Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
1982. augusztus 20. 10 irsHËPÜJSÀG IRODALOM SASS ERVIN VERSEI: Nyár Növi mögött a kis öbölben tőled a reményit örökölteim felifedezését a Világnak szépségét egy leander-ágnak valami egészen mást ami szárnyaival zeng mégsem hallani Máskor máskor vágd ki az erdőt ne hagyj több fát csaik kettőt keresztedhez épp elég ádsolhatod mielébb társaidat ne keresd ki megmarad azt szeresd Realizmus nem lesz nekem kerítem házaim Balatonom isten ve led partjaidat ha bejártaim házam lesz az emlékezet Asszonyok Németh József festménye Herczeg Klára szobra Kis harcos Kiss iNagy András szobra Nyikolaj Katkov: Jó munkához idő kell Egy hónappal a tanácskozás előtt — melyen ő tartja majd a beszámolót — a nagyfőnök, Frol Ti tics bind nyájunkat magához hivatott. — Miint mindig, most is közösen készítjük el a beszámolót — mondta. — A kérdéseket a következőiképpen osztjuk el.... Én is megkaptam a feladatot; amikor késsen voltam, a meghatározott időiben jelentkeztem vele Frol Titicsnéf. Elolvastam, s azt javasolta, néhány helyen dolgozzalm át. — Mikorra leszel kész vele? Kicsit gondolkodtam, s azt feleltem: — Két ára máivá. Hátradobto magát a székben, s néma szemrehányással, gyanakodva nézett rám. Mintha csaik azt gondolná: „Magad se hiiszedi, amit mondtál”. Aztán, mint aki, meggondolta, azt mondtam: — De léhet, hogy másifél óra is elég lesz. Maljd igyekszem, rálhcfjtók — ígértem,. Frol Titics mindkét kezével az asztalra csapott. — Két óra máival Másifél óira ! Hallatlan! Miqsoda pimaszság! Tanítalak, ta nógatlak, hátha Hasznodra válik, de mindéin hiiálba, nincs semmi értelme. Micsoda könnyelműség ! iMegIhök'kenve ültem előtte. Vajon sokallja a másfél-lkét órát, s egy óra máivá kéri az anyagot? Vagy azt szeretné, ha -itt eqyültöm- ben kij-avítaínám? Ez nem lenne koimoly dolog. — Hát gondolkodnom kell rajta... — próbái- tclm ,magyarázkodni. — Gondolkodni! Még jó, hogy gondolkodni akar rajta. Mégiscsak tisztáiban van vele, hogy komoly munkáihoz fej és idő kell. Hát tudod, mit... - Final Titres mellém jött, szemölcseit simogatta - kapsz egy hetet az átdolgozásra. Mehetsz! És addig a munkába se kell bejárnod ! Miikor már az ajtónál voltam, felemelte a mutatóujját, és jelentőségteljes hangon azt mondta : — Hallgass rám! És Okulj belőle. Ne kelljen nekem mindent ai fejedbe vernem. Sértődötten és értetlenül, jöttem el tőle. Minek erre egy hét? Hát annyira buta és tájékozatlan lennék — annak néz? —, hogy két ára kevés az átdolgozásra? Megyek hazafelé, s látóim,, hogy Fegyjiukiin, a szomszéd integet a kocsija, ablakaiból, maljd megáll mellettem. — ülj be - mondja. - Hazafelé mégy? Én meg horgászásból jövök. Nézd, mennyi halat fogtam.. Micsoda finom halászlé lesz belőle! Mi van veled, nem vagy valami jókedvű... Elmondtam, mi a helyzet. — Sehogy sémi értem, miért adott nekem, erre egy hetet - mondtam végül, s elgondolkodtam. - Mikor legfeljebb kétórai1 munka. Fegyjiulkin felkacagott. — Hát te azt hiszed, én szabadságon vagyok? Szintén megbízást koptam, A feladat, azt mondja a főnököm, nagyon komoly, adunk neked rá két hetet. Munkába se kell bejárnod. Így én most hargászgatok.... — Hát okkor... én is horgásszak? — Végre, hogy rájöttél. Látodi, ez a beszéd! Reggel hajnaliban kelj fel, légy készen, beszólok érted*. lEgy hét múlva — kipihenve, lebarnulva — jelentkeztem Frol Titicsnél, s elé raktotm a kijavított, kiegészített munkát. Elolvasta és megdicsért. Én meg nekübátorodtoim, s azt mondtam erre: — Frol Titics ! Mindössze két óra alatt csináltam meg, mint ahooy eredetileg javasoltam. S egész héten kénytelen voltam horgászni.. A főnök elkamorodott. — Felőlem akár Virágokat is szedhettél, fonhattál belőle koszorúkat — mit érdekel az engem, semmi, közöm hozzá. Az a lényeg, hogy egy hét alatt megértek, kikristályosodtak a gondolataid... lEI akartam még neki mondani azt is, hogy a javításokat én még aznaip elvégeztem,, amikor ő javasolta, de nem volt hozzá lelkierőm, bátorságom. Ekkorra már nagyon komoly, komor, tekintélyt parancsoló lett Firol Titics, mint aki biztos benne, hogy az éretlen tapasztalatlan fiaital munkatársnak most valami nagyon fontos igazságra, bölcsességre nyitotta rá a szemét. Végül nyomatékosan kijelentette : „Komoly feladat elvégzéséhez, úgy is mondhatnám, jó munkáihoz idő kell, barátocskám ! És nem holmi másfél—két óra... Ezt jól ieavezd mea!” (Fordította: GYÜRKE ZOLTÁN) HORVÁTH VERA: Tartozás Annak a nyárnak adása vagyok: Észlelem álom s lehetetlen: a fenyőiillat most is szédült. porráéqtelm a tenyeredben. kőként lehúz a tengenmélyiig . . . Erősebb nálam, árny felettem: Húszéves voltam: táncba vittél __ ka masz-arcod .itt él szüvemlben. Áloimlbain éltem: elengedtél. Álomban élék, el nem mólóiban, Ahogy a szél homokira épít, fehér izzásig szörnyű kohóban. virágot tép,, fényt ragyogtat, Vergődöm, kínlódom magamban. gyerek voltaim:, játékos, tiszte, Húszéves voltom: táncba vittél. csillagként gyúl'balm mosolyodrai Alomban éltem: elengedtél. r « A Tolna megyei zsidók története pezsdül, mindnyájunk örömére biztatóan alakul szűkebb pátriánk szellemi élete. Tíz évvel ezelőtt még ritkaságszámba ment egy- egy könyv megjelenése, mást jó fél év alatt olyan alkotások láttak napvilágot, mint a Tolna megye földrajzi nevei (Akadémiai Kiadó), a Bukovinai székely népmesék (a megyei könyvtár gondozásában), Szabó József nyelvjárási szöveggyűjteménye (a Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványa) és a Tolna megyei zsidók története (a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kiadása). Az utóbbi jelentőségét — azon túl, hogy a zsidó hitközségek története mindmáig feldolgozatlan volt (ideszámítva azt is, hogy Tel Avivban és Jeruzsálemben korábban egy-egy Bonyhádra és Paksra vonatkozó publikáció már megjelent) — az adja, hogy a zsidó közösségek élete oly sokrétűen ágyazódik a megye gazdasági viszonyaiba és történetébe, hogy ezáltal a monográfia több, jóval több, mint hitközségtörténet, hiszen a könyv olvasásakor bepillantást nyerünk a kor kereskedelmi és pénzügyi, egészségügyi és művelődési, gazdasági és politikai viszonyaiba is. A könyvet szerzőpáros: Schweitzer József és Szilágyi Mihály írta. Schweitzer József a hebraisztikában és a judaisz- tikában járatos, ezen tudományok jó ismerője, 1966-ban megírta a pécsi izraelita hitközség történetét. írás közben figyelme óhatatlanul is Tolna felé fordult, hiszen a pécsi zsidóság tagjainak túlnyomó többsége bonyhádi eredetű, első rabbijuk is onnét származik, s a vallási hagyományok is a nagy Tolna megyei zsidó központokból, Bonyhádról és Paksról kerültek a Mecsek aljai városba. A másik szerző, Szilágyi Mihály széles kitekintéssel bíró olyan helytörténész, aki a tárgyalt korszak gazdaság- történetének alapos ismerője. Egyik szerkesztője annak a Magyar Zsidó Oklevéltárnak, amelynek eddig 18 kötete jellent meg. A Tolna megyei zsir dók története megírásának is nélkülözhetetlen kútfője ez az oklevéltár, hiszen itt közzétesz- nek minden hozzáférhető magyar—zsidó tárgyú héber, latin, német és török nyelvű iratot a honfoglalástól kezdődően egészen 1790-ig. A Magyarországon fellelhetőkön kívül közreadják a bécsi National Bibliothek, az isztambuli szultáni levéltár, a vatikáni, krakkói, nemegyszer a tengerentúl található gyűjtemények idevágó anyagát. Szilágyi Mihály korábbi munkáiban többször foglalkozott a megye kereskedelemtörténetével, amelyben fontos szerepet kapott a zsidóság, így, a gazdag forrásanyag és a kitűnő „előtanulmányok" alapján, az olvasó csak megerősíteni tudja az előszót író Scheiber professzor véleményét: „Az elsőnek hebraisztikai és judaisztikai, a másodiknak történeti és gazdaságtörténeti tudása és képzettsége szerencsés ötvözetű munkát eredményezett". A szerzők a Tolna megyei zsidóság történetét korszakolják: A III.—IV. századra eső első korszakból mindössze egyetlen tárgyi emlék maradt: egy Dombóváron talált gyermeksír ólomamulettje. E Pannóniában első és ez ideig egyetlen személyes tárgyi lelet önmagában vérszegény bizonyíték lenne az utóbbi években előkerült feliratos kövek, a Szíriából származó párhuzam és főképpen a zsidó történelemtudomány nélkül, amely kimutatta, hogy „az i. sz. III.—IV. században kisázsiai zsidók éltek a Duna magyar szakaszán". Nem tudni, hányán voltak, mi lett velük, Tolnából a török időkig nincs híradás róluk. A magyar középkorban a------------SJ.----- királyi városok a dtak letelepedési jogot és megélhetést a zsidóságnak, mivel Tolnában ilyenek nem voltak, zsidókról sem tudunk. A török időkben három részre szakadt haza királyi darabjában a zsidók a vámok bérlésétől eltiltottak, nemígy a hódoltságban, ahol a Duna menti szultáni birtokok és a vámjövedelmek bérlői között is megtaláljuk őket. Tolna mezőváros.zsidói közt kereskedők is vannak. A hódoltság ideje alatt a lakosság megritkul, emberéleteket követel a Rákóczi-szabad- ságharc és a szörnyű járvány, a ‘pestis is. Ennyi viszontagság után azon sem csodálkozhatunk, hogy a szatmári béke idejére a megyében életben mindössze néhány ezer ember marad. Az elnéptelenedett tájak várják és fogadják az érkezőket: bajorokat, svábokat, magyarokat. A telepesek nyomában érkező görög, rác és zsidó kereskedőket a földesurak is szívesen látták, bár azért kivétel akadt. Ez az újabb honfoglalás, ez adott teret a zsidóknak is, akik éltek is a lehetőségekkel. S hogy nemcsak éltek, hanem jól is éltek vele, azt a népesedési adatok is mutatják: 1735-ben 181-en vannak, húsz év múltán két- szerannyian, a XIX. század közepén viszont már hatezren felüli a 'létszámuk. A legnépesebb gyülekezetek: Bonyhád, Paks, Hőgyész. E három zsidóközség jelentősége, súlya a könyv szerkezeti arányaiból is kitűnik, hiszen a 366 oldalból mindössze 140 a megye, a többi a három népes vallási közösség története. A zsidók többsége kézműves és kereskedő. A fuvarosok, serfőzők, molnárok, kocsmabérlők, cserzővargák és tímárok mellett kárpitosok, fürdőszolgák, kocsisok és napszámosok is szép számban találhatók. Fried Salamon fiatal tímár1867-ig mester 1780-ban telepszik le Simontomyán. Nem volt köny- nyű dolga, mert földesura, Styrum-Lymburg Károly vallási türelmetlenségéről volt híres, mégis a család szorgalma, hozzáértése, jó üzleti érzéke nagyiparrá fejlesztette az egykori kis tímárműhelyt. A zsidó kereskedők vegyesboltjaiban a textíliától kezdve a csizmaszögig mindent lehetett kapni. A módosabbaknak bódéjuk vagy boltjuk volt, a szegények a hátukon hordták portékájukat házról házra járva. A zsidó hitközségek bizonyos mértékben önkormányzati szervek is voltak, hiszen a diszkriminatív jellegű türelmi adó igazgatási feladatok végzésére kényszerítette őket. A kincstár ugyanis a kivetett adót egy összegben kérte: s így a kivetést is, a beszedést is — a családok teherbíró képességéhez mérten — a zsidók választott vezetői végezték. Az adóelosztás mértékéből aztán nemegyszer heves viták is származtak egészen 1846-ig, a türelmi adó eltörléséig. A választott vezetők nemcsak a belső ügyeket intézték, hanem képviselték a zsidó érdekeket a kívülállók és a hatóságok előtt is. A hitközségek szerepe sokrétű: fizette a funkcionáriusokat, a rabbin, tanítón, kántoron és a többieken kívül a Schulklopfert is, akinek kötelessége, hogy reggelente bekopogjon a házak ajtaján és intentiszteletre hívja a híveket. A hitközségek iskolákat tartottak fenn és egészségügyi intézményeket, szociális gondozást is végeztek. Bonyhádon ° modernek --------1-------------- es a konzervatívok között éveken át tartó küzdelem folyt azért, hogy a szabad ég alatt eskettesse- nek-e, vagy a templomban. Milyen nyelven prédikáljanak? Közreműködjön-e orgonista és »kórus az istentiszteleteken? A paksi zsidók halvitája szinte nemzetközivé szélesedett. A vitát az váltotta ki, hogy a Dunában sok kecsege volt és a halászok olcsón is adták, de a rabbi megtiltotta ezek fogyasztását. Arra hivatkozott, hogy a kecsegék nem felelnek meg a Tóra előírásának, amely szerint csak azok a halak fogyaszthatok, amelyeknek pikkelyük van és úszószárnyuk. A prágai rabbi szerint a kecsegék ilyenek, neki nincs kétsége e halak rituális tisztasága felől, a török zsidók is ehették, csak □ paksiak nem, mert rabbijuk rendületlenül kitartott eredeti álláspontja mellett. E szűkre szabott ismertetésből is kitűnik, hogy az olvasó előtt színes és sokrétű világ tárul fel. Csak sajnálni lehet, hogy a könyv nem került könyvárusi forgalomba, s hogy vásárolni Tolnában is csak a szekszárdi múzeumban lehet. Várjuk a folytatást. VADAS FERENC Pezseg,
