Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

8 Képújság 1982. augusztus 28. Riga hangja Házassági hirdetések Párválasztás (Fotó: SZP-APN-KS) lettországiban a 18 és 60 év közötti emberek ‘közül minden tizedik egyedül é;l - mondja Voldemár Pupia, a „Riga haing­ja" esti újság reklámrovatának vezetője. A lapban már két éve naponta mintegy 70 házassági hirdetés jelenik meg. — A hirdetésék népszerűségét bizonyítja - folytatja Rúpia -, hogy minden házassági hirde­tésre 100—200 válasz, de néha ezer levél is érkezik. A hirdetők adataik után a kü­lönféle elvárásaikat közük a jövőbeni házastársat illetően. Például: „Keresem azt a társat, aki tud várni" - írja egy sark­kutató. „Szeretnék megismer, kedni házias, gyerekeket és a csendes falusi életet szerető férfival...” - ínja egy eldugott kis faluban élő nő. Az -ismerkedés ilyen formájá­val kapcsolatban még nem ala­kult ki egységes vélemény. Akadnak, akik „erkölcstelen­nek” tartják a kapcsolatterem­tés ilyen módját. De van más vélemény is. Egy 34 éves nő a következőket írta : „Könnyű a fiataloknak, minden nehézség nélkül tudnak maguknak párt választani. De mit tegyek én? Hat évvel ezelőtt elváltam, az­óta ketten élünk gyermekemmel. Női kollektívában dolgozom, vendégségbe ritkán járok. Ha­sonló helyzetben még sokan vannak rajtam kívül". A Lett Állami Egyetem szo­ciológiai tanszéke által végzett felmérésiből kiderül, hogy a hirdetők közül minden harma­dik férfinak és minden tizedik nőnek segítettek a hirdetések a családalapításiban. Ezek az ada­tok nem túl pozitívak, főleg, ami a nőket illeti. Szerintünk, a hirdetések csupán az első lé­pésben, az ismeretségkötésben tudnak -segíteni. De annál 'in­kább jólesik ebhez hasonló le­veleket kapni : „lEsküvőnk cso­dálatos napja óta meleg szív­vel gondolunk önökre. Boldo­gok vagyunk, s ezt önöknek is köszönhetjük!” JAN TYIHONOV iAIFN-KS Látogatóban Pitestiben »Fogyókúrán” a Dada 'Irgalmatlan kínzásnak vetik alá ezeket az autókat itt, a sza­lag végén. Bőg a motor, vár­ná az ember, hogy az autó mindjárt fölágaskodik hátsó ke. rekére. Szinte füstöl a gumi. Már-imár sajnálom az „újszülöt­tet”, holott tudva tudom, jobb, ha itt történik a baj, mintha az úton... Most épp a Kolumbiá­nak küldendő sárga-fekete szí­nezésű taxikat „maceirálják". 'Pitestilben járok, a Dacia autógyárban, g százhúsz hektá­ron kiépült óriás kombinátban. A szalagoknál fiatalok dolgoz­nak. Többnyire leányok, ötper­cenként engednék el egy kocsit. Mondják, akik tudják: jó idő ez, nemzetközi mércével is ki­váló. iMann Dumitru mérnökkel, a gyár egyik vezetőjével a ma­gyar olvasókat érdeklő dolgok­ról beszélgetek. Arról esik a legtöbb szó a gyárban is, ami­ről köztünk: miként lehetne még praktikusabbá tenni a ko­csit, amelyből 30 ezer fut a ma­gyar utakon, s a „magyarok mindig a legújabb típust ké­rik". Azt mondja a vezető mérnök: — „Fogyókúrára” foqjuk a Daciát. Kilenamázsás önsúlyá­ból rövidesen leveszünk százöt­ven kilót, hogy ne kelljen a motornak ballaszt terhet cipel­nie. Nő a motorteljesítmény, a hatásfok, csökken a foqyasztás. Legalább 15-20 százalékkal! Az effajta műszaki fejlődés ma minden autógyárnak elemi ér­deke. Meg fogjuk oldani a mo­tor mikroprocesszoros vezérlé­sét egyedül ettől tíz százalék körüli fogyasztáscsökkenés vár­ható. A vállalat kutatóintézetében és prototipusüzemébe.n már próbálják az új megoldást. 1985-iig — mondják — már ilyen Daciák gördülnek le a szalag­ról. — Egyéb újdonságok? — Módosítjuk a sebességvál­tót, öt sebességfokozatot alakí­tunk ki. Finomítjuk a fékrend­szert. Egyébek között műszer jelzi majd a vezetőnek, hoqy milyen állapotban van a fék­betét. A változások bizonyos forma- módosításokkal járnak. A jövő Daciának fából készült modell­jeit már a 'légcsatornában val­latják. Kísérlet a motor mikroprocesszoros vezérlésével A szalagoknál leányok... — Magyarországon hallották: készítik o típus sportos változa­tát... — Igen, de évente csupán né­hány százra gondoltunk, Soro­zatgyártásról jelenleg nincs szó. — Milyen a kapcsolatuk a francia Renoujt-vai, ahonnan a szabadalmat vették? — Licenokapcso'la'tunk lejárt. Tíz évre kötöttük a szerződést, 1968-ban. Ezen évtized alatt igyekeztünk mindent itthon meg­oldani. A gyári festődében megjelen­tek az élső robotok. Megtud­tuk: a következőiket már Ro­mániában szeretnék előállíta­ni. A magas szakmai színvanalt garantálja, hogy Pitestiben autó-műszaki főiskola' működik. Innen a ménnökutánpótlás. A Daiűia-igyár saját mesteniskólá- jábó'l pedig mind több kiváló szakmunkás érkezik. A munká­sok nyolcvan-nyolcvanöt százalé­kát itt készítik föl. Az óriás gyárközpont abla­kaiból rálátni saját lakótelepük­re, aihol az alkalmazottak élnek, Jelenleg 3500 család. — Rövi­desen város lesz, önálló város - hallom, dho1! a tervek sze­rint, három év múlva már 15 ezer család lakik. TARABÓ ZOLTÁN Vlagyimir Abramov, szimfe- ropoli lakos összecsukható mo­pedet tervezett. A jármű súlya 26 kilogramim, összecsukott, le­takart állapotban alig foglal helyet a vonaton vagy az autó­buszon. A vezetőn kiívül még Összecsukható moped két személyt szállíthat, végse­bessége 40 kim/óra. A moped szét-, vagy összeszereléséhez mindössze egy percre van szük­ség. A Szovjetunió Találmányi Hivatala Vlagyimir Abramov egy nyomon !ha ladó Ijá művét ta- lálimánynaik ismerte el. APN—KS Örményország uj légikikötője Az Aratót Völgyében legin­kább egy óriásgombára hason­lító ébüiet áil. Ez az örmény főváros úlj repülőterének köz­pontja. A szokatlan forma funk­cionális követelmények szülték — a tervezők az örmény nem­zeti építészet hagyományait 'követték —, az építményen sem­mi sem öncélú, semmi sem fe­lesleges. 1933 óta ez a kicsiny kauká­zusi köztársaság harmadik lé­gikikötője. Bizony, szükség is van erre a lenyűgöző, óriási épü­letre, hisz a hegycsúcsok és sza­kadékok változatos világában csak igen gyéren fektethetnek le vasútvonalat. Tolón ezért is lett Jereván o kaukázusi és a Közép-IBeiső-iAzsióba vezető lé­giótok központja. A város második, nemzetközi forgalmat is lebonyolító repülő­terén óránként mintegy kétszáz utassal foglalkozhattak. Az új épület óránként tö'b'b mint két­ezer Aeroflot vendéget szolgál ki. Ho erre a forgalomra tég­la lap alakú épületet terveztek volna, annak több, mint 500 méter hosszúnak kellene lennie. Ehelyett az építők egy T60 mé­ter átmérőjű körben helyezték el mind a tizennégy beszá'líó- ál'lást, ahonnan az utas útlevél — vagy személyi igazolvány-, csomag- és jeqyyizsqálat után egy teleszkópos lépcsőn egye­nest a repülőgépibe juthat. A „gombáiban" a felső szint gyűrűjét az elutazók vehetik birtokukba. Itt hét váró van, mindegyik 300—300 utast képes egyszerre ellátni. A városból érkező buszok egyenesen o megífelelő részleghez szállítják az utasokat. A repülőtéri személyzet az ér­kezőket egyetlen óriási terem­ben fogadja, ahová több szál­lítószalagon érkeznek a csoma­gok. Az utasokat fogadók egy galérián várakoznak, íqy köny- nyen felfedezhetik hozzátartozó­jukat. Az utasok részére rend­szeresített óriási paíkolót az in­dulási csarnok alatt körívben helyezték el. A központi teremben vannak a posta, távirda, az i.nterurbán telefonközpont, a fodrász, a büfék és az elánusitápaiVifonoik. A második szint a légiirányí­tóké és a kiszolgáló személyze­té. A kör alakzat lehetővé teszi, hogy a diszpécserek valamennyi repülőgépátlást jól láthassák. Ez megkönnyíti az óriási léqi- buszok földi mozgását. A tervezők és kivitelezők.nem­csak a biztonságot, kényelmet és esztétikumot tartották szem előtt, de gondoltak arra is, hoqy a repülőtér a lőhető leg­kevésbé károsítsa környezetét. A rebüiőgé pálló sókat például úgy helyezték el, hogy érvénye­süljön az épület zajelnyelő sze­repe. A jereváni légikikötőből a Szovjetunió hatvan városába, Szíriába és Libanoniba indul rendszeres légiijárat. Moszkvá­ba például naponta hat-nyolc is. Jelentős helyet foglalnak el a nemzetközi légi teherszállítás­ban az itt landoló charterjára­tok is, amelyek forgalma a nyá­ri hónapokban különösen meg­nő. I A Zvartnoc légikikötő — Je­reván legnagyobb és legújabb repü lőte re Szov jet-ö nmé nyar­szág megalakulásának 60. év­fordulójára készült el. MIHAIL CSERNISOV APN-KS A kitermelt energiahordozók több mint egyihanmadát villa­mos energia előállító sóra hasz­nálják fel szerte a világon. A legolcsóbb villamos energiát a szuper teljesítményű pakura-» szén- és gáztüzelésű erőművek, továbbá a hatalmas vízi erőmű­vek adják. Ennek ellenére a világon csaknem mindenütt nö­vekszik az érdeklődés a „kis energetika" iránt. Keresettek az olyan viszonylag kis teljesítmé­nyű áramfejlesztő üzemek, ame­lyek gazdaságosan működtet­hetők a csekély népsűrűségű, nehezen megközelíthető vidé­keken, ahol az energiafogyasz­tás szintje alacsony, s a távol­ság sem teszi kifizetődővé transzformátorállomások és erőátviteli rendszerek kiépítését. A Szovjetunióban az ilyen körülményekhez igazodóan so­rozatban gyártják az „Északi fény" nevű, 20 ezer kilowattos, úszó, gázturbinás á'ramfejlesz- tőket, amelyek segítségével meggyorsítható a kőolaj- és földgázlelőhelyek kiaknázása.az északi vidékeken. Az ország gyéren lakott területein széles köriben, alkalmazzák a dízel- és benzinmotoros, mozgatható áramfejlesztő telepet valamint a dízelgenerátorokat. Ez a meg­bízható és lényegében igényte­len technika, nemcsak a Szov­jetunióban vált be: az utóbbi 15 éviben, a kis teljesítményű áramfejlesztő telepek szovjet exportja több mint az ötszörö­sére növekedett. A negyvenes évek közepén, amikor helyreállították a máso­dik világháborúban elpusztult energetikai bázist, a szakem­berek elsősorban a mezőgaz­dasági körzetekben — széles körben kiaknázták a kis folyók vízi energiáját is. A Szovjet­unióiban 1950-ben például több mint hatezer — 50-^100 kilowat- tos — kis teljesítményű vízi erő­mű üzemelt, amelyek sikeresen ellátták feladatukat: előállítot­ták a mezőgazdáság fejlesztésé­hez nélkülözhetetlen minimális mennyiségű villamos energiát. Jelenleg a Szovjetunióban főiként nagy és szuper teljesít­ményű — 1—ó,'4 millió kilowat- tos — vízi erőiműveket létesí­tenek, de továbbra, is keresettek a. törpe erőiművek. Nemcsak az északi olaj- és földgázmezőkön van szükség rájuk, hanem a hegyvidékeken is, alhol még ko­rántsem. aknázták ki a. gyors Vizű folyók adta lehetőségeket. A kis teljesítményű erőművek építésénél gyakran alkalmaz­nak a hagyományostól eltérő módszereket. Ilyen eljárás pél­dául az irányított robbantás, aminek hatására másodpercek alatt keletkezik természetes gát a kijelölt helyen. Az eredeti mű­szaki megoldások növelik a ví­zi erőművek élettartamát és megbízhatóságát. Grúz szakem­berek a többi között olyan ra­gasztóanyagot kísérleteztek ki. amely a vízben megszilárdulva tartósan tömiíti és szigetelt a gátak repedéseit. Ugyancsak ők dolgozták ki egy olyan kü­lönleges műanyaggyártási technológiáját, amely megóvja a vízelvezető csatornákat a iéq- lerakódástál és eqyideiűleq kö­zömbösíti a sztatikus elektro­mosságot is. A Tien San hegyséqben si­kerrel próbálták ki az első szov­jet mikro-vizierőmüvet. Az aliq 80 kilogramm súlyú, miniatűr erőművet e-iy qleccsenpatakban állították fel, s egy meteoroló­giai állomást lát el elektromos áraimmal. A mii'kroerőtnű néqy szerkezeti egységből áll: a víz­gyűjtőiből, a vastag falú nyomó­tömlőből, a hidroenergetikai blokkból és a feszültséqszobá- lyozóból. Az 1,5 kilowattos erő­mű működtetéséhez 50 literes vízhozamra, és a folyóvíz 4 fo­kos esésére van szükséq. A meqtetmelt villamos enerqia ön­költsége mindössze Harmada a dízel meghajtású berendezések­nek. lEgyre nagyobb figyelmet for­dítanak a szovjet energetiku­sok a szélenergiára is. Jelenleq a Szovjetunióban mintegy öt­ezer — 1—30 kilowatt teljesítmé­nyű - szélmotor működik. A szélimotorokkal termelt áram fő fogyasztói a pásztorok, a me­teorológusok és a geológusok, mindazok, akiknek gazdaságos, önálló és hordozható villalmos- energia-forrásra van szüksé­gük. A szélenergetikai aqqreqá- tokat a hatvanas évek köze­pétől a kőolaj- és földgázveze­tékek sztatikus feszültségének megszüntetésére is felhasznál­ják. Nemrégiben kidolgozták az országban a szélenerqetika fej­lesztésének 1990-ig terjedő komplex programját. A terve­zetben szerepel az úgynevezett szélé raim-ka taszter megalkotó, sa: egy olyan adatbank létre­hozása» amely a Szovjetunió egész területén föltérképezi a légáramlatok erőforrásait. A program keretében Asztrahány- ban bővítik és felújít iák a szél- aqgreqátokat gyártó üzemet és tökéletesítik a gyártmányok szerkezetét. Már kifejlesztették a szélcsendben is működő szél­hidrogén erőműveket, amelyek a villamos energiával eqyideiű­leq hidrogént is előállítanak a víz elektromos felbontása köz­ben. Ezek az erőművek szél­csend idején az előzetesen tar­talékolt hidrogént hőgenerá- tonban elégetve termelnek vil­lamos áramot. Nagy reményeket fűznek a szakemberek a napenergia­gazdálkodáshoz is. Ma a világ több mint 60 országában ter­veznek és létesítenek napkohó- kat és napérőműveket. Napja­inkban a Szovjetunióban több mint 100 kis teljesítményű nap- kohó működik, főleg világító- tornyokon, navigációs bójákon és csővezetékek katódos védő- berendezésein. A Krím-'félszigeten nemrégi­ben kezdték meg a Szovjetunió első ipari noperőművének épí­tését. Az ötezer kilowattos erő­mű a későbbiekben több lép­csőben alakítja) át O' napener­giát villamos áraimmá. A vil- laimosenergía-ltermelésnek ez a módszere ma még eléqqé vesz­teséges, s emellett sokba kerül a fotocellák és a naptelepek elő­állítása is. Ezért a szovjet tu­dások jelenleg azon. dolgoznak, hogyan lehetne a napenergiát közvetlenül vilialmos árammá alakítani, s miként szerkeszthet­nének a jelenlegieknél olcsóbb és nagyobb hatásfokkal üze­melő fotocellákat és napte'lepe- ket. (BUDAPRESS-APN) A „kis energetika” nagy előnyei Üsző áramfejlesztő telepek — Mikro-vízerőművek — Szélcsendben is működő szél-hidrogén erőművek — Az első szovjet ipari naperőmű PiNantás az új repülőtérre

Next

/
Oldalképek
Tartalom