Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

1982. augusztus 20. ^fepÛJSÀG 3 Népművelők kitüntetése Tegnap délelőtt 11-kor ün­nepség kezdődött a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelő­dési Központban, melyen — a megye minden részéből — nép­művelők vettek részt. Póla Ká­roly, a megyei tanács művelő­désügyi osztályvezetője köszön­tötte a résztvevőket, majd dr. Király Ernő, a megyei pártbi­zottság titkára mondott ünne­pi beszédet. — Hazánk alkotmányának elfogadása 33 évvel ezelőtt, nem egyszerű jogi aktus, ha­nem nagy fontosságú politikai esemény volt — mondotta be­vezetőben. — Ez az alkotmány a nép, a szocializmus útjára lé­pett nép alkotmánya. — A to­vábbiakban méltatta hazánk több mint három évtizedes fej­lődését, majd mai eredmé­nyeinkkel, gondjainkkal foglal­kozott. — Megyénk lakossága is reálisan látja, hogy életünk úgy alakul, ahogyan dolgozunk. Biztosak vagyunk abban, hogy a párt, a kormány, a nép szo­ros egysége, egyetértése most is, mint korábban, úrrá lesz a gondokon, hozzásegít a felada­tok eredményes megoldásához. — Óriási utat tettünk meg, ha­talmas feladatokat oldottunk meg megyénkben is a kultúra terén, de az előttünk álló teendők sem kisebbek. Bizo­nyíthatóan bővült a kultúra ha­tóköre megyénkben, intézmé­nyeink nyitottabbá, munkájuk tartalmasabbá vált. Új szakmai kezdeményezések születtek meg. Olyan korszerű létesítmények­kel gazdagodott közművelődési intézményhálózatunk, mely he­lyenként alapvetően meqváltoz- tatta a kulturális ellátás szín­vonalát. A főhivatású közmű­velődési dolgozók száma 1974 ótg megduplázódott, s összes­ségében javult a szakképzettek aránya. S Tisztában vagyunk azzal, hogy a társadalmi nevelésben részt vevők közül a közműve­lődésben dolgozók munkája iránt állandóan növekvő társa­dalmi igény van. Ezen a pá­lyán szükségszerű követelmény az állandó és folyamatos ön­művelés, a megfelelő tájéko­zottság; a megújulás, az újí­tani tudás képessége. Ezt min­denkinek saját szakmai gya­korlata, tapasztalata során kell kialakítania. Most és itt me­gyénk népművelőit köszöntve a megyei pártbizottság és a me­gyei tanács nevében köszöne- tünket és elismerésünket fe­jezzük ki a munkájukban, hi­vatásukban elért eredménye­kért. Ezután Császár József kitün­tetéseket adott át. Központi ünnepségen vette át a Népművészet Mestere ki­tüntetést Nyisztor Bertalanná majosi nyugdíjas, a népdalha­gyományok megőrzéséért és előadásáért. A művelődési miniszter Szo­cialista Kultúráért kitüntetésben részesítette Békéi Lajosnét, a dombóvári városi kórház . ad­minisztrátorát, kórustagot, Bük- kösdi Jánosnét, a dombóvári művelődési központ és könyv­tár módszertanos könyvtáro­sát, Csabonyi Hedvig hőgyészi nyugdíjas pedagógust, szakkör­vezetőt, Elekes Eduárdnét, a megyei könyvtár igazgató- helyettesét, Fehérvizi István mucsfai nyugdíjast, tiszteletdí­jas könyvtárost, Glöckner Já­nost, a mőcsényi tsz anyaggaz­dálkodási előadóját, a nem­zetiségi együttes tagját, Hanák Ottó németkéri tanárt, szakkör­vezetőt, Heil Ágnest, a szek­szárdi 3. sz. Általános Iskola tanárát, Herczeg Ágnest, a paksi városi könyvtár vezetőjét, a művelődési központ igazgató- helyettesét, Kiss Ottó Imrét, a szekszárdi Családi és Társa­dalmi Eseményeket Rendező Iroda technikusát, Jantner Já­nosnét, a szekszárdi Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda gazdasági fő­előadóját, Káka Albertnét, a dombóvári 3. sz. Általános Is­kola tanítóját, a gyermektánc­együttes vezetőjét, Máriás Já­nost, a dombóvári Ének-Zenei Általános Iskola igazgatóhe­lyettesét, a zeneiskola vezető­jét, Miklóssy Dezsőné apar- hanti tiszteletdíjas könyvtárost, Mözsi Szabó Istvánt, a szek­szárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központ főmunka­társát, festőművészt, Oláh Ist­vánná decsi nyugdíjast, a ha­gyományőrző együttes tagját (őt egyben kilencvenedik szü­letésnapja alkalmából virág­csokorral is köszöntötte a me­gyei tanács elnöke), Orsós Já­nos bogyiszlói tsz-tagot, a né­pi együttes tagját, Pőgl István- nét, a paksi Áfész pénzügyi csoportvezetőjét, a Munkáskó­rus tagját, Schmidtné Wanits Hildát, a szekszárdi Liszt Fe­renc Zeneiskola zenetanárát, bábszakkör-vezetőt, Streer Ta- másnét, a bogyiszlói termelő- szövetkezet ügyintézőjét, a né­pi együttes vezetőségi tagját, a mözsi Bartók Béla női kórust és a felsőnánai székely asz- szonykórust. Kilencen részesültek Kiváló Munkáért kitüntetésben, tizen- ketten miniszteri dicséretben. A megyei tanács vb művelő­désügyi osztálya az anyanyelvi kultúra művelésében elért ki­emelkedő tevékenységéért a Babits Mihály emlékplakett kitüntetést adományozta Hargi­tai Anikónak, a megyei könyv­tár osztályvezetőjének, Lakner Aladár gyönki evangélikus lel­késznek és Tamás Menyhért költőnek, öten kaptak Mun­kásművelődésért emlékplaket­tet, tizenhatan pedig pénzju­talmat. Ezután Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei tit­kára ismertette a helytörténe­ti pályázat eredményét, majd átadta a díjakat. Az első díjat dr. Szilágyi Mihály kapta „Boszorkányperek Tolna me­gyében" című, a második dí­jat Szenczi László „Elemi is­kolai oktatásunk fejlődése 1865-től a századfordulóig" cí­mű, a harmadik díjat Töttös Gábor „Első magyar-cigány szótár" című pályamunkájáért. Ünnepi tanácsülés Domböuärolt Zászlód'íszlbe öltöztették Dom­bóvár középületeit, az üzemek ham I okzatá ra a'likotimá nyunkat, a néplhatalimat, a békét éltető transzparenseket raktak fel, s fel lobogózták a lakóházakat, az épülő .több szintes épületeket ugyancsak feldíszítették. Méltó ihamgulat, szép környe­zet adta meg a keretet a váro­si tanács lünneipi ülésének, aime, lyet "pontosan tíz árakor kezd­tek el, Midhel 1er József tanács- e In ök-lhe I ye ttes elnök letéve'l. Részt vett az ünnepi tanácsülé­sen Gyurflcza István, a városi pártbizottság első titkára, Ku- rucz József, a Hazafias Nép­front városi titkára, kiváló dol­gozók, .intézmények, üzemek meghívott vezetői. Ünnepi be­szédet Sótonyi György, a 'Haza­fias ‘Népfront városi bizottságá­nak elnöke mondott. 'Méltatta történelmünk ezer évét, példa­képeinket, akik -szép hazát te­remtettek számunkra, amelynek erősítése, gyarapítása és védel­me va lumen nyiönk szent ügye. Az ürmépli beszéd után Szőke Géza, az Alkotmány Mgtsz el­nöke jelentést tett a tanácsülés­nek, hogy a város és a környék gazdaságai rendben,, példásan takarították be a 'kenyérnek- valót, ,s példaként, 'jelképül át­adta a földek munkásainak ajándékát, egy 'szép 'kerek ke­nyeret, melyhez hasonlók meg­szegését 'kívánta' az elnök az ünnepi tanácsülés résztvevőinek, valamint a város valamennyi la­kójának. Az ünnepség második részé­ben a tanácselnök -helyettes „A településfejlesztést szolgáló ki­emelkedő társadalmi munkáért" a Megyei Tanács oklevelét ad­ta négy személynek: Székely Lajosnak, Mészáros Józsefnek, Bodor Istvánnak és Vánadi 'Jó­zsefnek. Az ünnepi tanácsülés a Szó­zat hangjaival ért véget. * Augusztus 19-én„ a sok éves hagyományokhoz híven ismét találkoztak a 'Láng Gépqyár dombóvári, gyáregységének munkásai az Alkotmány Tsz tagijaival — élőszót ihatórszem- lén vettek részt, imajd pedig Gunairas-ifürdőiben 'baráti össze­jövetelt tortottaik. A Osavanipari Vállalat 4. szá­mú gyárának munkásai a ka- posszekesői, te, nín előszövetkezet tagijaival találkoztak. HÉTRŐL IM JiíTJ ^^hThIrreI HÍRRŐL Termálvíz Állandó a víztócsa Paks új központjában, de ezen senki nem bosszankodik, ugyanis ter­málvíz folyása okozza a tócsát és egyébként sem kell kerülgetni. A volt betontelep helyén lefúrtak 607 méterre, 37 fokos vizet találtak, ez ömlik a csőből állandóan, amióta komp- resszoroznak. Többen kérdezték tőlem, mit tudok, folytatják-e, lesz-e most már strandja a városnak, belátható időn belül. Jósolni nem akarunk, nem szokásunk. Mindenesetre víz már van, és ez is valami. Sok mindent kapott ez a város rövid idő alatt, és nyilván tovább­ra is élvezi a szerepének megfelelő figyelmet. De a lakosság aktív közreműködése strand­ügyben is szükséges lehet, mint már jó né­hányszor. Az alkotó tevékenység, főként tömeg­méretekben, elnyeri méltó jutalmát. GEMENCI JÓZSEF Javul a fékhatás Szeszes mulatságok közben és után elég gyakran hallani, hogy az induló gépkocsik ke­reke sikítozik, nagy a lendület. A fékezések Paks központjában 607 méter mélyről ömlik föl a víz Ünnep előtti héten úgy vagyunk az esemé­nyekkel, hogy sok is, meg kevés is, amit kö­zölnek a lapok. Jó hírből a bőség sem tűnik soknak, inkább kevésnek. A Népújságot bön­gészve és mérlegelve úgy látom, nem szűköl­ködünk a jóból. A legkedvezőbb hír mindenképpen az, hogy csűrben, vagyis magtárban van a kenyérnek- való. Mégpedig elegendő mennyiségű és jó minőségű. Nem kis eredmény ez, hiszen az időjárás meglehetősen mostohán bánt a bú­zákkal, száraz, kemény tél sanyargatta a ve­tést, aztán a tavasz is késlekedett a meleggel, meg a csapadékkal. Ráadásul a betakarítás utolsó időszaka sok esőt és jeget hozott. Mindezek ellenére jó a termés, biztonságban tudjuk, nyugodtan ünnepelhetünk. A kenyér mellé persze még sok minden kell, leginkább hús és zöldségféle. Az .is van, lesz. Például a Paksi Állami Gazdaság egész te- nyészanyag-Szükségletét kielégíti a lajosmajo- ri sertéstelep, magyarán: a nagy gazdaság valamennyi hizlaldájának ad elég tenyész- süldőt ez az egy telep, ahol a kitűnő szerve­zés, technikai felkészültség és az emberi helyt­állás lehetővé tette az ötnapos munkarendre való áttérést. De általában sincs baj a te­nyésztéssel, hizlalással. Nagyüzemekben és háztáji vagy kisegítő gazdaságokban egy­aránt sok sertést tártának, változatlanul nagy a jószággondozó kedv. Szerencsére sok mindenhez van kedvünk. Találmányokhoz, vízkutatáshoz, exportterme­léshez, lakodalomhoz és minden bizonnyal kedvünk támad majd színes gyerekcsizmák vásárlásához is. Az alábbiakban ezekről szó­lok, megfelelő kedvvel. Lakodalom Lakodalmat tartani és lakodalomba menni izgalmas, kellemes és ünnepi dolog. A szoká­sok részben változnak, de a tartalom, az ér­zés ugyanaz, örülni, szórakozni, beszélgetni ugyancsak erőteljesek. Sajnos jellemzővé vált e vezetési módszer, annak ellenére, hogy drá­ga a benzin és a „sportosan" hajtott kocsi jóval többet fogyaszt. Mindenesetre a féknek nagyon jónak kell lennie. Egy találmány to­vább javítja a fékek minőségét. A tény ön­magában is megnyugtató, és az a körülmény, hogy „a találmányt menedzselte az Alkotó If­júság Egyesülés", tehát rögtön akadt párt­fogó, megvalósító, ez a lehető legörvendete- sebb. Jó lenne, .ha jellemzővé válna az eset: min­den hasonló intézendő ügy ilyen megbecsü­lést kapna. A találmányt egy termelőszövet­kezeti gépésztechnikus dolgozta ki, (dömsödi Dózsa Tsz) és a Volán 5. szórttá Vállalat nyír­egyházi műhelyében vették használatba az el­ső példányokat. Tehát az ország egészen más vidékén talált megvalósítót az Alkotó Ifjúság Egyesülés, mint ahol az alkotó tevékenykedik. De talált. Megvalósult, létezik és szaporodni fog a személygépkocsik, autóbuszok és teher­járművek fékbetétfelületének körkörös szabá­lyozására és illesztésére való célszerszám, amely 0,1 milliméter pontosságú illeszkedést biztosít a fékbetét és a fékdob között. Csak az szükséges - változatlanul -, hogy a kocsi­vezető is jól illeszkedjék. Kiscsizmák Ez is lehetséges: olcsó, nagyon jó gyermek­csizmák készülnek az új tanévre a martfűi Tisza Cipőgyárban. Háromszázezer pár pvc- csizma kerül az üzletekbe, különböző mére­tekben, többféle színben. A csizma eső, la­tyak és hó ellen védi a gyerek lábát. Utób­biak, tehát a hóban is használhatók, bélés­sel ellátva. Az örvendetes hírben az is szere­pel, hogy a könnyű, vízhatlan csizmával sok cipőt megtakaríthatnak a szülők. Ez természe­tes, mindenképpen remélhető, hogy így ala­kul a helyzet. A gyerek szereti nem kikerülni a tócsát, a cipő átázik, tönkremegy. A pvc- csizma „élvezi" a vizet. Arra kell majd ügyel­nünk, hogy minden kiscsizmásnak legyen bent az iskolában cipője, amit beérkezéskor rög­tön felhúz, hogy levegőzzön a lába. Öltöztetés. A menyasszony mögött új bútor. jönnek össze az emberek. Ami a szokásokat illeti, szerencsére megtartják a jó hagyomá­nyokat megyénkben. Például a Sárköz nem­csak a formális lakodalomban, tehát a Sárközi lakodalomnak nevezett rendezvényen ad szí­nes, parádés mulatságot, hanem többnyire az igazi vígasságban is. Szombati lapunk egész oldalon közölt riportja bizonyítja, szeretik a decsiek és az őcsényiek a bevált ceremóniá­kat, ősi szépeket és jókat. A menyasszony sár­közi népviseletben ropja a menyecsketáncot, ami bizony nem kis teljesítmény. Pakson a hagyományok egyike, hogy két, sőt három részből áll a lakodalom. Vígadnak először, szűkebb körben pénteken este a ké­szülődök és a legközelebbi hozzátartozók, az­tán másnap délután kezdődik a hosszú vígas­ság, esküvő és ebéd után, ez tart vasárnap hajnalig, vagy reggelig, amíg bírják. Pihen­nek, alszanak, majd a vállalkozókedvűek is­mét összegyűlnek a lakodalmas háznál és ké­ső délutáni vacsorájukat nótázás követi. Ilyen­kor tánc már nincs, általában. Az ifjú párt egyébként is illik békén hagyni. A megyei tanács elnöke átadja a kitüntetést, és virágcsokor­ral köszönti a kilencvenéves Oláh Istvánnét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom