Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-20 / 168. szám

1982. július 20. Képújság 3 Â háztáji Pakson - Paksért Egy brigád=350 ezer forint értékű társadalmi munka Vasárnap este tíz óraikor ért a főváros1!, Bosnyák téri piac­ra a fad'di Leniin Tsz tehenautó­ja, megrakva fehérpaprikával. Tizenöt mázsa volt az, aimit a tenmelőszövetkezet kertészeté­nek fóliását raliban szedték, ugyanannyi a tizenöt háztáji ,Jfóliás” téesztagé. A közös ter­mést „simán" átvették, óim a háztáljilbóf az egyik tagénak mintegy négyötöde másodosz­tályú volt és csak 20 százalék a kifogástalan minőségű. Az át­vevő — lévén monopolhelyzet­ben, mert vasárnaip éjszdka már nem lehet új vevőt keresni - döntött: „Nincs időnk és embe­rünk válogatni, az egészet, mind a harminc mázsát csak másod­osztályúként tudóim átvenni”. Bosszantó kiszolgáltatottság. Huszonöt forint volt ekkor a fe­hérpaprika kiskereskedelmi ára, az elsőosztályúért 14—17 forin­tot kaptak volna, így viszont hat forinttal fizették ki. A téesz szak­embere mondja: „Nem hagyjuk annyiban a dolgot." — Mégis, úgy tűnik, reménytelen eset. A piac tele, ilyenkor az átvevő az úr. Inkább a tanulságot kell le­vonni : az integrált háztáji ter­melés nagyobb fegyelmet köve­tel a résztvevőktől. Nemcsak a várható nagy pénzt kell látni, hanem a munkát is. A felelős­séget a saját munkáért, de a felelősséget a kollektíva iránt is. Ugyancsak az egyik hét vé­gén történt... Ilyenkor a fólia- házitáj'isolk — tizenöten vannak - ügyeletet tartanak. A főlio- • sátrakat rvgyanis egyetlen nap­ra sem lehet „magukra" hagy­ni. Szombat—vasárrtaponkint ket­ten-ketten ott tartózkodnak. Az említett esetben a két ügyele­tes nem kertészeti dolgozó volt, nem nügyon értettek a fóliázás­hoz. A meteorológia záporeső- Zivatart jelzett, erre ők lezárták a sátrakat, nehogy a vihar kárt tegyen bennük. A meteorológia jóslata nem vált be. felmelege­dett a levegő. A sátrak azon­ban zárva maradtak. Szeren­csére, másók is kijötték — dol­gozni —, ők vették észre, hogy a sátrakban már negyvenfókos a hőség. Ha még egy-két órát késnek a szellőztetéssel, befül­led, tönkremegy az egész. Mind a tizenötüké. A két eset megerősíti a téesz- pártvezetőség állásfoglalását, ami a legutóbbi ülésükön szü­letett — a napirenden a háztá­ji és kisegítő gazdaság fejlesz­tésének alakulása, további le­hetőségei szerepeltek — : oda kell hátni, hogy javuljon a fe­gyelem, a saját és az egymás munkája iránti felelősségérzet azok közt, akik a téesz integrált háztáji termelésében vesznek részt. Tavaly, az év elején szerepelt a vezetőség napirendjén a ház­táji gazdálkodás. Akkor a párt- vezetőség megerősítette a szö­vetkezet vezetősége által elő- -terjesztett tervet: a zöldségter- mesztsében is - hasonlóan az állattenyésztésihez — a szövet­kezet integrálja a háztáji ter­melés egy részét. Nevezetesen : a fóliás termelésnek előbb csak egy részét, majd fokozatosan az egészét adják át háztájiba, ugyanezt teszik fokozatosan a szántóföldi zöldségtermesztéssel is. Segítséget kérnék ebben a mözsiéktől, akik gesztorai a Kertészeti Gazdasági Társulás­nak - és ahol már tapasztala­tok állnak rendelkezésre.* A szövetkezet adja a területet - ennyivel csökkentik egy-egy téesz-tag különben is járó ház­táji területét —, elvégzi a ta- lajmunkát, a trágyázást, a ve­tést, vegyszeres növényvédel­met, öntözést, szállítást, értéke­sítést, a kézi munka a tago'ké. Természetesen e munkák költsé­geit az értékesítéskor levonják. Egyelőre az egy hektárnyi fólia- sátoriból 3000 négyzetmétert ad­tak ily módon át tizenöt téesz- tag nak. Karalábé- és csemege- paprika-termesztésre. A szántó­földi zöldségtermesztésben ti­zenöt hektárnyi terültetet fűszer- paprika- és fehérpaprika-ter- mesztésre, százötven családnak. Más módszer nem kínálko­zott a szántóföldi és a fóliás zöldségtermesztés korábbi szint­jének fenntartására, lévén ke­vés a munkaerő, munkacsúcsok idején - főleg a szedéskor - egyre nagyobbak lettek a gon­dok. A fűszerpaprikánál a gépi szedés nem vált be, a gép nem tud szakaszosan — ahogy beérik a paprika — szedni, és almikor szed, akkor sem tökéletes a tisz­títás. Háztáji formában bevon­hatók az ipari részlegek dol­gozói is, a családtagok is, a téesz-tagok szabad ideje is fel­használható. Ugyanakkor — lé­vén korlátozottak a téeszben a bérféj’lesztési lehetőségek — e háztáji módot nyújt — kinek-ki- nek szorgalma alapján - a tagság jövedeliménék emelésé­re. Megfontolták, hogy ki kap­jon előbb a háztájiból, de ami aztán nem ment súrlódás nél­kül. Csak olyanok kerülhettek be e „közösségekbe", akik ga­ranciát jelentenék a munkák időbeni elvégzésiére. Mert ha azt mondja a kertész: ma meg holnap mindenki kapálja meg a parcelláját, mert holnaputántól öntözés lesz, akkor kapálni kell. Mindenkinél. Ha pedig szedés­re kerül a sor, pontosan meg­szabják, milyen termést lehet le­szedni. Mert ha fejletlen — ami mondjuk három nap múlva len­ne csak „érett" — kerül a ládák- ba-zsákokba, veszélyezteti az egész szállítmányt. Mint az a bevezetőiben említett esetben is történt. Ugyanakkor a résztve­vők kiválasztásánál számolni kellett a sértődéssel is. Akit a korábban tanúsított hanyagsá­ga, fegyemezetlensége miatt nem „.vettek be", megsértődött. A zöldségtermesztésben tehát folyamatosan terjesztik ki az in­tegrált háztájit. Folytatják ezt az állattenyésztésben is. Nem­rég helyezték üzembe a terme­lőszövetkezet új sertéstelepét - évi hétezer hfzottsertés kibocsá­tására alkalmas —, és azóta teljesen „feltöltött ék." Ugyan­akkor folytatja a téesz a ház­táji sertéShízlalás segítését is. Tavaly ezerkétszáz hízottsertést értékesített a tagság a szövet­kezeten keresztül, az idei terv 1600 darab, de az első félév­ben már 846-ot értékesítettek. A téesz kedvező vásárlási feltéte­lek mellett alomszaimát ad a szerződött téesz-tagoknák, el- száimolóáron ad kukoricát, ta­ka hmánybúzát, lucernaparceliât. Természetesen szaktanácsadást, állatorvosi ellátást is a téesz biztosit, majd megszervezi az értékesítést. Voltak és vannak itt is buktatók, akadt olyan gazda, aki 300—500 forintot is „nyert” darabonként, a1 másik százat, de olyan is akadt, aki az elszámoláskor egy fillért sem kapott, mert a vásárolt szalma és takarmány értéke nagyobb volt a leadott sertésért kapott­nál. Itt is állást foglalt a ve­zetőség: nagyobb körültekintés­sel kell a szerződéseket megköt­ni és menetköziben több segít­séget adni a gazdáknak. Van léhetőség az integrált háztáji gazdálkodás további ki­terjesztésére, jó az a gyakor­lat, amit a szövetkezet kialakí- . tott e gazdálkodás segítésére. Ezt tovább fejleszteni, finomítani kell. J. i. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az Országos Szakipari Vál­lalat paksi kirendeltségének Aranyecset szocialista brigádja elvégezte a paksi városi-járási könyvtár belső tereinek teljes festési-mázoló si munkáit, és mintegy 350 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, ki­fogástalan minőségben, ráadá­sul 8 évi garanciát vállalva. Pakson - Paksért. Ez önmagá­ban talán még neim lenne fi­gyelemreméltó tett, de ha hoz­zátesszük, hogy a brigád egyet­len tagja sem paksi, hanem munkásszálláson lakó beruhá­zási dolgozó, akkor már inkább.. Ha azt is, hogy a napi 10 órás munka után dolgoztak, akkor még inkább. S ha még azt is, hogy a többség soha nem volt egyetlen könytárnük sem tagja, akkor mindenlképpen*. iNem is hagyott nyugodni a gondolat, ezért interjúvoltam meg a brigádtagokat, s a ki- rendeltség vezetőijét. A „miért vállalták?" kérdésre íme a válaszok: — Nem olyan nagy dolog ez, vállaltuk - teljesítettük. Miért? Mégiscsak jobb a szabad idő eltöltése úgy, ha valami hasz­nos munkát végzünk, mintha mondjuk a „Ragaes"-ban ücsörgőnk peharazva. — Először ódzkodtam ettől a munkától, mert az itteni, be­ruházási feladataink megvalósí­tását féltettem, de aztán lát­tam, hogy... Szóval 'kemény, rendes csapat ez. — Arra gondoltunk, hogy itt a paksiak a beruházáson dol­gozókat afféle „g yüt tmentek- nek” nézik- Miért ne bizonyít­suk, hogy mi a paksiakért is ké­szek vagyunk tenni Valamit, akár helyettük is. — Hazudnék, ha eltitkolnám, hogy számítunk valami külön elismerésre is. Ha nem így lesz, nem baj, még így is büszke le­szek erre a munkára. — Könyv eddig csak az isko­láskorban volt kezemben. Itt, munka köziben ki-kiemeltem né­hányat, s bevallóim, egyet el is vittem... Jövő héten visszaho­zom, nehogy e kedves lányok­nak kelljen a leltárnál kifizet­niük. — Sem „Pro Űrbe”, sem „'Pro Bibliotéka” cím elnyerésére nem vagyok jogosult, ha szívem sze­rint szeretnék is az lenni. Nagy­szerű munkát végezték a fiúk, s biztos Vagyok benne, sokáig ba­rátok maradunk. — Megéreztem, hogy éltetni kell azt a „bizonyítást”,, misze­rint mi itt nem ,;jött-mentek” vagyunk, hdnem most már Pak­sért is élő, tenni akaró embe­rek. — A közös munka mellett az is öröm, hogy „külön szálak” is kialakultak köztük, és lehet, hogy még eljegyzésre is számít­hatunk az egyik brigádtag és az egyik könyvtáros között... lEzék a gondolatók fogalma­zódtak meg a kirerideltségveze- tő, a brigódtagók, a könyvtá­rosok körében. A kezdeménye­zők egyik „vezére" Fonyó Lajos építésvezető-helyettes vált, de jó partnerékre talált a kiren­deltség vezetőjében, Subas’its Miihálybán, a1 művezetőiben, Czethoffer Gyuláiban, Kerékes József brigádvezetőben és a brigád tagjaiban. Bízhatunk abban, hogy hasonló felajánlá­sók ezután is születnek a be­ruházásokon. Pakson - Paksért. CZAKÓ TIBOR Leningrad és Helsinki (I.) Fehér éjszakák Aki elutazik — mondjuk — a Szunda-szigetekre és szerencsé­sen meg is tér onnan, az joggal számíthat érdeklődő közönség­re, ha élménybeszámolóba kezd, hiszen arrafelé viszonylag kevés magyar fordul meg. De mit csináljon az, aki úticéljául Leningrádot és Helsinkit válasz­totta? Előbbi városban már ha­zánk fiainak tízezrei jártak, utóbbiról is jó lenne hinni, hogy sokan tudnak nagyon sokat. A továbbiakban tehát arra törté­nik kísérlet, hogy az utas fel­vázolja, miként látta ő azt, amit előtte már sokan. Minden utazás jóval előbb kezdődik, mintsem az ember je­gyet vált az IBUBZ-nál, vagy felszáll az AEROFLOT TU—154 B mintájú repülőgépére. Ese­temben például jó negyven éve kezdődött, amikor elolvasva Kodolányi János Suomi, a csend országa című könyvét, szere­lemre lobbantam északi atyánk­fiái iránt, és fejembe vettem, hogy ide nekem feltétlenül el kell jutnom. Az álom valóra vál­tása néhány évtizedbe került és annak volt köszönhető, hogy az IBUSZ viszonylag elfogadható áron meghirdetett egy nyolcna­pos túrát a Leningrád—Helsin­ki—Leningrád útvonalon. Nagy Péter városával Alekszej Tolsz­toj révén kerültem bensőséges kapcsolatba, anélkül, hogy ko­rábban valaha is orosz földre tettem volna a lábam. Regénye nemcsak a zseniális cárról szó­ló további olvasmányokhoz ve­zetett, hanem a kifogyhatatlan energiájú uralkodó főműve, a város iránt is felkeltette az ér­deklődésemet. Az útra felkészülni nem ng,- héz, A már említett Kodolányi­kötet mellett ott van Varga Do­mokos most megjelent Finn testvérein kje és a Panoráma útikönyvek sora Finnországról éppúgy, mint a Szovjetunióról, külön Leningrádról és egy szov­jet kiadású, magyar nyelvű pompás kis útikalauz: „Három nap Leningrádban”. Tüzér fel­derítőknél katonáskodtam, így bensőséges kapcsolatban va­gyok mindenféle térképpel és már a kezdet kezdetén úgy vél­tem, hogy engem aztán nagy írókedvencem, Dosztojevszkij városában a térkép mezején nem érhet semmiféle meglepe­tés. A valóság persze egészen más. A pul'kovói repülőtér vámvizs­gálatán túljutva azt hiszem, el­sősorban a méretek és arányok azok, melyek a magyar utast megdöbbentik. Főleg, ha a tér­képről csak a parádés áttekint­hetőséggel épült város fő irá­nyait, de nem a léptékét véste emlékezetébe. Budapesten a Népköztársaság útja mintegy két kilométer hosszú. Itt a Moszkvai sugárút 20 kilométe­res és a kéttucatnyi létszámú csoportunkat véget nem érőnek tűnőén viszi rajta az autóbusz. Ami fővárosunk keréken kétmil­liós lélekszámú, Leningrádé: — négy. A város 60 kilométer hosz- szú, 10—12 kilométer széles, 630 négyzetkilométeres kiterje­désével akkora, mint egy me- gyérrkbeli nagyobb járás. A kül­város nem szép, amiként egyik európai nagyváros külső kerüle­tei se szolgálnak idegenforgalmi látványosságokkal. Itt azonban mást is számításba kell venni. Azt, hogy- Leningrád a II. világ­háború befejezésekor gyakorla­tilag a nulláról indult. Még egy adalék az arányokhoz: — lát­tam Budapestet közvetlenül az ostrom után, a romváros min­den volt. csak szívderítő nem.-Csakhogy a magyar főváros ostroma másfél hónapig tar­tott, Leningrádé viszont 900 na­pig. És tizennégy év leforgása alatt minden házat felépítet­tek ... Az autóbuszos városnézésben van valami filmszerű. Az ember szeme előtt valósággal „lepe­reg” egy egész város. Idegen- vezetőnk, az ungvári születésű Kamonyi Péter, valósággal ont­ja magából az információkat. Mindent megjegyezni természe­tesen nem lehet, de azért az ilyen nevek, mint Nyevszk'ij proszpekt, Vasziljevszkij-sziget, Fontanka, Admiralitás, Péter- Pál erőd, Izsák-székesegylház elfeledettnek hitt olvasmányem­lékeket ébresztenek. Csatornák, folyók és folyócskák. A hídra ér­ve feltűnik egy három kéményes hadihajó szürke acélteste. Szál­lodánkkal átellenben horgonyoz az Auróra ... A Hotel Leningrád modern, praktikus, a szobái szépek, a hét nagy lift gyors és nesztelen. Az A-szinten télikert, szökőkút- tal, cserregő papagájokkal. Er­re visz az út a finom ízléssel épült étterembe. A közönség nemzetközi. Amerikaiak, finnek, németek, spanyolok, angolok. Két brazil a Mondial (akkor számukra még kecsegtetőnek tűnő) esélyéit latolgatja. Ma­gyarok Komáméból, japánok elmaradhatatlan fényképezőgé­pükkel és Afrika éjszín bőrű fiai. Kosztról és más, az utasnak egyáltalán nem közömbös ide­genforgalmi összefüggésekről majd e beszámoló utolsó részé­ben lesz szó. Most befejezésül csak annyit, hogy június utolsó napjaiban a magyarnak egy dolog nehéz Leningrádban: — aludni. A helybeliek szerint ugyan ezek az éjszakák már nem is igazán fehérek, de ne­künk éppen eléggé azok. Ké­sőbb Helsinkiben ugyanez a helyzet. A nap kel hajnali 4 órakor, lenyugszik másnap reggel 2 óra 10 perckor. Hogy a két időpont között mennyire tudja kialudni magát, azt tőle kellene megkérdezni. Az uta­zástól, élményektől fáradt ma­gyar- turista mindenesetre még éjfél előtt félórával Is ott ül az ablakban, és miután kigyönyör­ködte magát az ezüstös szürke színben pompázó látványban, előveszi az otthon vásárolt Fü­lest és elkezd keresztrejtvényt fejteni. Lámpára egyáltalán nincs szüksége, hiszen hol van még a napszálita . . .! (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Néva-part I. Péter, oki várost parancsolt a Néva mentére. E. M. Falconet francia szobrászművész alkotása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom