Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
1982. június 5. NÉPÚJSÁG 7 Kórházrekonstrukció Bonyhadon Mire telik 19 millióból 7 Kis kórházaink állapotáról annyit és annyiszor írtun'k már, ezért arra kérem olvasóinkat, ne protestáljanak. Az ismétléseket megkísérlem elkerülni. Azaz, csak a szükséges ismétlésre szorítkozom. Bár az a meggyőződésem, hogy a bonyhádiak és a városkörnyéki településeken élők egy fia szót se sokallanak, ha a kórházukról beszél valaki. Kivált azóta kedvenc téma a kórház, mióta a szép új rendélőintézet mellett úgy néz ki, mint gazdag mellett a szegény rokon. Hát persze, hogy az lenne az álomszép, ha egv-ikettőre „levethetné" igencsak elnyűtt condráit az intézmény kívül-foelül. De melyik rekonstrukció az, amelyet lóversenyekre jellemző iramban lehet megvalósítani? Kevés ilyen akad. Itt a rendelkezésre álló régiből kell gyógyító funkciójához méltóbb újat, korszerűt csinálni. Méghozzá igen megfontoltan és Okosan gazdálkodva a rendelkezésre álló pénzösszeggel. A 19 millióval. Ha valaki azt gondolja, hogy mi sem könnyebb ennél, ugyan jelentkezzék a városi tanács tervosztályán Máté Rudolfnál, Sebestyén Lajosnál, esetleg Balázs Csaba tervezőnél, vagy a kórház igazgatójánál, dr. Váczi Józsefnél. Bizonyosan nem zárkóznak ei a használható ötletek elől. De óva intem az olyanokat, akik csak költségnövelő ötletek ki- főzésére képesek! Bonylhádon a városi tanácsnak változatlanul nincs pénzverdéje. Van viszont tengernyi sók olyan, fejlődésből fakadó újabb fejlesztési feladata, amivel nemhogy lépéshátrányba nem kerülhet, de azt se engedheti meg magának, hogy az igények növekedése folytán újabb lépéshátrányok keletkezzenek. — Maguk összebeszéltek? — meredt rám Sebestyén Lajos, amikor betoppantam megzavarni gondteli tárgyalását egy számomra ismeretlen fiatalemberrel. A gyanú eloszlatásakor tudtam meg, hogy Balázs Csaba tervező a vendég, méghozzá mióta megkapta a Tolna megyei Tervező Vállalattól a munkát, igen gyakori vendég. A feladat bonyolultsága miatt. Most éppen azért, mert nyakig benne van a rekonstrukció második üteme tanulmánytervének a készítésében. Ezzel a második félév derékára kell elkészülnie, de akkor még a tervező nem teheti le a „•lantot", mert az elfogadott tanulmányterv alapján szakaszosan készíti el a kiviteli terveket. — A tanács költségvetési üzeme tudomásom szerint március 8-án kezdte el a rekonstrukció első ütemének munkáit, a főépület alsó traktusában lévő konyha rekonstrukcióját. így van, mondják. Az erre vonatkozó tervek még 1980-ban készültek él. A kezdést az idén a rendelőintézet késedelmes befejezése, átadása akadályozta. Sajnos. De most semmi jele annak, hogy a konyha, illetve az élelmezési résZleg rekonstrukciójával nem tudnak elkészülni az építők a határidőre, 1982. június 8-ra. Hogyan lehet működtetni egy 112 ágyas egészségügyi intézményt — március, április, május — három hónapig élelmezés nélkül? Úgy, ahogy ezt Bonyhádon megoldották. Két helyre települt átmenetileg a konyha, a szociális otthoniba és a Fáy lakótelepi bölcsődébe. Utóbbi helyen készülnék a diétás ételek. Zavar? Semmi, illetve csak annyi, hogy most nem lehet két menü között választani. Amint megtörténhet a visz- szaköltözés, bővül a napi ételajánlat. Akik azt remélik, hogy a kórház rekonstrukciójával 1985-re megnövekszik az intézmény alapterülete is, tévednek. Marad a már említett ágyszám. De maximálisan figyelembe véve a bél-, a szülészet-nőgyó- qyászat és a sebészeti osztályok igényét, szakmailag kell a jelenleginél legalább százszor kedvezőbb feltételeket teremteni a gyógyítás számára. A belgyógyászat helye a mostani igtazgatósági épületben és a mellette lévő nővér—orvos szállás épületében Van kijelölve. Balázs Csaba — mint bonyhádi lokálpatrióta — annak idején társadalmi munkában végezte el a nővérszálló tervezését. Most a szálló metamorfózisának küszöbén, az átváltozás tervezőjeként mit érez? — Hiszem is, nem is, hogy semmi megrendülést. Pedig van abban valami, tényleg nem szabad bánkódnia annak, aki a jó után a még jobb szállás- csinálója kell legyen. — Szereti ezt a munkát? Balázs Csaba tűnődik kicsit a válaszon, azután feleli, hogy egészen újat minden pályatársa, ő is szívesebben tervez. No de, kinek fenékig tejföl? Ki csinálhatja állandóan csak azt, ami szíve vágya? Ebben a munkában is van izgalmas. A rekonstrukcióval funkcionális rendet kell teremteni. A műtőblokk megépítésével pl. elkülöníteni a sebészeti és nő- gyógyászati műtőt. Az sem mellékes szempont aztán, amiről mór a kórház igazgatója beszélt és igen szívesen. A hosszan tartó rumli végén ugyanis a jelenleginél sokszor különb körülményéket teremtenek meg a dolgozók szociális ellátásához. A „se mosdó, se öltöző, se személyzeti WC" állapotok napjai megvannak téhót számlálva. Pontosabban: elkezdődött a számlálás. Nem véletlen, hogy az élelmezéssel. Következő lépés egy nemrég fölszabadult szolgálati lakás átalakítása nővérszállássá, majd az igazgatóság átköltözik a régi laboratórium helyére ennék rendbetétele után, s kezdődik elsőként a belgyógyászati osztály kialakítása. Tartani kell attól, hogy nem lesz meglepetésmentes a folytatás, csak nagyon költség- növelőek ne legyenek a meglepetések. Az olyanok, mint amilyen az, hogy a nővérszállás vizesblokkját cserélni kéll. — Miért ragaszkodtak ahhoz, hogy bonyhádi építők végezzék a rekonstrukciós munkálatokat? — kérdeztem dr. Vá- czy Józseftől, majd dr. Bálint Julianna városi főorvostól. Ök se mondtak egyebet, mint korábban Balázs Csaba, Máté Rudolf és Sébestyén Lajos: azt hogy a Bonyhádon és a környéken élő emberek tudják legjobban — amit csinálnak, maguknak csinálják és nem késhetnek véle! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Gottvald K. A főépület hátsó része árulja csak el, hogy folyik az újjászületés Megkérdeztük az erdőfelügyelőséget Nem elég Több mint egy évtizede kezdődött országszerte egy igen hasznos, mindenki számára örömteli folyamat: sorra alakították a parkerdőket. Megyénkben szinte mindenfelé találhatóak kedves kirándulóhelyek; azaz annak, aki néhány órát, esetleg egy napot parkerdőben szeretne eltölteni, nem túl nagy gond az utazás sem. Ugyanis minden 20 kilométeres körzetben van parkerdőnk. Ezek jelentősége óriási. Ennek érzékeltetésére említsük csak meg, hogy testi és lelki egészségünk számára mit jelent a szabadban töltött néhány óra; s minderre egyre nagyobb szükségünk van, hiszen szabad időnk a szabad szombatok bevezetésével megnövekszik, hiszen gyermekeink szeptembertől hetenként csak öt napot járnak az iskolába. a sorompó (Nemrégiben Baranya megye székhelyén a Pécsi Erdőfelügyelőségnél jártunk, ahol Mészáros József igazgatóval beszélgettünk: — Az országban tíz erdő- felügyelőséa van. A pécsihez tartozik Baranya és Tolna megye minden erdeje — kivéve az erdőgazdaságokét. A két megyében 130 ezer hektáros az erdőterület, ebből a felügyeletünk alá tartozó Tolna megyei terület 28 420 hektár, amelynek 72 százaléka a tsz-eké. Feladataink közé tartozik egyébek között ellenőrizni azt, hogy a fa- kitermelési tevékenység megfelel-e az üzemtervi előírásoknak és a középtávú szakmai prognózisoknak; a fakitermelés mennyisége és a fafajta megválasztása kielégíti-e az ágazati elvárásokét. Ellenőrizzük az erdőfejlesztési és erdőművelési, a vadgazdálkodási terveket, valamint a közérdekű erdőtelepítési és fásítási terveket... És (mi Végeztük a park- és üdülőerdők, valalmint az azokban lévő műszaki létesítmények fenntartásának ellenőrzését. — Az erdőtörvény módosításával egy időben, idén január elsejével a felügyelőségek hatósági jogkört kaptak. — Igen, hiszen bizonyos értelemben az erdők is olyan védelem alatt állnak, mint a földék. — Hányán dolgoznak a felügyelőségen? — Huszonötén. Tizenkét erdőmérnök — velem eqyütt —, egy gazdasági vezető, egy műszaki igazgatóhelyettes, valamint a gépkocsivezetők és az adm in ísztrációs m u nk akö rbe n dolgozók. — Mi a véleménye park- erdeink állapotáról? — Néhány nappal ezelőtt jártam Tolna megyében: Szálkán, a kirándulóközpontban és Váralján. Az utóbbi, a parkerdő tele volt szemétttel. Úgy nézett ki, mintha gazdátlan lenne. Nem tudom, miért vált szinte „népbetegséggé" a szemetelés... Ugyancsak Váralján, a horgásztó mellett gépkocsik parkíroztak. De Szálkán is találtam autókát a gyalogosoknak kijelölt úton. Igen, autókat, amelyek gyakran elhuHajtanak néhány csepp olajat, benzint, s így a tavak lassú és fokozatos — de biztos! — szennyeződését okozzák. — Megyénkben már vanany- nyi parkerdő, hogy jó lenne, ha azokkal és az üdülőkkel egy ember foglalkozna, azaz a szeme rajta lenne — mondja Kamarás György, a megyei tanács halászati és vadászati csoport- vezetője. — Tudom, hogy ezzel kicsit •magam ellen beszélek, hiszen jelenleg hozzám tartoznak a parkerdők is. Viszont annyi probléma van, ezekkel kapcsolatban, hogy nem ártana egy „gazda" kinevezése... Talán akkor előre tudnánk lépni jó néhány dologban. — Ez így igaz, csaklhogyjje- künk, kirándulóknak is előbbre kellene végre lépnünk — méghozzá szemléletben. — Az emberek tudatával van a legnagyobb probléma. Nem (is értem, hogy miért él még mindig e furcsa szemlélet? Miért r\em érzik végre az emberek sajátjuknak azt, ami valóban az övék? — teszi föl a kérdést Kamarás György. Egyszerű kis példa, de azt 'hiszem, majdnem általánosítható dolgok sülnek ki belőle. Van egy lakással rendelkező család. Az ötvenvalahány négyzetmétert pedánsan rendezik, viszont a lépcsőházban már a földön tapossák el a csikket. Utcákon, tereken, no és természetesen a parkerdőkben zavartalanul szemetelnek, letördelik a fák ágait... a gyalogútokra ráhajtanak gépkocsival. Mészáros József a Mecsek vöröstölgyesében látta a következőket: — Húsz-harminc gyerék kirándult egy kísérővel. Az autóbuszhoz siettek. A gyerekek és a felnőtt kezében is jókora csokor volt a védett fák ágaiból... Az ilyen jelenségek nemcsak Pécsre, vagy Tolna megyére jellemzőek. Végigkísérik az egész országot. Megoldást találni? Csak társadalmi ráhatással, ösz- szefogássail lehet. Gyakran elszomorító látványt nyújtanak parkerdőink. Szek- szárdon a konzervdobozok, papírszalvéták, nylonzacskók... Ezeket vagy mi magunk, a 'kirándulók dobáljuk el, vagy pedig a szél a tettesíHconnyetfén belekapaszkodik a felfüggesztett dróttestű szemétkosarakba, s a tartalmukat kiüríti. Ahova pedig már a — nem korszerűbb, de sokkal „megbízhatóbb” — földbe ásott és fémkerettel ellátott szeméttárolókat készítették, amikor az megtelt hulladékkal, rendre elfelejtik betemetni, újat ásni és a keretet arra áthelyezni. — Mindez pedig a kezelők feladata lenne — mondja Kamarás György. — ,De kik a kezelők? — Általában a községi, illetve a városi tanácsok. — Volt már precedens arra, hogy a parkerdők renitenske- dőit, avagy azokat a gépkocsi- vezetőket, akik a tiltó tábla — netán sorompó — ellenére behajtanak az erdőkbe, megbüntették? — Számtalan. Most Is az asztalomon van egy köteg féljelentés egyébek között azok ellen, akik gépkocsival behajtottak a gemenci erdőbe. Hatszáz- tól kétezer-ötszáz forint a büntetésük. — És mi a biztosíték, hogy a megbüntetették többé nem követnek el efféle szabálytalanságot? — Gyakran nem sok —hangzik Kamarás György válasza. — Kifizetik a büntetést, és egykét hét múlva újból fittyethány- nak minden tilalomra. Váralján a parkerdő bejáratánál sorompó és behajtást tiltó tábla van. A sorompó állandóan nyitva „várja” a gépkocsisokat. Azok pedig a legnagyobb lelki nyugalommal hajtanak a tavakig. Iszonyatos porfelhőjükből jócskán jut az úttörőtábornak. A legfölső tónál pedig fekete salakkal szórták be a terepet (valakik!), gépkocsiparkolónak. Vajon ki adott erre engedélyt? — Engedélyről nem tudok — mondja dr. Schuler Zoltán, a bonyhádi Városi Tanács vb- titkára. — Viszont többször készítettünk zárat, hozzá kulcsokat... vagy letörték a lakatot, vagy sokszorosították a kulcsokat, és így „semlegesítették" a sorompót. — Ki tart rendet a parkerdőben? Ki a gazdája? — Költségvetési üzemünk néha rendet tesz a nagyobb rendezvények után. De valójában nincs rendezve, hogy ki a parkerdő kezelője. Hamarosan koordinálni akarjuk ezt a dolgot: a nagymányoki tsz-szel, a ká- rászi erdészettél, a bonyhádi és a nagymányoki tanáccsal. Megyénk parkerdői és kirándulóközpontjai kedvelt pihenőhelyek. Hétvégeken ezrek keresnek és találnak bennük kellemes felüdülési V. HORVATH MARIA Fotó: Cz. S. Festők a konyhában Sorompó a váraljai parkerdőnél. De minek? A váraljai tó melletti salakos parkoló — és a „beszédes” keréknyomok.
