Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

2 mÆPÛJSÀG 1982. július 24. USA-Nyugat-Európa Washington tovább élezi a kereskedelmi háborút Az amerikai politika nyílt arculcsapásának nevezte egy csütörtök esti washingtoni te­levíziós kommentár a francia kormánynak a Szovjetunió— Nyugpt-lEurópa földgázvezeték ügyében hozott döntését. Hel­mut Schmidt nyugatnémet kancellár, aki az Egyesült Ál­lamokban tartózkodik, ugyan­akkor kijelentette: nemcsak Bonn ért egyet a francia dön­téssel, hanem az Európai Gaz­dasági Közösségnek mind a 10 tagországa. Schmidt kancellár csütörtökön Houstonban arról beszélt, hogy az ügy „árnyékot vet" Bonn és Washington kap­csolataira. Emilio Colombo olasz kül­ügyminiszter Washingtonban kijelentette: a Reagan-kormány vonalvezetése „szétforgácsolt". Nincs összefüggő felfogás, és képtelenség, hogy az USA sok száz millió dolláros áldozatot igényel szövetségeseitől. Sdhmidt a hét végén tárgya­lásokat folytat Kaliforniában George Shultz amerikai külügy­miniszterrel. A bonni kormány­fő reményét fejezte ki, hogy Shultz „jóváteszi majd a kárt", amely a két ország kapcsola­taiban keletkezett. A jövő hét elején Francis Pym brit külügyminiszter érke­zik bemutatkozásra új ameri­kai kollégájához, s egynapos látogatása ugyancsak elsősor­ban azt szolgálja, hogy enged­ményt sürgessen a gázvezeték ügyében. Amerikai üzleti körök józan­ságra intenék. Richard Lesher, az Egyesült Államok kereske­delmi kamarájának befolyásos elnöke, Ronald Reaganhez in­tézett levelében felhívta a fi­gyelmet: „Még inkább kétség­be vonják majd az Egyesült Államok megbízhatóságát, ha egyoldalúan, ráadásul vissza­menőleg léptet életbe korláto­zásokat". A külföldi és a hazai figyel­meztetések a jelek szerint sem­mi hatással nincsenek a Rea­gan-kormány döntéseire. Szom­battól várhatóan életbe lépte­tik a védővámokat az EGK- országokból származó acélter­mékekkel szemben, ami csak tovább élezheti a szabályos kereskedelmi háborút. 'Ronald Reagan amerikai el­nök ugyanis utasította a ke­reskedelmi minisztériumot, hogy tájékoztassa őt azokról a jogi lehetőségekről, amelyek lehető­séget adnak a megtorlásokra a Szovjetunió—íNyugat-Európa gázvezeték építésére vonatko­zó amerikai' embargót meg­sértő nyugat-európai vállala­tokkal szemben. Larry Speaks, a Fehér Ház szóvivője, csütörtökön azt han­goztatta, hogy az amerikai kor­mányzatnak még számos fegy­ver van a kezében, amelyeket a csővezetékhez szükséges be­rendezések átadásának meg­akadályozása végett bevethet, és valamennyit fontolóra veszi. 'Nagy terjedelemben, kiemelt helyen foglalkoznak a nyugat­német hírközlő szervek Sdhmidt kancellár és Lambsdorff gazda­sági miniszter egyesült álla- mokbel i meg nyi I atkozó sa iva I, hangsúlyozva, hogy a Szovjet­unióval kötött megállapodá­sokhoz való feltétlen ragasz­kodás mellett mindketten Wa­shington és szövetségesei meg­romlott viszonyának mielőbbi meajavításán fáradoznak. Bonnban szerzett értesülések szerint Schmidt kancellár csü­törtökön, San Franciscóban tar­tott sajtóértekezletén George Shultz, az úlj amerikai külügy­miniszter úgy mutatta be az újságíróknak a bonni kormány­főt, mint személyes jóbarátját, és „a világ legkiválóbb állam­férfi óinak egyikét". A nyugat­német—amerikai kapcsolatokról feltett kérdésekre válaszolva Sdhmidt „családi perpatvarról" beszélt, amelyet — mint mon­dotta — nem szabad túlérté­kelni és amely 16 ország szö­vetségi viszonyában hosszú tá­von éppen olyan elkerülhetet­len, mint amennyire múlandó. Párizs Megölték a PFSZ egyik vezetőjét Dél-Afrika bombázta Angolát ■Tizenegy Mirage bombázóból álló dél-afrikai kötelék szerdán bombázta az angolai Kunene tartománybeli Ghama városát — jelentette csütörtökön az Angop angolai hírügynökség. A bom­bázás sújtotta körzet a nainrví- biali határtól 200 kilométernyire fekszik. A dél-afrikai csapatok tavaly augusztus óta megszállva tart­ják Kunene tartomány egy ré­szét. Jósé Eduardo dos Santos angolai elnök a hét végén el­ítélte Dél-lAfrikát, mert jelen­tős csapatösszevonásokat hajt végre az angolai határ közelé­ben és újabb agresszióra készül Angola ellen. Meggyilkolták Fadl Danit, a Palesztinái Felszabadító si Szer­vezet párizsi irodájának vezető- helyettesét. Szénné égett holt­testét pénteken reggel találták meg a francia fővárosban -, je­lentette be Ibrahim Szusz, a PFSZ-’iroda vezetőije. iFadl Dani pokolgépes me­rénylet áldozata lett. A diplo­mata kocsijába egy mellette elhaladó gépkocsiból, amely­ben hárman ültek, robbanószer, kezetet dobtak. A kocsi kigyul­ladt. A merénylőknek sikerült el­menekülniük. Ez volt a "hetedik gyilkos merénylet, amelyet Pá­rizsban az elmúlt tíz éviben pa­lesztin diplomaták ellen elkövet­tek. Ibrahim Szusz a merénylet el­követésével Izraelt vádolta. A palesztin politikus követelte, hogy a francia kormány leplez­ze le Fadl Dani gyilkosait, és nyújtson hatékony védelmet a PFSZ képviselőinek. Szusz hang­súlyozta, hogy a merényletért a francia hatóságok is felelősek. (Megbízható források szerint Fadl Dani nem élvezett állan­dó rendőri védelmet.) Izrael párizsi nagykövetsége cáfolta, hogy Tel Avivnak bármi köze lenne a merénylethez. Koszovó Albán nacionalisták a bíróság előtt A pristina! körzeti bíróság ■háromnapos tárgyalás után íté­letet hirdetett egy értelmisé­giekből álló albán nacionalis­ta, irredenta csoport perében. A bíróság megállapította, hogy a csoport tagijai 1979 óta hirdették a „(Koszovónak köz- társasági státust” jelszót, s ál­laméi le nes, e l le nfo rrad a Imi propagandatevékenységet fej­tettek ki. Ugyancsak a pristinai körze­ti bíróság előtt szerdán meg­kezdődött a „Jugoszláviai al­bánok marxista—leninista párt­ja" nevű illegális, ellenforra­dalmi szervezet kilenc tagjának a bűnpere. Portugália H mór mehet Két baloldali volt katonai vezető - a megszüntetett Legfelsőbb Forradalmi Tanács tagjai - az április 25-i antifasiszta katonai felkelés ünneplésén. Balról Rosa Coutinho, a „vörös ten­gernagy", mellette Carvalho őrnagy. (Népújság archívuma). A klasszikus szállóigéből tud­juk, a mórnak akkor adják ki az útját, amikor már megtette kötelességét. Ez persze nem szép, mondhatni hálátlan do­log, mégis nap-nap után meg­esik — még a politikáiban is. Legutóbb a lisszaboni parla­ment „csinált mórt” a Legfelső Forradalmi Tanácsból, a hadse­reg fontos ellenőrző szerepet betöltő testületéből. Portugália parlamentje ezzel kiiktatta a politikai életből a katonákat, akiknek tulajdoniképpen saját létét köszönheti. Hogy a döntés súlyát kellő­képp értékelhessük, érdemes visszatekinteni az elmúlt nyolc esztendő eseményeire. A majd négy évtizedes diktatúrát 1974. áprilisálban döntötte meg a „vörös szegfűs forradalom”. A katonák nemcsak az úlj rend megteremtésében vettek részt, hanem hosszabb időn át irányí­tották is az országot. S miivel az áprilisi forradalomra a legin­kább haladó felfogású tisztek ösztönözték a hadsereget, ért­hető, hogy a nagy politikai át­alakító munkáiban a progresz- szív katonai vezetők álláspontja volt a meghatározó. Egy tőkés államban mindez szokatlanul komoly változást hozott. A nagyarányú államosítást, a szé­les körű földreformot követte az ország politikai életét és fejlő­dését hosszú időre meghatá­rozó alkotmány kidolgozása, amely Nyugat-Európaiban pá­ratlan módon a szocializmust jelölte meg elérendő célként. Az alkotmány komoly ellenőrző, sőt vétójogot adott az elnöknek és az őt segítő forradalmi, tanács­nak. Emiatt aztán a jelenlegi jobboldali kormá nykoalíciónak újra és újra meggyűlt a baja e testülettel. A hadsereg belső .politikai harcaiban azonban lassacskán háttérbe szorultak a baloldali