Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-27 / 149. szám

2 Képújság 1982. június 27. Belgráian megnyílt Az új-lbelgrádii Száva központ­ban szombaton délelőtt meg­kezdődött a JKSZ XII. kongresz- szusa. A 2,1 millió párttagot képviselő csaknem 1800 küldöt­tet, valamint a bel- és külföldi vendégeket Dusán Dragoszavac, a KB-elnökség elnöke köszön­tötte. A jugoszláv kommunisták leg­magasabb fórumának munká­ját mintegy 130 testvérpárt, to­vábbá szocialista, demokratikus, haladó párt és mozgalom kül­döttsége kíséri figyelemmel. A Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttségét Óvári Mik­lós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára ve­zeti. Az SZKP küldöttsége élén Va- szifij Kuznyecov, a KB PB pót­tagja, a Legfelsőbb Tanács el­nökségének első elnökhelyette­se áll. Dusán Dragoszavac megnyitó szavai után a kongresszus meg­választotta elnölkséaét, munka- testületeit, majd elfogadta na­pirendjét, amelynek fő pontjai a kővetkezők: — A KB jelentése a két kong­resszus között kifejtett tevékeny­ségéről, — Dusán Dragoszavac beve­zető beszéde, — A Központi Ellenőrző Bizott­ság jelentése, — Javaslat a JKSZ szervezeti szabályzatának módosítására és kiegészítésére, — Az előterjesztett dokumen­tumok megvitatása, — A kongresszusi határozatok elfogadása és a párt új vezető szerveinek megválasztása. A legmagasabb pártfórum plenáris üléseken és munkabi­zottságokban tanácskozik. A küldöttek a Központi Bizottság tevékenységéről szóló jelentést, továbbá „A JKSZ politikai plat­formja a szocialista önigazga­tás, a testvériség-egység és az együvé tartozás fejlesztéséhez Koszovóban” című dokumentu­mot, a kongresszus határozat- tervezetét, valamint a JKSZ kül­politikai törekvéseit rögzítő ok­mányt írásban kapták kézihez. Dusán Dragoszavac bevezető beszédében rámutatott, hogy Jugoszlávia az elmúlt években komoly eredményeket ért el a szocialista építőmunkában. Az egy főre jutó nemzeti jövede­lem 1978. és 1981. között évi 1847 dollárról 2788 dollárra emelkedett. Ugyanakkor utalt örrá, hogy az ország napjaink­ban komoly gazdasági nehézsé­gekkel küzd, amelyek részben a megromlott világpolitikai és gazdasági helyzet hatásának következményei, de főként a belső gyengeségekből, hiányos­ságokból fakadnak. „Csak jobb munkával és fokozott felelősség­gel tudjuk leküzdeni őket" — mutatott tá. Dragoszavac a továbbiakban az ismert koszovói albán nacio­nalista., irredenta megmozdulá­sokkal foglalkozott. Vázolta a ■múlt év tavaszán lezajlott el­lenforradalmi események okait. Megállapította: most elmond­hatjuk, hogy a helyzet stabili­zálása útján eredményeket ér­tünk el és ez a folyamat alap­vetően politikai eszközökkel va­lósul meg, s a jövőben is első­sorban politikai és ideológiai harcot vívunk teljes sikeréért. Dragoszavac nyomatékosan hangsúlyozta a JKSZ eszmei-po­litikai és cselekvési egysége to­vábbi szilárdításának szükséges­ségét. A Központi Bizottságnak a két kongresszus közötti idő­szakiban kifejtett tevékenységé­ről előterjesztett beszámoló rá­mutatott, hogy a két konaresz- szus. közötti időszakban folya­matosan épült és erősödött a szocialista önigazgatási rend­szer, a szocialista termelési vi­szonyok azonban nem minden területen fejlődtek egyenlete­sen. A dokumentum jelentős tár­sadalmi problémaként vetette fel, hoqy bár 1978-1981. között 1,3 millió új dolgozó állt mun­káiba, a munkanélküliek száma 1981-ben mégis 800 ezer körül mozgott, s a külföldön dolgozó jugoszláv munkások száma meghaladta a 750 ezret. Alap­vető feladat tehát a foglalkoz­tatottság növelése. A Központi Bizottsáq beszá­molója a jugoszláv külpolitiká­ról szólva kiemelte, hoay az or­szág Tito elnök vezetése alatt és azóta is következetesen val­lotta és képviselte az el nem kötelezettséq elveit. A JKSZ és Jugoszlávia a két kongresszus közötti időszakiban következetesen azon fáradozott, hogy a szomszédos országokkal a függetlenség, az