Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-29 / 176. szám

1982. július 29. /' touia\ NÉPÚJSÁG 5 Mit esznek, mennyit, hogyan? sok. Mert. milyen jó lett volna, ha előre tudják, hogy ebben a táborban visszatérő program a hagyományápolás, a játék- és népművészeti babák készí­tése! Hozták volna a megfe­lelő szerszámokat ahhoz, hogy bemutassák a csipkeverést, vagy a Harz-hegységi fafara­gást, dalokat, táncokat. Aztán, elindult az autóbusz, melynek utasai ezekben a na­pokban ugyanúgy rendezgetik élményeiket, mint vendéglátóik. Egyébként ők se tudtak egy nap múltán „száraz" búcsút venni egymástól, különösen azok nem, akik már sokadszor- ra voltak résztvevői a nemze­tiségi olvasótábornak az idén. — Nemcsak szép volt a program, hanem nagyon jó is — nyilatkozták főleg a „vete­ránok”. És Gehring Éva, Mül­ler Katalin, Glöckner Jánosné tanárok, Mönz Alfréd főiskolai hallgató, Schuth János, a Neue Zeitung munkatársa, Schmidt Károlyné váraljai dí­szítőművész, s maga a tábor­vezető G. Lengyel Éva is cso­dálkoztak azon,’ hogy a gye­rekek semmit sem észleltek ab­ból a feszültségből, ami időn­ként a felnőtteket hatalmába kerítette, a kényszerű program- módosítások, előre nem látott problémák miatt. Tavaly egyébként azt kifogá­soltuk, hogy a német nemzeti­ségi olvasótáborban a magyar a használt nyelv, holott az lenne jó, ha a látogatónak tolmácsra lenne szüksége. Nos, idén már ilyen kifogást nem emelhetett az újságíró. Az NDK-ból érkezett gyerekek és felnőtt kísérőik „kötelezővé” tették a német nyelvet. S ha csak ezt könyvelhetnénk ered­ménynek, máris elégedettek lehetnénk. Az elkönyvelni való azonban ennél több. Felejthe­tetlenre sikerült a kölcsönös is­merkedés, az 1982. évi nemze­tiségi olvasótábor lakói barát­ságokkal gazdagon és sok új ismerettel a tarsolyukban tér­hettek haza. — a — Fotó: ez zásuk előtti búcsúzás momen­tumai tanúsították. Az „Auf wieder seben-t” pró és kontra pityergés kísérte. Horst Viol, a csoport vezetője maga is bú- csúzkodott, s szívből jöttek a szavai, amikor megismételte, amit a közös munka értékelé­sekor fogalmazott meg elő­ször. Boldogan jönnek jövőre, és akkor már legalább olyan fölkészülten, • mint a német nyelvet tanuló magyar pajtá­Azokkal kell egyetérteni, akik azt hangoztatják — egyre töb­ben —, hogy a gyermek- és diákélelmezés több mint szol­gálat, gondoskodás is és ilyen­ként társadalmi feladat, akárki végzi. Az ellátá's feltételrend­szerét biztosítani viszont a gyermekeket, diákokat étkeztet­ni kívánó intézmény feladata. Ezért az intézmények nem ve­hetik igazán rossznéven, ha a különféle szakvállalatok — ame­lyeknek főprofilja a kereske­delmi vendéglátás — nem ra­jonganak a korszerűtlen főző- és melegítőkonyhákért. Sőt. Egyiket se veszik át szívesen. Az új éttermek és konyhák? Azok igen. Azok kapósak, le­hetőség szerint anyagi rész- vállalás nélkül. Mert fejlesztési- alap-'bőségben egv szakválla­lat se tobzódik. Továbbá, a gyermek- és diákélelmezésben dolgozók jövedelmi viszonyai sem megegyezőek a kereske­delmi vendéglátásban dolgo­zók jövedelmi viszonyaival. Nem beszélve arról, hogy ami szol­gálat, illetve társadalmi gon­doskodás, horribilis nyereségek képzésére se nyújt módot. De ezen a ponton álljunk meg, mielőtt még félre lehetne érte­ni az eddig leírtakat, lévén, hogy ezekkel csupán a feladat bonyolultságára kívántunk rá­mutatni. Vegyük most szemügy­re az elmúlt tíz esztendőt. A teljes foglalkoztatás feltételei­nek megteremtésével párhuza­mosan haladva, folyamatosan növekedett megyénkben az is­kolai napközis ellátás iránti •igény. Készületlenek voltunk az igények kielégítésére. Kony­háink döntő többsége nemcsak régi volt, hanem szűk kapaci­tású is. Tíz évvel ezelőtt a tanulók­nak mindössze 28,1 százaléka volt napközis, a diákotthono­sokkal együtt 31,1 százalékuk részesült étkeztetésben. Ma, a napközisek aránya 52,5, az ét­keztetésben részesülő általános iskolai tanulók aránya pedig 62,3 százalékos. Tíz és fél ezer tanulóval több gyerek étkezik 1982-ben, mint tíz évvel ez­előtt. Ezzel egy időben nőtt 6475-ről 11 476-ra az óvodában étkező gyerekek száma. Mérsé­kelt emelkedés mutatható ki a középiskoláknál. Nemrég azt állapíthatta meg a Tolna megyei Tanács V. B. egyik ülésén, hogy ....saját m űködtetésű konyháink jól —a gyermekek életkori sajátossá­gait figyelembe véve — látják el feladatukat.” Továbbá: az iskolai és óvodai konyhák mű­ködésének tárgyi feltételei az utóbbi években folyamatosan javultak. Az élelmezésvezetői és szaikácstanfolyaímok hatása­ként javult az étkeztetés minő­sége. Viszont nem tudtuk kö­vetni maradéktalanul a kony­hák működésének javításával az étkeztetésben részt vevők számának emelkedését. Senki se gyanítson felelőtlenséget emögött. A megyei tanács mű­velődésügyi osztálya folyama­tosan végezteti a meglévő konyhák korszerűsítését, kapa­citásuk -növelését. De, a ren­delkezésre álló anyagi eszkö­zök nem korlátlanok. Ez volt egyik oka annak, hogy 1973- 7tôl kezdve kiszélesedett a vendéglátóipari vállalatok be­Táborozás után... •kapcsolása a gyermekélelme­zésbe. A bekapcsolás kétféle formában valósult meg: iskolai, óvodai célra épült konyhák üze­meltetésre való átadásával. És a vállalati konyhák szabad ka­pacitásának igénybevételével. Mindkét megoldás komoly köny- nyítést jelent az iskoláknak ak­kor, ha a mennyiségi és -minő­ségi követelményeket a szak- vállalat (itt nálunk a T. m. Vendéglátóipari Vállalat és a Mecseitvidéki Vendéglátó Vál­lalat) betartja, mert ezzel az iskolavezetésnek több ideje- energiája marad a szakmai — az oktató-nevelő — munkára. Sajnos máig sem sikerült egy­séges gyakorlatot kialakítani a -megyében és ez nem kevés gond forrása. A vállalatok kö­zül főleg a Tolna megyei, új­ra -meg újra kísérletet tesz a szerződések egyoldalú módosí­tására, mely módosítások hát­rányosan érintik az oktatási intézményeket. Szekszárdon a szerződések egy része lejárt, új szerződés a városi tanáccsal kötendő megállapodás hiánya -miatt még -nem jött létre. A vállalat nyereségérdekeltségi rendszerére való hivatkozással •libikókázik. De tekinthető jel­lemzőnek az is, hogy az étkez­tetés formai, esztétikai kérdé­seit se tekinti fontosnak, noha nevelési intézményekben ez alapvető. Hozzátartozik az igazsághoz, -hogy Szekszárdon az utóbbi tanéviben a mennyiségi és mi­nőségi reklamációk száma csökkent. De, a javuló munka se ad elég ösztönzést a szer­ződések megújítására. Pakson a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalatnak ilyen gondjai nem lesznek. Mióta belépett itt a vállalat a gyermekétkeztetés­be, az óvodák ellátása a ko­rábbihoz képest javult, meg­szűntek a szállítási késések. Az étel melegen, frissen kerül az óvodába. S elfogyasztása kul­turált feltételek között történ­het. Itt egyébként a vállalat bevonja az óvoda képviselőjét az étrend összeállításába. A kiszállított ételek mennyisége és minősége általában megfe­lelő. Negatívum? Az is van. -Ritkán van gyümölcs. Alig hasz­nálnak szezonális zöldségeket, jobbára mirelit és konzerv alap­anyaggal dolgoznak. Kétség­kívül felróható -mindkét hiba. Oe mielőtt -bárki bepörögne a korszerű táplálkozás apostola­ként, vegye szemügyre az idei zöldség- és gyümölcsárakat! Pakson az iskolások étrendjé­nek összeállításában a gond­nokság és a pedagógusok is -részt vesznek. Az étrend válto­zatos, hetente kétszer van fő­zelék, két héten belül ugyanaz az étel nem ismétlődik oly -módon, -hogy „ha szerda, akkor krumplis tészta". A kép tehát vegyes és sok más rendezésre váró probléma -mellett arra hívja fel a figyel­met, hogy nem odázható to­vább a vállalati érdekeltségi rendszer és a gyermekétkezte­tés követelményei közötti össz­hang megteremtése. Az úgyne­vezett -próbaévek elteltével ei kellene végre érni, hogy a gyer­mekintézmények, iskolák saját kezelésben lévő konyháival azonos szintű ellátást biztosít­sanak a gyermek- és diák- étkeztetés -feladatába bevont szakvállalatok. —óa— Fotó: Cz. S. ovore is eljövünk! A tervezettnél egy nappal korábban zárt a váraljai né­met nemzetiségi olvasótábor, amelyben az idén 56 Tolna me­gyei gyereknek 40 Karl-Marx- Stadt megyei pajtás volt a vendége. Ugye mondani sem kell, hogy várva-várt, szívesen látott vendégek? A megyeiek kilenc napot, a testvérmegyé­ből érkezettek valamivel keve­sebbet töltöttek Váralján, de, hogy nem hiába, azt az eluta­A szekszárdi Garay utcai óvoda konyháján több gyermekintézmény részére főznek Jó étvággyal fogyasztják a jó ízű ebédet a Vízmű óvodájában Karl-marx-stadtiak a kedvencükkel Döntött a Legfelsőbb Bíróság ELSŐ A LAKÓK NYUGALMA Az egy-ik városban lévő tár­sas-ház pincéje egy á-fész tulaj­dona. A pináét a szövetkezet egy ideig -borra-ktánnalk hasz­nálta, később borozót akart nyitni a helyiségben. A nyugal­mukat féltő lakók tiltakoztak a terv ellen és az IlKV nem is já­rult hozzá. Ezek után a vállalat ellen az áfész pert indított. Ke­resetében kérte, hogy a pincé­ben saját költségén borozót Lé­tesíthessen, s ennek engedélye­zésére kötelezzék az IlKV-t. Az ügyibe a -lakóik is beavatkoztak és szintén kérték a kereset el­utasítását. A megyei bíróság az á-fész álláspontját fogadta el és az­zal az indokolással, hogy a szövetkezetnék nagyobb árbevé­telt kell elérnie, a -keresetnek hely-t adott. Ezt az ítéletet azon­ban a Legfelsőbb Bíróság ha­tályon kívül helyezte és a me­gyei bíróságot ülj eljárásra, va- •laim.int új 'határozat hozatalára kötelezte. - Iránymutató st ;is adott, hogy a lakástulajdonosok törvényes érdekeit és a gazdál­kodás érdekeit egyaránt vegye figyelembe. A megismételt eljárásban a megyei, bíróság az iránymuta­tásnak mindenben eleget tett, helyszíni szemlét is tartott és a per adatainak- tm-éiilegel-ése alapján az álész keresetét el­utasította. A szövetkezet felleb­bezett, de a Legfelsőbb Bíró­ság az ítéletet jogerőre emelte. A döntés indokolása szerint a borozó létesítése olyan átala­kításokkal járna, ami a lakók nyugalmát nagy mértékben za­varná. Ezenkívül! az -épület el­sősorban lakóiház és a szövet­kezet 'kérésének teljesítése a la­kók jogos érdekeit sértené. HIBÁS VOLT A VETŐMAG Egy vállalat az egyik mező- gazdasági. termelőszövetkezettel kötött bizományi szerződésben nagy mennyiségű vetőmag szál­lítására 'kötelezte magát. A vál­lalatnak beszerzési gondjai vol­tak, de sikeríü-lt neki fémzárral el nem láto-tt vető-magot szerez­nie, amit megküldött. Az elve­tett -mag azonban nehezen csí­rázott. A tsz kérésére szántó­földi szemlét tartottak, s ennek eredménye alapján a szövet­kezet a vállalat etilen kártérítési pert indított. Ebben arra hivat­kozott, hogy az elmaradt ter­més 'hasznától elesett, ezért en­nek megfizetését leéri. A kihallgatott szakértők sze­rint fémlemezzel el nem látott vetőmagot tilos forgalomba - hozni, bár előfordulhat, hogy ennek a csírázóképessége is meg-felelő. Ebben az ügyiben azönlba-n a szántóföldi szemlék megállapítása szerint a mag már az átadás-kor hibás volt. Az ügyben végsőfoko-n döntő Leg­felsőbb Bíróság a vállalatot 75 százalékos kártérítés fizetésére kötelezte. Az ítélet -indokolása szerint a Polgári Törvénykönyv értelmé­ben a válla latot, mint bizomá­nyost, a hibás teljesítésért sza­vatossági és kártérítési kötele­zettség terheli. Nem fogadható el az a védekezés, hogy a vető­mag megfelelő volt, mert ennek ellenkezőjét a szakértők meg­ái lapítottá-k. Ugyanez volt a vé­leménye a bírósági szakértőnek is. Viszont a tsz a kár egy ré­szét vi-selnii tartoriik, mert tud­ta, fémzáro-lat-la-n vető-magot vá­sárolt és azt is tudnia kellett, hogy azt -nem szabad elvetni. Ezért a vállalatnak csak a kár 75 százalékát kell megtérítenie. JOGTALAN FELMONDÁS-Az egyi-k áílaimü építőipari vállalat felmondott szálíításve- zetőljének. Ezt azzal indokolta, há-gy a meg növekedett felada­tok átlagos vagy annál maga­sabb felkészültséget, munkafe­gyelmet és felelősségteljes mun­kavégzést igényelnek. Ezeknek a feltételeknek azonban \i szaü-í- tásvezető nem felel -me\ A felmondás hatálytaispítá- sá-ért az illető a munkaügyi bí­rósághoz fordult. — Lelkiismeretesen dolgozom, a megnövekedett feladatoknak eleget tudóik te-n-n-i — jelentette ki. — Közgazdasági technikumi érettségim van, ezenkívül a vál­lalat által megkívánt pálya-mes­teri vizsgát sikerrel letettem, te­hát -megfelelő szakképzettséggel is rendelkezem. Más tanulmány folytatására nem szólítottak fel. Az igazság az; azért mondtak fel nekem, mert egy ügyben a vállalót ellen tettem vallomást. 'Érveléseit a munkaügyi bíró­ság nem fogadta el és keresetét elutasította. A felmondást indo­koltnak találta ás kimondta: a munkáltató megválogathatja, kivel köt szerződést, illetve meg­teheti, ha valaki nem felel meg a követelményeknek, akkor el­bocsátja . A jogerős ítélet ellen a leg­főbb ügyész törwényességi,óvás- sal élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, az alsó- fokú döntést megváltoztatta és a felmondást hatályon kívül he. lyezte. — Abból a munkajogi alap­elviből kiindulva, hogy a dolgo­zónak joga van a munkához, következik, hogy a munkavi­szonyt csak akikor lehet felmon­dani, ha az rendeltetését nem tölti be, tehát fenntartása a munkaadó tevékenysége vagy a dolgozó személyével összefüggő okból szükségtelenné válik. En­nek megállapítása érdekében az írásiban körölt felmondásból a munkaviszony megszüntetése okának világosan ki kell tűn­nie, — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. — Ebben az esetben azonban a felmondólevélből nem derül -ki, hogy a szálíításvezető alkal­matlanságát mi bizonyítja - hangzik tovább a határozat. Az 'az állítás, hogy a megnöveke­dett feladatok átlagos vagy an­nál magasabb felkészültséget, munkafegyelmet és felelősség- teljes munkát igényelnek, s en­nek a szállító svezető nem felel meg, önmagában nem elegendő a felmondás alapos és világos indokolására. 'Végül a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra; a tárgyaláson a vállalat újabb felmondási ok­ra,, mégpedig átszervezésre is hivatkozott, amelynek során a szállításvezetői munkakört meg­szünteti. Ezt azonban nem lehet figyelembe venni,. mert ez az ok az eredeti felmondólevélben nem szerepelt. Ehhez új felmon­dásra, illetve újabb -munkaügyi vitára van szükség. HAJDÚ ENDRE Gyermekélelmezés - diákélelmezés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom