Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
1982. július 10. NÉPÚJSÁG 11 A szórakoztatás ellentmondásai Egy felmérés tanulságai Martyn Ferenc rajzai Kaposvárott Kitűnő szakemberek évek óta vitatkoznak azon, mit jelent a tömegkultúra, hogyan módosult a művészetek funkciója, ember- formáló szerepe a XX. század második felében? Mit jelent a szórakozás, és mit a szórakoztatás, s mindezek hogyan illeszkednek bele az egyén sajátos tevékenységének rendszerébe? A kulturális tárca megbízatása alapján ,,A közművelődés helyzete és fejlesztésének távlatai" című kutatási téma keretén belül a Művelődéskutató Intézet éppen ezért vizsgálta meg a közelmúltban a szórakoztató intézmények tevékenységét, hogy közelebb jusson a fenti kérdések megismeréséhez. A vizsgálat a legtipikusabb szórakoztató intézmény, az Országos Rendező Iroda és az alkalmi rendezőszervek, a művelődési intézmények műsoros előadásainak megfigyelésére szorítkozott, azzal az alapelvvel, hogy a szórakozás alapvetően re'kreatív funkciót tölt be az emberek életében. így alkalmas lehet a fizikai és a szellemi aktivitás újratermelésére és az egyéni és társadalmi kérdések mélyebb összefüggéseinek megértésére. Az osztályok, rétegek, csoportok kialakult szórakozási szokásai mindig kapcsolatban állnak társadalmi létük egészével; munkájukkal, életmódjukkal, politikai, gazdasági, szociális feltételeikkel. A szórakozás és a szórakoztatás tükrözi a társadalmi rétegek viszonyát a művelődéshez és a művészetekhez. A szórakozás rétegspecifikus voltát ma már senki sem vonja kétségbe, azt azonban nehezebb igazolni, hogy ez a jelenség abból adódik, hogy a szórakozás nem egyszerűen az egyéni műveltség függvénye, hanem az adott réteg általánosan elfogadott izlésszerkezeté- hez igazodik. Ez a magyarázata annak, hogy a társadalom életében különböző szellemi divatirányzatok hatnak egymásra, s talán így éthető meg az is, hogy a népdalt is lehet úgy énekelni, mintha az magyarnóta volna, vagy egy Shakes- peare-drámát is lehet úgy nézni, mintha az valamiféle sport- mérkőzés volna. A szórakoztató művek befogadásakor is átfut az ember képzeletén, hogy ami bennük történik, az akár vele is megeshetne, de ez a katartikus élmény nem azonos, a klasszikus értelemben vett megrendüléssel, nincs olyan súlyos etikai konzekvenciája. A szórakoztató művek építkezésében is fölfedezhető az a dramaturgiai törekvés, hogy a bonyodalmat valamilyen módon megoldj'a, s egyben a nézőben keltett feszültséget levezesse. Ehhez kitűnő eszköz a humor, a happy end, egy groteszk mondat vagy gesztus, tehát mindaz, ami számunkra valóan fejezi ki a világ dolgait. Számbavéve a közgondolkodásban elevenenen élő megközelítési módokat, értelmetlen volna elvetnünk a szórakoztató művészeteket, mert azok hozzátartoznak az egészséges emberi igényekhez. Minden ember szórakozik valamilyen formában, átéli az eseményeket - tehát bizonyos értelemben katartikus hatásukat is —, ezért nem kezelhetjük a szórakoztató művészeteket esztétikumon kívüli jelenségként, sem pedig az elidegenedés irányába ható kulturális tünetként. Az a tény azonban, hogy valamennyi ember számára mindennapi, természetes igény a szórakozás - a gyakorlatban sok gondot okoz. Az említett vizsgálat során az ŐRI által szervezett és lebonyolított műsorok közül 4-félét figyeltek meg a felmérők; október utolsó hetében pedig a megyei tanácsok által engedélyezett műsorokból válogattak. Típus szerint a látottak 11 csoportba sorolhatók: gyermekműsorok; együttesek; disco; bárműsor, népdal, folklór; nótaest; bál; irodalmi műsor (hivatásos előadókkal); amatőr együttesek; esztrád műsorok (hajóműsorok, divatbemutatók stb.) ; ismeretterjesztő előadások. Az előzőekhez hasonló helyszíneken (Budapest, Vas, Fejér, Pest, Hajdú és Heves megyékben) 1979 októberében az adat- felvétel megismétlődött, és kiegészült a közönség véleményének kérdőíves vizsgálatával. Kiderült, hogy igen nagy a hasonlóság az ŐRI nyári szórakoztató műsorainak jellege és az őszi úgynevezett hagyományos népművelési szezonban megrendezett rendezvények tartalma, típusai között. "Noha a kétéves vizsgálat a szórakoztatásnak csak egy szűk körére - a műsoros estekre - irányult, mégis megmutatkozott, hogy személyektől függetlenül minden a semleges középszer felé .mutat. Ez vonatkozik a műsor megszerkesztésétől, a szereplők kiválogatásától, a szervezéstől kezdve a lebonyolításon át mindenre. Hiába lépnek fel a legjobb előadók, hiába van egy-egy értékes műsorszám, ha a produkció egésze, a kialakult igény, a környezet ezt eredményezi. Mélyen beépült intézményeinkbe a középszer, melynek eredményeként szinte mindenütt összemosódnak az értékek. Talán ez volt a legfőbb és legmeggondolandóbb tanulsága e vizsgálatnak. Az államilag szervezett, rendezett előadásokat - függetlenül minőségüktől - a gyakorlat támogatja, különféle eszközökkel ösztönzi, a haknit pedig éppen csak megtűri. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a hakni létező igényt elégít ki, tiltásával csak nő a szórakoztatási konjunktúra. Az igazi hakni azonban nem is a szokványos témák rutinszerű-tolmácsolásaira, hanem a valódi szükségletekre épít, gyorsan reagál a társadalmi mozgásokra, az ízlésbeli változásokra, csak így maradhat életképes minden más törekvésekkel szemben. Éppen a legfőbb bajt nem magáiban a hakniban kell látnunk, mint ahogyan önmagában a működési engedély sem garantálja az előadó művészek estjeinek jó minőségét. A szervezés jellegéből sem következik egyértelműen, hogy amit az állami intézmények kínálnak: garantálnak magas színvonalú,- s hogy amit az alkalmi együttesek szervezői, az egyértelműen álkultúra, giccs, ripacsko- dás. Egy-egy műsor színvonalát, értékét annak alapján kellene minősíteni, hogy ténylegesen mit tartalmaz, nem pedig a feltételezett közönségóhajok szerint. A szórakoztatás ügyével foglalkozóknak tehát nem azon kellene törniök a fejüket, milyen újabb szabályozókat vezessenek be, hanem azon, hogy biztosítani tudják az alkotó, krtikus légkört, elvi, ideológiai támogatást, amely lehetőséget teremt a szórakoztatók képességeinek sokoldalú kibontakoztatásához. A vizsgálat alapján az is körvonalazódott, hogy érdemes lenne az intézmények számára — de velük egyetértésben - konkrétabb intézkedési terveket készíteni. Ezek megvalósítását képzett és lelkiismeretes népművelők garantálhatnák, akik a kultúra tömegessé tételét nemcsak deklarálják, hanem maguk is példát mutatnák életrehívá- sában, terjesztésében. Ezzel gazdag műsorétlapot lehetne összeállítani, amely alkalmas volna arra, hogy a jelenleginél szélesebb körbe, mélyebb rétegekbe is eljuthasson a kultúra. Nem léphetünk föl azzal oz igénnyel, hogy újabb országos hálózatot építsünk ki, ennek nincsenek meg az objektív feltételei, de arra van lehetőségünk — belső tartalékokra alapozva —, hogy a választékot bővítsük. A szórakoztató intézmények jobb működésének alapfeltétele olyan menedzserhálózat kiépítése lehetne, amely rugalmasán igazodnék a konkrét igényekhez, a mindennapi élet gyors változásaihoz. Reálisnak látszik az is, hogy az Országos Rendező Irodán kívül területi műsorirodákat is létrehozzanak (lásd a siófoki, az egri kísérleteket), ezáltal a helyi kívánságok, a lehetőségek jobban figyelembe vehetők, és valószínűleg a műsorok gazdagabbak, színesebbek lennének, a működtetés pedig kevesebb költségbe kerüne. A meglévő szabályozók közül - a megkérdezettek és a vizsgálódók szerint is - a legfontosabb volna mielőbb rendezni a működési engedélyek sorsát. A helyzet megoldást sürget, ennek ellenére - vagy éppen ezért - minden javaslat, újraszabályozás csak növelné a bürokráciát. A kérdés ugyianis nem az, hogy miként történjék az újrarendezés, hanem az, legyen-e egyáltalán. A valóság egy szeletének feltárásra vállalkozott, egy empirikus vizsgálat segítségével a Művelődéskutató Intézet, s az észrevételéket természetesen a meglévő intézmények segítésére foglalták össze. Nem valószínű, hogy látványos átszervezésekkel javítható a helyzet, ennél sokkal fontosabb, ha a köz- gondolkodásunkban is az értelmes emberi élet létfeltételének tartja. TIBORI TÍMEA Az idei nyár legjelentősebb művészeti eseménye Martyn Fe. renc rajzainak kaposvári kiállítása, amit augusztusig lehet megtekinteni a Somogyi Képtárban. Martyn Ferenc a század nemcsak magyar, hanem európai művészetének is egyik legkiválóbb mestere, Kaposvárott született, 1899-ben. Rippl-Rón.ai kaposvári otthonában töltötte gyerek- és ifjúkorát, majd 1926- lól 1940-ig Párizsban élt. Hazatérte után Pécsett telepedett le, ma is ott él és dolgozik. Az elmúlt évtizedekben számos elismerést kapott művészete: 1962- ben Munkácsy-dijjal, 1974-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1970- ben megkapta az Érdemes, 1978-ban a Kiváló Művész címet, Pécs város pedig T979-ben díszpolgárává választotta. Műveinek legnagyobb részét Pécsnek adományozta, ahol példamutató lelkiismeretességgel ma a múzeum gondozza őket, s állandó kiállítást is rendezett müveiből. Martyn Ferenc neve egybeforrt a magyar avantgarde törekvésekkel, nem is véletlenül, de megtévesztő, ha benne csak az absztrakt festőt látjuk. Párizsban az Abstraction-Création csoport tagja volt, s bár soha nem vált hűtlenné fiatalságának meghatározó törekvéseihez, művészete egyetemes érvényt kapott, olybn teljességet valósítva meg, ami csak a legnagyobbaknak adatik meg. Munkásságában nagyon fontos szerepet játszik a grafika, pontosabban a rajz, ,s ezt a nagyon nemes műfajt a reneszánsz mestereiket idéző színvonalra emelte. A rajz az elmúlt évszázadokban elveszítette jelentőségét, másodlagos műfaj lett, „vázlat", bevezető egy-egy festményhez. Martyn minden lapja önálló jelentést kap, „nem lerajzol, hanem megrajzol", írja róla művészetének jeles ismerője, Hárs Éva, s ezeken a lapokon minden vonal a teremtés véglegességét sugallja, a tójak, jelképek, elvont formák mindig a gondolat hordozói, s a látszólag egyszerű technika meggyőző erővel közvetíti a művész szándékát. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum a szülővárosban rendezett kiállításra 80 rajzot válogatott az elmúlt négy évtized alkotásaiból, köztük viszontláthatjuk A fasizmus szörnyetegei című méltán híres tíz lapból álló sorozatot, amit 1944-es üldöztetése és bujdosása alatt készített. A kaposvári kiállítás megnyitóján részt vett a ma is lankadatlan erővel dolgozó idős mester, akit szeretettel és tisztelettel köszöntöttek szülővárosában. CSÄNYI LÁSZLÓ Fotó: Gottvald Károly Balatoni táj Zeneszerzők háza Moszkvában, a Gorkij utcában van a Zeneszerzőik D’ssz- szövetségi Háza, amely nemcsak a szovjet főváros, hanem az egész ország zenei életének sajátos központja. A szerzők itt közvetlenül találkozhatnak azokkal, akiknek a zeniét írják. Üj művék bemutatását, alkotói esteiket, koncerteket, vitákat szervezünk - mondja Andréj Lu- kovnyikov, a ház igazgatója. Rendszeresen tartunk előadásokat, módszertani szemináriumokat, szimpozianokat a művészet legkülönbözőbb kérdéseiről. Nemrég láthatták például házunk vendégei azt a szin- pompás zenei-etnográfiai koncertet, amelyet a Szovjetunió népeinek hagyományos népművészete jegyében rendeztünk. A Zeneszerzők Házában leggyakrabban kamarazene hallható, de elhangzik itt fúvószene, esztrádzene, dalok és népi hangszerekre írt muzsika is. Általában ezek az első nyilvános bemutatók. Az előadók maguk a szerzők, a filharmónia szólistái, a rádió, a televízió, a Nagyszínház olyan jeles művészei, mint Jelena Obrazcova, Jevgenyij Nyesztyeren'ko és mások. Külföldi zenét is bemutatnak; az idei szezonban például megszólaltatták Ausztria, Románia, Marokkó zeneszerzőinek alkotásait. A zeneértőkön kívül rendszeres látogatói a hóznak az egyetemi hallgatók, mérnökök, tudósok, pedagógusok, gyárak, üzemek munkásai. Két üzemmel különösen szoros kapcsolatot tart fenn védnökség formájában a Zeneszerzők Háza. Ismert szólisták, sőt néha egész együttesek havonta elmennek a 2. számú Moszkvai Óragyár és a Moszkvai Izzógyár munkásklubjába. Ezek a találkozók mindig kölcsönös érdeklődésre tartanak számot, hiszen a munkások az új alkotásokkal, a zeneszerzők pedig gyakran első hallgatóik véleményével ismerkednek meg. Igen népszerű a házban szervezett úgynevezett Zenei kultúra Egyeteme. Három éven keresztül folynak a foglalkozások, amelyeken a hallgatók megismerkednek a hazai és külföldi klasszikusok legkiemelkedőbb alkotásaival. Valamennyi koncert, előadás, foglalkozás ingyenes, hiszen a Zeneszerzők Házának fő célja: a zene megismertetése és népszerűsítése. Vera iKondratyenko Paprikák Madár a fészkével Órásműhelyben A megnyitó. Jobbról a második Martyn Ferenc
