Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-25 / 173. szám

WÊÊÊÊÊÊÊM A Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 173. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. július 25., vasárnap Mai számunkból EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) LENINGRAD ÉS HELSINKI (3. old.) IDEGENFORGALMI MÉRLEG (4. old.) SÚLYEMELÉSBEN MAGASABB KÖVETELMÉNY (6. old.) I Mi tagadás, ezek a júlusi forró-tüzes napok, párás, me­leg éjszakák jócskán próbára tették minket. Törölgettük a homlokunkat, derékig gomboltuk az inget, ha lőhetett, ke­restük az árnyás helyeket, a mezőgazdaságiak meg azt mondják: ez kell most, mert ez az időjárás nagyon kedve­zett eddig a betakarításnak. így is van, nagyszerű ütemben halad az aratás, amit remélhetően a beköszöntött esős hét­vége sem zavqr meg túlságosan. A hírek szerint a búzának mintegy hetven százalékát már levágták e napokra. Ami külön érdekes: búzatermésünknek az előbb említett csak­nem háromnegyedével szinte egy hét alatt végeztek. Az ántivi tagiban született generációm hajlamos ilyenkor elgondolkodni azokról áz időkről, amikor Péter-'Pái'kor — mint mondani szokták szép'lelkű elbeszélők — megpendí­tek a kaszák, kezdődött az aratás. Aztán jött a cséplés, a kazlazás, s tartott ez a munka úgy Szent Istvánig, vagyis csaknem két .hónapon át. S munkába állt az egész család (már ahol kapott munkát az uraság földjén), s dolgozott hajnaltól sötétedésig, a férfi meg az asszony, aki a'markot szedte, s a szalmakötelet fonta. Minek is ezt fölemlegetni, almikor a mai gyerek már csak falumúzeumok falán lát ka­szát, meg más afféle szerszámot, amiről azt sem tudja, mire jó? Hát legfeljebb csak azért idézzük föl mégis, mert nem volt mindez olyan nagyon régen, s hogy most egy-két hét alatt tizednyi ember sem Végzi azt a munkát, ami akkori­ban szinte az egész parasztság teljes nyári elfoglaltságát jelentette. A társadalom struktú rá jóvá I sok minden változott. A fé­lelmetes ellenségből — a gépből — barát, nélkülözhetet­len segítőtárs lett. Az aratási szerződésért ácsingózó nap­számos. földmunkások Veres Péter egyik elbeszélésében még így szoronganak: „Mit lelhet itt tenni? A gépszínekben öra,tógépek, a folyosón csendőrök, és az országban három­millió koldus van." A gép akkor elvette volna a kenyeret, ma minél több a gép, annál hamarabb lesz kenyér. Ezért is dolgozik az idén a földeken, a termelőszövetke­zetek, állami gazdaságok hatalmas gabonatábláiban a tavalyinál ezernél több kombájn — amint jogos örömmel tájékoztatta erről a megyei napilapokat a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Mondván, hogy ennek is köszön­hető, hogy az idén a szokottnál gyorsabban és zavartala­nabbal folyik a talán legfölemelőbb munka, a termés be­takarítása mindennapi kenyerünkhöz. Ami már régen nem pusztán paraszti tevékenység, sőt szinte alig lehet a régi hagyományos érteleimben parasztinak nevezni. Az tény, hogy a mezőgazdaság dolgozói a meghatározók, akár kombáj­non, akár más módon teszik a dolgukat az érett kalászok között. De velük együtt szinte az egész társadalmunk meg­teszi, ami rajta múlik. Különösen az úgynevezett ipari hát­térről van szó, amelynek igen nagy a jelentősége. Tartal­mában is, hiszen a munkás-paraszt szövetség egyik kézzel­fogható, napi gyakorlatú megnyilvánulásának tekinthetjük, ám — noha ez igaz — a realitása sokkalta hétköznapibb. Hiszen talán azok a mezőgépesek, áforosok és mások, akik ezekben a hetekben többletmunkát, speciális feladatokat vállaltak, csak arra gondoltak, hogy rájuk mindenképpen szükség van, ha nem akadjuk, hogy elpferegjen a szém.ihogy a netán beköszöntő rossz Idővel megdőljön a gabona, vagy ki tudja, mi egyéb baj adódjék. S ez nem csekély dolog! Ilyesmi vezette a Mezőgép Trösztöt, amelynek az .idén több mint négyszáz szervizkocsija járja a földeket, hogy segítse ezt a nagy nyári munkát, s rajta ne múljon egy percnyi kiesés sem. Erre az időre úgy szervezték meg a vállalati termelést, hogy a legjobb szakemberek most ne a gyárakban, hanem a földeken legyenek. S több mező- gazdasági gépgyárban ügyeletes rendszert vezettek be, hogy az esetleges alkatrészhiányon gyorsan segíthessenek, s volt ahol egyedi alkatrészeket külön gyártottak, ha már másként nem lehetett beszerezni. Hallottunk arról is, hogy ahol éppen kombáljnosok hiányoztak, oda a hozzáértő mun­kások a gyárból mentek segíteni, kombájnoshiány miatt nem kellett lábon maradnia a gabonának. Hasonlóan szí­vén viseli az ÄFQR is az együttműködést ezékben a nagy napokban: a szükséges üzemanyag-szállításokhoz átcsopor­tosították a tartálykocsikat, egyeztették az igényekkel a nyitvatartási időiket, s több helyen még az éjszaka is adnak ki üzemanyagot. Ebben réjlik a titka — ha ez titok — az idei gyorsabb és zavartalanabb betakarításnak, amiről a miniszter — mind­ezekre is utalva — szólott. Sokat köszönhetően a gépnek persze, mely „kezesállatunk” lett, de még inkább, amitől azzá vált: a társadalmi összefogásnak, a jó együttműkö­désnek. Amit minapi látogatásakor Kádár János is fölemlí­tett a ráckevei Arany .Kalász Tsz hatalmas gabonatábláiban aratókkal beszélgetve, s fölidézve régi aratásokat gyermek­kora emlékeiből, saját élményeiből. Nehéz persze, s erőt, helytállást kívánó munka ez a mostani is — amint meg­becsülő elismeréssel szólt róla —, de mégiscsak könnyebb, és gyorsabb az emberkímélő gépekkel. Meg a jó szerve­zettséggel és az ipari munkások segítségével, amit ott pél­dául a Csepel Autógyár dolgozói nyújtanak, amikor gép- alkatrészekben vagy másban adódik gond. összefogva, egymásra támaszkodva könnyebb a munka, jobb az ered­mény — ezt láthatta a párt Központi Bizottságának első titkára a ráckevei határban, ahogyan hasonlóval találkoz­hatna az országban máshol is. Az aratók már becsülgetik a terméseredményeket. Az összkép még eléggé szétszórt, változó vidékenként, sőt gaz­daságonként is. Annyi azonban bizonyos, hogy az új kenyér ünnepére az összefogás, a közös munka jó jutalmát meg­adja a föld. LŐKÖS ZOLTÁN BHHHHHHHHHHHHHHBHMÜHHHH BT-ülések Libanonról A szegedi ipari vásárról jelentjük Hét Tolna megyei kiállít! KÁF-jelvény a SIMOVILL-nak Szegeden 1876-ban rendeztek először ipart vásárt. Az azóta eltelt több mlint száz évben na­gyot változott a világ. A vásá­rok története is bizonyítja, hogy mennyire fontos megmutatni, mit tudunk és még azt-is, hogy mit szeretnénk. Szükség van a kereskedők és a vásárlók meg­győzésére. Kapcsolatokat kell kialakítani egymás között. Szó­val a vásár mindig esemény, ott lemérhető az ipar haladásának iránya. Aztán olykor mérgelőd­hetünk is: megmutatták, de mi­nek, mert a kiállított termék­kel nem találkozunk a boltban, jön az egymásraímutogatáS: a kereskedelem nem rendelt, az ipar nem hajlandó gyártani... A szegedi vásáron közel hat­száz kiállító mutatja be újdon­ságait és hagyományos termé­keit. Panaszkodnak a kiállítók, hogy már nincs helyük, megtelt a 43 ezer négyzetméter, pedig még vannak jelentkezők. Ebből is kitűnik, hogy egyre többen szeretnének bemutatkozni, részt venni egy-egy ipari vásáron. (Felébredtek volna az iparban? Hiszen több olyan Tolna megyei — maradjunk házunk tájón - szövetkezet mutatkozik be Sze­geden, amely még egyetlenegy kiállításon sem vett részt. Az első tapasztalat a régi vi­tát is feledteti. Mikor kerül, a (boltokiba? Egyre több kiállító­nál látható a tábla: itt és itt megvásárolható, vagy éppen a kiállítás ideje alatt árusítanak az új termékből. Nagy forgal­mat bonyolított le már az első naipon a Vídia Kereskedelmi Vállalat - velük együtt mutat­kozik be a Bonyhádi Zoimánc- árugyár — pultjuknál sorba áll­tak, s vásároltak. Ugyancsak nagy forgalmat bonyolítottak le a kisiparosok, akik összesen negyvennél is többen voltak. Ahogy belépünk a vásár te­rületére, rögtörf egy újdonság ragadja meg >a tekintetet: a 6VIK családi háznak is megfe­lelő műanyag épületét mutatja (be. Árajánlat és azonnali meg­rendelés mellett. S ismerve a mai építési óraikat, nem is drá­gán kínálják a portékát: egy hetven négyzetméternél na­gyobb, kétszintes műanyag ház háromszázötvenezerbe kerül. Volt megrendélőjük... A szegedi ipari vásár pénte­ken délelőtt nyílott és egy hé­tig tart. (Tudósítás a harma­dik oldalon a Tolna megyéi ki­állítókról.) A Biztonsági Tanács pénte­ken a késő esti órákban nem hivatalos megbeszélést tartott Libanonról. A zárt ajtók mögött lezajlott tanácskozás után Noel Sinclair, a BT soros (guyanaii) elnöke közölte, hogy a követ­kező 72 órában ismét értintké- zésbe lép az érintett felékkel, majd jelentést tesz a testület­nek. iBNSZ-körökből származó vé­leményék szerint az Egyesült Állaimok, ellenzi, hogy a, BT hi­vatalosan foglalkozzék a liba­noni hélyzettel, amíg Philip Ha­bib amerikai különimeg bízott je­lenlegi tárgyalássorozata tart. Ami Libanont illeti, Ghbsszan Tüent, az ország állandó ENSZ- képViselője a konzultációkban értésre adta: meg akadja vár­ni, hogy milyen határozatot hoz a válság megoldására az Arab Liga, szerdára Tuniszba összehí­vott miniszteri bizottsága. IPhlilip Hölbilb pénteken be­fejezte szírtai tárgyalásait, és továbbutazott útjának követke­ző állomására: Szaúd-Arábiá­ba. Hafez Asszad sziriai elnök kifejtette Habib nők: Libanon fő problémája az izraeli megszál­lás, amit meg kell szüntetni. A sziriai államfő véleménye sze­rint a válság megszüntetésére irányuló erőfeszítéseknek erre kell irányú Infok. IFahd szaúd-arábiai király ígéretet tett arra, hogy országa minden szinten folytatja az erő­feszítéseket az izraeli csapatok Libanoniból való kivonása, az agresszió megszüntetése érde­kében. A ramadan befejezésé alkalmából mondott rádióbe­szédében tragédiának minősí­tette a Lilbonohbön kialakult helyzetet, s megállapította: Iz­rael áthágott minden türelmi határt totális háborújával,öre­gek, asszonyok és gyermekek lemészárlásával. A szaűdi ural­kodó arab egységet sürgetett, megjegyezve, hogy a Libanon elleni izraeli inváziót az egység hiánya tette lehetővé. (A Liba­nonról szóló egyéb tárgyalások­ról a 2. oldalon számolunk be.) Jó betakarítás Tamásiban A Tamási Állalmi Gazdaság­iban csaknem kétezer hektáron ad munkát a kalászosok beta- karitóm Július 16-án kezdték a búza, aratását. Előtte félezer hektárnyi területről a borsót ta­karították be, így szinte meleg­váltással fogtak a jó termést ígérő búzatábláik termésének aratósálhoz. Amint Horváth Ferenc kerületi igazgató elmondta, igen alapo­san felkészültek az idei ara­tásra. A gépeket jól kijavítot­ták a nagy munkára, az embe­rekkel a szokásos mádon meg­beszélték a tennivalókat, egyez­tették a programot a gépműhe- lyiekkel, úgyszintén a KSZE-vel és más ellátószervekkel. A termés minősége jobb, mint tavaly volt, a mennyiségre sincs okuk panaszkodni. A ga­bona ntagy részét szárerősítő vegyszerrel kezelték, így a sú­lyos kalászok alatt nem dőlt meg o szár. Idén a termést azonnal a tamási gabonaipari magtárba tudják vinni, ugyan­is a gépek nagyon tisztán dol­goznak, a termés nedvességtar­talma is alig haladja meg a 14 százalékot Az aratással egy Időiben folyik a szalma betakarítása is. Kör­bálázókkal gyűjtik ösisze a szal­mát és hordják kazalba. A bor- *ász,almát már kazalba rakták, most pedig az árpaszalmát bálázzák. A jövő héten, tehát július utolsó hetében végeznek oz idei nagy nyári munkával. Taimásülban idén jót, s jól arat. nak. Az emberek nagy kedvvel végzik a, munkát. A földeken, a magtórlban — általában a be­takarításban fogla likozta tottak- kal sokat törődnek, például hi­deg üdítőt visznek a gépekhez, a kazlakra, s a, meleg, bőséges, jó ízű ételt is kiviszik. Hatvan mázsa búzát gyűjt tartályába a kombájn Körbálázók haladnak a kombájnok után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom