Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-08 / 158. szám
1982. július 8. Képújság 5 k^nnwlfpi*pclfpr1pc A SZÓ e9ysze're iel01 üzletágat 1*011 j Ylv“i C9l\CUC9* és üzlethelyiséget, olvastán legtöbben valószínűleg ez utóbbira gondolunk. Arra a boltra, ahol a kívánt könyvekért pénzt adunk, és ahol a polcok közt böngészve újabbak és újabbak megvásárlására kapunk kedvet. E sorok írója Szakszerűen A nem szakember számára legkönnyebben hozzáférhető szakmai leírás a legjobb hazai lexikonban, a Nagy Révai XII. kötetében olvasható. Ez o könyv- kereskedés ikörét hat főágra osztja és elsőként a kiadást említi, amit ugyan ma mór nem szoktunk ide sorolni, noha logikai összefüggése kétségtelen. Egyes könyvkiadóknak (pl. Kossuth) máig vannak boljaik és kiterjesztési hálózatúk. A második ág szaknyelven a „szortiment”, ami tulajdonképpen magát a bolthelyiséget és az itt folyó tevékenységet jelenti. Harmadikként a részletüzlet említtetik, negyedikként pedig a „kolportázs". Utóbbi lassan eltűnőben, bár néhány éve még Szekszár- don is járt házról-hózra. lakás- ról-lakásra könyvüzletkötő, aki az első részlet kézhezvételekor nyomban ott is hagyta a vásárlónál a kiválasztott könyvet. Ezt napjainkra az ötödik ág, a funkciójában megváltozott „bi- zományosság” vette át. Korábbon ez csőik főváros-vidék közti kapcsolatot jelentett, mostanában már minden nogyóbb munkahelyen van könyvbizományos. Közülük sokon igen szép forgalmat bonyolítóinak le. Végül hatodik az antikvárüzlet. Használt könyveket vásárló-eladó bolt — sokak bánatára — megyénkben nincsen. A pécsiek látogatnak át időszakonként hozzánk. Meggondolandó, hogy nem lenne-e létjogosultsága egy „saját" antikváriumnak miná- iunfc. Végül: a könyvkiadók és könyvterjesztők ajánlatait naponta halljuk a rádióban. Elődjük, a Magyar Könyvkereskedők egylete 1878-ban alakult A „tankönyv” az a szó. amitől a legtöbb szülő dühbe gurul. Joggal vagy jogtalanul, ez más kérdés. Ha csak a megye- székhelyre gondolunk, akkor az egy szem központi („Bobits”) könyvesboltnak szezononként 50 —60 tonna tankönyvet kell elosztania. Nem tudom, hogy ki és miként van vele, én például egy tonna tankönyvet se tudok elképzelni. Az 50-60 torma egy tornateremnyi mennyiséget jelent és igen jelentős részben nők nehéz fizikai munkáját, ami a másutt leírtakból egyenesen következik. Vagyis abból, hogy a pálya „elnőiesedik." Az elnőiesedett potyáról származó kifogások: '(Bízzunk abban, hogy lesz ellenvélemény, szerintem az ellen- vélemény élteti a lapot.) — Az iskolák áprilisban igényelnek tankönyveket. — Nagy rátartással. — MájuSban a Művelődésügyi Közlönyben „foglaltatik" a tényleges tankönywgény. — Júliusban következik a zűrzavar, részben azért, mert az iskolák túirendeltek. — Aztán a visszáruzás... A megyei tanács kereskedelmi osztálya, a MÉSZÖV és kedves könyvkereskedő ismerősei segítségével az oldalt írta és összeállította: Ordas Iván. A fényképeket készítette: Bakó Jenő. A szekszárdi vasútállomásról a városba menet naponta ezrek mennek el egy könyvespavilon mellett, melyből 1964 óta ugyanaz a barátságos, szemüveges, most már ősz asz- szony szemléli a járókelőket. Májer Ágostonnénak sajátos látószöge van, és vásárlóinak köre is sajátos. Ez utóbbit azonban csak a kérdező képzeli, abban a bitben, hogy itt csak azok vásárolnak, akiknek vonatra menet hirtelen jut eszünkbe, hogy elfeledtek olvasnivalót vinni magukkal. — Nincs egészen így — mondja Májer Agostonné. — Rendszeres törzsvevőim is vannak, akik itt rendelik meg, vagy tetetik félre maguknak a kívánt könyvet. — Milyen az érdeklődési körök? — Vegyes, mint minden könyvesboltban. Éppúgy igénylik a Legutóbb a szedres! ófész- vegyesboltban akadtunk egy olyan, régóto keresett könyvre, mely a „főhivatású” szakboltokban — egyébként pontosan egy tucat ilyen van a megyében — már régóta nem volt található. A szedresi bolt patyolattiszta, vezetője roppant kedves, de elsősorban mégis az a dolga, hagy sót. cukrot, lisztet, olajat, -netán papírszalvétát áruljon, nem pedig könyvet. Az emberben az ilyen üzletek láttán még mindig a régi szatócsboltok emléke él, melyékben valóban lehetett lámpacilindert kapni, bajuszpedrőt és süvegcukrot, de könyvet még véletlenül se. Ebből a tapasztalatból kiindulva Csapó Jenőhöz, a MÉSZÖV elnökhelyetteséhez fordultunk felvilágosításért. — A fogyasztási szövetkezetek Tolna megyében 1975-ben 13,4 millió, 1980-ban 20 millió, 1981-ben 24,8 millió forint értékű könyvet adtak el — mondotta. — 1975 és 1981 között a könyvforgalom 84 százalékkal, az utolsó két évben pedig 23,5 százalékkal nőtt. szépirodalmat, mint Mág Bertalan bűnügyi történeteit, a Delfin-könyveket, a legkülönbözőbb szakkönyveket és a Panoráma kiadványait. —• Ez utóbbiak mégis összefüggésben vannak az utazással. Kedvgerjesztőül csak az olcsóbb könyveket teszi ki a pavilon külső polcára? — Igen. — Mert ezeket érdemes? Vagy tán mert ezeket kevésbé lopják? Egyáltalán: — lopnák a kedves vásárlók? — Akad köztük, oki igen. Múltkor például észrevettem, amint az egyik férfi a szatyrába süllyeszt egy drága szakácskönyvet Nem voltom rest, kipenderültem itt hátul, utánamentem és kihúztam. — Mit szólt hozzá? — Először én szóltam. Azt. hogy „nem szégyellj magát?” — Mire ő?. — Közölte, hogy „nem”! Ez utóbbi majdnem duplája az országos aránynak, tehát mindemhogyan az áfészek já könyvterjesztő munkáját bizonyítja, de ugyanígy a könyvek iránti érdeklődést is. A könyvek átlagára tagadhatatlanul emelkedett, de korántsem olyan arányokban, hogy az előbbiekben leírtakat vissza kellene vonni. — Valamennyi szövetkezet foglalkozik könyvértékesítéssel — folytatta Csapé Jenő. — A könyvesboltok mellett a legkülönbözőbb profilú 183 boltban vásárolhatja meg a lakosság a szépirodalmat, útleírásokat, szakácskönyveket, ifjúsági regényeket Egyik fényképünk a szekszárdi 160 lakásos bérház alatti áfész-boltban készült, ahol a könyvek éppen cioökrémes tubusok „társaságában" láthatók. — A szövetkezetek kiterjedt bizományosi hálózattal rendelkeznek. Jelenleg 235 bizományos foglalkozik könyvértékesítéssel üzemekben, iskolákban. A könyvekkel (korábban természetesen papiruszokkal és később is csak kéziratos ,munkákkal) való kereskedés az írásbeliség kezdete után — alighanem a legkorábbi tevékenységek egyike volt. Arról minden, esetre mór biztos adatok vannak, hogy Nagy Sándor idejében Athénben és Alexandriában szabályos könyvvásárokat — ma úgy mondanánk, hogy aukciókat — tartottak. Igazából „piacra" azonban a könyv csak a nyomtatás feltalálása után került. Mátyás király híres Corvináinak gyűjteménye — persze csak a kötetek száma szerint —, alig volt nagyobb, mint ami ma egy könyvszerető középiskolás diák polcain található. A könyvkereskedelem fellendülését — a Biblia és a vitairatok terjesztésével — tulajdoniképpen a reformáció hozta. Korábban egy-egy könyvszerető főárral megesett, hogy falut adott valamelyik neki tetsző munkáért. Ez azzal párhuzamosan tűnt el, hogy a könyv „népéfebnezési cikk” lett, amely kifejezést, persze — sajnos — ma sem kell egészen szó szerint venni. Budán az első könyvárus egy bizonyos Feger Tib old volt 1484 és 1494 között. Pap János 1498- tól 1515-íg működött a fővároshivatalokban. Tavaly az ő révükön 8 millió forint értékű könyv jutott el az olvasóhoz. A könyvKönyvek az áfész-üzlet kirakatában ban, 1523-ban pedig felbukkant egy bizonyos Sessardiai Lénárd, akinek latinosított neve mögött a kutatók joggal sejtenek „Sze'kszárdi”-t. Nagyot ugorva előre az időben, mindenki ismeri Länderer és Hec- kenast nevét 1848-ból, akik nemcsak nyomdászok és kiadók, hanem könyvkereskedők is voltak. Itt érdemes megemlíteni a könyvesboltoknak egy régi — sajnos - mór eltűnt funkcióját. Azt, hogy nemcsak üzlethelyiségek, hanem kultúnközpontok, szűkebb irodalmi szalonok, találkozóhelyek is voltak. Csak nemrégiben leplezték le a fővárosban Püski Sándor, a híres könyves hervadhatatlan érdemeit hirdető emléktáblát. Jóival fiatalabb társa, Hortónyi István nekem sokáig főkönyvelőm volt egyik munkahelyemen. Tőle tudom, hogy o Püski-féle boltba betérni, ott az íróknak egymással eszméket cserélni még a történelmileg igazán nem távoli múltban is a. lehető legtermészetesebb tevékenység volt. Ez már a múlté. Nem a múlté azonban egy nélkülözhetetlen követelmény — a könyvkereskedő műveltsége. A szükséges műveltség megszerzése elsősorban egyéni teljesítmény dolga. A szakképesítés különböértékesítés a szövetkezeteknél nem valomiféle kampánymunka, hanem folyamatos tevékenység. Mégis megkülönböztetett figyelmet fordítanak a könyvhetek szervezésére, lebonyolítására. Tavaly az őszi megyei könyvhetek során 50 százalékkal nagyobb értékű könyv talált gazdára, mint egy évvel korábban. Az úttörők több mint 100 ezer forint értékű könyvet adtak el, a szövetkezetek közreműködésével. Itt szabad legyen egy halk közbeszólás... Mi sem természetesebb, mint az, hogy a nagy tapasztalatú kereskedő forintban méri a forgalmat, hisz mi másban mérhetné. A könyv becse, értéke azonban nem az árával azonos, gondoljunk csak egy Olcsó könyvtár-sorozatban megjelenő Míkszáth- regényre és egy (joggal)) drága bestsellerre. A szövetkezetek egyébként abban is jeleskedtek, hogy az írókat közel hozzák az olvasókhoz. Tavaly 21 irodalmi rendezvényt szerveztek, túlnyomórészt falvakban, ző fokozatai azonban szervezettek. Ezzel kapcsolatban Zörényl ZaHárvné, a Müveit Nép Könyv- terjesztő Vállalat 481. számú boltjának — amit mindközön- ségesen „csak” a szekszárdi Babits-könyves boltnak neveznek — vezetője a többi közt a következőket mondta :- Alapkövetelmény az érettségi. — A mi boltunkban van 9 nő és egy férfi! Tegyük azonban a képet teljesebbé. A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülete másfél éves tanfolyamokat indít eladók, szakeladák, antikvá- rusok és boltvezetők képzésére. Ut az oldal összeállítójának ismét engedtessék meg némi személyeskedés. Rendkívül fontos a képziés, sőt elsősorban csak a képzés fontos. Meg amit az ember rátesz. Az Élet és Irodalom című hetilap nemrég köszöntötte 60. születésnapján az előbb említett hosszú című vállalat egyik főszerkesztőként nyugdíjbo ment képviselőjét. Kristó-Nagy István eredeti képesítése — gyógyszerész. Én an- tikvárusk ént ismertem meg. Valószínűleg boldog volt, hogy könyvkereskedőként, könyvesként mehetett nyugdíjba. melyek több mint 3000 érdeklődőt vonzottak. — A könyvesbolti és könyvterjesztői hálózot rendszeresen bővül — fejezte be tájékoztatását Csapó Jenő. — Az elmúlt évben o paksi atomlákó- telepen új könyvesboltot nyitott a szövetkezet, és ezzel a paksi áfész az egyetlen az országban, mely egy településen két ilyen szaküzletet működtet. Mindkét bolt forgalma dinamikusan növekszik. A szövetkezetek elképzelései között szerepel az is, hogy a folyó ötéves terv során további 38 boltban vezetik be a könyvárusítást. Munkánk élismerését jelzi, hogy a SZÖVÖSZ és a Művelődési Minisztérium évente 3—5 könyvbizományost és 2—3 megyebeli iskolát részesít elismerő oklevélben. Az idei év tapasztalatai fs kedvezőek, Bonyhádon például már januárban 39 százalékkal, Tamásiban 52 százalékkal több könyvet adtak el, mint korábban. véletlenül pontosan emlékszik arra a negyvennyolc évvel ezelőtti napra is, amikor életében először vásárolt könyvet. így az alábbiakból bizonyára nem hiányzik majd némi szubjektivitás. Elsősorban azonban természetesen tények ismertetésére kerítünk sort. pavilonból nezve Vers - mindenkinek? Tételezzük fel, hogy a tv szombat esti azonos című műsora a vers szeretetére, élvezetére nevelés szempontjából nagy jelentőségű. Ha e műsor hatására is növekszik a versolvasók száma, egyáltalán nem csodálkozom. Probléma akkor támad, ha a vers szeretetére nevelt tisztelt polgár válogatni kezd a könyvek között. Nemcsak „egy” kötetet keres, hanem „azt" a kötetet. Akkor bizonyára úgy jár, mint én. akinek története két dátum közé esett. Március 8. az egyik, ünnepi könyvhét a másik. Az Aki a legdrágább, oki a legszebb című versgyűjteményt szerettem volna megvenni! — Sajnos, már el is fogyott! Mindössze néhány darabot kaptunk belőle, s ahogy csomagoltuk ki, úgy már vitték is! Másutt se jártam szerencsével, az utcai árusoknál sem. Mégis telüKrerekedett bennem a hit, hogy legközelebb sikerül hozzájutnom ahhoz a kötethez, amit kiszemeltem. Nagy figyelemmel böngészgettem az ÁKV kiadványát, a Könyvvilágot. Fel is fedeztem egy másik reprezentatív kötetet, Dzsajodéva: Gita Govinda c. könyvét. Siettem a boltba. De baljós jelekből — hogy a könyvhéti sátrak eladói még csak nem is hallottak róla — rosszat sejtettem. Okkal. — Azt a néhány darabot, omit kaptunk, már az első percekben elvitték! — Ebből o könyvből mikorra várnak még? — Sajnos, utónrendelésre nincs lehetőségünk!... Sem o nőnapiból... — tette hozzá hangsúllyal az elodó, bizonyítva, hogy savanyú, letört ábrázatomat március elejétől eddig sem sikerült elfelednie. Aztán zötyögött velem hazafelé a busz. Normális körülmények között ilyenkor szundítani illik, engem a méreg nem engedett! Az utolsó döfést este a tv-reklóm szövege adta nekem, azzal, hogy: „Könyvvel könnyebb!" De kinek? És mikor? Hiába töröm magamat, nem értem azokat a szakembereket. akik egy-egy könyv példányszómát meghatározzák. Túl sokat tévednek. Az alkalomra szánt kiadványok példányszámát illetően is. — Konrád — Régiek és maiak A szekszárdi Babits-könyvesboltból egy délelőtti pillanat. A gondolákra kitett választék óriási. Könyv a vegyesboltban
