Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
6TnîÉPÜJSÀG 1982. július 24. ben sok ráció volt, hiszen megszűnt a szétaprózottság, üzemekben, kisebb községekben egy klub működik, koncentráltabb anyagiakkal, stílszerűen, ,,hadraloghatóbb" vezetéssel. Nem kell tartani újabb átszervezéstől? — Alezredes elvtárs, erre a beszélgetésre ritka esemény alkalmából ültünk le... — Valóban. Igaz, hogy már régi hagyományai vannak Tolna megyében az őcsényi honvédéi™ napáknak, de most mégis úgy tartjuk, hogy más lesz, mint a korábbiak, hiszen eziúttal kerek évifordulókat akarunk nevezetessé tenni. Már volt ugyan róla szó, de megismétlem: az egyik az, hogy az idén tizedik alkalommal rendezzük a Gemenci vitodáZó- repülő-banjokságot. A másik: huszonöt éves a MÉM Repülőgépes Szolgálata, amelynek egyik bázisa az őcsényi repülőtér. — Tehát ez a magyarázat arra is, hogy a honvédelmi nap ezúttal július utolsó napjára tevődik. Korábban rendszerint szeptemberben tartották, majd áttevődött májusra. És az is szokatlan, hogy ezúttal nem vasárnapon, hanem szombaton lesz. — Igen, ezt az időpontot az határozta meg, hogy a vitor- lázórepütlő-bajnókság kezdete mindig augusztus elseje, tehát az ünnepélyes megnyitót látványosabbá, ünnepélyesebbé tehetjük. Mivel egy ilyen nagyszabású honvédelmi napnak nagyon sok technikai tényezője is van, azokat is figyelembe kellett venni. Hozzáteszem még, hogy a vitorlázórepülő-versenyműsor ideje között, a budapesti, augusztus 20-i légi és vízi parádé miatt, a feltételeket erre az időszakra lehetett biztosítani, ez is indokolja a szombati programot. Végül még egy dk: augusztus elsején, vasárnap Székszárd nagyszabású nemzetközi motocross-verseny- nek ad helyet. Mivel ez a verseny a régi, szekszárdi motoros hagyományok felélesztését szolgálja, természetesnek vettük, hogy ne osszuk meg a néző- közönséget egy időben két programinál. — így viszont a rendező szervekre, a szervezőkre nyilván plusz munkát hárit a szombati nap... — Az igaz'ság az, hogy így is, úgy is nagyon alapos, körültekintő, előkészítő propagandamunkát kell végezni. Viszont, mivel a szabad szombat is adott, el kell szakadni attól a gyakorlattól, hogy minden, na- gydbb szabású megmozdulás, nagy tömegnek szórakozást nyújtó program vasárnap legyen. Ezért a propaganda- munkát már jó előre elkezdtük az MiHSZ-szervezetekben, -klubokban — tulajdonképpen még a tavasszal —, hoqy akit a honvédelmi nap érdekel, úgy igazítsa a programját, legyen ott Öcsényben. A héten a részletes programot ismertető röplapokkal megszórjuk az egész megyét. Ez a propagandaforma kiterjed Baranya, Fejér és Báes mégyére is. — A korábbi tapasztalatokból következtetve, ezúttal is sok ezer érdeklődőre lehet számítani. Ellátásukról, szállításukról, és nem mellékesen, rengeteg jármű elhelyezéséről kell gondoskodni. — Ami a vendéglátást illeti, az áfésszel megtörtént az egyeztetés. Remélem, nem lesz kifogás az ellátásra. A Volán szintén felkészült a nagyobb utasforgalomra, a közlekedés- rendészet pedig a járműforgalom zavartalan fenntartására. — Az őcsényi honvédelmi napnak már régen kialakult valamiféle népünnepély jellege, hiszen az oda látogatók minden rétegének, minden korosztályának kínál látványosságot, szórakozást. A lő tartalmát mégis a honvédelmi jelleg adja, légi műsorával, harcászati bemutatójával, kiállításaival. Úgy vélem, ez jut kifejezésre ezúttal is. — Természetesen ez a mi szándékunk, törekvésünk is. Bemutatni, minél sokoldalúbban azt a szerepet, amelyet a Magyar Honvédelmi Szövetség országunk életében betölt. Klubjainkban sokoldalú munka folyik, úgy mondja'm, beilleszkedve az ország mindennapi szocialista építőmunkájába. Néha talán indokolatlanul szerényen a háttérben maradunk, hiszen nem viszünk véqbe mindennap nagy tetteket. Ezért is szükséges, hogy időnként kilépjünk a nagy nyilvánosság elé — mint most tesszük a honvédelmi nap keretében. — Ha egy kicsit visszaforgatjuk az idő kerekét, akkor érdemes felidézni, hogy a legutóbbi megyei honvédelmi nap óta is olyan dátumok kötődtek a szövetség munkájához, mint az alakulás 30. évfordulója, vagy a f elszabadulás 35. évfordulója, amelyekhez tömegméretű megmozdulások kapcsolódtak. — Csakugyan. A harmincadik évforduló alkalmából a Magyar Honvédelmi Szövetség a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést kapta, amely nagyon rangos elismerése volt addigi tevékenységünknek, de egyúttal még felelősségteljesebb munkát is rótt ránk, a fiatalok hazafias nevelésében, a tartalékosok ismereteinek fenntartásában. Csak mellékesen említem meg, hogy csupán Tolna megyében sok ezren szerezték meg a gépjárművezetői jogosítványt — úrvezetőit és szakmásítottat egyaránt — a mi iskoláinkon, és miközben a múltat idézzük, észre kell vennünk, hogy már közeledik szövetségünk fennállásának 35. évfordulója, újabb számvetésekkel, újabb feladatokkal. — A harmincadik évforduló, a kitüntetés milyen feladatokat szabott a szövetség elé? — A szervezeti alapok erősítését, a honvédelmi klubok munka jó nók javítását, a jobb együttműködést a tanácsokkal, a KlSZ-szel, a társadalmi szervezetékkel. A két évvel ezelőtti főtitkári szemle, az azt követő értékelés jónak találta a megyében folyó hazafias nevelő munkát. Javult a vezető, irányító tevékenység, eredményesebbé vált a társadalmi aktívalhálózat, a tanácsadó testületek, a társadalmi bizottságok, a klubtanácsok tevékenysége, a klubhálózat átfogja az egész megyét. A szövetség megfelelő keretet ad a mozgalmi, a kiképzési és a sportfeladatokhoz. — Az utóbbi években úgy tűnt, mintha túl sok lett volna az átszervezés. Létrejöttek a különböző klubok, — tartalékos-, lövész-, stb. —, aztán következett az összevonás. Eb— A szervezeti alapok erősítése, a klubok munkájának javítása indokolta a változtatást. Amire hivatkozik, így volt igaz: egy helyen működött két klub, kis létszámmal, külön-külön vezetőséggel, költséggel, többé- kevésbé megfelelő tömegbázissal. Az átszervezés jobban ösz- szefogta az erőket — a szellemieket, az anyagiakat egyaránt —, sok klubban maguk a gazdasági vezetők vállalták az elnöki tisztséget. Elmondhatom például, hogy a szövetség nevelő munkájában sokat léptünk előre. A tartalékos utóképzés szervezettebb, hatékonyabb lett, tartalékos tisztek, tiszthelyettesek nagyobb érdeklődéssel vesznek részt az előadásokon, a részükre szervezett lövészeteken. De még hatékonyabb lenne a tartalékosok képzése, ha minden szakág részére megfelelően felkészült hivatásos tiszt előadókat, foglalkozásvezetőket tudnánk biztosítani. Ezalatt az időszak alatt új klubok is alakultak — például a Szekszárdi Állami Gazdaságban — megerősödtek klubijaink Öcsényben, Bátán, Zombán, Kakasdon, Bölcskén, Nágydorogon, Iregszemcsén, Kocsolán, új lőtér épült Pakson, Szekszárdon a gépjárművezető-képzést szolgáló rutinpálya, klubházat kapott szövetségünk Tolnán, Bátaszéken, Zombán, fedett lőterek, lőcsar- nokok épülfek. — Említést tett Négyesi elvtárs a tartalékos utóképzésről, a tartalékos tisztek, tiszthelyettesek részvételéről. Hozzátenném, most már évek óta van egy jól szereplő lövészcsapatunk, tagjai nagyrészt a szekszárdi területi klubból kerülnek ki. Viszont a tartalékosok honvédelmi versenyében még nem sikerült olyan csapatot összehozni, amelyik országos versenyen is eredményesen szerepelne. — Ez csakugyan régi gondunk. A tartalékosok honvédelmi versenye sokoldalúan felkészült embereket kíván és úgy tűnik, Tolna megyében ezekből van hiány. A követelmény magas: lövészetben, tereptanban, vegyivédelmi, műszaki ismeretekben, elméleti felkészültségben, katonapolitikai ismeretekben, fizikai felkészültségben egyformán átlagon felülit kell nyújtani. Ilyen csapat összehozásához klubjaink alig képesek. Ennek oka az is, mint már említettem, hogy hiányzik a hivatásos tiszti gárda jó néhány szakágból. — 'Miután ebben a versenyformában már részt vettem, véleményem szerint a céltudatosabb, hosszabb távra szóló felkészítés is segítené a jobb szereplést, mert ehhez kevés a tájékoztató oktatás anyaga. Ezzel az ismerettel meg lehet nyerni egy városi, egy járási versenyt, de országos versenyen ez a felkészültség már kevés. — (gy igaz. Magunk is ebben látjuk a gyengébb szereplés okát. — A Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokságra visszatérve, idézem A magyar repülés története című könyvet. Az 1976-os versennyel kapcsolatban ezt írja: Egyre nagyobb jelentőségűvé válnak a vitorlázórepülő-versenyek közölt a területi versenyek és ezek közül is kiemelkedő a szekszárdi repülőklub gondozásában évről évre megrendezésre kerülő Gemenci Vitorlázárepülő Bajnokság. Nagyon rangos elismerése ez egy olyan klubnak, amelyik más klubokhoz képest lényegesen szerényebb anyagi háttérrel rendelkezik. — Ez az elismerés tényleg megilleti a szekszárdi repülőklubot. A most huszonötéves klub létezését tulajdonképpen a repülést megszálottan szerető, lelkes tagságnak köszönheti. 1967-ben anyagi természetű megokolásból visszaminősítették a klubot. Szinte az alapoktól kellett kezdeni a munkát, teljesen társadalmi alapokon. Ennek ellenére évről évre javították a működés feltételeit. Anyagilag is nagy munkát végeztek, százezrekre tehető az a társadalmi munka, amely hozzásegítette a klubot, hogy évről évre ilyen rangos verseny házigazdája legyen. A Gemenc- versenynek rangja van, az idein is jóval több- gép indulásával Whet számolni, mint bármely másik, hazai versenyen. A klub életképességére jellemző, hogy a Gyöngyös melletti, Pipis- hegyi repülőtéren most már rendszeresen szervezi az úgynevezett hullámrepülő-tábort. A klub — éppen élni akarása révén — olyan támogatást tudhat maga mögött, mint a MÉM Repülőgépes Szolgálata, vagy mint a MALÉV, és ez a támogatás elsősorban éppen a verseny rendezésében, lebonyolításában nyilvánul meg. Azt mondhatom, az anyagi és a személyi feltételek további javulása után számíthatnak a magasabb kategóriába sorolásra. — Alezredes elvtársnak, amióta a megyei titkár tisztét betölti, a megyei honvédelmi nap a legnagyobb méretű rendezvény. Nem izgul néha a siker érdekében? — Dehogynem. Szerencsémre a megyei vezetőségben olyan, tapasztalt munkatársak vannak, akik messzemenően segítenek leküzdeni ezt a drukkot. Valamikor, az 1950-es években fiatal tisztként itt, Szekszárdon kezdtem a pályafutásomat és ide kerültem vissza az MHSZ megyei titkári beosztásába. — Három évtizedes katonai berögződöttséggel nem volt nehéz olyan közegbe beilleszkedni, amelyben a parancsoknál, utasításoknál lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a meggyőzés, ahol az eredményeket elsősorban politikai munkával kell kiharcolni? — Dehogynem. Nem könnyű levetkőzni azt a vezetői stílust, amelyben évtizedeken keresztül dolgoztaim. Azt hiszem, már változtam, és jó, hogy éhhez segítséget kaptam munkatársaimtól. — Ezek után jó időt kívánok a honvédelmi naphoz és sok érdeklődőt, a beszélgetést pedig megköszönöm. BOGNÁR ISTVÁN Múltunkból Kedvelt témája volt a Tolnavármegye című megyei lapnak a parasztság földéhsége. Ha csak lehetett, gúnyos megjegyzéseket tett, remélve, ezzel is hozzájárul az egyre erőteljesebb igény leszereléséhez. Gúnyolódott az 1906. április 8-i számban is. A földéhség — ez volt a cikk címe. „Manapság ugyancsak sokat olvashatunk a telepítésről, parcellázásról. Gondolkodik erről a nép gyermeke is, talán a kelleténél többet is. De hogy is ne gondolkodnék, mikor olyan szép nagy uradalmakat lát, neki pedig alig van néhány négyszög öl földje (ha egyáltalán ez is volt — a szerk. megj.). Egy regölyi polgártárs is szépen elképzelte, hogy milyen jó volna, ha a határukban lévő Eszterházy uradalom, mely kerek 12 000 holdacska, a nép között osztatnék ki kis- sebb-nagyobb bérletekben. Úgy olvasta és úgy is hallotta, hogy az ily földek bérletéhez elsősorban a népnek van joga. Ugyanazért folyamodványt írt a földmívelési miniszterhez, hogy juttassa nekik bérbe azt a kis uradalmat. Hiszen van még elég nagy uradalom az országban. A miniszter, mit tehetett egyebet, utána járt, hogy kié és mekkora az az uradalmacska és miután a föl- világosítást megkapta, utasította a regölyi folyamodót, hogy forduljon kérelmével a tulajdonos Eszterházy-herceg- hez. Az talán majd juttat a népnek' olcsó bérletet. De csak talán". A cikk írója ironizált — pedig tudhatta volna, hogy már a múlt század végén megjelent a megyei paraszti mozgalomban is a földosztás követelése, s ez erősödött a századfordulót követően. A regölyi földigénylő csak saját és néhány társa nevében írt, de az agrárproletárok igényét fogalmazta meg. S mert nem értette meg az agrárprobléma lényegét az uralkodó osztály, nem tudott mit kezdeni vele a szociáldemokrata párt sem — megoldatlan maradt —, s a többi között ezért keffett kivándorolni másfél millió magyarnak, hogy legalább megélhetését biztosíthassa... A KÖZIGAZGATÁS RESTAURÁCIÓJA 1919-BEN Forster Zoltán alispán 1919. október 14-i keltezéssel írta meg jelentését a megyei köz- igazgatási bizottságnak, melyben beszámol az ellenforradalmi rendszer másfél hónapjáról, arról, miként állították vissza az 1918. október 30. előtti közigazgatást, mit kerestek Tolnában az angolok, miként bántak el a rendszer ellenzőivel. Idézzük a jelentés egy részletét: „Amidőn augusztus hó első napjaiban Ű Felsége József királyi herceg úr által kinevezett magyar kormány megkezdte mindnyájunk által üdvözölt működését, s volt vármegyei intézőbizottság tagjai helyüket elhagyták (azaz letartóztatták és kivégezték őket — a szerk»), augusztus 7-én a vármegye vezetését magamhoz vettem, s a központi tisztikarral nyomban megkezdtük hivatalos működésünket. Ugyanezen alkalommal tettem intézkedést, hogy a járási főszolgabírói hivatalok is átadassanak, illetve átvétessenek azonnal, hasonlókép az összes községekben a közigazgatásnak az elöljáróság kezébe leendő átadását, illetve átvételét elrendeltem, ami néhány nap alatt minden incidens nélkül meg is történt, úgy hogy az új kormánynak részint távirati úton, részint hivatalos leirattal adott azon rendeletéi, melyek az önkormányzati szervek működésének megkezdését célozták, a jogrend helyre- állításával a közigazgatási tisztviselőkre váró feladatokat körvonalazták, a vármegyének úgy a központi, mint járási és községi tisztikarát már helyükön, a pusztítás romjait eltakarító, a vármegye lakossága minden rétegének gazdasági és társadalmi boldogulására irányuló munkájában találták... .„Tisztelettel jelentem, hogy Őrgróf Pallavicini György O Nagyméltóságának Dunántúl kormánybiztosává történt kineveztetését belügyminiszter úr szeptember 6-án távirati úton tudatván, a vármegye közönsége nevében táviratilag biztosítván Ö Nagyméltóságát nagy munkájában való buzgó és lelkes támogatásunkról. Október 5-én érkezett meg szék házunkba dr. Battlay Dezső Öméltósága kizárólag vármegyénk területéne kinevezett kormánybiztos úr, ki nók mély hazaszeretete, közigazgatási komoly tudása, közvetlen megnyerő egyénisége legnagyobb és legjobb biztosítékot nyújtanak arra, hogy a kormány szándékainak a vármegye la'ko'ssága érdekeivel valló mindenkori összhangba hozatala a legjobb kezekbe van letéve. — Tisztikarunk pedig odaadó lelkesedéssel és buzgalommal fogja Öméltóságát munkájában támogatni. Ami a jog és társadalmi rend helyreállítását illeti, erre nézve a kiadott kormányrendeletek alapján többféle intézkedés történt. Nevezetesen úgy itt a központban, minit a járásokban és az egyes községekben katonai és polgári karhatalmi alakulatok létesittettek, valamint, a közalkalmazottak kadhatal mi alakulása is ezekkel egybe kapcsoltatott. A kommunista uralom alatt büntető törvényekbe ütköző cselekedetek elkövetői, valamint az ezen irányzat felé nagy mértékben hajlammal bíró s a társadalmi rendet bármikor felforgatni kész elemek legnagyobb részben le vannak már tartóztatva. A kommunista vezetőik által magánosoktól ösz- szeharácsolt (értsd: az ellenforradalmi kísérletekben való részvétel miatti hadisárc — a szerk.) ingóságokat a bűnügyi biróság már jogosult tulajdonosaik kézéibe juttatta. A járásokból beérkezett jélentésék szeriint a közbiztonság a körülményekhez képest kielégítőnek mondható. Ugyancsak a közélelmezsssel kapcsolatban jelentem, hogy szeptember hó elején az Angol Élelmezési Bizottság tagjai érkeztek vármegyénkbe, kezdetben Palksra, majd Szekszárdra az egész vármegyére kiterjedő- leg, tevék át működésük székhelyét, s Budapest fővárosnak élelmezése tekintetében fejtenék ki tevékenységet, s a fentebb hivatkozott miniszteri rendelet alapján önként felajánlott termésfeleslegek átvételéiről és el szállító sóról is őik gondoskodnak. (A hivatkozott miniszteri rendelet: 4726/1919 - a szerk.) Jelentem végül, hogy a kommunista unalomból kifolyólag két vármegyei tisztviselő ellen rendeltetett e1 a fegyelmi vizsgálat, mely ügyek a maii ülésen fognak tárgyaltaim." Az irat hátoldalán: Tudomásul vétetett, Székszárd, 1919. október 15. Battlay Dezső kormánybiztos. Az irat szá ma : I. 734 kb 1919. * s A Tolnamegyei Közlöny 1890. június 15-i számának; vezércikke a cseléd -üggyel foglalkozik. Miint ismeretes, ébben az időben kezd kibontakozni — nagyon bizonytalanul és bátortalanul — a sztrájk -mozgalom a megyében. Az úri középréteg lapja máris felvette ellene a küzdelmet. A terjedelmes cikkből csak egy rövid Idézetet veszünk át: „A nti nagy városunkban naponta lejátszódik, s aminek a hírlapok már szinte rendes rovatot tartanaik nyitva, a mind fenyegetőbb irányt vevő munkásmozgalom, s a divatossá lett különféle sztrájikolás: mondhatom más alakbán nálunk kis városiaknál', sőt a. falvakban sem ismeretlen többé. Mindnyájan tudjuk, kik cseléd - vagy cselédek tartására vagyunk utalva —, hogy ezeknek bére mily rohamos emelkedést nyert az utóbbi évek alatt, s a nélkül, hogy ezzél a cselédek nagyobb muníklakedve vagy fokozottabb szorgalma is együtt emelkedett volna. Ellenkezőleg, mindinkább divatosan elurasodó cselédék kényes és finnyás természete összeférhetetlennek1 kezdi tartani a becsületes munkát, hűséget és szorgalmat a fölemelt bérrel. Már az ő jelszavuk is ez: nagy bér - lehetőleg kevés, sőt semmi dolog, sok pihenő idő”. K. BALOG JÁNOS Négyesi József alezredessel, az MHSZ megyei titkárával