érzelmű tisztek. Hasonló folya­mat játszódott le az egész por­tugál belpolitikában. A mérsé­kelt, majd kifejezetten jobbol­dali polgári erőik térnyerésével párhuzamosan csökkent a hala­dó katonák befolyása. Most pe. dig a lisszaboni kabinet foko­zatosan próbálja, felszámolni az 1974 után elért társadalmi vív­mányokat. Elsősorban az álla­mosított vállalatok körét kíván­ják szűkíteni. A föld reformban érintett nagy földterületek zö­mét vissza akarják adni ma­gánkézbe. A parlamenti több­ség .birtokában már sokat értek el, de nem mindent, mert egy sor kérdésben a katonák taná­csa — az alkotmányra hivatkoz­va — megakadályozta a jobb­oldali terveket. A kormánykoalíció ezért indí­tott nyílt hadjáratot a Legfelső Forradalmi Tanács ellen. Az al­kotmány értelmében azonban a testületet csak a parlamenti képviselők kétharmadának sza­vazatával lehetett feloszlatni. 1982 nyarára sikerült a jobbol­dali pártok szövetségének meg­nyernie ehhez a leg na gyobb el­lenzéki erőt, a Szocialista Pár­tot. fgy jött létre a szükséges kétharmados többség, amely végül a Legfelső Forradalmi Ta­nács „halálos ítéletét” jelentet­te. A katonákat tehát visszakény- szerítették a kaszárnyába, jelez­ve, hogy a maii politikai kurzus­nak már semmik épp nem felel­nek meg az áprilisi eszmékhez és az alkotmányihoz hűséges csoportok. S mivel a jobboldal 'legfőbb oéllja éppen az alkot­mány megváltoztatása, várható, hogy lassan félreáilítíják az út­ból mindazokat, akik törekvésü­ket még akadályozni próbáIjá'k. AVAR KÁROLY Peking és a japánok Péntek esti kommentárunk. Felhőtlennek alig nevezhető a kínai—japán viszony. Las­san tiz éve, hogy Tokió és Peking elásta a harci bárdot, fátylat borított a múltra és — erőteljes washingtoni közben­járásra — diplomáciai kapcsolatot létesített. Ázsia két jelentős nagyhatalma között több kérdésben is különböznek a nézetek. Az egyik ilyen vissza-visszatérő ide­gesítő pont: Tajvan. Akárcsak az USA-nak, Japánnak sem nézik el a kínai vezetők, hogy Tokió változatlanul szívélyes kapcsolatokat ápol az egykori Formozával. Most éppen ez háborította löl Kínát: a japán kormányzó Liberális Demokrata Párt küldöttsége Tajvanra látogatott. Tokióban a delegáció tárgyalásairól úgy beszéltek és írtak, mint a „két ország” közötti eszmecserékről. Márpedig Pe­king álláspontja értelmében Tajvan Kína elidegeníthetetlen része. Ráadásul az is feltűnést keltett a kínai vezetők köré­ben, hogy az említett delegációban helyet kapott az egy­kori japán hadügyminiszter: Kanemaru Sin. S a tokiói la­pok a nemzetvédelmi hivatal volt vezérigazgatójának jelen­létéből arra a következtetésre jutottak, hogy az LDP kül­döttsége netán nemzetközi és biztonságpolitikai, valamint katonai kérdésekről is szót ejtett Tajvanon. A tajvani vezetők persze elégedetten és örömmel nyug­tázták a japán politikusok látogatását. Hiszen politikai el­szigeteltségüket egy-egy ilyen alkalom mindig cáfolni látszik. Egy másik eset is jelzi Peking és Tokió megromlott viszo­nyát. A japán oktatásügyi minisztérium ugyanis újabban bi­zonyos módosításokat eszközölt a tankönyvekben. Szemér­mesen elhallgatják a történelemoktatásban, milyen brutá­lisan jártak el a japán militaristák a második világháború idején Kínában. Erről különben a szigetországban is heves vita lolyik, éppen annak kapcsán, hogy nemrég napvilág­ra kerültek cáfolhatatlan bizonyítékok arról, miként kísér­leteztek amerikai és kínai hadifoglyokon, s hányán lelték halálukat ezekben a különleges táborokban. Tulajdonképpen a kezdeti kölcsönös nekirugaszkodás után, a japán üzleti világ fölfokozott érdeklődésének lany­hulása következett be. Peking az ipari korszerűsítéshez szí­vesen igénybe vette volna a lejlett japán technológiát, de a nagyszabásúnak Ígérkező üzlet végül is kútba esett: a kínai államkincstár és az igények között mély szakadék tá­tong. Néhány japán beruházás Kinában félbemaradt, más építkezéseket egyszerűen töröltek a listáról. A rövidesen tízesztendős diplomáciai kapcsolatok mérle­ge sem Tokióban, sem Pekingben nem pozitív. Az utóbbi két ügy kapcsán Kinában nagy a fölzúdulás. Bizonyságául annak, hogy minden fajta amerikai próbálkozás ellenére, Kina és lapán ellentétei sokkal mélyebbek, mint amilyen­nek a felszínen látszanak. GYAPAY DÉNES Izrael ismét bombázta / Nyugat-Bejrútot (Folytatás az 1. oldalról.) veszteségeket illeti, a WAFA két hardkocsi és egy csapatszál­lító jármű kilövéséről számol be. Jeruzsálemé adatok szerint csü­törtökön az izraeli hadsereg két katonája halt meg, 293-ra nö­velve ezzel a másfél hónapija tartó libanoni invázió hivatalo­san elismert izraeli halottainak a számát. Bejrúti politikai körökben megoszlanak a vélemények az­zal kapcsolatban, hogy Nyugat- Bejrút ismételt bombázása, a kelet-libanoni sziriai állások el­len végrehajtott légii- és tüzér­ségi támadás csupán korláto­zott, figyelmeztető célzatú ak­ció volt-e Izrael részéről, avagy a „végleges katonai megoldás” előhírnöke. Minthogy Philip Habib ame­rikai elnöki megbízott „utolsó kísérletnek” minősített sziriai, egyiptomi, szaúd-arábiaii és iz­raeli körútiját a Washingtonban tolmácsolt „arab aggodalmak megértése" sugalmazta, Begin miniszterelnök kormánya csak­ugyan érdekelt lelhet abban, hogy egy radikális katonai kez­deményezéssel megadja a ke­gyelemdöfést a Habib-mi ss Zitá­nak, olyan új helyzetet teremtve egyúttal, amelyben politikai en­gedmények nélkül érvényesít­heti akaratát, a libanoni invá­zió alapvető céljait. A Begin-kormány idegességét fokozza, hogy másfél hónap múltán sem sikerült megszilár­dítani. a megszállt területek el­lenőrzését. Egy izraeli katonai vezető elismerte, hogy jelenleg ■is többszáz palesztin gerilla te­vékenykedik az izraeli vonalak mögött. Az újjászervezett geril- lacsoportokat a dél-libanoni la­kosság látja el fegyverrel, lő­szerrel, élelemmel. A megszálló hadsereg egyre súlyosabb vesz­teségei hovatovább az invázió értelmét is megkérdőjelezik. A bejrúti és a kelet-llilbanonli fron­ton létrejött tűzszünet kezd ha­sonlítani az inváziót megelőző tűzszünethez, azzal a különb­séggel, hogy most Izrael nem a PFSZ-ire, nem a libanoni kor­mányra, hanem Szíriára hárítja a felelősséget a katonáit ért tá­madásokért, követke z ésképpe n a megtorló asaipások kiterjesz­tésével a háború kiszélesítésé­nek a veszélyét idézi fel. PANORÁMA BUENOS AIRES Argentína elutasít minden ki­zárási övezetet a területéhez tartozó tengeri térségben, és az ebből a helyzetből adódó min­den indidensért a felelősség Nagy-Britann'iát terheli - közöl, ték Buenos Airesben. A Malvin- (Falkland)-szigetek köré vont brit tengeri és légii blokád fel­oldása nem változtat a Nagy- Britannia és Argentína között fennálló hadiállapoton — jelen­tette ki az argentin külügymi­nisztérium csütörtöki közlemé­nye, amely válasz volt a blo­káddal kapcsolatos brit beje­lentésre. ATHÉN Görögország és Törökország bejelentette, hogy tárgyalások útján kívánja rendezni nézetel­téréseit, és az elkövetkező hó­napokban tartózkodni fog mind az egymás elleni ellenséges megnyilvánulásoktól, mind pe­dig a provokációktól. Az erről szóló megállapodást loannisz Kapszlisz görög külügyi államtit­kár és Törökország athéni nagy­követe írta alá több mlint egy hónapos tárgyalások után. MOSZKVA Ez év július elsején a Szov­jetunió népessége 270 millió fő volt — közölte a Szovjet Köz­ponti Statisztikai Hivatal. BÉCS Willibald Bahr osztrák kül­ügyminiszter pénteken hazaér­kezett tíznapos délkelet-ázsiai körútjáról. Az osztrák diplomá­cia vezetője Vietnamban, Tlhali- íöldön és Burmáiban tett látoga­tást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom