Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-16 / 165. szám
1982. július 16. ^fepÜJSÀG 3 Kocsifékező a gurítódombon * Budapesten, a Ferencvárosi Rendezöpályaudvaron fordítják meg a Dunántúl és a Tiszántúl vasúti forgalmának mintegy kilencven százalékát. A két guritódomb naponta átlagosan négyezernyolcszáz kocsit rendez. Ennek a munkának egyik fontos, de enyben legveszélyesebb részét a „sarusok” végzik. A pályaudvaron a munkaerőhiány pótlására kísérletképpen négy vágányon angol gyártmányú, hidraulikus kocsifékező berendezést helyeztek üzembe, amelyhez nem kell kezelőszemélyzet, minimális karbantartást igényel, csökkenti az árukárt és ami a fő: balesetmentes. Versenytárgyalás, szabad árkalkuláció Július elsején életbe lépett az a kormányrendelet, amely lehetővé teszi a gazdaság különböző szektoraiban, így az építőiparban, az áruszállításban, vagy a szolgáltatásban a versenytárgyalásos rendszer alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a beruházó, a megrendelő mielőtt konkrét rendelését feladja a kivitelezőnek, versenytárgyalást hirdet, és a számára legkedvezőbb ajánlatot fogadja el. Ez a módszer a nemzetközi kereskedelemben általánosan elterjedt, külkereskedelmünk is régóta részt vesz ilyeneken. A versenytárgyalásos rendszert sok ország belföldön is alkalmazza, az állami beruházások egy részét nem is engedik másként kivitelezni, csak versenyártárgyalás után. Hazai bevezetése most egész sor pénzügyi, ár- és más jogi szabályozást igényel. Minderről, valamint a versenytárgyalások várható eredményeiről érdeklődött az MTI munkatársa az Országos Anyag- és Árhivatalban. A versenytárgyalásos forma alkalmazása mindenekelőtt az építőiparban merült fel, összefüggésben azzal, hogy az ágazat hatékonyabb gazdálkodása, árrendszerének tökéletesítése, a kivitelező munkájának gyorsítása már régebben napirenden van. Ehhez járul, hogy a meglévő építőipari kapacitás és a beruházási korlátozás olyan piaci helyzetet teremthet, amelyben a kivitelező munkát keres. Az eddigi beruházásoknál az építőipari vállalat a kapott tervek alapján dolgozott, nem volt érdekelt a kivitelezési költség alakulásában. Tehetett ugyan ésszerűsítő javaslatokat a munka során, de nem akkor, amikor elvállalta azt. Versenytárgyalásnál a megrendelő közli, mire van szüksége, megadja annak legfontosabb paramétereit, majd meghirdeti a pályázatot, s a ve.senytárgyalásra jelentkezők árajánlataikkal versenyezhetnek. A rendelet egyébként felhatalmazza a Pénzügyminisztériumot, hogy ha hitelből, illetve állami keretből terveznek beruházást, egy adott körben kötelezővé teheti a versenytárgyalást. Igaz, egyelőre még nem alakult ki a piac, a munka hiánya nem egyfornám érintette az építőipari vállalatokat. A szegedi, a győri, a veszprémi és a Hajdú-Bihar megyei vállalatoknál akad felesleges kapacitás, a fővárosiakban azonban nem. Azaz Budapesten kereslete van az építőipari munkáknak és nem kínálata. A jelek azonban arra utalnak, hogy egy-két éven belül általánosan elterjed a le nem kötött építőipari kapacitások versenyeztetése a munkáért. Annak érdekében, hogy a verenytárgyalásakra valóban c-ak a vállalkozó kivitelezők je'entkezzenek, ä versenyt hirdető szerv vagy vállalat a jelentkezéskor bizonyos összeg letétbe helyezését is kikötheti, amit felelőtlen és megalapozatlan ajánlattételnél bánatpénzként megtarhat. Azt is figyelembe kellett venni, hogy az árképzés bonyolult, adminisztratív munka, s Magyarországon általános a kalkulációs kötelezettség. A versenytárgyalások esetében könnyítésnek számít, hogy a kivitelező ugyan továbbra is köteles elkészíteni kalkulációját meghatározott területen, de ha a megrendelő nem igényli, nem kell azt rendelkezésre bocsátania. Már a versenyfelhívásban kiköthető, milyen leqyen a kalkuláció mélysége. S mivel néhány területen hatósági árak vannak érvényben, az új szabályozás lehetővé teszi, hogy versenytárgyalás esetén a kivitelező szabad áron kalkuláljon. Ilyen esetben az az ár az elfogadott, amit a szerződő felek kikötnek. Mindezek figyelembe vételével sokakban felvetődhet: vajon ezzel az új lehetőséggel nem emelkedik-e majd az ár- sz; ivónál. Az árhivatal véleménye szerint ha kivitelezői kínálat jön létre a piacon — márpedig ez előfeltétele a versenynek —, ez utóbbitól nem növekedhet az árszínvonal. A megrendelőnek létérdeke, hogy a számára legelőnyösebb ajánlatot fogadja el. A versenytárgyalás győztese az a vállalat lehet, amelyik ésszerű feltételeket kínál, nyereségét elsősorban a fajlagos költségek csökkentésével növeli. A versenytárgyalásos ■ módszert a népgazdaság minden területén alkalmazni lehet, szakemberek szerint ettől gyorsabb mozgásba lendülhet egész gazdaságunk. A jogszabály ma is lehetővé teszi például, hogy a felhasználó közvetlenül -a gyárból vásároljon. A ruhaiparban sok kiskereskedelmi vállalat kikapcsolja a közvetítő nagykereskedelmet, és a számára legmegfelelőbb partnertől közvetlenül veszi meg a termékeket. A cél az, hogy a közvetítőcsatornák kötelező ellege megszűnjön. Persze, a nagykereskedelem és a TEK-vállalatok szerepe továbbra is megmarad, közvetítő munkájuk azokon a helyeken továbbra is nélkülözhetetlen, ahol elaprózottak és sokfélék az igények. Kupolaházak a Ferihegyi repülőtéren Új építési módszer vizsgázik a Ferihegyi repülőtéren, ahol a csütörtökön rendezett bemutatón a szakemberek szélesebb köre is tanúja lehetett a leglátványosabb munkaműveletnek, az épületszerkezet meafor- málásánalk és felemelésének. Perényi László, a Nágrád megyei Állami Építőipari Vállalat főtechnológusa és Iványi Kálmán, az Ipartenv statikus osztályvezető főmérnöke ismertette az új eljárást, amely szerint nagy átmérőjű vasbeton kupo- I ab á zakót építenek a? olasz Binishells cég szabadalmaztatott megoldásával. Az új módszer érdekessége, hogy a talajon helyezik el a betonvasakat és a friss betont két műanyag ponyva között, majd'erős kompresszorokkal levegőt préselnek e ponyvazsalú- zat alá, tehát felfújják, mint valami ballont, amíg ki nem alakul a félgömb formájú kupola. A beton kellő megszilárdulásakor, általában két nap múlva pedig megszüntetik a koimp- resszorozást, a szerkezetet alátámasztó légpárnát, s eltávolítják a ponyvazsaluzatot, ezt követően pedig már csak az ajtó- és ablaknyílásolkat vágják ki a kupola falazatán különleges körfűrésszé1!. Ferihegyen 20 méter átmérőjű és 6,3 méter magas, 7-17 centiméter vastag falú úgynevezett héjkupoláikat építenek. Az első kupolában a repülőgép-szerelő szakmát tanuló fiatalok tanműhelyét rendezik be, a másik épületet két, egymásba fonódó betonkupolából formálják meg, és így nagy átmeneti raktárt alakítanak ki. Ennek az ikerkupolás épületnek második részénél tanulmányozhatták a szakemberek a „légpárnás" szerkezet-emelést, amely alig 45 percig tartott. A felfújható héjszerkezet hazai alkalmazó sónak részletes műszaki és gazdasági elemzését még további 3 kísérleti épület után végzik el, ám annyi máris megállapítható, hogy a beállványozást és a sok fazsaluzó anyagot használó hagyományos eljárásnál jóval gazdaságosabb és gyorsabb módszer. Óvatos számítások szerint is az építés munkaideije csaknem felére csökkenthető, s a beton- héjszeiíkezetnél hasonló arányú betonacél- és cementmegtakarítás érhető el. Az új eljárással külföldön már mintegy 300 ilyen nagy átmérőjű betonkupolákból építettek csarnokokat, kereskedelmi, kulturális, egészségügyi és sportlétesítményeket. Nálunk is érdeklődtek már különböző beruházók az új módszer szerint építhető tornatermeik, fedett uszodák és más s po rt I étesítimé nyék kivi telező se i rá nt. Kereskedni kell, de nem mindegy hogyan A „lódenkorszak” a múlté. Aki átélte, az úgyis tudja, aki azóta lett vásárlóvá, annak meg hiába magyaráznám. Csupán annyit ez utóbbiak számára, hogy volt idő, amikor az egy ruha, az egy kabát is nagy eredménynek számított. Most a kereskedelem oldaláról kíséreljük megnézni, hol is tartunk és hová megyünk. iMi a kereskedelem dolga? Horváth Jánost, a Népbolt kereskedelmi igazgatóhelyettesét idézem, aki érzékletesen foglalta össze pár mondatban a teendőket, amelyek minden kereskedelemre és minden kereskedőre egyként érvényesek: „A lakosság részére minél több, minél jobb iminősénű árucikkek biztosítása. A vásárlásra fordított idő csökkentése, a vásárlási körülmények javítása és az eladás kultúrájának fejlesztése." A megye lakosságának bolti ellátását nem egyszektonú kereskedelem biztosítja, hiszen itt van az állami — a 'Népbolt — itt a szövetkezeti — az áfész — és szaporodó számban a magánkereskedők. (A Vendéglátóról most nem szólunk, az végül is egészen más terület, de nem érintjük a szövetkezeti vendéglátást sem.)1 Ennél a dolognál óhatatlanul kibukik az újságíróból a kérdés: jó ez a többszektorú- ság? Érdekes módon, mind Horváth János, mind Szilágyi Tivadar, a MÉSZÖV áruforgalmi csoportvezetője azt mondja, hogy jó. Aki versenyben akar maradni, annak lépnie kell. Ezzel pedig elsősorban a vevő jár jól. 'Hát akkor hogy is áll az ,,'úr” — a vásárló — színe előtt manapság a 'Népbolt? Az igazgatóhelyettes úgy fogalmaz, hogy kettős feladatot kell most megoldó niok. Az egyik új egységek létesítése, tehát hálózatbővítés, a másik a meglévő egységek korszerűsítése, technikai fejlesztés, az eladás technológiájának fejlesztése. (No és arról se hallgassunk, bár ez a vásárlót kevésbé érdekli: a bolti dolgozók élet- körülményeinek állandó javítása.) 'Érdekes, ez a többszektorú- ság a fejlesztési irányodat tekintve mintha nem is létezne. Szilágyi Tivadar lényegében ugyanezeket mondta. Persze, azzal a különbséggel, hogy számukra elsődleges feladat a kistelepülések alapellátásának magas színvonalú biztosítása. Ő inkább hangsúlyozta, mint a Népbolt igazgatóhelyettese a mélyhűtött áru forgalmazásának fontosságát — ez érthető, hiszen városokban már eddig is megvolt, falvakban most folyik a fejlesztés, esetleg kialakítás. Aztán a szövetkezeti boltfejlesztésnek van még egy sajátos feladata: a maga speciális eszközeivel hozzá kell járulnia a város és a falu közti különbség — legalábbis csökkentéséhez. És akkor most lássuk, ha nem is teljességében, mivel fejlődött a közelmúltban megyénk kereskedelme, és mi várható a ’közeljövőben. A Népbolt most, ebben az időszakban, Szekszándra összpontosított, itt volt a legnagyobb szükség új egységek létrehozására. Elkészült a baktai AlBC-áru'ház, a paksi kishegyi A'BC és megint térjünk vissza Szekszárdra: a Damus. A vállalat harmincéves fönnállása alatt ez volt a legnagyobb létesítmény. A Domus belépése az egész megyeszékhelyi bolthálózatra kihatott, mert lehetővé tette a hálózat szakosítását. Egyébként, hogy a szakosításnál maradjunk, belépett a Garay téri sport-, 'játékbolt, az illatszerbolt a Széchenyi utcában, az Amfora. Az Otthon Áruházban így tehetőség nyílt profiltisztításra, az emeleten műszaki árukat kínálnak ezután, a földszinten pedig edény-, szerelvény-, .műanyag és barkácsáruk vásárolhatók. Ne hallgassunk arról sem, hogy 'Nagymányokon megnyílt egy, a mai követelményeknek megfelelő, élelmiszerbolt. No és vigasz a tolnaiaknak: az elkövetkezőkben Tolna bolthálózatának fejlesztése a soros. És a szövetkezeti boltok? Dombóvárott két ABC-áru'ház, Gyönkön és 'Bonyhádon egy- egy, Bátaszéken és Nagydoro- gon úgyszintén. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a helyi tanácsok mindenütt — felismerve a lakossági ellátás fontosságát — immáron nemcsak erkölcsileg, hanem anyagiakban is segítették a hálózatfejlesztést. Voltaképp sorolhatnánk még a számadatokat mind az állami, mind a szövetkezeti területről. hlem fontos, mert aki belülről nem ismeri, annak úgy sem sokat mond, s különben is a vásárlót egyes-egyedül az érdekli, megkap-e mindent — és azt a mindent milyen körülmények között kapja meg. Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy fölcsaptam a kereskedelem propagandistájának: hadd mondjam, annyira azért még nem szép a „'menyasszony", hogy ne találhatnánk rajta szeplőt. 'Nemcsak a múltján, a jelenén is. Viszont valami van, mégpedig úgy látszik, jó irányban fejlődnek mindkét területen. Szóval a „lódenkorszakot” végképp eltemethetjük a múlt emlékei között, hogy a jelen korszakot minek nevezzük majd... törjék rajta a fejüket mások. LETENYEI GYÖRGY Fotó: Bakó Jenő Árubőség, udvarias kiszolgálás a báiaszéki 2. számú élelmiszerboltban Az egyik legújabb: ezernyi szépet kínál a szekszárdi Amforabolt A Népbolt büszkesége: a szekszárdi Domus Aruház
