Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

A NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 15. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 A lakók feladata Simontornyáról, a Pásztor ut­cából Kovács Józséfné mellett még nyolcán írták állá a leve­let: „Egy hónappal ezelőtt nagy eső volt a községünkben, ami nemrégiben megismétlődött. Az utcánk elhanyagolt, árok nincsen az egyik oldalon, ami elvezesse a csapadékot. Saj­nos, több lakásba is behatolt a viz, a tanács pedig nem in­tézkedik. Pedig már a tanács­tagon keresztül ígéretet kap­tunk arra, hogy a betonárkot elkészítik, de ez csak ígéret maradt. Ha az utcát kereszte­ző árkot kitisztítanák, az már sok problémát megoldana, de ez is évek óta elmarad.” A Tolna megyei Tanács V. B. Járási Hivatalának termelés­ellátásfelügyeleti és műszaki osztályának vezetője, Pető Ist­ván válaszolt: „A bejelentést a nagyközsé­gi tanács vb szakigazgatási szervének vezetőjével együtt kiviszgáltuk. Az a véleményünk, hogy az utca lakói öntevéke­nyen is kezdeményezhetnék az utcai vízelvezető árok létesíté­sét, mert annak kedvezőtlen, lapos fekvése folytán bizonyá­ra nem először, s nem is utol­jára fordul elő hasonló elöntés a naqyobb esőzések alkalmá­val. A tanács a helyi költség- vetési üzemnél megrendelte a fő levezető árok kitisztítását, azonban ez csak ideiglenes megoldás lehet, mert a nagy mennyiségű hordalék a cse­kély esésű Laposi téren gyor­san llerakódtik. Nagy esőzések­kor — mivel a vízgyűjtő terület esése jelentős —, nem csak az árokban, de a földutakon is nagytömegű víz zúdul a Pász­Telefonszámunk : 12-284 tor utcai területre, s ez részle­ges elöntéseket okozhat. Ha ez ellen a lakosság nem véde­kezik levezető árok 'létesítésé­vel, akkor a tanács időszakos — anyagiakkal behatárolt — tevékenysége csak tűzoltómun­kának minősülhet." Csatári buszok Drescher József Szekszórdró'l küldte szerkesztőségünkbe a le­velet: „Sokadmagammal állok reg­gelente Szekszárd-Csatár kies pontjain, ahol nagy rendszerte­lenséggel járnak az autóbuszok. Ha járnak, akkor is késnek, ki­maradnak, egyes kocsik nem mennek él a menetrendben fel­tüntetett állomásig, bizonyos - létező — járatok nem szerepel­nek a menetrendben, öt vonal helyett valójában esek kettő „üzemel" megközelítő rendsze­rességgel (5-ös, 6-os járat). A 7-es csak az Aliscáig közleke­dik, a 10-es ugyanígy, s a 15-ös csak munkanapokon. A fenn­maradó két járat naponta „du­gig” van. Hétfőn reggel 6 óra és 6 óra 40 perc között alig van járat, amely eljuttatott volna a Volán-pályudvarig. Busszal be­jutni fél nyolc után lehetetlen, s igy a nyolcórai munkakezdés is elérhetetlen. Mindenképpen időszerű lenne sűríteni a jára­tokat. Azt már csak futólag em­lítem meg, hogy rossz helyen van immár a Csctári-toroki meg­álló. Gombamódra nőnek az új házak a temetőn túl is, s el­kelne ezen a helyen is egy meg­álló.” Olvasónk levelét a Volán li­es számú Vállalathoz továbbí­tottuk, ahonnan Piegl Ferenc ig a zgató ,vá I a szó It : „A csatári, terület kiszolgá­lását jelenleg az 5-,ös, 6-os és a 15-ös számú vonal járataival végezzük. A csatári autóbusz­forduló elkészülte után a> 7-es és 10-es járatok végállomását az Al'isca utcából erre a terü­letre helyezzük át. Ezzel az in­tézkedéssel a terület kiszolgá­lásának minősége javulni fog. Szekszárdon a jelenlegi mun­karendek nem teszik indokolttá c 6 óra és 6 ára 40 perc közötti időszakban a járatok közleked­tetését. Az elmúlt időszak ta­pasztalatai alapján megállapí­tottuk, hogy ezen időszakban tömeges utazási iqény nem je­lentkezik. Jogos igényfelvetésnek ítéljük, 'hogy fél nyolc után helyi járat közlekedjen a csatári te­rületről. Ennek megoldása érde­kében 1982. jlúttus 26-tál új já­ratot állítottunk forgalomba Ivánvölgv—'Csatári-torok—Béla tér —Vasútállomás viszonylatában. A járat 7 óra 35-kor indul és 7 óra 50 perckor étkezik a vasút­állomásra. A Csatári-török meg­állót a városi tanáccsal történt egyeztetés után jelöltük ki. Ez az a lsóvá rosi temetőnél levő meg­állótól 500 méter távolságra van, ami lehetővé teszi, hogy a csatári' lakótelep bármelyük pontjáról maximum 250 méteres járati megállóhely elérhető. A gyaloglással valamelyik helyi panaszos által említett •■'bizo­nyos létező«, áim a menetrend­ben nem, szereplő járatokat a zsúfoltság fsökkentése érdeké­ben esetenként, mint rásegítő járatokat közlekedtetjük, a min. denkori utasforgalom naayságá- nak figyelembevételével,” A gyes alatt... Több olvasónk fordult hoz­zánk azzal a kérdéssel, hogy ha az új rendelkezéseknek megfelelően a gyesen lévő kismamák négyórás munkát vállalnak, akkor jár-e nekik szabadság, illetve táppénz? A SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóságáról dr. Ku- rucz Béla főigazgató-helyettes adott választ a táppénzzel kapcsolatos kérdésre: — Táppénzt a gyes ideje alatti munkavállalók csak ab­ban az esetben kaphatnak, ha tartós a megbetegedésük. Tar­tós megbetegedésről pedig abban az esetben beszélünk, ha 30 napnál hosszabb ideig van táppénzen. Az ennél rövi- debb idejű megbetegedéseket igazolt távoliéiként kell kezel­ni. Meg kell azonban jegyez­nem, hogy a táppénz nem a gyes mellett jár, hanem he­lyette. így tehát tartós megbe­tegedés esetén az a célszerű, ha a munkavállaló megszakít­ja a gyest, s így válik jogo­sulttá a táppénzre. Más a helyzet üzemi baleset esetén, ugyanis ekkor a gyes mellett jár a baleseti táppénz is. A szabadság ügyében az Állami Bér és Munkaügyi Hí. vatal munkajogi osztályvezető­helyettesét, dr. Fülei Szántó Zoltánt kerestük meg: — Ha valaki napi négyórás munkát vállal, akkor a szabad­ságrendelkezések a részmun­kaidőben foglalkoztatottak sza­badsága mértékének megfe­lelően alakulnak. Jár tehát a munkát vállaló kismamáknak a szabadság, ám ezt így ki­mondani, hogy mennyi, nem lehet, mert ezt sok tényező befolyásolja, így például az is, hogy mennyi a munkavi­szonya. Ml VÁLASZOLUNK A kutatási és fejlesz- ÿ tési tevékenység or- fl szagos nyilvántartó- Ijs sáról szól a Minisz- í tertanács 30/1982. (VII. 19.) számú rendelete, amely szerint a ku­tatási és fejlesztési tevé­kenység megkezdését és befe­jezését, valamint a kutatási té­ma, fejlesztési feladat megszün­tetését, vagy érvénytelenítését harminc napon Ibéiül be kell je­lenteni az országos kutatásnyíl- vántartást végző szerv részére, ugyanakkor az országos kuta­tása yilvá'n tartás szolgáltatását — az államtitok és a szolgálati titok kivételével — bármely ma­gyar szerv jogosult igénybe venni. A jogszabály részletesen megjelöli, hogy ö kutatásnyil­vántartás milyen kutatási és fej­lesztési tevékenység adataira terjed ki, s természetesen azt is, 'hogy a bejelentés 'kinek a kö­telessége. A beruházások rendjéről szóló 'korábbi rendszabályt módosítja a 'Minisztertanács 31/1982. (VII. 19.) számú rendelete, amelyből itt csupán ennyit idézünk: „Az alapító szerv a válla­latot — rendkívül indokolt esetben, a népgazdaság szem­pontjából kiemelkedő, fontos ál­lami beruházások körében — a beruházóval szemben szerző­dés kötésére utasít­hatja. Az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter 14/1982. (VII. 19.) ÉVM számú rendelete a maga­sabb vezető állású dolgozók premizálását és jutalmazását szabályozza és kimondja, hogy a félügyeleti szerv mély esetek­ben és hány %-kaí k ö t e 1 e. s a vállalat magasabb vezető ál­lású dolgozóinak a kitűzött fel­adatok teljesítése alapján ki- érdemélt éves prémiumának összegét csökkenteni. Csupán példaként említjük meg, hogy legalább 15%-kal kell a prémi­um összegét csökkenteni, ha a termék, vagy az építmény minő­ségének jelentős 'kifogása me­rül fel. Az említett jogszabályok a 'Magyar Közlöny 1982. évi 44. számában 'jelenték meg. A magánszemélyek gépjármű­használatáról szóló miniszterta­nácsi rendelet végrehajtása tár­gyában jelent meg a Magyar Közlöny f. évi 45. számában a közlekedés- és postaügyl mi­niszter és a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 5/1982. (VII. 21.) KFM—MÉM számú együttes rendelete amelynek előírásaiból kiemeljük, hogy a gépkocsi, a mezőgazdasági von­tató, a lassú jármű és a pót­kocsi jobb oldalán az enge­déllyel rendelkező magánsze­mély nevét és lakcímét feltűn­tető 15x30 cm nagyságú táblát kell felszerelni 'ill. felfesteni, a kisiparosnak és a magánkeres­kedőnek ezenkívül tevékenysége megnevezését is fel kell tüntet­nie a táblán. Ugyancsak ki­hangsúlyozandó, hogy mező- gazdasági bérmunkát gépjár­művel magánszemély csak sze­mélyesen végezhet, a bérmunka ellenértékében a felek szaba­don állapodnak meg. A mező- gazdasági tevékenyséahez kap­csolódó áru- és anyagmozga­tásról menetlevelet kell vezetni. A rendelet kihirdetése napján — 1982, évi július hó 21-én — hatályba' lépett. A beruházások szervezésére és lebonyolítására irányuló te­vékenység gyakorlásáról szóló tájékoztató jelent meg az 'Építésügyi Értesítő f. évi 19. számában, mely tájékoztató szerint beruházások szervezésé­vel és lébonyolításával — a be­ruházási vállalatokon kívül — vállalati gazdasági munkakö­zösségék, illetőleg — kiegészítő tevékenységként — az ilyen fel­adatok vállalására felkészült más gazdálkodó szervezetek is foglalkozhatnak. Abban az eset­ben, ha a megbízott a beru'há- zásszervezési és lebonyolítási tevékenység keretében műszaki ellenőrzést nem végez, a tevé­kenység gyakarlásánák nem fel­tétele a tájékoztatóban megje­lölt jogszabályokban előírt kép­zettség és szakmai gyakorlat bi­zonyítása. DR. DEÁK KONRAD. a TIT városi-járási • szervezetének elnöke A Fortuna hátán ültem Reményi mester lovai... TOlnasziigetet fel kellene fe­dezni'. Talán ebben segítségünk­re lesz Reményi Lajos. Árnyas, ligetes, vízpart! ösvényeken já­runk. Időnk van a nézgelőd'és- re, A három ló lépésiben halad. Elöl Reményi mester, mögötte kicsit szorongva a Fortuna há­tán én, és leghátul a gazda ti­zenéves segítője. A mester ok­tat. A kengyelibe csak a lábfe­jet keil beletenni, kiifeszítjülk a lábat, a hátat. Eddig rendben. Aztán halkan szál: ügetés. A három ló megindul. Most jön a néheze, kellene egy k'is ritmus. Néha bejön. De, legtöbbször csak pattogok a nyeregben. Há­tam mögött a mester segítője .kuncog. Ezek szerint nem tudok lovagolni ! Reményi Lajos, a Fortuna és a vendég 'Nézzük a pufok kislányt. Bu­dapestről érkeztek. Felteszik a lóra. Az apuka- fényképezőgé­pet csattogtat. Elindulnak. Men­nek vagy ötszáz métert. Vissza­fordulnak. Ennyi elég ! A kis­lány fellé leg zik, amikor leszáll a lóról. 'Reményi Lajos tolna'szígeti la­kos régi álma teljesült: lovasis­kolát nyitott Tolnaszigeten. Már egyszer próbálkozott .Fadd. Dombodban, de rossz helyen volt az „Iskola", így vendég nél­kül kellett végigán a tkoz nia a nyarat. — Hát — vakarom a fejem, miután Fortuna megőrzött — nem fog ebből meggazdagodni.. — Nem is akarok! — adja a gyors választ. Akar, nem akar, egy biztos: Reményi Lajos szereti a lovakőt, mert azt mondja : — Mióta az eszemet tudom, mindig volt lovunk. iNamánmost, ha ló van, idő is van, akkor meg kell próbálni « .......— A Holt-Duna partján azt a lovasiskolát. Hogy vendég lesz-e? Eddig már volt, csak ne­hezen léhet od atoló!™ a tolna- szigeti1 házhoz. De, erről gon­doskodjon Reményi Lajos ! Ahogy megismertem!, megoldja ezt is. INa, de beszéljünk az anya­giakról. A lovaglás pénZbe ke­rül. Sok pénzbe, vagyis úgy hi­szem míg nem döcögtetett meg a Fortuna. Szóval egy óráira száz forint a tarifa. De, alki nem tud lovagolni, annak nagyon hosszú idő az az egy óra. — Tudja mit vettem észre - mondja Reményi Lajos —, jön­nek ide pestiek, aztán jobban tudnak, lovagolni1, mint a szom­széd községiben gyerekek. — Hát ez érdekes — mondom. — Pedig a fővárosban szinte ni ncs i s l ó ... 'Ezen kénytelen vagyok kicsit törni a fejem. Aztán olvasom az újságban, hogy a pomázi és a szedres! termelőszövetke­zetek, meg a Műszaki Egyetem • összefogott és közös lova glo­bálist alakít ki. Jai, kérem! így könnyű! Ezzel Reményi mester nem tud konkurálni. Tehát ak­kor a lovaglás komoly dolog, ha a Műszaki! Egyetem diákijai­nak kötelező tornaóráját a lo­vaglópályáin tartja. Szelíd jószágai vannak a mesternek, Az ember felül a há­tukra, s aztán csak ül, s vár. Várhatna ítéletnapig is, ha a gazda nem indulna meg, mert addig a- többi' ló sem. A mester int o fejével s meg- imdluil a. menet, a három ló és a három lovas. Ügyi, jó három kilométert az árvízvédelmi töl­tésen, aztán az erdő gyalogút- jain!, majd a látványosság ked­véért egy kis pocsolyám is át­halad a menet, s végiül a holt Duna-ág mellett, kötnek ki. Az­tán vissza. Lassan letelik az egy árai, s alki tűid:, leszállhat ma­gától, de készségesen le is se­gítik. Tolna szigetet fel kellene fe­dezni. Talán ebben segít Remé­nyi Lajos lovasiskolája, mert a; már van . .. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. A csalitosban ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom