Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

1982. július 3. NÉPÚJSÁG 11 Szovjet képzőművészek kiállítása A klasszikusoktól a fényszedésig A szép könyvek mestere Szovjet képzőművészek alkotásaiból mutattak be váloga­tást Budapesten a Műcsarnokban. Filatcse*: BAM-Magiruszok vezetői Beszélgetés Szántó Tiborral Szántó Tibor, a magyar 'könyvművészet hetvenéves mes­tere nemrég kapta meg Lipcsé­ben a Gutenberg-díjat. Életmű­ve elválaszthatatlan a magyar könyvészet XX. századi fejlődé­sétől. Beszélgetésünk témája mi is lehetne más, mint a könyv.- A könyvnyomtatás több mint félezer évig az emberi kul­túra és civilizáció értékeinek legfőbb hordozója, a gondolat- rögzítés első számú eszköze volt. Néhány évtizede azonban új vetélytársak jelentkeztek: a film, a rádió és a televízió, vé­gül az elektronikus információ­feldolgozás, amely átformálta a gutenbergi világképet. Milyen­nek látja a jövőt? — Lipcsébe, a könyv világki­állítására nyolcvankét nemzet nyomdászai, könyvkiadói hozták el alkotásaikat, így friss élmé­nyek alapiján számolhatok be a tapasztalataimról. A könyv nem veszti el szerepét, csak fel­adatai átcsoportosulnak. A tu­dományok sohasem látott fejlő­déséhez, „szétrobbanásához" igazodva ma a világ könyvter­mésének zöme tudományos, is­meretterjesztő jellegű. A szép- irodalom, a lírai, drámai, epikai könyvek háttérbe szorultak, mondjuk a kémia, a kibernetika, az elektronika egyes alágaza. taihoz viszonyítva. Mint Lipcsé­ben elhangzott, szinte egyedül a magyar könyvkiadásban, könyvészetben őrizte meg első helyét a szépirodalom. Minde­nütt másutt puha fedelű, áru­házi termékké vált, csekély szá­mú reprezentatív kiadványt ki­véve. — Egyébként a könyv sem térhetett ki a képi gondolat- közlés, a film, a televízió hatása elől. A külföldön megjelenő könyvek tartalma hatvan-het- ven százalékban kép, méghozzá színes, még a tudományos könyveké is. Mint magyar nyomdász örülök, hogy a hazai könyvkiadás megőrizte erényeit, nemcsak a tartalmi igényesség a jellemző, hanem a forma, a köntös is.- A szép magyar könyv nem­zetközi rangját az ön munkás­sága is öregbíti. Legutóbb ha­talmas sikert aratott az Arany János .Kapcsoskönyvét idéző Weöres Sándor kézírásos köny­ve. Miért éppen a könyvészet e területén kalandozik?-Tulajdonképpen színész sze­rettem volna lenni, nyomdász­inasként tizenhat éves korom­ban a munkás szavalókórusban ismerkedtem meg Illyés Gyulá­val. A kör vezetője, Ascher Osz­kár, akkor még mérnök volt. Amikor színésznek „felvételiz­tem", megkérdezték, mi a szak­mám? Megmondtam, hogy nyomdász vagyok. Tehetségte­lennek tartottak, de megvigasz­taltak, hogy a nyomdászat szép szakma ... Kner Imre keze alatt tanultam. A másik mesterem Bortnyik Sándor volt, a festő. Jól ismertem a Nyugat nagy nemzedékét, és később egy lá­gerben éltem Radnóti Miklós­sal Borban. Utolsó útja előtt mondtam neki, ne induljon el a transzporttal, de nagyon sze­rette volna látni Fannit. Én ott maradtam a bori táborban, és csak később, a harmadik csa­pattal mentünk erdőkön, hegye, ken át bújkálva az ellenséges csapatok és a szerb partizánok harcai között. De térjünk visz- sza derűsebb témára. Bortnyik iskolájában amolyan kis Bau- haust alakítottunk ki Halász Já­nossal, az animációs film egyik legnagyobb mesterével (aki ma Angliában él) és Vásárhelyi Győzővel, azaz Victor Vasare- lyvel. Vonzódásom a költészet, az irodalom és a színházi világ iránt töretlenül megmaradt. 'Ezért is kértem meg most a Szé­chenyi Nyomda vezetőit, hogy a 'Devecseri Gábor munkáiból ké­szülő kis kötet megvalósításá­ban vegyenek részt. Ez amolyan baráti, családi kiadvány lenne, nem árusítási célokra. Húsz, huszonöt élő és a közelmúltban eltávozott költő munkásságából válogatunk hasonló módon. A tizedik nyomdaipari mér­nök-technikus találkozón, Győ­rött az ön előadásának témája a fényszedés tipográfiája volt. Miért éppen e technikainak tű­nő tárgykörrel foglalkozott az országos tapasztalatcserén?- Korunkban a civilizáció sokkal nagyobb léptekkel halad előre, mint a kultúra. Nem volt még elég idejük az embereknek feldolgozni a változásokat. Ti­zenöt évvel ezelőtt, amikor Ve­res Péter válaszolt arra a kér­désre, hogy miért kell a szép könyv, még ezt mondta: „Nem tudok erre válaszolni, de az a fontos, hogy sok könyv legyen, és mindenki olvasson". Nos, ti­zenöt-huszonöt év az emberiség történetében egy pillanat, egy sóhaj. Ma már nagyon sok könyvet adunk ki, és a meny- nyiség, a technika mellett nem közömbös a formai hátország sem. Nyugodtan mondhatom, hetvenegyedik életévemben, hogy csak úgy adhatjuk át hol­nap az új kommunikációt, ha megtanítjuk a fiatalokat a klasszikusok tiszteletére. Az of­szet és a fényszedés világában sem nélkülözhetjük például a reneszánsz betűtípusokat. Ezek ugyanis megfelelnek még a baulhausi elveknek is: a funkciót tökéletesen kielégítő forma egy­szersmind esztétikum is.- ön a január elsejétől ön­álló Helikon Kiadó művészeti vezetője. Ma, amikor a kultúra üzletszerűségéről folyik vita, hogyan tudja igényes elveit a közgazdasági gyakorlattal egyeztetni?- Jottányit sem szabad en­gedni ideáinkból az igénytelen­ség üzleti csábítására. Állami támogatás nélkül akarunk meg­élni, de különösebb haszonra nem törekszünk a kiadóban. Vallom, ha olyant produkálunk, ami fölkelti az érdeklődést, az jól eladható. A magas irodalmi színvonalú, szép könyvekért ál­doznak az emberek. Ezért tervez­zük a magyar klasszikusok ki­adását bibliapapíron. Szívesen kiadnám például Az ember tra­gédiáját Paulay Ede ősbemuta­tójának 1983. évi centenáriu­mára, ha Mafkó Iván balettet készítene belőle. Hát ilyesmi­ken töröm a fejemet. HORVATH SÁNDOR Gábrieljein :'Karabah új dalai Tkacsov : Anya gyermekével Őskohó a Garadna völgyében Az ország egyik legszebb tá­jában gyönyörködhetnek a kis­vasút utasai, akik Lillafüredről indultak el, és Garadna felé tar­tanak. Egy festői völgyhöz érve különös építmény tárul elő a hatalmas fák közül. A több emelet magasságú, különös for­májú őskohó látványa lenyűgö­ző. Évtizedekkel ezelőtt a diós­győriek társadalmi munkában állították helyre, hogy megőriz­zék a szinvavölgyi—diósgyőri iparvidék legősibb emlékét, a múlt század nyolcvanas éveiben lezárt újimassai kohót. Ma ha­zánk egyik legérdekesebb ipar- történeti műemlékeként tartják számon. Az őskohó közelében a sze­rény kis Massa Múzeum várja a látogatókat. Itt ismerkedhet­nek meg az érdeklődők a nagy múltú borsodi vasgyártás első üzemének történetével. Megsár­gult levélpapírok között Mária Terézia alapítólevele, az első itt készült vasszerszámok gyűj­teménye, kályhák, használati eszközök, dísztárgyak idézik a múltat. Működő modell mutat­ja be a hajdani üzem munká­ját. Látható, hogy milyen rossz állapotban volt, amikor feltár­ták az erdő mélyéből, és meg­kezdték a rendbehozását. A be­járatnál helyezték el a Fodor József ómassai lakos tulajdonát képező 200 éves üllőt. Gazdája, nyolcvanadik évében is rend­szeresen dolgozgatott rajta, amíg a múzeum kölcsön nem kérte. Családi ereklyéként örökölték apától fiúk, akiik mindnyájan ómassai. újimassai, majd a diós­győri kohóban dolgoztak. A garadnavölgyi vasgyártás kezdete a XVIII. századiba nyú­lik vissza. 1765Jben Fazola Hen­rik egri lakatosmester érckuta­tásba fogott. 1770-iben kezdte meg Ómassán az 5 méter ma­gas vasolvasztó építését, ahol a Bükk rengetegéből nyert fa volt az olvasztáshoz szükséges fűtőanyag, a Garadna vize szolgáltatta az energiát a vízi­ké rék-íme ghój tó sú és a szüksé­ges hőfok előállítását szolgáló fújtatok működéséhez. Az ércet Bánvölgyéből, Uppony, Neké­zseny, Tapolcsány bányáiból termelték ki. A vas feldolgozá­sára a mai Lillafüred alatt két vasverő műhelyt építettek. Innen származik Hámor község neve. 1779-ben már három hámor működött. Első gyártmányaik öntöttvas lábasok, üstök, kály­hák, rúdvas, nyúljtottvas, ab­roncsvasak voltak, később leme­zek, szerszámok kerültek ki in­nen. A diósgyőri vas átlagon felüli keménysége országos hí­rűvé vált, ekkor már 300 mun­kást foglalkoztattak. A kezdeti sikerek ellenére nem volt gaz­daságos az üzem működése. Fazola Henrik kincstári társu­lással próbálta enyhíteni a helyzetet, mégis csődbe jutott. Művét fia, Frigyes folytatta to­vább, nagyszabású acélgyártási kísérletekbe kezdett, és fellen­dítette az ómassai kohó tevé­kenységét. 1810-ben indította el az új- massai 10 méter magas, ma is látható nagy teljesítményű kohó építését. A nagyolvasztóhoz több műhely csatlakozott. Mes­terséges víztárolót alakítottak ki, amely ma is a vasgyár egyik víztartaléka, a Lillafüredi tó. A völgyzáró gát alatt pedig újabb hámort építettek, a hámori kan­celláriával együtt. Sikeres kez­deményezései után Fazola Fri­gyes hírneve túljutott a megye határain. Kovácsoltvas kapui, épületdíszei páratlanok voltak szerte az országban. Eger leg­szebb palotáit, középületeit éke­sítik munkái, Budán és mészá­rosokban is fellelhetők értékes alkotásai. Sikereit megirigyelték, mert azokkal az osztrák acél­gyártást veszélyeztette. Elhe­lyezték az újimassai kohó élé­ről, megfosztották állásától. Szerény körülmények között, Há­morban és Diósgyőrben élt. Évtizedek múlva, 1871-ben szüntették meg a vasgyártást teljesen Újmassán, amikor meg­kezdték a Diósgyőri Vasgyár építését. Ezzel az eseménnyel ért véget az ó- és újimassai ko­hó története. A körnvéken sok portán használják méq azokat a kályhákat, dísztó rgyakbt, szerszámokat, amelyek ott ké­szültek. Családi örökséggé váj­tak ezék a táravak az ősgyár történetével együtt. ERDŐSI MARIA Az őskohó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom