Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-10 / 134. szám

1982. június 10. «ÉPÛJSÀG s Hiánvriklcplf Az érte,mező szótár szerint: olyan lánosabban szólva, bosszúságaink egyik okozója. Voltak, vannak és I Eiailjv.ll\l\civ* árucikk, amit a fogyasztók keresnek, lesznek. Mert igényeink mindig meghaladják a kínálatot, s ezért egy­de ami átmenetileg nem kapható a kereskedelmi forgalomban. Álta- ben fejlődésünk egyik mozgatórugójának is számítanak. Ki köszöl? A hentes vagy a vevő? Mélyen belém vésődték Kádár János azon szavai is, amelyeket a XII. pártkongresszus vi­taösszefoglaló beszédében mondott a kereske­delemmel kapcsolatosan. így fogalmazott: „Nekem mondhatnak a kereskedélemről bár­mit, egy régi, még gyerekkoromból való meg­figyelésem igazsága egész életemben végig­kísér: ha kevés a hús, a vevő köszön, ha sok a hús, a hentes köszön..." E szavak igazát egyaránt pontosan tudjak a kereskedők és a vásárlók. És bizony rendre előfordul, hogy mi vásárlók köszönünk, de úgyszintén az is, hogy a hentes. De előfordul — valljuk be, hogy gyakran — az is, hogy miközben köszönünk az üzletben, máris elkezdünk idegesen gesztiku­lálni a „hentes” felé, s legszívesebben ráborí­tanánk a pultot, mert ezt vagy azt éppen nem kapunk, az vagy amaz éppen hiánycikk. Lép­jünk csak tovább, de maradjunk a hús- és a hentespéldónál. Tehet arról a hentes, hogy nincs a boltban felsál vagy lapocka? Esetleg igen. De csak akkor, ha ezekből a húsféle­ségekből, vagy általában a marhából és a disznóból keveset rendelt. És ha nem így van? Hát akkor kire vessük villámló tekintetün­ket? A termelőszövetkezetekre, az állami gaz­daságokra? Az elnökökre, az igazgatókra, akik nem termeltették mea a gazdasággal a kel­lő húsmennyiséget? Orrolhatunk az állatgon­dozókra is. mert nem állnak tudásuk magas­latán. Esetleg a növénytermesztőkre a kevés takarmány, az iparra, a rossz minőségű táp miatt. Vagy megint az iparra, mivel nem gyár­tott olyan alkatrészeket, amelyek szükségel­tettek volna a kombájnhoz... ördögi kör, de eci«et nem szabad elfelejteni még legdühöd- »ebb pillanatainkban sem. Történetesen azt, hoqy valahol, valamikor mi is beletartozunk ebbe a bizonyos körbe. Valahol esetleg mi nem végeztük el munkánkat, megfeledkeztünk feladatainkról. Fontosabb volt gépkocsink munkaidő alatti megbütykölése, vagy a szőlő permetezése... Talán azon csúszott el valami. Valami, ami nagyon fontos ahhoz, hogy ki­léphessünk a már többször emlegetett körből. Mielőtt dühöngünk, mert nem kapható két- centi széles, fehér csipke, nézzünk körül sa­ját portánkon. Korántsem azt akarom bebizonyítani, hogy más, obejktív okok nem szülhetnek hiánycik­keket. De bizonyos vagyok abban, hogy a hiánycikkek körének szűkítése, a választék bő­vítése mindannyiunkon múlik. Mindannyian érezzük magunkat a népgazdaság fontos lánc­szemének, s azon kell lennünk, hogy jó szer­vezéssel, meggondolt gazdálkodással, pocsé­kolás és felületesség nélkül tegyük dolgun­kat. A hiánycikkeken tűnődve eszembe jutott egy mási fontos dolog. Az, hogy milyen gyakran teszünk mi magunk, a vásárlók egy-egy áru­cikket a nem kaphatóak listájára. Érdemes megfigyelni, hogy december táján hányszor, de hányszor fogy ki az űrietekből a só, a bors, a piros paprika. Miért? Mert valaki el­kezdi híresztelni, hogy bajok vannak a fűsze­rek körül... Erre mi történik? Rohanunk a bolt­ba, s annyi sót vásárolunk, amennyit haza tu­dunk cioelni, s amennyi száz disznóölésre is elegendő lesz. Hasonló történt már a cukor­ral is a befőzések idején. S ha már az „édes témánál" tartunk, még valamit. Vannak örömteli hiánycikkeink is. Legutóbb a könyvhéten találkozhattunk, illet­ve „nem" találkozhattunk velük. Szóval sok, közérdeklődésre számot tartó könyv az ünnepi hét első naoján elfogyott. Sebaj. Sőt! Legfel- iebb kiadják őket másodiára. S aki addig nem bírja „cérnával”, hát kölcsön veszi a könyv­tárból. Csizma az asztalon Nem fogják elhinni, tíz meg­kérdezett közül egy se tudta megfogalmazni válaszát arra a kérdésre, hogy mi a hiány­cikk. Illetve, „tárgyiasítottük" heten, s minden gonoszkodás nélkül azt jelentették ki, hogy hiánycikk az alföldi és burgo­nyás kenyér. Azért az. mert dolgoznak és nincs idejük les­ben állni, mikor érkeznek a boltokba ezek a kenyérfélesé­gek. így mire odaérnek, „csak másik" kenyér kapható. Hogyan? Hát -'persze, hogy jó a „másik” is, ha jól el van készítve, de igazán tudhatnám, hogy a burgonyás a „jobb”, az alföldi a „mégjobb” és kit érdekel az, ha ezeket a ké­szítményeket választékbővítés­re szánták a sütőiparosok? „Legyen, ha hozzászoktatták a népet!" Nem hagyják magukat meg­győzni, így ott marad a csiz­ma az asztalon. Hiánycikk­listán a kétféle kenyér mint olyan, amit „az utolsó mor­zsáig" el lehet fogyasztani. Kérdezhetek valamit? Gon­dolkodtak már azon, hogy a valóságos hiánycikkek gyara­podása mögött is az van, amit a tíz megkérdezett igazolt? Iqen, igények. Tömegesek. Ami meg azért lehet az, mert van anyagi alapja. Sör után... Időszakosan, a nyári hóna­pokban jelentkezik a sörhiány. Az utóbbi napokban eayre ke­resettebb a sör. Vinnénk, is tu­catszámra, ha ottjártunkkor éppen lenne az üzletekben. Példaként: a szekszárdi 17-es számú ABC utoljára június 4- én, majd azt követően, már az új áron 7-én kapott 50—50 ládával, Szalonból. Ez a meny- nyiség a valós igényt közel sem fedezte. A Bartina ABC Áru­házban a kereslet iránti igény hasonló. Május 27-én kaptak utoljára Szalont, június 1-én pedig lengyel és csehszlovák importot. Ez az üzlet május 8- ára várta az elmúlt héten ese­dékes szállítást. A szekszárdi 43-as áfész-üzlet két hete nem látott „folyékony kenyeret". A vendéglátóipari egysé­gekben általában nincs sör­gond, de ott is elfogyna na­gyobb mennysiég. A Sió csár­dában nem rossz a sörellátás, van Szalon és Radeberger is. A Pannónia Sörgyár szek­szárdi kirendeltségének veze­tőitől megtudtuk, hogy az igényt — sajnos — nem tud­ják kielégíteni. A vendéglátó­ipari egységeknek szinte lét- fontosságú, hogy legyen sö­rük. Ezt a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának illeté­kese is megerősítette. Június 1- től június 8-ig, 1951 hektoliter sört palackoztak a szekszárdi kirendeltségen és az mind a megyében maradt. Nem pa­lackoztak kevesebbet ezekben a napokban, mint korábban. A megyei tanács kereskedel­mi osztályától adatokat is kap­tunk. Sör — különböző fajtá­jú — mindig van. Igaz, hogy az olcsó hazaiból 70 — Sza­lonból hatvan — százalékos az ellátottság. Számít, vagy nem? Igaz, semmilyen krimibe nem illik és mégis az élet kioltásá­hoz hasonlítható elvetemültség kiszolgált tűvel működtetni egy lemezjátszót. Pedig működtet­jük alkalmanként, mert a csere bonyolult dolog. Az egyszerű az lenne, ha az ember betér­ne a boltba, áruházba, kérne, fizetne és kapná az új lejátszó­fejet. De hol vagyunk mi attól kérem, hogy az egyszerű, egy­szerű legyen?! — Már régóta nincs!... — Most várjuk... — Éppen ma fogyott el.. - hallja az árva lélek az ötö­dik, hatodik helyen is, amikor már nem tudja •eldönteni, hogv a mérge nagyobb-e, vagy a szomorúsága. Jön aztán - jnint az emberi­ség jótevője - a leleményes barát. Tűcsere? Nem probléma! És megsúgja, hogy bármely ja­vítószolgáltatást végző üzletben beszerezhetem az új lejátszófe­jet. Bár itt hozzászámolják a beszerelési díjat is a szükséges tű árához... De legalább lehet kapni, mit számít az a pár fo­rint!?" Tényleg mit számít... Mikor is? Körülbelül két év­vel ezelőtt „ugrott” be ez a beszerzési forma. Buzgón alkal­mazom azóta és jnár nem fog­lalkoztat az a kérdés sem, ami eleinte. Az tudniillik, hogy a készletezők elkészletezik előlem az árut, aztán rámszámolják a felárat olyasmiért, amit én vég­zek el otthon. Mégis köszönöm és nem is csak a lemezeim ne­vében! ­Hát nem különös dolgokért kell néha az embernek hálás­nak lennie? N Evőeszközt készletével... A Tolna megyei Népbolt Vál­lalat tolnai villamossági, jármű- és edényboltjában a vásárló már jó ideje hiába keres olyan cikkeket, amelyek nem drágák, nem tőkés importból származ­nak.- Legalább egy éve volt utoljára zománcozott tésztaszű­rő - mondja Ritt Mártonná üz­letvezető -, olcsó, piros fél-, háromnegyed- és literes zomán­cozott edény. Ezek keresett na­picikkek, sok kismama vásárol­ná. — Mi van helyette? — Nyeles libanoni lábas, kö­zel háromszáz forintért... — Ha valaki étkészletét sze­retné kiegészíteni, mert hiá­nyos, eljátszott egy kanalat a gyerek, sikerrel jár? — Evőeszköz csak komplett, 400 vagy 600 forintos készle­tekben kapható. Szintén nincs az olcsóbb, 2000 forint körüli lemezjátszóból. — Rendeltek e hiánycikkek­ből? — Természetesen, sokszor. Am amiből a Nagyker sem kap, abból mi sem látunk semmit. Nemcsak árucikkek... A magyar nyelv értelmező szótára pontosan, szabatosan meghatározza, mii az, hogy hiánycikk. Eszerint nem tarto­zik ébbe a körbe a figyelmesség, az emberiesség, a ked­vesség. Bár rossz nyelvek szerint bizonyos értelemben ez is árunak - némelykor hiánycikknek — számít, mert csak pénzért - kenőpénzért — vásárolható meg. Viszont nem ez az, ilyen kellene, hanem a pénz csörgése, bankó zize- gése nélkül is kapható szívesség, figyelmesség, emberies­ség, aminek „csak” viszonzás az „ára”. Valahogy így: ma nekem, holnap neked. Olcsó áru - kevés vevő Az olcsó áruk boltja Az elmúlt év végén nyitotta meg Szekszárdon ' a Népbolt Vállalat az olcsó áruk boltját, amelyben leértékelt élelmiszer és háztartási cikkek kaphatók. A kirakatban egy cédula szem­beötlő árcsökkenést jelez, hi­szen az egyébként 15 forintos almaecet mindössze 2 forintért kapható. De vajon akad-e hiánycikk az olcsó áruk bolt­jában? Nos, a vásárlók zöme csak akkor keresi fel ezt az üzletet, ha máshol nem kap valamit, mivel nagy a bizalmatlansága az olcsó áruk iránt. — Ha valami olcsó, az már eleve gyanús, hogy miért az —• hallottuk. A boltban egyébként nem­csak lejárt szavatossági idejű (de még élvezhető, egészség­re se ártalmas és használható) cikkeket árulnak, hanem olya­nokat is, amelyekből nagy a raktári készlet, illetve amelyek máshol sem fogynak elegendő mennyiségben. — Mekkora a forgalom? — kérdeztük. — Havonta maximum 40—50 ezer forint értékű árut adunk el — hangzott a válasz —, s ez kevés. Pediq mintegy száz­féle áru kapható itt, többek között konzervek, befőttek, szörpök, tea, édesség, kozmeti­kai cikkek, vegyi áruk. — Ha hiányról beszélünk, akkor tehát ez esetben a „ve­vők hiányáról" van szó? — Egy szűkebb vásárlói kö­rünk állandóan vissza-visszatér hozzánk, miután kedvező ta­pasztalatokat szerzett, de va­lóban szinte „hiánycikkek” a vevők. Ebben bizonyára közre­játszik a? is, hoay más üzle­tekben rendszeresen árusítanak szintén kedvezményes áron. Az oldalt készítették : László Ibolya, V. Horváth Mária, Czakó Sándor, Sze­pesi László, Szűcs László János, Vitaszek Zoltán. Gyártó kerestetik Százötven oldalas, nagyala­kú füzet, amit a Termeltetők Tanácsa ad ki évente, illetve néha év közben is, a változá­sok közlésére. Ebben több mint száz oldalon táblázatszerűén összegyűjtik azokat az árucik­keket, amelyekre gyártót keres­nek. Az egyes fejezetek cí­mei: vasáruk, járművek, jármű- alkatrészek, műszaki áruk, s végül a kultúrcikkek. Az igé­nyeket a vásárlók nevében 13 nagykereskedelmi vállalat is­merteti ezeken az oldalakon. A cél kettős. Egyrészt, de vala­mennyiünk számára ez a fon­tosabb, elkészíttetni azokat a termékeket, amelyek ma nem kaphatók. Másrészt a vállala­toknak, szövetkezeteknek kíván a kereskedelem ily módon se­gíteni kihasználatlan kapacitá­suk lekötésével. Ez az egyik módja a hiány­cikkek száma mérséklésének. De emellett a nagykereskede­lem kiállításokat is rendez, s bemutatva a hiányzó termékek egy-egy, még fellelhető darab­ját, felhívja a figyelmét ° vál­lalatok, szövetkezetek szakem­bereinek és a kisiparosoknak is a termelési lehetőségekre. ...ÉS GYÁRTÓ TALÁLTATOTT A tamási TA-LUX Villamos- ipari Szövetkezetben két eszten­deje gyártanak villanycsengő­ket és háztartási szellőző ven­tillátorokat. Kalmár István el­nök mindezekről a keresett cikkekről a következőket mond­ja: — Villanycsengőt és reduk- tort hosszú ideig nem lehetett kapni. A kereskedők javasol­ták, hogy próbálkozzunk a gyártásukkal. Nagyobb gondot nekünk ez nem jelentett, hi- "szen jól beleillenek profilunk­ba. Tény, hogy ezeknek az elő­állítása nem volt kifizetődő szövetkezetünknek, de csinál­tuk, hiszen ezzel nagykereske­delmi partnereinknek és a la­kosságnak egyaránt eleget tet­tünk. Egy idő után máshonnét is érkeztek a csengők és a re­Hiánycikklista, több mint száz oldalon Pár éve ezekre a termékekre keresett gyártót a TITÁN duktorok. Hogy honnan? Az eredeti gyártótól, a Fővárosi Finommechanikai Vállalattól. Talán mi is hozzájárultunk „föl- ébredésükhöz". Azóta is fog­lalkozunk ezekkel a termékek­kel, de csak kis mennyiségben készítjük. Viszont annál több háztartási szellőzőventillátort gyártunk. Évente mintegy har­mincezer darabot, és szintén két év óta. Mivel egy-egy ab­lakszellőzőnek 250 forint a ter­melési ára, természetes, hogy ezek készítése megmutatkozik szövetkezetünk eredményeiben is. Egyébként a szellőzőventil­látort szakembereink még to­vább tökéletesítik. A Bonyhádi Építőipari Szö­vetkezet, mint nevéből is kitű­nik, építkezéssel foglalkozik. Viszont van segédüzemük, az asztalosüzem, amely kiszolgálja a vállalatot, s emellett — ki­használva a szabad kapacitást különféle terméket gyárt. Hogy melyek ezek, s miért foglalkoznak éppen velük, ar­ról Samu Lajos elnök így nyi­latkozott: — Már évek óta gyártjuk az úgynevezett üvegfalat, amely gangok, verandák befedésére szolgál. Korábban ez is a hiánycikkek listáján szerepelt. Még ma is olyan keresett ez a négyblokkos üvegfal, hogy egyszerűen nem tudunk eleget gyártani belőle. Ugyancsak a keresett és nem kapható cik­kek közé tartoznak a régi tí­pusú ablakok, amelyekkel a közelmúltban kezdtünk foglal­kozni, s úgy tudom, sokak örö­mére. Mindezekből nekünk igen szerény, mindössze tíz százalék a hasznunk. S ha mór a hiánycikkekről beszélünk, el­mondom, hogy az asztalos­üzemünk gyártotta termékek­hez hasonló céllal és fogadta­tással foglalkozunk betonáruk­kal is: készítünk füstcsőhüvelye- ket és kéményajtókat. Termé­keinket a TOZÉP-en keresztül juttatjuk el a vásárlókhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom