Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-09 / 133. szám

1982. június 9. NÉPÚJSÁG 5 Bonyhád és Vidéke ÁFÉSZ A kisfalusi boltos szerepe megnőtt Belső felvétel a bonyhádi nagyáruházban Egy kicsit minden áfész egy­forma, de ugyanakkor egy ki­csit más is. Ez így önmagában nem különösebben újszerű meg­állapítás, de a látottak, a té­nyek erről meggyőzik az em­bert. Szinte természetesen azzal kezdődik a beszélgetés Schvarcz Henrikkel, a bonyhádi fogyasz­tási és értékesítési szövetkezet új és rendkívül fiatal elnökével, hogy nagyjából ugyanabban a cipőiben járnak, mint a tamá­siak. — Az ő helyzetük azért nehe­zebb — jegyzi meg a bonyhá­di elnök. — No igen —, teszi ihozzá az új­ságíró — nekik 27 település el­látásáról kell gondoskodniok, önöknek „csak” huszonnégyről. Oe ezzel még ne zárjuk le ezt a kérdést, mert tovább bonyo­lítja a helyzetet, hogy a telepü­lések több mint felén 500-800 ember él községenként. Még tovább bonyolítja, hogy ezéken nincs iskola, nincs tanács, nincs termelőszövetkezet, üzem meg pláne nincs. Bolt ellenben van. És ez a bolt a központ, a szó mindenféle értelmében. Érde­kesen fogalmaz Sdhvarcz Hen­rik: — A kisfalusi boltosnak ismét meghatározó szerep lesz a te­lepülés társadalmi életében. Aztán új helyzetet teremtett és teremt szinte napról napra, hogy változtak-változnak a szo­kások. Változik a fogyasztói szokás, ha úgy tetszik igény, változnia kell az ellátási struk­túrának is. Ezt az elnök így fo­galmazza meg: — Állandó karbantartásra van szükség. - Amikor közbe­vetem, hogy a kistelepülések la­kói tulajdonképpen hátrányban vannak a nagyközségek, külö­nösen a városok lakóival szem­ben, nem egészen értünk egyet, mert a kereskedelmi szakember szerint, ami „elveszik a réven, megjön a vámon és ami itt hát­rány, amott még előny is lehet. Viszont arra érdemes fölfigyel­ni, amit a bonyhádiak csinál­nak. — Időnként olyan cikkeket szállítunk ki a kistelepülések­re, amelyeket állandóan ott tar­tani nem lenne gazdaságos. Ezt előre meghirdetjük, termé­szetesen a kellő választékról is gondoskodunk. Meg hát a ház­hoz szállítás nálunk is gyakor­lat. Megtudtuk, hogy tavaly kor­szerűsítették az aparhanti ven­déglőt, a váraljai „felső" boltot önkiszolgálóvá szervezték át, korszerűsítik a kismányoki ital­boltot is. Bonyhádról - sajátos helyzete miatt - most nem esik szó. Beszéljünk inkább az önki- szolgáló boltokról. Nem tudnám megmondani, hogyan került szóba, minden­esetre érdekes, amiket Schvarcz Henrik mondott. Nevezetesen azt, hogy az önkiszolgáló rend­szer jelenleg, kétségtelenül, a legkorszerűbb, viszont a kis egységeknél megvan a hátul­ütője is. Korszerűbb, de na­gyobb számú személyzetet kí­ván ott is, ahol egyébként több emberre nem lenne szükség. Tehát a „korszerűbb”-ség érvé­nyes, vitatkozni gz „ott, ahol” ügyébe n^ehet. Apropo, hatékonyság. El­hangzott ez már az előbb is. Ha valaki, hát az elnök tudja, hogy a legkisebb boltjaik nem hatékonyan gazdálkodnak. Kü­lönösebben nem zavarja, mert ami elveszik az egyik réven, be­jön a másik vámon, viszont az elanyátlanodott kistelepülése­ken ottmaradt a bolt, mint úgy­szólván mindennemű központ. A felvásárlásról, a szakcso­portokról keveset beszéltünk, más vidékek kapcsán bővebben esett szó róluk. Esetleg annyit nem fölösleges elmondani, hogy tizenöt szakcsoportjuk van, zömmel nyulásrkodnak, médiész- kednek, meg egyáltalán háztáji termelést folytatnak a szakcso­porttagok. Annál több szó esett a vendéglátói tevékenységről. Most ne feszegessük azt az összefüggést, amely az osztály­ba sorolás és az árak között van, különösen ne annak hatá­sát. Van egy nagyon érdekes dolog, ami megérdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Épül a Fáy lakótelep új boltja Bonyhádon Négymillió forintért kor­szerűsítették a teveli tégla­gyárat Azt mondja az elnök, hogy az utóbbi időben - örvendetesen — az előfizetéses étkeztetés irá­nyába tolódott el a forgalom a kisvendéglőkben. Gazdasá­gossági szempontok miatt azon­ban szólni kell egy érdekes je­lenségről. Vannak egészen kis települések, ahol rendkívül költ­ségesen lehet csak üzemeltetni a melegkonyhás egységet, de ugyanott például az iskolai napközi is önálló konyhát tart fönn. Tulajdonképpen egyik sincs kihasználva.- Tudom, hogy hazctbeszélek, mert nekünk forgalomnöveke­dést hozna, ha a kisvendéglő étkeztetné a diákokat is, de hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy olyan elképzeléseink is vannak, miszerint mi nyáron is tudnánk vállalni az iskolás gye­rekek étkeztetését, vagy úgy hogy helyben főzünk vagy úgy, hogy máshonnan visszük és helyben melegítjük az ételt. Ennél a témánál hosszasab­ban megragadunk. A különböző véleményeket, részletesen is­mertetni nem lenne célszerű, az újságíró megkísérli összefoglal­ni, miről is van szó. Kétségtelen, bevinni a gyere­keket a kocsmába ebédezni, bi­zonyos elgondolkodtató ténye­zőkkel is jár. Ugyanakkor a gyerek meglátja, hogy a szövet­kezeti vendéglőbe nemcsak in­ni lehet bemenni, hanem enni is, ott nemcsak szeszes italt mérnek hanem üdítőt is. Aztán, gyerekek jelenlétében, nagy valószínűséggel, az ott szeszes italt fogyasztó felnőttek is fi­nomítanak viselkedésükön, ha az finomításra szorul. Ezzel zárjwk is le a vendég­látós kérdését és arról se be­széljünk hosszasabban, hogy Schvarcz Henrik, igazgatósági elnök társaihoz hasonlóan, so­kallja a különböző értekezlete­ket, gyűléseket, merjem leírni?, a „fórum"-okat. Ö mondta :- A legszebb kérdések is el­csépeltté válnak, ha ugyanazo­kat tizenötödször hallja ugyan­az az ember. Ezzel zárjuk is beszélgeté­sünket, azonban adósak va­gyunk néhány olyan adat ismer­tetésével, amelyek jók arra, hogy közelebb hozzák az olva­sóhoz a bonyhádi áfész életét, tevékenységét. Tavaly 400 millió forint volt a szövetkezet árbevétele, az idén­re 430 millió a terv, tavaly tíz­millió fölé emelkedett a nyere­ségük. Jelenleg 440 dolgozója van a szövetkezetnek. Sok a fiatal, meg is akarják tartani őket. Ennek érdekében az után­pótlás nevelése rendszeresen folyik. A fiatalok mindent meg­kapnak ahhoz, hogy képezzék magukat és ezzel majdani elő­relépésüket is biztosítsák. LETENYEI GYÖRGY Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Teknő születik (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dúzson, a faluvég egyik há­zában lakik Ignácz Sándor bá­csi. Arcán nem látszik az el­múlt hetvenöt esztendő nyoma, de fájós lábai már nehezen en­gedelmeskednek akaratának. — Harminc éve lakom a fa­luban. Mint erdőmunkás men­tem nyugdíjba. Ez a faragás, amit most végzek, amolyan ke­resetkiegészítés kevéske járan­dóságomhoz. — Mikor „ismerkedett meg” a fával? — A családból hoztam a fa szeretetét. Annak idején ez biz­tosította a megélhetést, adta a mindennapi kenyeret. Aztán az erdészetnél eltöltött huszonkét esztendő még csak növelte ezt a vonzalmat. — Hogyan jut a nyersanyag­hoz? —Segít az erdészet, a volt munkahelyem. Időnként megke­resem a mucsi termelőszövetke­zetet, sőt a hőgyészi tanácsot is. Éppen most toptam néhány rönköt. Egész nyáron lesz mun­kám. — Milyen fával jó dolgozni? — Csak a puhával. A fűzzel, a nyárral, a jegenyével. Ezek­nek olyan a szálirányuk, hogy nehezen repednek, még ha szá­razok is. De faragni, megmun­kálni csak nedvesen lehet. — Szerszámai? — A fő eszközöm: a fejsze, a vonókés, a kapocs. Ezeket a nagy rönköket is magam hasí­tom ketté. Ezután lőhet csaik tervezni, hogy mi is lesz belő­le. A vastagabb törzsből készül­nek a teknők: forrázó, bélpu­coló, kolbászkeverő. A rövidebb törzsekből a sok-sok melence, és a szék ülőlapja. Amiből éppen van raktáron, Sándor bácsi meg is mutatja. Forgatom én is az alkotásokat, és látom, hogy ezt a finom megmunkálást csak olyan kéz végezheti, „aki" érzi a fát. — Most megint van becsüle­te a fának. Éppen úgy, mint régen. Valamikor a gyerekek is ilyen teknőben fürödtek, sőt a kenyér is ebben készült. Ezek­ben az aprócska melencékben pedig gyümölcsöt lehet az asz­talra tenni — mondja lelkesen. — Nem panaszkodhatott!, itthon is van vevőm. Vásárba, piacra nem járok. Gyakran fordulnak meg külföldiek is, főleg néme­tek és viszik a melencéket és a háromlábú székeket. De mind több kerül belőlük a balatoni nyaralók teraszára is. — Kérem, árulja el: hogyan készül egy teknő?- Már mondtam, hogy a törzs hosszúsága és vastagsága a meghatározó. A kettéhasítás után először fejszével kinagyo­lom, kívül, belül, Majd a ka­paccsal kipucolom, vagyis a belső simaságát, mélységét, formáját kapja meg. Végül vo- nókéssel igazítom a széleket, a füleket és a talpat. Hát ennyi az egész! — Most én szeretnék kérni - mondja Sándor bácsi. Ha erre jár, hozzon nekem egy pipát. Ez már nagyon elégett.- Természetesen megteszem - búcsúztunk el egymástól. KONRAD LÁSZLÓ Mérgek nélkül, biológiai alapokon Amióta az ember szükségle­teinek kielégítésére felhasznál­ja a növényeket, szembe kell nézni azokkal a veszedelmek­kel, amelyek hervadásra, rot­hadásra vagy pusztulásra kár­hoztatják értékes növényeit. A növénytermesztő, kertészkedő legfőbb célja : biztos és bő ter­mést hozó növények felnevelé­se, s ez csak egészséges, élet­erős egyedekkel érhető el. A növényvédelem olyan cél­tudatos, tervszerű tevékenység, amellyel termesztett és vadon termő hasznos növényeinket a különböző károsító tényezőktől és élő szervezetektől megvé­deni igyekszünk. Tehát a nö­vényvédelem a termésbiztonság fokozódásának egyik legjelen­tősebb eszköze, melyre oly mértékben van szükség, ahogy növekszik az egyes államok, il­letve a föld lakossága. Legerélyesebben akkor véde­kezünk, amikor a károsító szer­vezeteket különböző módsze­rekkel elpusztítjuk. Gyors ered­ményt legkönnyebben kémiai eljárásokkal, növényvédő sze­rek felhasználásával érhetünk el. Nem szabad azonban meg­feledkeznünk a kémiai növény- védelem hátrányairól és ve­szélyeiről sem. Sokakban — jogosan — fel­merül a kérdés: lehet-e mér­gek nélkül védekezni a káro­sítok ellen? Amikor a gyümölcsösben a termőegyensúly biztosítása ér­dekében megmetszük a fákat, és levágjuk például az alma­fákról a „gyertyás”, liszthar­matos vesszőket, ha leszedjük a fákról a gyümölcsmúmiákat, ha a gyümölcsfák tisztogatá­sa, kéregkaparósa, drótkefélé­se során mechanikai úton el­pusztítjuk a kártevő rovarok áttelelő alakjait, ha a sebek kezelésekor oltóviassza'l lezár­juk a növényeken keletkezett „kapukat”, melyeken keresztül a károsítok könnyen, megfertőz­hetik a gyümölcsfákat; úgy igen egyszerű eljárásokkal, ha­tékonyan gyéríthetjük a kór­okozókat, kártevőket! A tápanyag-visszapótlással, a szerves trágyázással, a mű­trágyázással — mint agrotech­nikai eljárásokkal — segítjük haszonnövényeink fejlődését, javítjuk kondícióját, s ezen ke­resztül ellenállóképességét, ha a kórokozók és kártevők szá­mára kedvezőtlen, de a ter­mészetes ellenségek számára kedvező életkörülményeket te­remtünk, például a vértetűfür- készek rajzásakor csak gomba­betegségek ellen védekezünk, vagy csak lombtrágyázunk, úgy jelentős mértékben fokoz­hatjuk a környezet tűrőképes­ségét. Csak akkor folyamodjunk szelektív hatású kemikáliák­hoz, ha előzőleg meggyőződ­tünk arról, hogy egy-egy kár­tevő nagy egyedsűrűséggel lé­pett fel kertünkben, s elhatal­masodásuk esetén súlyos gaz­dasági károk fenyegetnek. Ivari csalogatok, úgynevezett szexferomon csapdák segítsé­gével ma már pontos informá­ciókat tudunk szerezni az al­mamoly rajzásáról REAMOL LP, a szilvamolyéról REAMOL GF, a keleti gyümölcsmolyéról REAMOL GM csapda segítsé­gével. A módszer lényege, hogy a szexferomon anyagok — me­lyek már szintetikus úton is előállíthatok —, magukhoz vonz­zák a hím egyedeket. Ha te­hát ragadós anyaggal (Todor B típusú víztaszító ragasztó­val) bekent műanyag lapok közelébe szexferomon kapszu­lákat helyezünk, az odarepülő hímek a lemezre ragadnak. A fogott hímek számának válto­zása jól tükrözi a rajzásmene­tet. A csapdákat 1,5—2 méter magasságban a célállat főtáp- növényére helyezhetjük ki, s rendszeresen ellenőrizzük. Az alma veszedelmes kár­tevőjének, az almamolynak az első lepkéi április második fe­lében és május elején jelen­nek meg. A tömeges rajzás legtöbbször május közepétől kezdődően, de gyakran június közepe, július eleje között zaj­lik le. Ha a szexcsapda által fogott hímek számát feljegyez­zük, a nyert adatokból jól meghatározható a rajzás kez­dete és csúcsa, ami a lárva­kelés előrejelzésére ad lehető­séget. A hernyók a tojásrakás után 7—4 nap múlva jelennek meg. A hernyó rendszerint egy napnál rövidebb ideig hámoz- qat a növényen, majd befura- kodósra alkalmas helyet keres a gvümölcsön. Ezt a tényt kell a védekezésnél alapul venni, s erre az időszakra rovarölő- szeres (0,2 százalékos Ditrifon 50 WP-és, vaqy 0,25 százalé­kos Safidon 40 WP-és) véde­lemről kell gondoskodni. Ezzel az egyszerű szexcsap- dás vizsgálattal jól meghatá­rozható a védekezés elvégzé­sének időpontja, növelhető a permetezés hatékonysága, csökkenthetők a költségek. Ke­vesebb növényvédő szer fel- használásával elkerülhető a környezetszennyezés. DR. SZÉLES CSABA Miről ír a Kertészet és Szőlészet Az energiatakarékosság mind nagyobb követelmény az üveg alatti dísznövény- és zöld­ségtermesztésben is. Kétségte­lenül drágábbak az energia- takarékos megoldások, beruhá­zási vonzatúk is nagyobb, vi­szont — mint a lap e heti szá­mának egyik cikkéből kiderül — a költségek biztosan vissza­térülnek a termesztés során. A szamóca után a málna a legjobban jövedelmező bo­gyós gyümölcs, amelynek alig néhány fajtája vert gyökeret a termesztésben. Sokkal nagyobb fajtaválasztékra lenne szükség ahhoz, hogy a hűtőipar, a napi _ fogyasztás és a szörpkészítés követelményeinek eleget tudja­nak tenni a hazai fajták. A honosításra érdemes külföldi fajtákról ír a lapban Majoros László. A biológiai növényvédelem lehetőségei sokkal nagyobbak, mint azt a termesztésben ki­használjuk. A megvalósítható lehetőségekről szól Radits Fe­renc interjúja. A vakond védett és hasznos állat, jelenléte mégsem kívá­natos a kertben, ahol például az ápolt pázsitot túrásaival tönkreteszi. Hatásos elriasztá­sához ad útmutatást a lap a kiskert-tulajdonosoknak. So­káig ritka zöldségnek számított a rebarbara. Az évelő zöldség­növény ízletes levélnyeléből például mártás, befőtt, kompót és még sok minden más ké­szíthető. „Környezetbarát” lakóházak Bővítik a magánlakásépítők­nek ajánlott házak, lakások tervgyűjteményét. E cél szol­gálatában több minisztérium, főhatóság, különböző intézmény és társadalmi szervezet orszá­gos pályázatot hirdetett ener­giatakarékos és úgynevezett környezetbarát lakóépületek megtervezésére. Ilyennek tekin­tik azokat a lakóházakat, ame­lyeknek az építése nem bontja meg a természeti környezet ökológiai egyensúlyát, nem rombolja feleslegesen a nö­vényzetet, s az épület haszná­latával járó szennyeződések ár­talmait is megfelelően korszerű módszerekkel előzi meg, illetve csökkenti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom