Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-11 / 135. szám

A^fepÜJSÀG

1982. június 11.

Jászol és garázs 1

Az „Urasági" dűlőbe igyekszünk.

Búzatábla, pipacs és szarkaláb, földút és por. Árnyékban 31 fok van. Az erdők alatt a végeláthatatlan domboldalakon szénaboglyák, lekaszált fű: Nagyvejke és Bonyhádvarasd között most gyűjtik az aparhanti téesz tagjai. A legkegyetlenebb mezei munkák egyike. De csinálják, mert muszáj, mert kell a pénz annak, aki boldogulni akar.

Palkó József előfogatost keressük, aki szerényen tiltakozik: igaz, hogy akad elég állat a portáján, de hát másnak is van, s ilyen dologidőben a rend is kívánnivalót hagy maga után. A hús konyhában telepszünk le, hogy megtudjuk; hogyan él ma az, aki amellett hogy a téesz- ben dolgozik, állatokat tart a ház körül, s hogy takarmány is legyen elég, földet művel.- Mi volt a munkájuk ezen a hétvégén?- Széna, széna és széna. Péntek, szombat és vasárnap a feles füvet gyűjtötte a család. Vasárnap háromnegyed ötkor keltem, megetettem itthon az állatokat. Utána lementem a téesz- istállóba, és adtam a lovaimnak is. Hét óra lett, mire hazakerültem, ettem egy kis va- íjaskenyeret szalonnával. Utána a feleségem, a fiam, a vejem és én kimentünk szénát gyűjteni. Délben hazajöttünk az autóval, s a feleségem nekilátott főzni. Délután lepihentem úgy két órácskára, a fiam kocsit mosott, az asszony sütött meg takarított. A vő az építkezéshez készítette a cuccokat, lakatosmunkát végzett. Este ismét csak etetés következett, és öntözni is kellett a paprikát, paradicsomot, káposztát, azt a kis zöldséget, ami kell a háztartáshoz. Nyolc óra lett, mire végeztünk.

— Látták a vasárnapi tévéfilmet? Víksndszerelem volt a címe.

— Megnéztük, elejétől végéig. Mit is tudjon az ember az

ilyen dolgokhoz szólni? Szépen berendezett lakás, kocsi, balatoni nyaraló, fűnyírógép és mellé egy fiatal hölgy is. Von ilyen, s nemcsak városon, de falun is. Akinek nincs más dolga, nyaralhat, szerelmeskedhet. Mifelénk ez nem megy. Én csak azt mondom: egy hétvégére be kellene fogni dolgozni az ilyen embert, s elmenne a kedve a léhaságtól.- A múlt vasárnap mennyire különbözött a hétköznapoktól? ..- Ami a kelést illeti semmiben: hajnalban fejni, etetni keh, hét közben este viszont tovább tart a munka, mert napközben dolgozik az ember. Előfogatos vagyok, az üzemegység-vezetőt szállítom a hintán, járjuk a határt, megyünk amerre kell. Délután öt körül végzek, aztán Iá- etetés, s etetés itthon. Szezonban este tíz előtt soha nem kerülök ágyba. És így megy ez egészen novemberig. De télen a híradót már az ágyból nézzük.- A szülei is parasztok voltak?

Addig dolgozunk, ameddig bírjuk

— Földünk, jószágunk mindig volt a ház körül. Én 1955-től 1960-ig bányában dolgoztam, de aztán felszámolták a bányákat és jönni kellett. Beléptem, a téeszbe, és azóta itt dolgozom. Hatvannégyben vettem ezt a terciát, lebontottuk az elejét, újjáépítettük, rá hat évre meg a hátsó lész következett.

— Mikar kezdett intenzíven gazdálkodni idehaza?

— Két tehenem lett hatvannyolcban, de jobban vagy három éve szaporodott meg a gazdaság. Most két tehén, három növendéküsző, három koca, 16 süldő van a portán, idén már leadtam 26 hízót. Aprójószágot is tartunk, kacsát, csibét, tyúkot. A kerten kívül három hold földön gazdálkodunk.

— A család is segít a munkában?

— A fiam 22 éves, technikus, itt dolgozik a gépműhelyben. A lányom Tevelen lakik, ott boltos, ők most építkeztek. Hétvégén hol busszal, hol kocsival átjönnek: együtt dolgozunk, és együtt ülünk asztalhoz. Itt van velünk az édesapám is, most

Nem lelkizek, végzem a munkám

68 éves, s ezen a héten Harkányban üdül.

— Min szokott gondolkodni, töprengeni?

— Csakis a munkán. Azon, hogy mikor, mit, milyen sorrendben kell elvégezni. Problémát nem csinálök semmiből, ha valami nem tetszik, hát egyenesen megmondom. Sokszor már verem a számat, de ki- lincskoptatáslból nem élünk

Nemigen érünk rá barátkozni

meg. Száva! én nem lelkizek, végzem a dolgom, és kész.,

— Orvosnál mikor járt utoljára?

— Szíves vagyok, így évente egy-két alkalommal el kell menni. Van, amikor csak harmincat ver a pulzusom, elgyengülök, kiver a víz. Hogy lekopogjam: utoljára 1977-ben kapott el, de azóta szedem mindennap a gyógyszert.

— Milyen nagyobb dolgot vásároltak mostanában?

— Tavaly építkeztek a lányo- mék, de a házba idén is kell törleszteni. Új házuk lett, emeletes, kétszintes. Amit tudtunk, mi is besegítettünk.

— Magára mennyit költött mostanában?

— Egy-két cipőt vettünk, meg pótoltuk, ami elszakadt.

— Kinek, mire gyűjtenek?

— A ház hátsó részét kellene rendbe hozni, illetve felújítani. Új fürdőszobát, konyhát, meg még egy szobát szeretnénk.

— Bírják a munkát? Nem haladja meg az erejüket?

— Ha nem szeretnők, nem csinálnák. Amikor majd nem bírjuk, akkor abbahagyjuk. Én negyvenhárom éves vagyok, a komolyabb munkát már a fiam csinálja. Bírja, jó erőben van. Nősüfés előtt áll ő is, és faluhelyen nem ad lakást a tanács. Ha akar valamit, segíteni kell neki is. A vöm is megtanulta a

vakarát használni. Aki ma boldogulni, gyarapodni akar, megteheti, ebben senki meg nem akadályozza. A legfontosabb, hogy összeartson a család, ne legyen széthúzás.

— A kocsit mikor vették?

— Március hetedikén volt kétéves. Én most szereztem jogosítványt, de hajtja a lányom, a fiam, a vejem is.

— Merre utaztak az autóval?- Legmesszebbre Harkányba mentünk, ami kilométer benne van, az az építkezésre ment. Utazgatni a téesszel szoktunk, már voltunk Jugóban, meg az országban erre arra.- Színházban, hangversenyen mikor volt utoljára?

— Hangversenyt életemben még nem láttam, színházban 1962-ben voltam Pesten, de már nem emlékszem, mit láttam.- Kikkel barátkozik?- Disznóvágáskor, esküvőn, építkezéskor összejönnek a komák, sógorok, akkor találkozunk beszélgetünk. Máskor erre nemigen van idő. Kocsmába nem járok, ha beszélgetek, hát a munkatársaimmal beszélgetek.

— Mégis, mi a szórakozása?- A lóverseny. Ha tehetem, mindenhova elmegyek, jártam a vébén, a Hortobágyon, Tamásiban, ismerem a lovakat, még a hajtókát is. Ez az egyetlen, amit nagyon, de nagyon szeretek nézni.

— Megéri az állatokkal foglalkozni?- Ha nem érné meg, nem tartanék állatot. Abba is hagyjuk, ha egyenesbe jövünk, vagy

' ha nem bírjuk. Mert olyan munka ez, hogy ettől csak a pénzt ■ irigylik, de a munkát nem sokan vállalnák. Mert állatokkal dolgozni nehéz.

*

A sertések pontosabban jelzik a delet, mint a toronyóra. A gyerek etet, az asszony, aki most jött haza a répakapálásból, az ebédkészítéshez fog. Palkó József délután megint csak a szénagyűjtéshez megy. Az Urasógi dűlőben. „Urasági dűlő.

Elfelejtem megkérdezni, honnan kapta a nevét ez a határrész.

D. VARGA MARTA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR

Hívószámunk: 05

Hímzőszakkör Kölesden

Gyermekek által okozott tűzesetek

Legfontosabb a hagyományőrzés

Legféltettebb kincsünk a gyermek. Óvjuk a bajtól, a széltől, a napsütéstől. Néha azonban megfeledkezünk a védelmükről. Ilyenkor rántja magára a forróvizes edényt, nekiesik a tüzes kályhának és ilyenkor gyújtja magára a házat. Játékával utánozza a felnőtteket, s közben életveszélybe kerül.

Megyénk területén évente

25—30 tüzet a gyermekek idéznek elő. Ez az összes tűzeset 15—20 százalékát teszi ki. Számtalan esetben a gyermekek is áldozatok lesznek. Megtörtént példákat tárunk az olvasó elé, olyan reménnyel, hogy mindenki okuljon belőle.

Mikor és hogyan kezd játszani a gyermek a tűzzel? Talán furcsának tűnik, de mi felnőttek, apák, nagyapák és édesanyák szoktatjuk rá gyermekeinket a tűzzel való játékra.

— Fújd el kisfiam! — és^ odatartjuk a gyufa, vagy gyújtó lángját a gyermek elé. Boldogan teszi, tetszik neki. Mi pedig megdicsérjük és örülünk neki, hogy milyen ügyes. Közben nem gondolunk arra, hogy a legfontosabb lépést tettük meg a veszélyes játék felé. Ezután a gyermeket már az is érdekli, hogyan kell a gyufát meggyújtani. Tragédiák sora bizonyítja, hogy adandó alkalommal megteszi ezt.

Három gyermeket — öt-, négy- és háromévesek — hagyott magára az édesanyja. Mire egy óra múlva a vásárlásból megérkezett, a három csöppség halott volt. A nagyobbik gyermek a konyha- szekrény polcán talált gyufát

a rekamién gyújtogatni kezdte, meggyulladt a rekamié huzata és afrikanyaga. Az erős füsttől haltak meg. Más helyütt a magukra hagyott gyerekek a kályhából kotorták ki a parazsat. Meggyulladt a szőnyeg, égett a lakás. Itt is három gyermek vesztette életét.

Egy konyhában a gyerekágyat a tűzhely mellé helyezték. Mire az édesanya az óvodás gyermekét meghozta, égett a kiságy, benne a kisleány, a súlyos égési sebekbe belehalt. A pajtában a széna tetején cigarettára gyújtott egy hatéves gyermek. Meggyulladt a széna, égett a kisgyerek ruhája. A kisfiú 15 éves leánytestvére mezítláb rohant a lángok közé, kihozta kistestvérét, közben ő is megégett. De a kisgyereket megmenteni már nem lehetett.

Három jóbarát gesztenyéből pipát csinált. Megtömték dohánnyal és a kertben lévő szénaboglya tövében pöfékelni i kezdtek. Meggyulladt a boglya, és az erős szélben leégett három porta. Másutt tojást sütött két gyerek. Az üres sertésólba rejtőzködtek, ahol két téglára egy kislábast tettek. Héjastól helyezték bele a tojásokat és alatta tüzet raktak. Leégett a sertésól, a vele egybeépített fészerrel együtt. A gyerekeket szerencsére nem érte baj.

Disznóölést játszottak a gyerekek. Az egyik nyolcévest nevezték ki sertésnek. Rárakták a szalmát és meggyújtották. A gyermekek megmenekültek ugyan, de két porta leégett.

Cirkusz érkezett a faluba, az egyik művész szájából lángot fújt ki. Másnap négy gyerek

Házi vászonból készült vőle génying, fehér hímzéssel

gára a figyelmet. És nagyon fontos, hogy ezek az előbb már •említett ruhadarabok mindig tisztán tarthatók voltak, hisz a kötény, a blúz, az ing egyszeri viselés után a mosásba került.

Érdekes hagyomány volt, hogy a vőlegénying mindig házi vászonból készült, és a még fehérebb minta nagyon szépen mutatott rajta!

— Milyen jellegzetesség lélhető fel a hímzéseken?

— A faluban volt egy rajzoló asszony, de a varrók önállóan is készítettek mintákat. Itt volt egy kötöttség — az ismétlődés!

A leggyakrabban használt rajzolat a szőlőfürt, a margaréta, az „indás". Érdekes, hogy a motívum egy csomó pöttyből és lyukból alakult ki. Ezek megfelelő csoportosítása adja a kívánt mintát.

— A jelenben van-e lehetőség arra, hogy valaki önállóan tervezzen ?- Ez természetes. Hagyományt folytatunk, de nem szolgai másolással. Mindenkinek lehet önálló elképzelése, motívumokat, motívumcsoportokat saját elgondolás szerint alkalmazhat, de a látottakat nem hamisíthatja meg. Mert ez már ellentétes lenne az elképzeléseinkkel. A legtöbbször úgy van, hogy több mintából választjuk ki a célnak legjobban megfelelőt. De közösen beszéljük meg a színösszeállítást is — ha nem kölesdi mintáról van szó —, vagy a fonal vastagságát.

Csak az a baj, hogy a megfelelő fonal hiányzik - kapcsolódnak egyszerre többen is a beszélgetésbe a szakkör tagjai közül. — Nincs, vagy csak ritkán kapható piros, bordó, Sötétkék. Nekünk főleg a mély színek felelnének meg — s helyette a harsányan rikítók vásárolhatók.- Otthonuk elárulja-e, hogy a szakkör tagjai?

— Hát persze! — mondják szinte egyszerre. A kiállításon is olyan darabok voltak, melyek használatban is vannak. A he- Verőn a díszpárna, az asztalterítő és a faliszőnyeg is a mi munkánk. De lányaink, menyeink unokáink blúzán is rendkívül mutatós egy-egy szép hímzés. S az étkezési garnitúrák és a lakodalmas kötények díszítései is ugyanezt mutatják.

KONRAD LÁSZLÓ Fotó: KONRAD ZSOJ.T

utánozni próbálta. ^ szájukba vett petróleumot égő kanócra fújták. Valamennyien kórházba kerültek és valószínűleg ma is viselik a gyermekkori veszélyes játék nyomait.

Emeletes házban papírrepülőt készítettek a gyerekek. Meggyújtották a farkánál és kidobták az ablakon. Az alattuk lévő emelet erkélyére hullott ás meggyújtotta az ott lévő éghető anyagot.

Az egyik diák húsvéti ajándékként fizikuskészletet kapott. Az abban lévő nagyítóval a nap sugarait gyújtópontba hozta össze és azt egy présház nádtetőzetéhez irányította. Meggyulladt a tetőzet és leégett két tanya.

A kémiatanár egy kis üvegben folyadék alatt foszfort tartott. Kisfia érdeklődését felkeltette az üveg, dugóját eltávolította, a folyadékot kiöntötte. A foszfor a levegőn lángra lobbant. A gyerek köny- nyebb égéssel megúszta az esetet.

Száraz időben a gyerekek a szabadban olykor tüzet raknak, szalonnát sütnek, dohányoznak. Meggyullad a száraz avar és veszélyes tűz keletkezik.

E néhány példa kapcsán kérjük a szülőket, a nagyszülőket és felnőtteket zárják el a gyújtóeszközt. Ne bízzuk meg a gyerekeket gyufavásárlással! Ne szoktassuk rá őket a gyufaláng elfújására! De főleg ne hagyjuk őket felügyelet nélkül, mert így nem űzhetnek veszélyes játékot.

Tolna megyei Tűzoltóparancsnokság

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Nyolcadik kiállítását rendezte meg nemrég a kölesdi művelődési ház hímzőszakköre. A Vendégkönyvben olvasott bejegyzések szerint a látogatóknak tetszettek az elkészített hímzések, varrások.

— Mi célt szolgál működésével a szakkörük? — kérdeztem Varga iBélánétól, a szakkör vezetőjétől.

— Legfontosabb feladatunk a hagyomány őrzése. Ez adód'rk ÂtbàJ, hogy ránk, mar emberekre, pontosabban a varró, ké- zfmunkázást kedvelő nőkre elődeink örökül hagyták az úgynevezett „kölesdi fehér hímzést”. Ennek az örökségnek a Szépségére a huszonnegyedik óra utolsó percében ébredtünk rá. Nyugodtan mondhatom, már majdnem a teljes feledésbe merült ez az itt egykor virágzó hímzéskultúra. A mi feladatunk most az, hogy a még fellelhető mintákat összegyűjt- sük, és a jelennék, vagy még inkább a jövőnek megmentsük. A nehézséget az jelenti, hogy minta csak a régi ruhadarabokon található, — és ezekből sajnos már csak mutatóba lehet látni, ha ugyan lehet. Ezek általában: kötények, vőlegény- ingek, blúz eleje, kézelők, pár- navégék. De az évekkel ezelőtv ti honismereti kiállítás anyagát is felhasználjuk.

— A szemnek mennyire tetszik ez az egyszerűség, ami a kölesdi fehér hímzést jellemzi?

— Itt a színek kavélkád járói valóban nem lehet beszélni - mint a sióagárdi, vagy kalocsai varrásoknál. — De ennek éppen az egyszerűségből adódó szépsége az, ami felhívja maEtetés, délidőben