egyenjogú­ság, a belügyekbe való be nem avatkozás, a szuverenitás, a te­rületi integritás és a kölcsönös előnyösség elvei alapján sokol­dalúan fejlessze kapcsolatait. Izrael Nyugat-Bejrút elhagyására szólítja fel a lakosságot Az izraeli ostromgyűrűbe zárt Nyugat-Bejrút lakossága kétke­déssel, gyanakvással fogadta a péntek este bejelentett tűz­szünetet, amelyet Philip Habib amerikai elnöki megbízott „tel­jesnek és végérvényesnek” mi­nősített. A leggyakrabban bom­bázott városrészek lakosai — az átmeneti Csendet kihasználva - szombaton „biztonságosabb" körzetekben igyekeztek menedé­ket keresni. A különösen ke­gyetlen pénteki légitámadások­kal (250 halott, 500 sebesült) párhuzamosan az izraeli rádió felszólította a nyugat-beirútia- kat, hogy menekül jenek észak­ra — az izraeli védnökség alatt álló falanqista területekre -, ahol „.'biztonság uralkodik”, mert az izraeli hadserea a nyugat-'béjrúti lakónegyedekben tisztogató hadműveletet folvtat a ...palesztin terroristák” ellen. Philip Habib még pénteken is azonnali és feltétel nélküli meg­adásra, fegyverletételre, Liba­non elhagyására szólította fel a Palesztinái Felszöbadítási Szervezetet. A „tartós" tűzszünet bejelen­tése előtt azonban némileg mó­dosult a politikai helyzet. Safi'k el-Vazzan libanoni miniszterel­nök benyújtotta lemondását, s csődöt mondott az amerikai- izraeli nyomás eszközévé süly- lyedt nemzetmentési tanács is, miután Valid Dzsum'blatt, a Ha­ladó Nemzeti Mozgalom elnöke kilépett a testületből, Nahib Berri, az Amal nevű síita szer­vezet vezetője pedig „befa­gyasztotta” tevékenységét. Lé­pésük megfosztotta a Washing­tonnal és az izraeli megszállók­kal való együttműködésre k'ész Szárkisz-elnököt a libanoni tár­sadalom többségét alkotó mo- haímedánok, a szunnita, druz és a siita közösség támogatásától. Haig külügyminiszter váratlan lemondása aligha választható el attól, hogy a palesztin ellen­állási mozgalom teljes felszá­molásának amerikai—izraeli ter­vét nem sikerült a libanoni nemzeti ea''séqpolitika szintié­re emelni. Vazzan és Dzsumb- latt eqyaránt az Eqvesült Álla­mokat tette felelőssé az izraeli hadserea által vénhezvitt liba­noni tömegmészárlásért, minden ésszerű kompromisszum kudar­cáért. A nemzeti mozgalom eavenesen az ellenségael való cinkossággal vádolta Szárkisz elnököt. Huszzein moszkvai megbeszélései Nyikolaj Tyihonov szovjet kormányfő és Andrej Gromiko külügyminiszter szombaton dél­előtt Moszkvában megbeszélést folytatott Húszéin jordániai ki­rállyal, aki — feleségével — nemhivatalos látogatáson tar­tózkodik a Szovjetunióban. A jordániai uralkodó pénte­ken érkezett Moszkvába. Elő­zőleg rövid látogatást tett a Krim-félszigeten, és ott az üdülőközponttal, az arteki út­törőtáborral, a jaltai értekezlet egykori színhelyével, a livadiai kastéllyal és más érdekességek­kel ismerkedett rrieg. a JKSZ kongresszusa Ilyen összefüggésben a be­számoló megállapította, hogy ezekben az években jelentősen fejlődtek a jugosziáv-imagyar állaim- és pártközi kapcsolatok. A JKSZ Xfl. kongresszusa ma munkabizottságokban tanácsko­zik. Övári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a kongresszuson részt vevő ma­gyar küldöttség vezetője szom­baton átadta a Magyar Szocia­lista Munkáspárt írásos üdvöz­letét a JKSZ XII. kongresszusá­nak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a ma­gyar kommunisták és dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletün­ket tolmácsoljuk Jugoszlávia kommunistáinak és dolgozóinak. Eredményekben gazdag, sikeres munkát kívánunk a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége XII. kongresszusának. A JKSZ XII. kongresszusa az elmúlt négy év munkáját mérle­gelve joggal állapíthatja meg, hogy hazájukban tovább szilárdult a népi hatalom, s jelentős eredményeket értek el a szocializmus építésében. Méltán övezi széles körű elismerés Jugoszláviának az el nem kötelezett országok mozgalmában kifejtett antiimperialista tevé­kenységét, a békéért, a leszerelésért, a nemzetközi együttműködé­sért vívott küzdelmét. A szocialista Jugoszlávia fejlődése elválaszthatatlanul össze­forrt a nép kiváló fiának, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségének, Joszip Broz Tito elvtárs­nak az életművével. A világ haladó erői nagyra értékelik a jugo­szláv kommunisták áldozatos munkáját és azt a szilárd elhatáro­zottságát, hogy töretlenül folytatják a szocialista társadalom épí­tésének történelmi jelentőségű művét. A Magyar Népköztársaságban szilárd a néphatalom, fejlődik a szocialista rendszer, érvényesül pártunk vezető szerepe. Orszá­gunk dolgozó népe erősödő nemzeti egységben munkálkodik pár­tunk XII. kongresszusa határozatainak megvalósításán. Tevékeny­ségünk középpontjában szocialista épitőmunkánk eredményeinek megszilárdítása és továbbfejlesztése áll. örömmel tölt el bennünket, hogy a magyar—jugoszláv kap­csolatok kölcsönösen gyümölcsözően alakulnak. A jövőben is min­den tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a gyakorlatban bevált tar­tós elvek alapján erősödjék pártjaink internacionalista szolidari­tása, fejlődjön népeink és országaink együttműködése. Közös ér­dekünk népeink barátságának erősítése. A Magyar Népköztársa­ságban élő horvát, szerb és szlovén nemzetiségű lakosok, s a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő magyarok ösz- szekötő kapcsot jelentenek népeink között, fontos szerepük van a magyar—jugoszláv barátság elmélyítésében. A szélsőséges imperialista körök agresszivitása rontja a nem­zetközi légkört, a világ különböző térségeiben növeli a feszültsé­get, fenyegeti az emberiség és az egyetemes béke érdekeit. Pár­tunk meggyőződéssel vallja, hogy napjainkban a békéért, az eny­hülésért és a leszerelésért folytatott harcban megkülönböztetett jelentősége van minden kommunista és más haladó demokratikus erő összefogásának és közös fellépésének. Népünk békét akar, a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élésének a híve. Ezért támogatjuk a Szovjetuniónak a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a nem­zetközi feszültség enyhítésére, a leszerelésre, a béke és a bizton­ság megszilárdítására tett javaslatait, s minden más olyan kezde­ményezést, amely megfelel a népek, közöttük a szocializmust építő magyar nép legfőbb érdekeinek. Kedves elvtársak! Eredményes munkát kívánunk a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége XII. kongresszusának. Őszintén kívánjuk, hogy kongresszu­suk határozatainak megvalósítása segítse elő a szocialista Jugo­szlávia előrehaladását, felvirágoztatását, a magyar és a jugoszláv nép barátságának elmélyülését az élet minden területén, a szo­cializmus és a béke egyetemes ügyének javára. Budapest, 1982. június 26. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Haig lemondott Schultz az új külügyminiszter Alexander Haig pénteken a külügyminisztérium zsúfolásig megtelt konferenciatermében személyesen is bejelentette le­mondását, amelyet azzal indo­kolt, hogy a kormány az utóbbi hónapokban eltért a két éve kö­zösen elfogadott irányvonaltól. Haig méltatta George Shultz tapasztaltságát és szakmai hoz­záértését, .valamint külügyi munkatá rsai na k teljesítményét. Kijelentette: helyén marad, amíg biztosítva nem látja a poszt megfelelő átadását. Haig „lojális” nyilatkozatát a külügy­minisztériumban nagy taps fo­gadta, de sem a levél, sem a nyilatkozat nem derített fényt lemondásának okaira. Richard Valeriani, az NBC televízió kommentátora bizonyosra veszi: Haig lemondásának közvetlen kiváltó oka a Szibéria—Nyugat- Európa gázvezeték kapcsán ho­zott elnöki intézkedés volt, amely megtiltotta nyugat-euró­pai cégeknek az amerikai gyár­tási licencek felhasználását a gázvezeték építéséhez. Az arab világban „megköny- nyebbüiéssel", Nyugat-Európá­ban meglepetéssel értesültek Haig lemondásáról, Argentína pedig „jelentős előrelépést" vár Buenos Aires és Washington kapcsolatainak javulásában a PANORÁMA BUDAPEST Az Amerikai Egyesült Ala­mo k .polgármesteri konferenciá­jának meghívására dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala el­nökének vezetésével magyar tanácsi küldöttség tartózkodott az USA-ban. A küldöttség láto­gatást tett több városban, ahol a közigazgatás vezetőivel foly­tatott eszmecserét. A megláto­gatott városok között szerepelt Washington, New York és San Francisco. KtSUDVAR Az építőtáborozás 25. évfor­dulója alkalmából emlékünnep­séget tartottak szombaton Kis­George Shultz külügyminiszter-változástól. Szü­zük! Zenko japán kormányfő szerint idő kell még ahhoz, hogy a változás mibenléte fel­mérhető legyen, a japán kül­ügyimi nisrter viszont nem vár alapvető módosulást a két or­szág kapcsoló faiban. udvaron, a hansági építőtábo­rok egykori színhelyén. Az épí­tőtábori emlékoszlop körül az egykori táborozok, a mozgalom aktivistái és az idei építőtábo­rok diákjai gyűltek össze. Az eseményen részt vett Fejti György, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára. Az ünne­pi megemlékezést Varga Sab- ján László, a KISZ KB titkára tartotta. ATHEN Rendkívüli hőhullám tombol Görögországban, s a két napja tartó hőségnek már három ha­lálos áldozata van. A főváros kórházaiban tucatnyi embert ápolnak hőgutával és légzési zavarokkal. A rendőrség közöl­te, hogy a kórházakban ápoltak többsége az utcákon esett ösz- sze a 43 Celsius-fokos meleg­ben. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiMiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiniiniimiuiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Mérföldkő a lenini úton Válságos *“P°k- he‘fk' _______S----- hónapok után ü lt össze 25 esztendeje, 1957. június 27-én, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt első — és máig egyetlen — országos érte­kezlete. Az 1956-os ellenforra­dalmi támadás leverését köve­tően, amikor a párt újra magá­ra talált, amikor az ország folytatta a rövid időre megsza­kadt szocialista építőmunkát. A június 27—29. közötti ta­nácskozásnak kettős feladata volt. Megszüntetni a párt éle­tében az ideiglenességet, visz- szaállítani az alkotmányos és törvényes pártéletet, ezzel mintegy hitet tenni az 1956. no­vember 4-e után hozott határo­zatok helyessége mellett: kije­lölni a jövő útját az MSZMP- nek éppen úgy, mint az ország­nak. A Kádár János nevével fém­jelzett értekezlet mindkét fel­adatát teljesítette. Az a tény, hogy a konferencia munkája sok tekintetben a múlthoz kap­csolódott, hogy levonja tapasz­talataiból a szükséges tanulsá­gokat és következtetéseket, nem homályosította el a jövőt ala­pozó perspektivikus útmutatást nyújtó munkát. Jóváhagyta az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decemberi határozatát, melyben leszögez­te, hogy az októberben bekö­vetkezett eseménynek négy alapvető oka, illetve mozgató tényezője volt. Azt is megálla­pították: ezek az okok már jó­val az ellenforradalmi felke’és kirobbanása előtt, „egy időben, egymás mellett, egymásba kap­csolódva és egymással köl­csönhatásban hatottak, és együttesen vezették az esemé­nyeket tragikus alaku’ásuk fe­lé". A négy okból elsőként a Rákosi—Gerő-klikk tevékenysé­gét említette meg a határozat, megállapítva, hogy ennek a csoportnak a pártban és a kor­mányban döntő befolyása vo't, vs hogy tagjai már 1948. végétől kezdve letértek a marxizmus— leninizmus elvi alapjáról. „Az októberi események keletkezé­sében és azok tragikus fordula­tában sú'yos szerepet játszott a korábbi években kialakult és állandóan növekvő pártellen­zéknek az a szárnya is, amely Nagy Imrét és Losonczy Gézát választotta zász'ajául” — fo­galmazta meg a második okot a párthatározat. A továbbiak­ban ez olvasható: „Az októberi események előkészítésében és kirobbanásában alapvető té­nyező volt a Horthy-fasiszta és magyar kapitalista-földesúri el­lenforradalom, amelynek jelen­tős erői működtek illegálisan idehaza ... A magyarországi eseményekben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a magyar kérdésen.” és a júniusi pártértekezlet — az ország nagy többségének egyetértésével találkozva — értékelte és nagyra becsülte a forradalmi erők fellépését, azoknak az elvtársaknak a pro­letár hatalom védelmében és megszilárdításában kifejtett te­vékenységét, akik a döntő perc­ben merték vállalni a sorsdöntő lépést és a Szovjetunió segítsé­gévei megvédték a munkásha­talmat országunkban. A pártér­tekezlet a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány, a párt új vezetőségének a fellé­pését a magyar nép, a magyar munkásosztály, a nemzet érde­kében végzett hazafias csele­kedetnek nyilvánította. Olyan­nak, amelynek helyességét a történelem igazolta. Az értekez­let határozata méltatta azt a tényt, és e mondatokból kide­rült az, hogy döntő fordulat­ként értékelték a november 4- én bekövetkezett eseményeket; az égész nép, a munkásosztály érdekében végrehajtott csele­kedetnek, a munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai csele­kedetének. Hangsúlyozva a pártvezetés és a kormány addi­gi politikájának helyességét az alapkérdésekben, Kádár János kijelentette, hogy korai lenne még a „dicsőségen osztozkod­ni”. Erre annál kevésbé van szükség, mert a dicséret és a hála elsősorban a tömegeket, a magyar munkásosztályt és a prole,or internacionalizmust, a szocialista országok anyagi, fegyveres és politikai segítségét illeti. A párt tóhát önmagát il­___í_____ letően szerény volt a júniusi értekezleten. Pedig je­lentős munka volt mögötte, hi­szen 1957 közepére már meg­újult párt adhatott számot mun­kájáról, célkitűzéseiről. Erre az időszakra teljes biztonsággal mondhatták ki: A párt újjászer­vezése az ellenforradalmi erők elleni súlyos harcban sikerrel befejeződött, a politikai konszo­lidáció első szakaszát sikerrel vívták meg a szocializmus erői. A tagság létszáma addigra megközelítette a 350 ezer főt, 85 százalékuk az MDP volt tag­jainak legszilárdabb és legál­dozatkészebb részéből tevődött ki. Azok léptek a pártba, akik felismerték az ellenforradalom veszélyét, aktívan részt vettek a rend helyreállításában, nagyra értékelték az Ideiglenes Köz­ponti Bizottság határozott szem­befordulását az 1956. előtti hi­bákkal. A párttagság eszmei­politikai egysége megszilárdult, s így az alacsonyabb létszám (az MDP tagságának 40 szá­zaléka) mellett is összehason­líthatatlanul erősebb volt az MDP-nél. lényeges vonása ennek az időszaknak — s ezt a júniusi országos értekezlet konstatálta —, hogy az élcsapat újjászerve­zése együtt haladt a népi hata­lom megvédésén és megszilárdí­tásán túlmenőleg új munkastí­lus kialakításával, a lenini nor­mák helyreállításával. És milyen éberen vigyázott a párt arra, hoqy valóban élcsa­pat legyen, visszatérjen szere­pének lenini felfogásához! Hadd idézzünk az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. de­cember 5-5 határozatából: „A párt politikai és ideológiai ve­zető szerepét az állami szervek tevékenységében és a dolgozók más társadalmi szerveiben nem utasításokkal, nem a kötelező­ként kimondott határozatokkal biztosítja, hanem a célok és feladatok helyes meghatározá­sával, a dolgozó nép és az or­szág felemelkedését szolgáló javaslatokkal, e szervekben dolgozó párttagok példamuta­tó, szerény, áldozatkész munká­jával.” JÓ érzés visszatekinteni 25 év távlatából az 1957-es júniusi pártkonferen­ciának a jövőt formáló, pers­pektívát mutató munkájára, amely a páVtéleten túlmenőleg elsősorban a gazdaságpolitiká­ra, a szocializmus építésének a továbbfolytatására vonatkozott. A gazdasági építés feladata­it illetően két alapvető célt hangsúlyozott: biztosítani a ki­zsákmányolástól mentes szocia­lista társadalom felépítését, s ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának emelését a termelőerők állandó fejlesztő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom