Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

1982. július 3. . TOLNA ‘ “ivÉPÜJSAG 7 Iskolaépítések a megyében Befejeződik Dombóváron és Pakson, kezdődött Szekszárdon, Bonyhádon A hatodik ötéves tervben a megye 204 imiflió forintot költ­het új iskolák építésére. Ezen felül 30 millió áll rendelkezésre az önerőből, társadalmi össze­fogással történő iskolabővítések támogatására. Mire elegendő a 234 millió? Sokra, de nem min­denre. Tantermi ellátottságunk mindenesetre kedvezőbb képet ölt és két városunkban : Dom­bóváron és Pakson már az 1982/83-as tanévtől. Szakszói­don, a baktat 28 tantermes ál­talános iskola építésének ha­tárideje 1983 ősze, a 24 tanter­mes bonyhádi általános iskoláé pedig - a döntően fiatalok lak­ta Fáy lakótelepen — 1984 augusztusa. Szekszárdon elkez­dődik ugyanebben az évben a tanítóképző főiskola 16 tanter­mes gyakorlóiskolájának az épí­tése is. Ha jut rá anyagi erő, bővítéssel fölöslegessé tehetjük a szekszárdi IV. sz. Általános Is­kola faházati. S ez, mint többen hangoztatták, „megoldja a hir­telen megnőtt megyeszékhely problémáit”. Ugyanez a vélemény egyéb­ként Dombóváron, Pakson és Bonyhádon, s a beruházásokkal foglalkozók sem szeretik, ha a — néha mesterségéből fakadó­an - kételkedő újságíró nyakon önti őket a szkepticizmusával. Annak ellenére nem állhatják az akadékoskodást, hogy isme­rik az építőipar közművelődési és egészségügyi beruházások­kal kapcsolatban kialakult rá- érősségét.- A TOTÉV vezetői letették a nagy esküt, hogy Dombóváron és Pakson az új tanév indulá­sára már „jakhatók” lesznek az iskolák, - hallhattuk itt is, ott is. És a nyilatkozókat szilárd hi­tükben nem rendítette meg az sem, hogy az iskolaberuházá­sokról készített fotóinkról hiány­zik a lázas süirgés-forgás. Ne­kik van igazuk. Befejezés - il­letve műszaki átadás előtt egy hónappal - senkit se tévesszen meg az iskolaberuházások kül­ső képe, mert belül olyan a ké­szenlét foka, hogy nem lesz ne­héz állniuk az építőknek adott szavukat. Ahol néhány nappal ezelőtt állványok ölelték még a falakat a külső vakolás miatt, ma már egyéb vonja magára a kíváncsi tekinteteket. Érdeklő­désben nincs hiány, és nehéz lenne eldönteni, hogy a paksiak várják-e türelmetlenebbül az iskolaépítés befejezését, vagy a dombóváriak. Nézelődni mindenesetre olyanok is meg­állnak, akik csak nagyszülői minőségben érdekeltjei a tan­termi ellátottság javulásának. Pakson 8 tanteremmel és torna­teremmel bővül 24 tantermessé az az iskola, mely a volt gim­názium épületének helyreállítá­sával további négytantermes bővítésbe kezdhet 1983 tava­szán. A gyerekek? Ugyan ki vetheti szemükre, hogy a vakáció kí­nálta örömök között „nem fér el" programjukban az iskola- nézegetés? Majd ősszel! Tulaj­donosokként! Akkor mindent alaposan szemügyre vesznek, hogy megtörténhessék a teljes birtokbavétel. Dombóváron egyéb is esedékes. Az új, a vá­rosközpontban elhelyezkedő is­kola elkészültével átcsoportosí­tásokat hajtanak végre, mely egyrészt feloldja a jelenlegi zsúfoltságot, másrészt megszün- tefhetővé teszi a váltakozó taní­tást. Itt, az építkezés körbekémle- lése után Csillag László műsza­ki osztályvezető optimizmusát tettem próbára azzal a kijelen­téssel, hogy a művelődési osz­tályon alighanem elsiették az ünnepélyes tanévnyitó program­Szekszárd: Még csak ígér, alig mutat a baktai iskolaépítés Bonyhád: Tényleg itt lesz az iskola? a húskombinát építésén dolgo jónak elkészítését. Próbálkozá­som sikertelen volt. A TOTÉV, a Beruházási Vállalat, a város jól kézben tartja a dolgot. Mér­get vehetünk a július végi .mű­szaki átadásra! Legfeljebb a tornaterem burkolása késik meg, de az se biztos, mert sikerült parkettát szerezni. De ha még­sem, mert az építőket nagyon leköti a hibajavítás, semmi ka­tasztrófa. Ősszel megjárja még az udvar is a tornaórák meg­tartására.- És a berendezés? Hogy fog az menni egy csonka hónap alatt? (A Tanért közismerten gyönge szállító.) Ekkor lép be a beszélgetés­be Balásy Botondné tanulmányi felügyelő, aki elmondja, hogy talán mert „itt mindenki na­gyon akarja ezt az iskolát”, már ez év elején megkezdődött az iskolabútorok, berendezésék, oktatási eszközök leszállítása, összeszámlálni is nehéz, hány helyen raktároznak. A tanév be­fejezése óta iskolákban is. Nyu­godjak meg, ha társadalmi munkásokra is szükség lesz ah­hoz, hogy megszólalhasson a csengő tanulásra hívó szava, akár több brigádot is ősze le­het toborozni.- Jön mindenki, aki él és mozog — közli velem, míg Fü­zes Lászlót, a TOTÉV főépítés- vezetőjét csöngeti telefonon a műszaki osztály vezetője, hogy megerősíttesse vele a mon­dottakat. Igen, a tornaterem rendben. Legfeljebb a bejárati betonjárda elkészítéséhez kell a költségvetési üzem besegíté­se, de az se biztos. Mi a biz­tos? Hogy a város történetében nagy nap lesz 1982. augusztus 29? Új iskolát Dombóváron va­lamikor az ötvenes évek első felében építettek. Márpedig a megye második városa iskola­város is. Ugyan ki ütközik meg afö­lött, hogy a. beruházásokat mű­szakilag ellenőrzők és a megyei tanács gazdálkodási csoportjá­nak vezetője, Enyedi István gya­kori vendég lett az elmúlt hó­napokban Pakson és Dombóvá­ron? Az ötödik ötéves tervet úgy tartottuk számon, hogy az a köz- művelődési intézményhálózat ki­építésének időszaka. A jelen tervidőszak az iskola hálózat bő­vítéséé és nagyszerű, hogy a közismerten nehéz gazdasági viszonyaink közepette futja erőnkből a művelődéspolitika alapintézményének, iskolaháló­zatunk növelésére, korszerűsíté­sére. Szekszárdon, a baktai 28 tan­termes jócskán „kinőtt” már a földből. Bonyhádon a TAÉV 1/4- es építésvezetősége szerepet váltott. Lakják már azt a két 60 lakásos panelházat, amit itt építettek, most gőzerővel foly­nak a Fáy lakótelep szívében - az új óvoda szomszédságában — az alapozó munkálatok, hogy 1984 őszén már kezdődhessék az új 65 milliós költséggel épü­lő iskolában a tanítás. Túl vannak a durva-terepren­dezésen, július 1-én megtörtént a kitűzés. Ügy tűnik, a bátaszéki Reinauer János művezetőnek — aki most kapta meg az építők napján a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést — kedvére való a munka, öt évig zott, előtte a szekszárdi egész­ségügyi szakközépiskola építé­sének volt a művezetője. Úgy véli, jó lesz együtt dolgozni Link Péter terveinek megvalósí­tásán, mert „nagyon szép, kor­szerű iskola lesz ez a 24 tan­termes ...” Az építésvezetőség ridegnek tűnő irodájának két testes író­asztalán abroszként kiterített tervek. Nekem, a laikusnak semimlit sem mondanak. Erre elő­kerül a parkosítási terv, ami meglódítja o képzeletet. Amint túljutnak a beruházás megva­lósításának nehezén, 1983-ban indúl a 2500 adagos konyha építése is a 24 tantermes mel­lett. Csodálom ezt az embert a lel­kesedni tudásáért. Harminc évet „húzott le” az építőiparban és azt, hogy „inkább keveseb­bet, de szépet és jót építem” olyan áhítattal vallja, mintha tegnap vette volna át a mester­levelét. És invitál, hogy jöjjünk ám erre akkor is, amikor már van igazi látnivaló! Jövünk. Ahogy máshova is, ahol csak iskola épül. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: K. A.-G. K. Sárközi pillanatkép Aíkonyodik. Háztáji kiskertek­ből munkások igyekeznek haza. Ki kerékpáron, ki segédmotor­ral. Lovas kocsi paroszkál, ló- herszénáVal tömött Zsiguli por­zik. Egy-egy öregember, gyerek szódásüveg, meg tejeskanna terhével ballag. Megszokott de- csí utcakép. Kovácsné Kun Sára néni — mint nyári estéken mindig - kiskapujában üldögél. Köszön- get a járókelőknek, érdeklő­dik. Farmernadrágos, tizenéves lány fékez camping biciklijével és áll meg Sára néni előtt. Rek­lámszatyrából fehér vászondara­bot vesz ki. Rágógumija mö­gül köszön:- Elhbztam, Sári néni. Még nem tudtam befejezni. Nem baj?- Nem hát! Elküldjük a má­sikat - nézegeti Sári néni a vászondarabot, ami kibontva már terítő, színes csíkokkal a két végén.- Jegykendőmintás - mutat Sári néni a hímekre. - Nagyon szép munka - folytaja. - öt­ven éve híímzek, meg tanítom ■is, de ilyen tehetséges csopor­tom még nem volt — néz a far­mernadrágos lányra, Éppel Eri­kára. Kérdezetlenül emlékezik az elmúlt ötven évre. — 1931-ben Széli Judittól ta­nultam varrni, hímezni. Pilisi Elemér ügyész úr, meg Walla- cher László rajztanár úr csinál­ta azt a „nagy varratát”. 30-33 asszony tanult ott hímezni. Há­rom, négy évben is volt ez a tanfolyam. Persze téli hóna­pokban. Váraljára, Várkonyba, Őcsénybe is jártunk tanítani, ki­véve a háborús éveket. Papu­csokra, röpikre, gallérokra, té­rítőkre hímeztek akkor. Fél szá­zadot átfogó gondolatait össze­simogatja tanítványa félkész asztali futójával. Katona Imre így ír a Sárköz hímzőművészetéről : „ ... orszá­gos viszonylatban az egyik leg­régibb, legváltozatosabb és legpompásabb díszítőművészeti ág. Sárközben külön stílusa Van az ing, a főkötő, a bíborvég, a jegykendő és a halottaspárna hímzésének... a sárközi főkö­tő hímzése pedig klasszikus példája annak, hogy közvetle­nül az úri hímzésekből szárma­zó paraszti hímzésmód hogyan válik önállóvá, járja fejlődése útjait.” Sára néni felnéz a hímzésről, de ujjai a mintán maradnak. — A színezést kell megtanulni, mit milyennel párosítani. Óara­nyat kékkel, zölddel, rozsdával — magyaráz. A vörösek, kékek, zöldek sa­játos, megfogalmakhatatlan ár­nyalatait érezni lehet csak.- Ilyen csoportom még nem volt - ismétli korábbi kijelen­tését. - Kevés az idejük, de mégis több és tökélétesebb munkát végeznek. Ennek - eme­li föl a futót - szebb a hátulja, mint az enyéimnek. Az én sze­mem már nem látja. Sára néni nem titkolja tanítványa tehet­ségét. Bírálja munkáját, biztat­ja további tanulásra, művészi pályára irányítva. Ő maga csak a mindennapi munka elvégzése után nyúlhatott a „varróhoz”, mégis igyekezett olyan szinten művelni, hogy 1960-ban elnyer­te a Népművészet mestere cí­met. Tanítványait megyei, orszá­gos kiállításokra juttatta, köz­tük Erikát is. Az V. országos népművészeti kiállításon, Nyír­egyházán, szakkörének tagjai „aranyplakettet” és „aranyokle­velet" nyertek. Most a mezőkö­vesdi Kisjankó Bori országos ki­állításra készülnek. A tervező Sári néni, a kivitelező: Éppel Erika elsős gimnazista. A kiskapuban, az utca zaját figyelembe se véve beszélget a két ember, meghazudtolva a nemzedéki ellentétekről tartott állításokat. Váljon mi volt az öt­ven évvel ezelőtt a Sárközben, Decsen ami Kun Sárát a tarka fonalak (rímessé varrott világá­ba vezette, népművészi rangot adva szorgalmáért. Vagy mi az napjainkban, ami a tizenéves Éppel Erikát ugyanarra terelgeti és művészi pályát kínál szorgal­máért? Vagy mi az, ami ezt a két embert a fél'szavak értéséig összefogja? Ez a váiaszolatlan kérdéseket szülő pillanatkép legyen tanú­ja, hogy a Sárközben, Decsen a népművészet nem haldoklik, de él. Mert addig él valami és valaki, amíg egy ember akad, hogy szálljon róla, tegyen érte, akármilyen erő kényszerítse is őt erre a lépésre. DECS! KISS JANOS Gyermekkora világát eleveníti fel a Hajdúnánáson élő Vitéz Istvánné. A lopótökből, kukoricacsutkából, kukoricaszárból, va­lamint különféle kelmékből készített játékok és figurák néprajzi gyűjteményekben és külföldi kiállításokon is „szerepelnek". Vitéz néni babái Dombóvár: Az építők esküsznek a tanévnyitásra! Paks: Belül reményteljesebb a kép!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom