valami ere­deti... Úgy érzem, végre sikerülni fog igazi színházat csinálni Me- zőcsalánoson. Ezután a Cson­gor és Tünde következik. Termé­szetesen az is talpig civilekkel!

Next

/
Oldalképek
Tartalom