Tolna Megyei Népújság, 1982. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

8 NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 14. NDK A drezdai „üvegemberek” A világ sok országában arat­tak sikereket a drezdai ,,üveg- emberek". Az anatómia nagy hatású, háromdimenziós szem­léltető eszközeiből eddig több mint százat készítettek a drez­dai higiéniai múzeum munka­társai. Az „üvegemberek" nem­csak a drezdai múzeumban lát­hatók, hanem számos külföldi vándorkiállításon is, sőt az egyik rangos, állandó otthont kapott az Egészségügyi Világszervezet genfi székiházában. Az embernagyságú üvegfigu­rák átlátszó „bőre” alatt ott lüktet az egész emberi szerve­zet belső rendszere. Csontvázuk alumíniumból áll, az egyes szer­veket 40 lámpácska világítja meg. A legfontosabb véredé­nyek és idegek 0,2 milliméter átmérőjű drótokból készülnek, hosszuk összesen 18 kilométert tesz ki. S bár „üvegembernek” nevezik őket, előállítóik alig használnak üveget a megformá­lásukhoz, még áttetsző „bőrük" is műanyag. Az „üvegemberek" beszélni is tudnak. Magnetofon segítsé­gével 30 nyelven ismertetik az emberi szervezet működését. Jugoszláv Levi’s farmer A jövő év elején a 'Varteks textilipari kombinát megkezdi a San Francisco-i Levi Strauss cég farmernadrágjainak gyártá­sát. A Varteks, valamint a belg­rádi Atex és a zágrábi Stan­dard konfekcióüzem közös be­ruházással építi fel a Levi's farmert gyártó Novo Marof-i új gyárat. A Varteks és az ame­rikai cég már megkötötte a szerződést, amelynek értelmé­ben az anyagot a tengerentúl­ról importálják, s ezért cserébe készárut exportál a jugoszláv vállalat. / A „Ra” papiruszhajó orvosa A szovjet tv-nézők jól ismerik Jurij Szenkevicset, aki immár tír esztendeje vezeti ,,A filmutazá­sok klubja" népszerű tv-prog- ra mot. Jurij Szenkevics apja és nagy­apja is leningrádi orvos volt. Ö maga is a családi hagyo­mány folytatója lett. Most az orvostudományok ’kandidátusa, a moszkvai orvosbiológiai prob­lémái« intézetének osztályveze­tője. 40 éves. Munkáját a fizio­lógiai és a kísérleti viszonyok közepette tanúsított emberi ma­gatartás vizsgálatának szenteli. — Mongóliában születtem — mondja Jurij Szenkevics — szü­leim ott dolgoztak, mint orvo­sok. Gyerekkoromban óriási ha­tással voltak rám a könyvek. Különösen vonzottak a bátor, akaraterős emberekről szóló el­beszélések, akik szembekerültek az elemekkel. Ezekből az elbe­szélésekből megtudtam, hogy az utazónak fizikailag erős ember­nek kell lennie. Akkor határoz­tam el, hogy sportolni fogok. És a sport segítségemre volt ké­sőbb is, a munkámban és az életben... AZ ANTARKTISZON Jurij Szenkevics utazásai so­rán minden kontinensen, a vi­lág országainak többségében megfordult. Melyik volt a leg­hosszabb utazása? — Az Antarktiszi. Voltakép­pen az egy világkörüli út volt — mondja Jurij Szenkevics. — Csoportunk Leningrádból repü­lőgépen indult el, majd tenge­ren hajózott, aztán újból repü­lőgépen folytatta útját csaknem a déli pólusig. Ez együttvéve 35 00C kilométer. Érdeklődési köröm a kozmi­kus fiziológiához kapcsolódik. Az intézet, amelyben dolgozom, a szokatlan körülmények embe­ri szervezetre gyakorolt hatását vizsgálja. Az antarktiszi utazás a kozmikus orvostudomány kér­déseit is érintette. S noha az Antarktisz távólról sem a koz­mosz, az antarktiszi lét feltéte­lei emlékeztetnek az űrbeliekre. Csak a súlytalanság hiányzik. A Vosztok szovjet antarktiszi expedíció — folytatja Jurij Szen­kevics — 4000 méter magasan van. Az oxigén másféíszerte ke­vesebb, mint a tengerszinten. A nappalok és az éjszakák vál­takozásának folyamata is szo­katlan. Az emberek teljes elszi­geteltségben élnék. Ezen a kon­tinensen a fagyok is elérik a 88 fok Celsius-t. A mi 16 főből álló kutatócsoportunknak egy évig kellett dolgoznia a pólu­son. Ez idő alatt rendkívül sok értékes információt szereztünk. UTAZÁS A MÚLTBA — Amikor Thor Heyerdahl norvég tudós és kutató arra ké­szülődött, hogy papiruszhajóján Afrikából az At lanti-óceánon keresztül áthajózik Amerikába, úgy döntött, hogy szovjet or­vost is felvesz az expedíciójába. A Szovjet Tudományos Akadé­mia választása rám esett. Heyerdahl a jövendő jelölt szá­mára csupán két feltételt sza­bott meg: tudnia kell angolul és humorérzékkel kell rendel­keznie! 1970. májusában a Ra—2 ha­jón sikerült átszelnünk az Atlan­ti-óceánt és megérkeztünk Bar­bados szigetére. Az átkelés ide­jén pszichológiai vizsgálatokat végeztem a személyzet tagjain. A Ra-expedíció lényegében csaknem 30 évszázados múltba való utazás volt. Az átkelés be­bizonyította, hogy a távoli múlt­ban is léhetséges volt átszelni az Atlanti-óceánt. NÁDHAJÓN AZ ÓCEÁNON Nyolc esztendő múltán Thor Heyerdahl újból hívta Jurij Szenkevicset. Ez alkalommal a nádból épített „Tigris" hajón utaztak az Indiai-óceánra. 1977. novemberében arról a pontról, ahol a Tigris és az Eufrátesz összefolyik, indult el útjára a „Tigris”. Legénységének a ge­rincét a Ra együttese alkotta. Szovjetunió A vízerőforrások átrendezése A Kaszpi-tenger medencéje óriási terület, amelyen a Szov­jetunió lakosságának körülbelül az egynegyede, mintegy 70 mil­lió ember él. Ezen a nagykiter­jedésű vidéken mintegy 100 millió hektár területet vontak művelés alá. Nyilvánvaló, hogy a Kaszpi- tenger medencéjében nagy mennyiségű vízre van szükség, s az ipar és a mezőgazdaság fo­lyamatos fejlődésével arányo­san állandóan növekszik a víz­felhasználás is. A Volga víz­hozamának tekintélyes részét az aszályos sztyeppéi körzetek ön­tözésére, valamint a folyó menti városok vízigényeinek kielégíté­sére használják fel. Ennek a vízmennyiségnek a pótlása lét- fontosságú. Hogyan lehet ezt megoldani? Ha egy pillantást vetünk a Szov­jetunió térképére, láthatjuk: az ország bőséges édesvíz forrá­sokkal rendelkezik. Csakhogy a készletek területi eloszlása rend­kívül egyenlőtlen. Ezért szüle­tett meg a gondolat a vízforrá­sok átrendezéséről. Az össz- szövetségi Tervező- és Tudomá­nyos Kutatóintézetben elkészült a terv, amely szerint a déli fo­lyók csökkenő vízkészletét a bő­vizű északi folyamokból egészí­tik ki. Olyan hidrotechnikai lé­tesítmények egész sorát építik meg, amelyek segítségével évente 19—20 köbkilométernyi vizet terelhetnek át az északi folyókból a Volga-medencébe. A hatalmas vízmennyiség át­irányításához igen bonyolult mű­szaki berendezésekre van szük- séa. Például a Pecsora és a Volga között három hatalmas víztározót, a Pecsora és a Kóma folyó között egy összekötő csa­tornát, továbbá számos nagy teljesítményű szivattyú- és hid­rotechnikai állomást kell létesí­teni. A feladat nagyságára utal­nak a következő adatok is: a vizet 100 méter magasra kell megemelni, a szivattyúállomá­soknak pedig percenként 700— 1000 köbméter vizet kell áteresz­teniük. Ma még a világon se­hol sincsenek olyan méretű agg­regátorok, amelyek éhhez a munkához kellenek. A Lenin­grádi Fémárugyár tervezői je­lenleg ezek létrehozásán dol­goznak. A terv megvalósítása egyéb problémákat is felvet, például a környezet védelmét. Erről, a kérdésről Nyikolaj Ja­kovlev, a GIDROPROJEKT ter­vezőintézet leningrádi tagozatá­nak munkatársa számolt be. ✓ „A tervvel több tucat terve­zőintézet, tudományos intézmény foglalkozott ökológiai szempon­tokból is. Minden egyes víztá­rozó megépítéséhez konkrét kör­nyezetvédelmi intézkedéseket dolgoztak ki. A folyómedrek alámosásának megakadályozá­sára és a partsáv megóvására különleges védőberendezések épülnek. Gondolnak a meg­bolygatott folyók és tavak hal­állományának szaporítására, pótlására is. Ahol szükséges, haltenyésztő telepeket létesíte­nek. Tekintetbe vették azt is, hogy a megművelt földek egy része az elárasztás övezetébe kerül. Ezek helyett mintegy 100 ezer hektár, jelenleg ártéri te­rületnek számító földet vonnak a későbbiekben művelés alá. Az átirányított vízmennyiség az északi folyók vízhozamának 5—8 százalékos csökkenését idézi elő. 'Ez a mennyiség nem haladja meg a folyók természe­tes körülmények közötti vízho­zam-ingadozásának sokéves mutatóit. Az új rendszer északról főként az árvízi mennyiséget veszi majd igénybe, a vízszint ingadozásait a mesterséges és a természetes tározók ellensúlyozzák. A ta­vasszal összegyűlt víz délre és északra egyaránt irányítható lesz. A víztömegek szabályozá­sának legbonyolultabb ciklusait a vizierőmű-központok irányítják majd. A terv legfontosabb része, hogy a víz átirányítása csak az ipari szennyvizek folyamatos biológiai és vegyi tisztításával valósítható meg. A Volga, az Ural és a Kaszpi-tenger térsé­gének más folyói mentén már több száz tisztítóberendezés épült fel. Célunk olyan haté­kony víztisztító rendszerek léte­sítése, amelyek módót nyújtanak a víz többszöri felhasználására. Az azerbajdzsáni köztársaság part menti övezeteinek olajfel­dolgozó üzemeiben, továbbá a Volga mentén létesült gyárak­ban már működtetnek ilyen víz­tisztító berendezéseket.” A 20 köbkilométernyi északi víz, amelyet 1990-ig az Oroszor­szági SZSZSZK déli része kap, lehetővé teszi, hogy a Volga menti sztyeppék több mint 4 millió hektáros területén új ön­tözőrendszerek épüljenek, s ez mintegy 13—116 millió tonnával több gabona termesztésére nyújt majd módot. Emellett az északi víz segítségével meg­mentik a Kaszpi-tenger egye­dülálló halállományát, növelik a volgai vízlépcső vízerőművei­nek teljesítményét, .és megja­vítják a hajózási viszonyokat is a Volgán. Románia Adatok az iskolarendszerről Az iskolarendszer tökéletesí­tése a román oktatáspolitikának megfelelően azt a célt szolgál­ja, hogy a tanulóifjúság neve­lése összhangban legyen a szo­cialista társadalom sokoldalú követelményeivel, s hozzájárul­jon á nép anyagi és szellemi színvonalának emeléséhez. A román állam minden évben jelentős összegeket fordít az oktatás fejlesztésére. Tavaly például csaknem 19,5 milliárd lejt költöttek az oktatásra. Ma a 22,4 milliós ország lakossá­gának egynegyede — több mint öt és fél millió ember — tanul. Ez az arány 1938-ban 11,4 százalék volt, ami nem egészen 1,8 millió tanulót je­lentett. A romániai felsőokta­tási intézetekben tavaly pak- nem 37 ezren kaptak diplomát. Az oktatás-termelés-tudományos kutatás összhangja biztosítja a fiatal munkások és 'mér­nökök alapos szakmai felké­szítését. A diákok a tanulmányi éveik alatt eredményes terme­lési gyakorlatot folytatnak. Te­vékenységük pénzben kifejezett értéke 198'1-ben több mint 1 milliárd 737 millió lej volt. Ma már az ország minden helységében találhatók új is­kolák. A tantermek mintegy 45 százalékát az elmúlt 17 eszten­dőben adták át rendeltetésének. A főiskolai épületeknek is több mint a 40 százaléka az utóbbi 17 esztendőben épült fel. 198'1- ben 1849 iskolai tantermet, 6481 tanműhelyi munkahelyet, 7558 főiskolai diákotthoni férőhelyet adtak át. A nemzetiségek soraiba tar­tozó 485 846 nappali tagozatos diák az ország tanulóifjúságá­nak 9,6 százalékát jelenti. Az ország 3249 általános tantervű és tagozatos iskolájában a nemzetiségek nyelvén folyik az oktatás. A középiskolák nap­pali és esti tagozatán 42 ezer nemzetiségi fiatal tanul. A fő­iskolák és egyetemek nappali, esti és levelező tagozatát 13 ezer 614 nemzetiségi hallgató látogatja. 1981-ben 837 tan­könyv jelent meg, összesen mint­egy 26 millió példányban. A nemzetiségek nyelvén 188 tan­könyvet adtak ki, amelyek össz- példányszáma 1 millió 288 ezer volt. Flotta a Távol-Keleten Jurij Szenkevics Expedíció közben A „Tigris’’ fedélzetén Jégtörő tör utat-------------t S zovjet-japán hajózási vállalatok A távoli Északon, ahol ni-n csenek kiépített utak, a- Kam csatrka-félszigeten, a Sza'ha-l-in szigeten és a csendes-óceán partokon az élet eiképzefhetet len a tengerhajózás nélkül. / tizedik ötéves terv időszakában a .távol-keleti hajózás új, külön­leges felszerelésű hajókkal bő­vült, elsősorban konténer-, hűtő-, u szál ^hajókkal és vontatóuszá­lyokkal. Tíz gépesített kikötő fo­ga-djc a- tengeri szállítóeszközö­ket. Vlagyivosztok és Magadan kikötőiben konténerrakodók áll­tak munkába-, befejeződött Vosz- tocsnij kikötő első lépcsőjének építése. A távol-keleti hajók a világ valamennyi tengerén és óceán­iján közlekednek. Húsz éve ala­pították az azóta is sikeresen működő Szovjet—japán közös válfajotokat, a „Japan—Nahod- ka Line”-t. Ezek a hajók a ja­pán, a- malaysiai, Fülöp-szigeti, ausztrál, szingapúri, hongkongi és bangkoki kikötők és Nchod- ka között szói Irtanak árut. A szovjet személyszállító hajók két útvonalon közlekednek: Nahod- ka és Yokohama, illetve Na- h od k a-Yo'koh a-m a—H on g ko n g között. Szovjet tengerészek teljesíte­nek szolgálatot Japán és a 'bafti-tengeri, illetve a fekete- Jtengeri kikötőik között a nagy befogadóképességű teherh aljá­kon, vagy úszódokkok nagy tá­volságra történő vontatásakor. A flotta két jégtörője, a „Jer- mók” és a „Makarov admirális” lehetővé teszi, hogy az Északi Jeges-tenger egész éviben hajóz, 'ható legyen. A „Szibéria" atorn- Ijégtörő segítségével- először a sarkköri haijórás történetében a „Misevszk’ij kapitány” Diesel­hajó a szokásosnál két hónap­pal rövidebb idő alatt tette meg, téherrel meg-rckotton a Mur­imon sz'k-IMagadan útvonalat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom