Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-19 / 194. szám

1982. augusztus 19. NÉPÚJSÁG 3 Mezőgazdaságunk a világpiacon Az 1981-ben külföldre szállított áruk több mint 26 száza­léka mezőgazdasági és élelmiszeripari termék volt. Ez az arány a rubelelszámolású szállításokban csaknem 16; a nem rubelelszámolású exportban több mint 35 százalékot tett ki. 1980-hoz képest a rubelelszámolású mezőgazdasági és élelmiszerexport több mint 14; a nem rubelelszámolású több mint 17 százalékkal nőtt. Az összes nem rubelelszámo­lású export növekménye az elmúlt évben meghaladta a 10 milliárd forintot. Ennek 75 százaléka mezőgazdasági ter­mék és élelmiszer. Az árfolyamalakulások is befolyásolták a tavalyi eredmé­nyeket. A dollár árfolyama a többi, különösen a nyugat­európai valutákhoz képest nőtt, a forint a dollárral szem­ben le-, a többi valutához képest pedig felértékelődött. Tehát azok az exportőrök, akik tavaly dollárért adtak el, nagyobb forintbevételhez jutottak. Az idei tervezett rubelelszámolású mezőgazdasági és élel­miszer-szállítások a tavalyihoz hasonlóan alakulnak, a nem rubelelszámolású export pedig a terv szerint mintegy más­fél százalékkal nőtt. Azért csak ennyivel, mert a tavalyi ga­bonatermés gyengébb volt, s 1981-ben (1980-hoz képest) 17 százalékkal nőtt a nem rubelelszámolású mezőgazdasá­gi és élelmiszer-export. Tekintettel a Közös Piac újabb és újabb korlátozó intéz­kedéseire, a piaci pozíciók megtartása érdekében alapvető fontosságú az igényekhez jobban igazodó gazdaságos vá­laszték kialakítása, s új piacok feltárása. Kissé részletez­ve: a tervezett exportfeladatokat csak akkor lehet teljesí­teni, ha a kulcsfontosságú termékek (mint például a ga­bona, a sertés, a marhahús, a bor és a nyers növényolaj) kiviteli aránya növekszik. Emellett persze szükség van a gazdaságosan exportálható „apró cikkek"-re is, Így például a vetőmagra, a tenyészállatokra, a nyúlra, a galambra, a tolira, a mézre és így tovább. A mezőgazdasági és élelmiszer-külkereskedelem pozí­cióit nemcsak a külpiaci lehetőségek, hanem a szabályozó- változások is meghatározzák. Tudjuk, hogy szigorodtak a beruházási feltételek. A hitelkamatok 1981-ben és az idén is egy-egy százalékkal emelkedtek, a hosszú lejáratú be­ruházási hitelek kamata 1982-ben már 11 százalék, és a magasabb kamatteher a már megkötött hitelszerződések­re visszamenőleg is érvényes. A konvertálható exportáru- alap-bővítő hitelek után a feltételek teljesítése esetén 33, az importhelyettesítő beruházásoknál pedig 25 százalékos kamatvisszátérités jár. Ez azonban csak ösztönzés és nem enyhítés. Eddig ugyan­is a fejlesztési költségeknek a nettó devizahozamból 3, a hústermeléssel kapcsolatos beruházások esetén 5 év alatt kellett megtérülniük. (Ebbe p kivitelezés időtartama nem számított bele.) A jelenlegi előírások viszont a megtérülési időt 4 évben szabják meg (a hústermelés kivételével, ahol ez most is 5 év), de ebbe beleszámít a beruházások kivite­lezésének ideje is. A termelők és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolat- rendszerét az áru és a piac sajátosságainak figyelembe­vételével célszerű kialakítani. Az utóbbi években előtérbe kerültek az érdek- és kockázatközösségen alapuló külkeres­kedelmi társulások, amelyek közül nyolc mezőgazdasági ter­ményeket és élelmiszert exportál, önálló exportjoga 40 gazdaságnak van. A mezőgazdasági üzemek közvetlen külkereskedelmi te­vékenységének lehetőségeit behatárolja, hogy a termékek nagy része csak a hatóságilag kialakított termékforgalma­zás rendszerében értékesíthető. (Például a gabonánál, a vágóállatnál nemcsak a felvásárlási árakat, de az expor­tálható mennyiséget is központilag határozzák meg.) A friss zöldség-gyümölcs, a vetőmag, a forrólevegős száritmá- nyok, a vágójuh, a hal stb. már szabadtorgalmazású ter­mék. Hogy mindezeket mégsem önállóan, illetve társulásos formában exportálják, annak az az oka, hogy a termékek nagy részét csak feldolgozva lehet eladni. Márpedig ha a gazdaságoknak nincs elég feldolgozó-kapacitásuk, akkor termékeiket kénytelenek eladni a felvásárló vagy a feldol­gozó vállalatoknak, s ők maguk elesnek az exporttól. A szabadtorgalmazású termékek Így tehát kényszerpályá­ra kerülnek, vagyis az export szempontjából majdnem olyan helyzetben vannak, mint a kötött forgalmazású termékek. Ezen csak úgy lehet változtatni, hogy a tsz-ek növelik saját feldolgozó-kapacitásaikat. Az előbb említett termékek felvásárlásánál alkalmazott, többségében hatóságilag rögzített, kisebb részben tájékoz­tató vagy védőárak megteremtik a mennyiségi és minőségi termelésre való ösztönzés feltételeit, függetlenül attól, hogy az áru adott esetben itthon, vagy külföldön kel el. B. P. Gázcsap helyett automatikus mágnesszelep Megkezdték a sorozatgyártá­sát a Fővárosi Finommechanika Vállalatnál annok a qázszivár- gást jelző készüléknek, amely teljes biztonsággal észleli és jelzi a zárt vezetékből elszökő gázt, valaimlnt a qáznyomás- szabályozók esetleges meqhibá. sodását. Ezeknél a véletlensze­rű bubáiknál, amelyek könnyen szerencsétlenséget is okozhat­nak, egyébként az is igen fon­tos, hogy a szivárgó gáz útját a legrövidebb időn belül elzárják. Ezt eddig nehézkesen kezelhe­tő, menetes csapokkal oldották meg a szakemberek. Ennek a helyettesítésére a vállalat gyárt­mányfejlesztői — a Tüzeléstedh- nikai Kutató Intézettel közösen — hálózatról működtethető, elektromos vezérlésű mágnes­szelepet konstruáltak, amely a különböző kazánokhoz, tüzelés- technikai berendezésekhez utó­lag is beszerelhető, s így nagy­mértékben fokozzák a> biztonsá­gukat. Rekonstrukció Inotán Megkezdték az ötödik kazán rekonstrukcióját az inotai No­vember 7. Erőműnél. Három ka­zánt már teljes egészében ,,megfiatalítottak” a negyedik felújítása még ‘ folyamatban von. A tervek szerint a teljes átépítést 1984-re fejezik be. A nagyszabású munkálatokat az teszi indokolttá, hoqy a har­mincegyedik életévükben lévő berendezések nagy része már el­avult, elhasználódott és a tedh- nológiai szintjük sem felel meg napijaink igényeinek. A széntü­zelésű erőiművek jelentősége, gazdaságossága azonban egy­re nő, így a Magyar Villamos­művek Tröszt az inotai erőmű fokozatos fel újítása mellett dön. tött. Az átépítés kazánonként tízmillió forintba kerül, s a munkálatok eredménye, hoqy a November 7. Erőmű az ezred­fordulón is annyi villamos ener­giát szolgáltait, mint új korában, de annál jobb műszaki muta­tókkal. Atom erőmű-építkezés Az űrhajó, meg a védelmi konténer megfogó szerkezet lassan, ko­mótosan a padló felé közelít. Három jókora fadarabot illesz­tenek alá. Befejezték a munkát. Fennállónk a reaktorpódiu­mon. Varga János művezető' rö­vid kiselőadást tart a reaktor alkatrészeinek szállítási folya­matáról. Természetesen ide kell írni azt, hogy a Paksi Atomerő­mű Vállalat karbantartási fő­osztályának munkatársai dol­goznak most a reaktortérben. Befejeződött a meleqjáratás, s most a kettes revízió folyik, ami azt jelenti, hoqy a fizikai indítás előtt mégegyszer szét­szedik a reaktor fő részeit, s el­lenőrzik. Közben kipróbálják - eddig neim jutott rá idő - a vé­delmi konténert. Erről beszél nekünk iqaz csak akkor, amikor nem zavarják kér­désekkel mások - Varga János művezető : — Azt tudják, hoqy a reaktort akkor is karban kell tartani, amikor működik. Tehát erre készült ez a védelmi konténer, amelybe a megfogó szerkezet segítségével be tudjuk húzni az alkatrészeket. Ez a manőver to­vábbra is biológiai védelmet nyújt. Ma a reaktor aktív zóna- kosarát szállítottuk át a konté­ner segítségével az eqyes szá­mú aknába. Végignéztük az egész műve­letet. Az általunk űrhajónak el­nevezett berendezést felemelték a reaktortartályra, ott próba­kapcsolást hajtottak végre, mi­vel a szerkezet külső vezérléssel történik. A megfogó szerkezet a védelmi gyűrűibe húzta a kosa­rat, mlaljd az eqyes számú ak­nába belehelyezte azt. Termé­szetesen az egész manőver most nem úgy történik, hogy az egyes számú aknában 10 mé­teres vízoszlop van, tehát ez a töménytelen mennyiségű vízvé­delmet nyújt. — Ez az aktívzónakosár csak a védelmi konténerrel szállít­ható — mondja a művezető. — S most a kettes revízió az utol­só lehetőségünk, hogy kipróbál­juk a berendezést. Végigvezet bennünket ai re- aktorpódiümon. Az eqyes szá­mú akna fölött megállunk. Ott pihen a „kosár”, már nincsenek benne az imitátorkazetták. A melegjáratás után kiszedték, s már nagy részét visszaszállítot­ták az NDK-iba. Az imitátorka­zetták szinte ugyanazok, mint az üzemi kazetták, de itt még — Szabadna kérnem a nevét? — a művezető a fejét vakarja. — Ne haragudjon, azt nem tudom. Nekünk a Lujó... Végül Babos Kálmán előké­szítő mérnök seqít ki bennün­ket: — Bömböli Lajosnak hívják. Én is úgy kérdeztem meq a da­ruscsoporttól. Természetesen a darusok és a karbantartó szerelők nagyon jó viszonyba,n vannak. A ragad­ványnevek is tanúsítják ezt. Lesétálunk a pódiumról. Egy pillanatra lecövekelünk a féke- zőcsőfolokk előtt. Éppen egy sze­relő mászik ki a búvónyíláson, ami akkora, mint eqy fürdőszo­bai ablak. — A fékezőcsőblokkiban most dolgoznak — mondja kísérőnk, Varga László előkészítő techni­kus. - Alkohollal kimossák tö­kéletes tisztaságúra, szuper­kontrol átveszi, aztán a búvó- nyílást behegesztik, letakarják fóliával, s kész. A tisztasággal példálózik Var­ga László. Léhaíjol, s a rozsda­mentes acélból készült padlót végigsimítja újjá va 1. — Koszos — mondja, s mutat­ja ujját. Én nem látok rajta egyetlen porszemet sem... — A kettes revízió véqére itt mindennek tökéletesnek kell lennie - mondja kísérőnk. A kettes revízió egy újabb téma, erről eqy hét múlva beszélge­tünk. Mégegyszer visszanézünk az űrhajóra. Ott áll büszkén a re­Űrhajót még nem láttam. A védelmi konténer pedig itt áll előttem. Az első pillanatban az ember űrhajónak képzeli, így hiába a hivatalos elnevezés, az asszociáció végleges marad. Csendben állunk a reaktortéren. A látnivaló tömérdek. Először a szem fényképez le mindent, s csak utána szabad tovább lép­ni. A szem pediq azt látja, hoqy talpig féhéibe öltözött emberek dolgoznak. A védelmi konténer megmoz­dul. Három négy ember moz­golódik körötte. A darufülkét nézzük. Csak egy fejet látunk, előtte tükrök és egy monitor. Néha megáll a magasban a konténer, a fej ki­hajol a darufülke ablakán, lent­ről intenek neki. Finomak ezek az intések, aszerint, amennyit mozdulnia kell a darunak. A padlóból három vaskarom áll ki. Ide helyezik a, konténert. De, nem is olyan egyszerű a do­log, csak millimétereket halad­hat a szerkezet. Aztán sikerül a manőver. Kesztyűs László cso­portvezető felszalad a1 létrán. Feláll a berendezés tetejére, on­nét irányítja a munkát. Lassan megemelkedik o „cső” felső ré­sze. A csoportvezető lemászik. A darust lentről irányítják. A nincs üzemanyag, ám a célnak így is megfelelnek, ki lehet ve­lük próbálni az átrakógépet, meg természetesen gyakorolni az átrakás műveletét. A kazettá­kat kölcsönkértük, jó szolgálatot tettek ez idáig. A szakemberek lent kiértéke­lik az előbbi manővert. Fent a darus feláll, pihen, megtörli b homlokát, mert kutyaimeleg van a reaktortérben, fönt pedig még annál is melegebb. Varga János művezetőt ké- dern, mondja meg a darus ne­vét. — Lujó van most szolgálat­ban. Az ember eltörpül mellette Kiemelik a megfogó szerke­zetet A kéz jelzi a darusnak az irányt aktortéren. El ne feledjük, a tisztességes neve: védelmi kon­téner. H. J.-G. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom