Tolna Megyei Népújság, 1982. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-14 / 163. szám

1982. július 14.

Í*ÉPÜJSÁG5

P j mióta létezik az ember, tán azóia található.

* ■ ■ I Menedéket nyújtott az embernek, majd élelmet

tároltak ott télire, ínségesebb időkre, s hűtötték azokat nyáron. A földbe vájt, kiépített, vagy löszfalú pincében, a pincerendszerekben ma már többnyire csak bort tartanak, vagy gombát termelnek. Borpince,

pinceklub, pinceszínház, pincemozi, városok alatt húzódó óriási és elhanyagolt pincelabirintus: ismert, és mindennap használt kifejezéseink.. Most két helyen néztük meg, hogy honnan mi kerül, vagy mi nem kerül a pincébe: Szekszárdon, és természetesen Pincehelyen.

Tanyából pincébe, pincéből tanyába- Pincehelyen

Próbálom megkeresni, hogy vajon Pincehely nevének van-e köze a község határában lévő sóik és szép pincéhez, de a kéziközeiben található lexikonok erre nem adnak választ. Csak annyit lehet megtudni, hogy a község Tolna megyében, a tamási járásban van, Iákosainak száma 3700, s hogy van itt téglagyár, állami gazdaság és mailom. Pedig hát valamennyinél régebb óta van itt is, mint másutt, pince, s hogy sok, és jó is. erről kaphatta nevét.

A téeszirodára megyünk először, ahol megtudjuk: a helyi kertbarátkörnek több mint hetven tagja van, a termékeikből rendszeresen rendeznek kiállítást, az OMÉK-en három éve ezüstérmet nyertek. Ilyenkor nyáron nincs klubélet, szünetelnek az előadások, aki csak teheti, kinn van a szőlőben, a tanyán, meghúzódik a pince hűvösében. Telente viszont rendszeresen összejönnek, s olyan szakemberek tanácsait hallgatják meg, akilk rangos értői mesterségüknek. Egyébként akármerre is indulunk, mindenütt találunk embereket a szőlőhegyen.

•Hát akkor gyerünk Belecska felé!

•Előttünk gumikerekes „stráf- kocsi" döcög, rajta három piros dongájú hordó. A bakon ketten ülnek, az egyikük áíkiabál a túloldalra: „Azt hittem, már szüreteltek, annyian vagytok". „Majd az ősszel" — mondják kórusban, s mi elindulunk a hang frányába.

Péntek van, délelőtt tíz óra, rekkenő hőség, és Molnár József szabadnapos géplkocsira- Ikodó szőlejében hatan kötötték a derekukra a raff iát.

— Az a helyzet, tetszik tudni, hogy így többen szaporább a munka, meg ha az ember mindig csak „maga mellé” áll visz- sza a sorba, unalmas is — okít egy simléderes sapkás férfi. Aztán így folytatja: Nekünk itt a Balaton. Nem is kívánkozunk el, majd ha jön a hosszú nyakú tét, ráérünk unatkozni.

— Most könnyen vagyunk — mondja a társa —, nem kell sok

ruhát felvenni. A mondás is úgy szól, hogy nyáron a ruhádat, télen a kenyeredet el ne hagyd.

— Milyen szőleje van? — kérdezem o gazdát.

— Kadarka, otelló, rizling, mézes, szlanka, mindenféle van benne. Négyszáz négyszögöl a szőlő, száz öl krumpli van itt a hegyen, a pince, meg két diófa.

— Mindig segítenék egymásának ?

— Másképp nem megy. Rokonok, sógorok, ismerősök, komák egymás napszámosai vagyunk. Ma is fél kilenckor kezdtünk, s nem lesz dél, mire végzünk a kötözéssel, kacsozással. Holnap már szerteszéjjel megy mindenki. Magamra maradok, egyedül permetezek.

— Megéri a szőlővel, a borral foglalkozni?

— Nemigen számolom, de csak maga a penmetszer több mint ezer forint, aztán a kötözőszer, a pétisó, kálisó, miegymás. Nem éri meg, de van saját bórám, és ha már megvan az a szőlő, kénytelen az ember művelni.

— Munka köziben felhajtanak néhány pohárral? — fordulok Balogh Dezsőhöz, aki „csak” jóiba rőt.

— I.nnli akkor iszunk, ha bemegyünk a pincébe. De mindig úgy iszunk, hogy hazafelé ne •kelljen a biciklit tolni. Mert a részeg emiber ronda is, és ráadásul a busz se veszi fel.

— Még van bora? — kérdem a gazdát.

— Négyszáz iiter. Merthogy otthon, a ház mellett is van kétszáz öl szőlőm. Kóstolják meg! Jó hideg siller — invitál a szép régi kanapéval, asztallal berendezett pinceszobába. Illik, nem illik, visszautasítjuk.

A szomszéd pince Sáfár József nyugdíjasé, akit most nem találunk ott, mert „a köröszt

Vannak, meg szántó a kukoricának és a zöldségféléknek. Kora tavasszal palántát nevelünk, a fólia alatt, eladjuk, és a szőlőt is magunk gyökereztetjülk — mondja Bóta Bernátné.

— Ez a gazdaság nemcsak arról híres, hogy itt minden van, és szépen gondozott, hanem arról is, hogy a garda maga készítette a gépeit is.

— Ez a csörlő például mór kiállításon is volt. Villanymotorral működik, én csak ülök a széken, nyomkodom a gombot ki meg be, a férjem pedig fogja az eke szarvát és szánt vagy kapál. Nagyon jó dolog ez! A ló a felét eltaposná a területnek. Ezt sodronykötélen is lehet húzni, az áramot meg 30—40 méteres kábelen vezetjük fel a fönti teraszra. De készített az uram például kerekes sarabo- lót, ami könnyű is, széles is, gyors is.

A nyári konyha mögött góré, galambdúc, fehér, vörös és kendermagos jércék, két sertés hízik. s van lóistálló is. Közvetlenül mellette a pince, amely sem nagy, sem kicsi, de „igazi likrás pince”. Minden, ami itt ezen a tercián van, egy összetartó, szorgalmas, lehetetlent nem ismerő, találékony, s ötleteit megvalósító család küzdelmes munkájának eredménye.

— Földet béreltünk először, szóba-konyhás házat vettünk, aztán nagyobb házra tellett, s mind többre jutottunk. A Kolle- rék ismertek bennünket, hisz náluk is laktunk egy darabig. Családjuk nem volt, s mikor megöregedtek, eltartási szerződést kötöttünk velük. De már mi is csak megyünk ki a korból ... A fiunk is messze van, Kaposváron lakik a családjával, hazajönni nem akar, mi meg mindennap kevesebbet bírunk. Megfáradtunk, nem megy tovább.

— S most mi lesz a 'birtokkal?

— Félig-meddig már eladtuk; Pestről költöznek ide a fiatalök, a szüleikkel. Nutriát akarnak te. nyészteni, sertést, csirkét tartani, bort termelni, sőt, még valami műhelyt is nyitnak. Mi benn a faluban veszünk házat, oda költözünk, édesanyám, a férjem és én. Itt fönn a hegyen azért építünk egy kis pincét, meg tanyát. Kevesebb lesz a munka, íbisz innen ki sem lehetett mozdulni. Megöregedtünk, hiába, nekünk már nem a romantika kell, htanem végre egy kis pihenés — mondja Bóta Bernát- iné, s hátát a hűvös pincefalnak támasztva szomorúan néz szét az udvaron.

D. VARGA MARTA Fotó: Gottvald Károly.

imögött, az árkon tűi kapálja a szőlőt a feleségével, és a fiával”.

A következő tanya nem is tanya, „kastély". Bóta Bernálé, aki 1966-iban ment nyugdíjba. Berci bácsi, ahogy nagyon sonkán ismerik, nincs „itthon”: befogott és elment a fiával a vasútra áthidalásért, merthogy most is építkeznek.

Bâta Bernât gazdaságát mintagazdaságként tartják számon, s jönnek nézni külföldiek, iskolások, csoportok. A kétholdas terület közepén a mutatós szép ház, aminek félkör alakú, ritkán használt üveges erkélyét már magúk építették. Az országúiról szépen kaszált rézsű, szabályos „iföfdhid" vezet fel az udvarba, a dombot teraszíroz- ták, a teraszra szőlőt, a sor- körökbe zöldségféléket ültettek, minden nővé rí y haragoszöld és egészséges, látszik rajta, hogy szeretettel és szakszerűen kezelik. A sorokat gereblyézik is.

Az udvaron fenyő, rózsa, muskátli, s ezernyi tarka virág, érik lassan a sárgabarack, s a nyári konylha átadás falú kúfjából forrásvizet lehet inni. A telek közepén a forrás, a Szentkút, lefelé a patak folydogál, egy csövön víz folyik, táplálja a tavat, ahova halat fognak telepíteni.

— Ki építette ezt a házat, s alapította a gazdaságot?

— Koller bácsli, aki a két háború között pincér volt Pesten. Ott megszedte magát, s merthogy pincehelyi születésű volt, 1932-ben ide építkezett. A terület két hold, ebiből 800 négyszögöl a szőlő, gyümölcsfáink

A „kastély” az országút felől

Rokonok, sógorok egymás napszámosai Molnár József szőlejében

Házi gyártmányú „görsara- boló"

Igazi „ikrás” pince - lámpa fényben

A szekszárdi pincékről - a tervező

Prognózist mondani az időjárásról még mindig könnyebb — s tévedés esetén sincs olyan kellemetlen következménye —, mint a városok alatti mély pincék esetén előre jelezni, azok várható beszákadási idejét, tönkremenetelük körülményeit. Egyre több napilapunkban jelennek meg az utóbbi években tudósítások a pinceproblémákról, s a tényszerű beszámoló sorok mögött egy-egy „pincés” városunk lakóinak nyugtalansága húzódik meg. S mivel o pincemunkálatok a legjobb akarat ellenére sem tartoznak a látványos tevékenységek közé, a jó minősítésű átadások sem kívánkoznak tv-'híradóba, ezért hajlamosak vagyunk csak a pincemunkák kellemetlen oldalait bemutatni. Az olvasó szeme is hamarabb megakad egy olyan cikken, melynek címe: „Hétméteres pincébe esett egy bagger", mint egy olyanon, hogy „Százmillió a pincegondok megoldására”.

Á Tolna megyei Népújság folyó év április 25-i számában „Garantált életveszély...?” címmel cikk jelent meg a szekszárdi Bocskai u. 31. sz. épület alatt beszakadt pincéről. A cikkíró az esetet egy ténysorozat újabb láncszemeként tekintve, a problémában illetékesekhez intézi jogos kérdését: „Mikor? Főként pedig mit tesznek a bekövetkezés ellen?”

Ez alkalomból mint a generáltervező Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállalat szakemberei, egyrészt tudósítunk a beszakadt pince további sorsáról, másrészt — az 1981. április 25-én közzétett tudósításhoz kapcsolódva — vázoljuk a város pincegondjainak felszámolására irányuló rövid és hosz- szabb távú terveket.

Vállalatunk a közelmúltban végezte el a Bocskai u. közterületek alá nyúló pincéinek a szóhasználatunk szerint ún. „állományba vételét", mely állaguknak szemrevételezéssel történő meghatározását jelenti, valamint az esetlegesen feledésbe merült pincék fúrással, lakossági segítség, illetve helytörténeti adatok, archív információk alapján végzett kutatását.

Alig pár héttel az április 18-1 pinceomlást megelőzően, március 29-én kelt szakvéleményünkben a Bocskai u. 31. sz. épület alá nyúló pincét is erősen károsodottnak, életveszélyesnek minősítettük, ezért azonnali beavatkozást javasoltunk.

A sors iróniájának tekinthető, hogy amint a pince a tervezőasztalra került, máris erőszakos módon, soron kívüliséget követelt magónak. Itt kell megjegyezni, hogy Szekszárd közel 1000 mélypincéjére megalapozott tanulmányterv mondta ki 1978. évben a „veszélyes” jelzőt, hiszen ennek alapján figyelt fel államunk a város ez irányú gondjaira, s — ha a jelen körülményeink között szerény mértékben is — adott központi támogatást.

•Leihet, hogy nem hangzik megnyugtatóan, de mégis kötelességünknek érezzük megemlíteni, mintegy előrejelezni, hogy váratlan beszakadással még jó néhány pince fogja megzavarni a város és lakóinak mindennapi életét. S ha az ilyen előrejelzések száma csökkenne, az a beruházó, tervező és kivitelező közös erőfeszítésének eredménye lenne, kiegészülve a lakosság megértő, a felszámolási munkálatokat támogató hozzállásával..

A több száz éves pincék állagromlásáról, illetve az állagromlásokat kiváltó okokról (elvizesedés, nagyobb épület- és járműter’hek, káros dinanrikai hatások stb.) már több újságcikk beszámolt.

Sajnos, ezen károsodások egy időtartamon belül többnyire halmozódva jelentkeznek. A szekszárdi pincék, illetve a pinceproblémákhoz kapcsolódó járulékos tevékenységek teljes felszámolása közel 400 millió Ft-ot igényel, így érthető, hogy az utóbbi időben az évenként 10 millió Ft-os keretösszeg az azonnali beavatkozásokra sem volt elegendő. De a károk azonnali orvoslása a legveszélyesebb eseteknél természetesen nem várat magára. Ennek szép példáit bizonyítják a Kálvin téri támfal- és pincemunkálatok, •melyek részben a helyreállításra irányultak, s az április 25-i cikkben említett Bocskai u. 31. sz. mélypince, melyet tömedékeltek. Ez utóbbinál is soron kívül felmérték a pincét, s a Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói elvégezték o szakszerű megszüntetést. A Bocskai u. 31. sz. épület lakói így már nyugodtan elhatnak, az életveszély elmúlt.

iNem múlt még el azonban a szekszárdi veszélyhelyzet.

A térben és időben rapszodikusan jelentkező élet- és vagyorrveszély elhárításával párhuzamosan Szekszárd városában a tervszerű előkészítő munkálatok is folynak.

Ennek keretében fel kell mérni valamennyi pincét, feltárni az ismeretlen pinceszakaszokat, s minden körülményt figyelembe vevő módon meg kell tervezni a pinceállagromlások megállítását, illetve megelőzését szolgáló út- és közműrekonstrukciókat. Mindezt úgy végzik a pincemunkálatokban részt vevő vállalatok, hogy egy bortermelésben nagy történelmi múlttal rendelkező város jelenlegi pincehasznosítási szükségleteit is figyelembe veszik.

Ezt a jogos igényt tiszteletben tartja a tárcaközi koordinációs bizottság is, mely a pincékkel veszélyeztetett városok megmentésére alakult 1974-ben és azóta országos szinten koordinálja az ezekben a városokban folyó munkálatokat.

E munkálatok közel 10 éves tapasztalattal rendelkező generáltervezője a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, mely országunk valamennyi, hasonló pinceproblémákkal küszködő városában végzi a szakszerű pincebeavatkozási tevékenységek előkészítési és tervezési feladatait.

E sokrétű tapasztalatot Szekszárd város Tanácsával való együttműködés révén vállalatunk igyekszik minél hatékonyabban kamatoztatni a felmerülő pincék okozta károsodások megszüntetésére és megelőzésére, elsődlegesen c lakosság érdekeit szolgálva.

Ezúton is kérjük — tervezők, kivitelezők és beruházók egyaránt — a lakosság megértését, támogatását, segítségét közös problémánk, a pincék által okozott veszélyhelyzet felszámolásához. Kérjük a sajtó támogatását is, azt, hogy a program időszaka alatt maradjanak reflektorfényben a pincemunkák, beleértve a nehézségek, az esetleges hibák,, de az eredmények nyilvánosságra hozatalát is.

NAGY JÁNOS

oki. mérnök szakosztályvezető Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest