Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-05 / 182. szám

1982. augusztus 5. NÉPÚJSÁG 5 A Révay Nagy Lexikon o következőket ír­ja: „Nyers állapotban el nem tartható gyümölcsöket és konyhakerti terményeket befőzéssel állandósítunk, vagyis konzerválunk ...” Lehet még készíteni aszalt, kandírozott és szugatozott gyümölcsöt, sőt gyümölcssajtot is. A befőzés kapcsán feltétlenül meg kell említeni a korszerű konyhában nélkülözhetetlen mélyhűtött — tehát nyers — termékeket, amelyek megvásárolhatók üz­letekben; de mi magunk, otthon is bespájzolhatunk télire gyümölcsöt és főzelékfélét a hűtőládába. Konzervatív, vagy modern? Úgy gondolom, (hogy most, nyár lévén érdemes néhány gondolatot felvetni a befőzés „elvi” részét illetően. Ha e té­máról esik szó, sokan 'hajlamo­sak a rendszeresen befőzőket konzervatívnak, o konzerveket kizárólag boltban vásárlókat pedig modernnek nevezni. A dolog nyitja azt hiszem ott ke­reshető, hogy megváltozott a Világ. Míg eleink rá voltak kény­szerítve, hogy a csöppet sem egyszerű és könnyűnek sem ne­vezhető munkát, almikre mostan­ság nosztalgiával emlékezünk — gondoljunk csak a sziltvalékvár- főzésre — otthon végezzék, mi- néklünk ez 'már nem létszükség­let. Viszont valamennyi befőttet, dzsemmet, savanyúságot sokan tesznek el télire még most is, hiszen a salját százíj szerint ké­szített finom Ságoknak nincs párjuk. 'Mini statisztikám, annyira, mi­ni, hogy messzemenő következ­tetést levonni belőle tán nem is lehet. 'Mégis az Olvasók elé tá­rom, mert csak mond valamit. Megkérdeztem tíz 'harminc esz­tendő alatti háziasszonyt, s ugyanennyi ötven. fölöttit: ki mit Nem hiszem, hogy egyetlen lakásban is van akkora kamra, amelybe beleférne a Paksi Kon­zervgyárban egyetlen napon készült savanyúság, lekvár, be­főtt. Ugyanis ott naponta 450— 500 tonna zöldségfélét és gyü­mölcsöt dolgoznak föl. És megint egy bizarr viszonyítás: a gyárnak közel ezer dolgozója van. Ez annyit jelent, hogy sze­mélyenként naponta 500 kiló konzervterméket készítenek. Azt már nem is mondom, hogy ezt utánozza valaki otthon... Avagy próbáljuk meg a kajszilekvárt Ambrus Ödön, a konzervgyár termelési osztályvezetőjének re­ceptje szerint készíteni: „Végy 540 kiló magozott kajszibarac­kot, adj hozzá 900 kiló cukrot és a masszát . sűrítsd légüres térben. A főzés végén adj hoz­zá négy és fél kiló pektint, s uayanennyi borkősavat. A bő- rösödési próba után kezdődhet a töltés. Egy ibrik — egy üveg. A lekvár körülbelül 1800 darab literes üvegbe fér bele.” Az üvegeknél maradva érde­és mennyit főz be, illetve te­szik-e azt egyáltalán? A fiata­lok közül hatan szinte .minden­féle téli reva I ó ró I maguk gondos­kodnak nyáron. (Közülük négy­nek van konyhakertije.) Három ifjú háziasszony a család tartó- sított-tenmék szükségletét úgy vásárolja a boltiban, illetve kö­zülük egy anyósától kap sava­nyúságot. Egy fiatal hölgy pe­dig minden, nyáron harminc li­ternyi paradicsomiét főz be, mert azt szívesen isszák a-gye­rekek. 'A tíz ötvenen felüli asz- szony közül ugyancsak 'hatan főznek be, sőt olyan mennyisé­get, hogy abból jut a már csa­ládot alapított, gyerekeknek is. Háromtól azt a, választ kaptam, hogy „sok fáradtsággal jár... ami nekünk kell, azt megvesz- szük". Egyikük pedig úgy nyi­latkozott, hogy saját részére - egymaga él— semmit nem tesz el, viszont minden nyáron két hónapot tölt lányáéknál 'Szolno­kon, s őnekik bizony olyankor telirakja a kamrát. A beszélgetések során kide­rült az is, hogy a1 Húsz asszony köziül hétnek van hűtőládája, kességként elmondjuk, hogy a konzervgyárban egy műszak alatt 14—15 ezer 5 literes üveg uborkát savanyítanak: a raktár­ban pedig tízmillió kilós zöld­borsós üveg van jelenleg. örvös Ferenc igazgatótól megtudtuk, hogy a gyárban közel százféle termék készül, amelyek közül a „legkapósabb” — ezt mi magunk fogyasztó­ként is bizonyíthatjuk — a zöldborsó, a zöldbab, az ubor­ka és a paradicsomivólé. Va­jon melyikeket fogyasztja szí­vesen az igazgató? — Őszintén mondom, hogy mindet. Gyakran készítünk ott­hon zöldségköretet. Pontosan azt hiányolom a magyar ven­déglátóiparnál, hogy köreteik egyhangúak, s úgy tűnik, hogy a zöldségfélék ilyen irányú al­kalmazásától idegenkednek. Az üzemcsarnokokban tem­pósan folyik a munka. Az egyik szalagon barackot dolgoznak fel, a másikon pedig az uborka „dekorálja" a gépsort, majd a csillogó üvegeket. amibe szinte kizárólag zöldség­féléket és gyümölcsöt tárol. Ejtsünk szót befőzési kultú­ránkról is, amelyről sajnos azt vallom — természetesen tapasz­talataim alapján — hogy bizony e téren még volna, mit tennie az iparnak. Nemrég jártam az NDK-ban, ahol volt szerencsém látni az üzletekben - számunk­ra — szinte hivalkodó betörtes üvegeket, s a hozzájuk kapható csavaros, avagy gumis tetőt: láttáim valóban korszerű gőzölő, fazekakat, amelyek egyszerűvé teszik a dunsztolást. Magam is „vadászok” az üzletekben csa­varos tetejű üvegben levő be­főttekre, lekvárokra, mivel azo­kat a következőkben fel tudom használni. Igen óim, de a. fém­ből készült „celofánt helyettesi­tő" idővel megrozsdásodik. Újat pedig - legalábbis tudomásom szerint - nem árusítanak üzle­teinkben. Most hallottam azt a valóban jó hírt, hogy a következő esz­tendőkiben az ország két kon­zervgyárában valószínű készíte­nek árusításra is csavaros üveg­tetőket, s azokat üveggel, vagy anélkül is meg lelhet vásárolni. Külföldi termékek Elöljáróiban kötelességünk megjegyezni, hogy nincs szán­dékunkban reklámot csapni sem az írásban szereplő üzletnek, sem az áruknak. Az aktualitást az a mindennapos tény adtai, hogy nagyon sokan fogyasztjuk a .befőtteket, mélyek hazai vagy külföldi konzervgyárak szalag­jairól Ikerülnék — hosszú út után - az asztalunkra. Köziismértén ízletesek a 'paksi konzervgyár termékei, legyünk most az egy­szer annyira patrióták és érjük be csak az ő nevük említésével. Azonban a szocialista országok­ból boltjainkba 'kerülő lekvárok és befőttek sincsenek a jó hír Híján.. i(tLegfélljéblb a, felnyitásuk okoz némi idegességet és bosz- sz,óságot.) üzletekinlben gyakran találko­zunk árengedményes lekvár- és befőttvásárral. IMost a szekszár­di! 17-es számú Népbolt-egy- ségben véhető meglehetősen olcsón, szovjet, bolgár és allbán befőtt- és lékvárféleség. Németh Józsefné üzletvezető­helyettes: — Július 29-én kezdődött ná­lunk az akció. A vásárlók ha­mar felfigyeltek rá és nagyon sokan viszik ezeket az ízletes árukat. Van aki ebből spájzol be télire. — Honnan tudja,, hogy való­ban ízletesek ezek, az áruk? — 'Mert megkóstoltuk — vágja rá Németh József né. - Az egész bolt kollektívája, hogy a vásár­lók kérdéséire válaszolni tud­junk. — ön, 'háziasszony is szokott eltenni befőttet? — Készen veszem. Panelház­ban lakóim é,s az ottani „kaim­ra” elégtelen szellőzése nem tesz jót se o lekvárnak vagy se a befőttnek. * Idős házaspár áll meg az öt- és tízforintos lekvárok, befőttek mellett. Dr. Kiss Károly nyugal­mazott főkönyvelőnek és fele­ségének valaki ajánlotta ezt a vételt. Kosarukba hat, különbö­ző fajta lekvár kerül. — Miért ebből vásárolnak? — kérdezem. Dr. Kiss Károly kész a válasz- szal : — Drága a gyümölcs. A cu­kor is. És időbe telik a lekvár vagy a befőtt el tevése. 'Ez ol­csó és jó m'inőséqű. — önök ismerik ezeket a faj­tákat? — Igen. Máskor is vásárol­tunk már ezekből a nagyon íz­letes szovjet, bolqár és albán lekvá rféleségekből. A bátai November 7. Terme­lőszövetkezet gyümölcstermesz­téssel is foglalkozik. Ősziba­rackot 72 hektáron, kajszit 34 hektáron és meggyet 11 hektá­ron termesztenek. A meggy- szüret igen jól sikerült, a ter­mést a bajai hűtőlháznak ad­ták el. A kajszi már kevésbé Ahol a kamra volt — Mógoosról költöztünk ide Szekszárdra 1975-iben — kezdi a beszélgetést Blumen schein Jánosné. — Most a fiamékkal lakiunk litt. 'Látja, panelben. Itt szekrény a kamra. A legszüksé­gesebbnek való csak. Nem úgy, mint régen... Nagyon szerettem a kamránkat. Szép nagy volt. Különösen az egyik, ahol a be- főtteseket, meg a savanyúságot tartottunk. Gl tudtom 'benne gyönyörködni. Az volt a ház dí­sze. A imásík spájzban tartottuk a húsféléket: sonkát, kolbászt. — Sokat főzött Ibe akkoriban? — Hát üvegre, meg kilóra nem tudom mennyit. Azt viszont igen, hogy mi mindent tettem el: cseresznyét, meggyet, al­mát, őszibarackot, sárgabarac­kot, szilvát, uborkát, paprikát, ugyanezt káposztával töltve, pa­radicsomot. Aztán savanyítottam káposztát... Az almát kompót- nak és lekvárnak tettem el. Ak­kor nem úgy volt, mint most. Nem lehetett egész télen, sőt tavasszá1! almát kapni. — 'Kitől tanulta, a befőzés tu­dományát? — Édesanyámtól és az anyó­somtól. iDe érdeklődtem én,min­denkitől', ha azt láttam, hogy másként csinálják, mint .mi szoktuk. Az ember csak így ta­nul. Nem szégyen megkérdezni. És azt is mondom,, hogy amit megtud az ember, azt próbál­ja is ki. ILiizi néni elmondta, hogy kertjükben megtermett minden. A zöldségféle, a gyümölcs, öt cseresznyefájuk volt. Abból lek­várt is főzött, méghozzá rumo­sat. Amikor kértem, hogy mond- • Bátai Ilona jelenleg egyedül él a nagydorogi Rákóczi utca egyik házában, amelyhez szép kis kert is tartozik, benne szőlő, veteményes, s gyümölcsfák. — Nem sok ez az egész ■— mondja —, de amikor az öcsém itt lakott, akkor is lehetett ele­get befűznöm, mert volt miből. — Most nem lenne egysze­rűbb a bbltban konzerveket vá­sárolnia? — Van, amit ott veszek meg, de annak más az íze, zamata. Például most is főztem lekvárt, hozott jó termést, ugyanis köz­beszólt az időjárás, még a vi­rágzáskor. Jó közepes termést hozott, illetőleg várhatóan hoz az őszibarack. Az elmúlt héten a Napsugár fajtát szüretelték. A ba ráckf éle ségeket a szövet­kezet részben a paksi, részben a ház egyik dísze tudomása szerint, sváb eredetű, el nevette magát és máris kész­ségesen mondta a sárgaszilvá­ból készült lekvárt: — Ugyanannyi cukrot vettünk, miint amennyi sárgaszilvánk volt. Ki sem 'magoztuk, 'hanem csak megfőztük, majd átpaszíroztuk. Olyan finom volt, im'int a leg­jobb kajszilekvár. Sütemények­be használtuk, pikáns íze mi­att. iDe mondom még a kékszil- valekvárt is. Szeptemberig hagy­tuk érni, addigra jó édes lett és cukor sem kellett bele. Az volt ám csak a munka. A ma­gozás után bele a 'rézüstbe és lehetett kavarni. Négy órán ke­resztül. A férjem hosszú nyelet csinált a lekvárkeverőre, de a karomat úgyis be kellett csa­varni, 'mert förccsölt, de nagyon.. A hosszú beszélgetés során szó esett írnég arról, hogy Lizi néni hogyan savanyította o ká­posztát, s mi mindent tett még el. Mire férje halkam közbe­szólt: — Én a pálinkát. A fiam eskü­vőjére... 'Ezen jót derültünk, majd szí­vesen hallgattam tovább Lizi nénit, aki olyan, dolgot mondott, amit érdemes megszívlelnünk : — Azon kívül, hogy szerettem, ha finomak a dun szíja,lm, a sa­vanyúságaim, arra is figyeltem, hogy azok szépek, gusztusosak legyenek. 'Az uborka és a pap­rika közé mindig tettem néhány karika sárgarépát, amit szépen kicalkliztalm. Nagyon jól muta­tott.« 'Mert ugye, nemcsak a szobának, a konyhának,, meg a kamrának is szépnek kell len­igaz, csa'k öt kiló barackból. Tavaly sajnos elvitte a köd a termésemet, s az idén is meg­fázott a fa virága. Mégis jó az, ha van saját készítésű cse­mege az éléskamrában. — Körtefákat is látok a kert­ben... — Abból a testvéreim tesznek el télire, sokat pedig eloszto­gatok az ismerősöknek. Ma már nem csinálok nagy befőzést,' ám úgy vagyok vele: ha kevés is, de legyen. pedig a szigetvári konzervgyár­nak szállítja. Persze, azok a bátaiak, akik otthon is főznek be, vásárolhat­nak ezekből a gyümölcsökből a szövetkezet „zöldségesében". Ilyenkor nyáron hetente száz­ezer forintot forgalmaznak az olcsó és friss gyümölcsfélékből. Néhány tanács Ahogyan egy „újszülöttnek minden Vicc új”, ugyanúgy egy kezdő háziasszonynak számta­lan recept is az; avagy minden­féle okos tanács jól jön a ház­tartásban. A sóval is kitűnően lehet tartósítani. Alkalmazása ragyogóba petrezselyem- és a zellerlevél el tevés énéi. Hiszen elsősorban a petrezselyemre igen gyakran szükségünk van a konyháiban. Tehát a petre­zselymet vagy ledaráljuk, vagy apróra vágjuk, a zellert levelei­re szedjük. Alapos sózás után kis befőttedüvegibe rakjuk — jó szorosan. Hónapokon át lesz friss „zöldünk”. Fontos tudni, hogy mielőibb az üvegekbe töltjük a forró pa­radicsomlét, vagy a lekvárt, jó azokat sütőiben előmelegíteni. S még ekkor sem árt az üveg aló helyezni egy kés pengéjét, ami elvezeti a hőt, azaz az üveg nem pattan el. íme az ígért recept: a bodza- szönpé. Olcsón elkészíthető és igen kellemes literi:. Négy szép bodzavirágot leöblítünk, 3 liter vizet adunk hozzá és két napiq hűvös helyen áztatjuk. Leszűrjük, hozzáadunk 2 kiló cukrot, majd 5 dóka citromsavat oldunk fel benne. üvegekbe töltés után parányi szaliibilt teszünk rájuk és hűvös helyen tároljuk. Ugyan­csak hűtve - szódával, vagy vízzel - fogyasztjuk. _______ í rtam valamit Az oldalösszeállítást készítő kolléganőm befűzött, hogy ír­jak én is valamit a befőzésről, mivel neki sürgős befőznWalója akadt, s egyébként dolgg von egy kifőzdében is. (gy hát ír­taim valamit, hiszen puhított, dunsztolt jó darabig, úgyhogy majdnem megsavanyodtam té­lire, holott tartósításomat állan­dó füstöléssel is biztosítom, sok­sok káros cigaretta révén, A befőzés ellenben nem ká­ros (alig csökkenti a gyümolcs- pálin'kafőzésre fordítható meny- nyi'séget), és nekem minden áron a szorgos hangya és a muzsikáló tücsök tanulságos története jut róla eszembe. Az oldalt írták: V. Horváth Mária, Szűcs László János, Vitaszek Zoltán. A fotókat Czakó Sándor és Jantner Já­nos készítette. Naponta és személyenként 500 kiló Látogatóban a Paksi Konzervgyárban jón el egy olyan receptet, almi nie. Ha kevés is, de legyen Szüret - Bétán Szedik a Napsugár barackot a tsz gyümölcsösében Gyors mozdulatokkal kerül üvegbe eh uborka

Next

/
Oldalképek
Tartalom