Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
1982. július 4. KÉPÚJSÁG 3 A vasutasnap előtt Felújítottak egy régi mezilooyt A Tolna megyei vasútüzemekben ezekben a napokban már készülnek a 32. vasutasnapra, amelynek ünnepségeit július 11 - én tartják. Tolna megyében valamivel több mint ötezer vasutas dolgozik, főleg Dombóváron, Bátaszéken és Szekszárdon. De Simontornya, Pincehely, Tol- na-Mözs is fontos munkaterülete a MÁV-nők, hiszen ezek a közepes és kis vasútállomások is jelentős szerepet töltenek be a vasút nagy mechanizmusában. A MÁV Pécsi Igazgatóságához tartozó üzemekben mindenütt készülnek a vasutasnapra. Pillanatnyilag a legtöbb munkát a féléves fervteljesítési értékelés adja. S ezen belül is a szocialista brigádok vállalásainak ellenőrzése, hogy miként teljesítették ezeket. Legutóbbi értesüléseink szerint Dombóvár körzetében és Bátaszék térségében a tervet teljesítették. Az állomásokon, szolgálati helyeken természetesen úgy is készülnek az ünnepre, hogy csinosítják, parkosítják az épületek környékét. A pályafenntartási főnökségek dolgozói is derekasan kiveszik e munkából részüket. Jelentős beruházáson dolgoznak Dombóvárott: július elsején kezdtek berendezni egy vasutasszállodát. Itt nem laktanyarendszerben helyezik el a pihenő-átutazó vasutasokat, hanem mint egy szállodában. Itt lesz a helyiség a dolgozóknak öltözés- re, fürdésre is. A dombóvári üzemfőnökség vezetősége úgy döntött, hogy egy kiszuperált 424-es gőzmozdonyt felújítanak, s azt a vasútállomás felvételi épülete előtt „állítják fel". A hatalmas mozdony — amely a maga idejében világszínvonalon volt — töb mint négy évtizeden át a dombóvári fűtőház gépállományába tartozott, igen sok mozdonyvezető, fűtő és segédfűtő emlékezhet majd e mozdony láttán régi szép szolgálati éveire. A ,,'Nurmit" a vontatási főnökség dolgozói már fel is újították. A régi mozdonylakatosok most „kedvükre való" munkát kaptak néhány napra — mert két év óta csak dízelmozdonyokat javítottak . .. A vontatási főnökség — fűtőház — szocialista brigádjai sok munkaórát töltöttek hagy szeretettel az öreg mozdony körül. Képriportunk erről a munkáról készült. Egyébként még egy különleges feladat vár a mérnökökre, munkásokra, az, hogy a nagyon nehéz mozdonyt ideiglenes „röpülővágányon" az állomás épülete elé vigyék. De már e munkára is kész a terv. A szerkocsit megtisztították a rozsdától, s a festők felvonulnak a gépre Már csak a kiállítási helyre kell vontatni „Erős akaratnak nincs töretlen út” Érettségi — munka mellett Az MMG Automatikai Müvek szekszárdi gyárában három olyan személyt kerestünk fel, aki munka melletti tanulása nyomán ezekben a hetekben kapta kézhez érettségi bizonyítványát. Hogyan, milyen körülmények között, mekkora lemondások árán sikerült ez? — erről kérdeztük őket. Továbbá arról, hogy ki, mit tanul ezután? o Csáki József: — A szekszárdi 505-ös szakmunkásképzőben 1978-ban szerszámkészítő szakmát szereztem, s még annak az évnek az őszén elkezdtem a tanulást a dolgozók szakközépiskolájának gépészeti szajkón. — Miért döntött így? — Meggyőztek, elsősorban a szüleim. Fiatalos lendülettel, de megvallom, úgy fogtam hozzá ehhez, hogy ha nem megy, akkor sincs baj, legfeljebb abbahagyom. De ment! Az első évben sokat jelentettek a szakmunkásképzőben szerzett, még friss ismereteim, azután pedig az is tanulásra sarkallt, hogy az addigi fáradozásom ne legyen hiábavaló. Az igazi értelmét ennek a négyéves iskola 2. és 3. évében éreztem igazán, akkor, amikor a műszaki tárgyak tanulásakor az elméletet össze tudtam kapcsolni a gyakorlati munkámmal. — Milyen lett az érettségi bizonyítványa? — Négyes átlag, ami úgy jön ki, hogy anyag- és gyártásismeretből például jelesem volt, akárcsak történelemből, s ezek ellensúlyozzák a két közepest. — Melyik tantárgyat érzi különösen hasznosnak? — A gépészeti ismereteket, ami géptant, mechanikát, műszaki rajzot is magában foglal. — Nyilvánvalóan nehéz volt a munka melletti tanulás. — Az első két évben Tenge- licről jártaim be Szekszárdra dolgozni is, tanulni is. Igaz, nőtlen vagyok, de sok mindenről le kellett mondanom a szakközépiskolai érettségi bizonyítványért, no meg időközben hivatásos gépjárművezetői tanfolyamot is végeztem. A nehézség fokára talán választ ad két szám is: 48-an kezdtük el az első évet, s 11-en érettségiztünk le. Én becsületbeli ügynek tartottam a tanulást. e Major Lajosné esztergályos szakmát tanult 1962-től 19654g, s azóta is a m'űszergyárban dolgozik, de most már meásként. — Régebben rászántam magam a tanulásra, ám mindig közbejött valami — mondta. — Férjhez mentem, kislányom született, aki most 13 éves, és nagyon örül a bizonyítványomnak. Egy papírszalvétára írta gratulációját, miszerint nagyon szeret és nagyon boldog, mert isCsáki József mét „szólásszdlbadság” van otthon. Ugyanis nem könnyű dolog elvégezni a szakmunkások szak- középiskolájának levelező tagozatát, s a három év alatt bizony gyakran kértem a családomat: most ne zavarjanök, mert tanulok. De megértő volt a férjem is, sőt biztatott. Meg elnéző is volt, amikor a vizsgaidőszakok feszültsége kicsit megviselt. Az az igazság, hogy szívesen tanultaim, csak vizsgázni ne kellett volna ...- A munkahelyén is segítették?- Igen, mindenki ösztönzött, így hát nem engedhettem meg magamnak az „ailig-tanulàst”, Major Lajosné a vizsgáknak nem indulhattam úgy neki, hogy majd csak átmegyek valahogy. Sokszor kérdezték tőlem, miiként sikerült egy-egy beszámoló, aztán gratuláltak. Az elmúlt években a tévét is a szokásosnál kevesebbet néztem, de ma már, ha látom a versimondát a képernyőn, s hallom az immár jól ismert verset, az nagy-nagy öröm, s önbizalmat is ad. o Túrós József - bonyhádi lévén — az ottani gimnáziumba járt az általános iskola elvégzése után, de a harmadik éve nem sikerült. Túrós József- Miért?- A nappali tagozaton meglehetősen komolytalanul fogtam fel a tanulást. De akkor úgy telt el egy nyár, hogy sokfelé jártam, sok mindent láttam, s úgy döntöttem, mégis befejezem a gimnáziumot. Megismételtem a Harmadik osztályt, de Szekszárdon, mivel addigra már a műszergyárban dolgoztam, aminek sokat köszönhetek azért, hogy lehetővé vált számomra a munka melletti tanulás.- Most mi a foglalkozása?- Vegyianyag-raktáros vagyok, ezért is volt fontos számomra az általános műveltség megszerzése. No, meg ha segítenek, plusz szabadságot adnak, akkor muszáj bizonyítani. Különösen akkor, ha azt látja az ember, hogy az iskolában még negyvenéves asszony is „kivágta a rezet” az osztályban ... Márpedig ha nálam idősebbek a család, a munkahely, a kiskert mellett jól tudtak tanulni, akkor én, az osztály legfiatalabbja különösen nem vallhattam szégyent. Egyébként húszéves vagyok. — Milyen érzés most, érettségizettként dolgozni? — Jó. Elértem egy célt, amiért megküzdöttem. Talán mások, akik nem járták végig ezt az utat, nem is érzékelhetik igazán a cél érdekében meghozott áldozatokat, de ugyanakkor az ilyen siker örömét sem. A beszélgetésekkor nem fogalmazódott meg szó szerint, de kicsengett: most már másként látják ők hárman a világot, mert többet tudnak, sőt, még többet akarnak tudni. Túrós József - aki szintén megszerezte a hivatásos gépjárművezetői jogosítványt is — a továbbiakban szakmát akar tanulni, Csáki József pedig technikusminősítő tanfolyamra jelentkezett. S arra a kérdésre, hogy miért tudtak átjutni a kritikus holtpontokon, miért nem hátráltak meg a nehézségek előtt, Major Lajosné Shakespe a re-idézettel féléit: „Erős akaratnak nincs töretlen út, / legszánandóbb ember, ki akarni nem tud”. S ez jelen esetben nem más, mint többé lenni korábbi önmagunknál. VITASZEK ZOLTÁN Esküdt István mozdonylakatos dolgozott legtöbbet a 424-es mozdony felújításán
