Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
a Képújság 1982. június 26. Magányosan, de nem egyedin... Igaz, a szomszédnéni kertjéből. De hát... csókot és virágot állítólag csenni is szabad.)- Boldog? Anna bólint, majd megköszöni azt az anyagi segítséget, amely- 'lyel a gyámügy kiegészíti a gyes és a családi pótlék összegét. És köszöni az évi kétszeri ruhajuttatást is. így kétségkívül köny- nye'bb lesz az apaság megállapításáig az életük. Panasz? Nincs. Mindenük megvan, amire szükság van. Igaz, hatalmas a kert, elég megművelni, de behozza a megélhetésihez szükségeseket. Gabi közben barátkozik. Juli- ka asszonynak ugyanolyan hosz- szú, barna haja van, mint Annának. Jó fogódzó a vidám szemlélődéshez itt az udvar fáinak félárnyékában. A poci megtelt az ebédre elfogyasztott salátafőzelékkel. Most aludni kellene tulajdonképpen, de akinek szól a meglepetésszerű látogatás, nem veszi rossznéven, hogy vétünk a napirendje ellen picikét. Amikor viszont a fűre terített plédre rákerül a hófehér pelus és arra őfelsége Gabriella, két perc múlva már alszik. S álmát nem zavarhatja meg az aggodalmaskodó kérdés: „Mi lesz, ha letelik a gyes három éve? Szilfáson nincs bölcsőde ..." Már eldőlt, mi lesz. Hároméves korától Gabikát fölveszik óvodába és reggelente a többi pusztai gyerekkel együtt utazik be Dombóvárra a gazdaság autóbuszán. — Nem fél, Anna? Mászkálnak a 27 éves, su- dárnövésű Anna körül a férfiak, és nem fér a fejükbe, hogy ők „miért nem, ha más igen?"! Utóbbira ott az eleven bizonyíték, a héthónapos és néhány hetes Gabi, „nem lehet az igaz, hogy egy egészséges, fiatal nő le tudja húzni a rolót, csak a porontyával törődik". Márpedig gyémántkeményen igaz. Anya és lánya pompásan megvannak „csak" egymással. Tanú erre nemcsak a szűkebb környezet Szilfás-pusztán — a Dalmandi Állami Gazdaság üzemegységében —, hanem a gyermekegészségügyi szakszolgálat dolgozói és a dombóvári Városi Tanács gyámügyi főelőadója is. — Nem zaklatják? — kérdeztem Vass Annától megismerkedésünk második negyedórájában. Ezt felelte: — Lassan leszoknak rólam, mert elég világosan juttattam kifejezésre, hogy nincs hóka- móka. Senkire sincs szükségem. — iÉs később sem? Arról nem is beszélve, hogy a gyermeknevelés iszonyúan nagy felelősség és jókora gond is az egyedülálló nőnek! — Ügy gondolom, bírom mind a kettőt. Különben én akartam így, és elhiheti, egy percre se bántam meg. . . De sokan próbálták pedig Annát más belátásra bírni áldott állapotának első hónapjától kezdve! Meghallgatta az arra érdemeseket tisztelettudóan, és a rá jellemző nyíltsággal mondta el újra, meg újra a maga érveit. Hogy persze. .. Úgy igaz. . . A gyereknek a családban a helye, apa, anya, gyerek alkotják a családot, de ő annyi férfibűnből szerencsétlenné vált asszonyt és gyereket ismert meg, hogy köszöni, nem kér a sorsukból. Lehet... előfordulhat, hogy évek múltán jön egy hozzáillő, jóravaló férfi. Ki lát a jövőbe? De annak a férfinak nagyon le kell majd vizsgáznia emberségből, józanságból, mindenből, ami csak a harmonikus családi élethez kell. Ha nem fogadja el a Gabikát? Fel is út, le is út! Bármi hihetetlennek tűnik, a szilfás-pusztai közvélemény helyesli Anna szerepvállalását, mármint azt, hogy a felnőttek világának sokszor meghökkentő furcsaságairól mit sem sejtő Gabika jelenti a Napot és Anna életének rendje erre a centrumra állt be. A tehenészet fiatal segédmunkásnőjének a gazdaság adott évekkel ezelőtt szoba-konyhás szolgálati lakást. Senki se gyaníthatta, hogy mire készül a Vassék kisebbik lánya. De jártak annak a csodájára, hogy milyen hangya- szorgalommal rendezkedik be. A heverők, háromméteres szekrénysor, szőnyeg még hagyján. Neki volt először televíziója is és ezért ide járt a fél puszta tévézni. Most? Már nem lehet. A gyereknek csöndre, nyugalomra van szüksége. Anna gondolja így, mert a szülői házban — itt éltek a szülei is Szilfáson — ugyanúgy nem csináltak nagy ügyet a gyermekáldásból, mint 40—50 évvel ezelőtt az iskolázatlan szegényemberek akárhány hajlékában. Mennyi a saját fölismerés a fiatal nő szigorúan betartott normáiban? Sok. De az sem csekély segítség, amit a dombóvári 1. számú gyermekszakorvosi körzet orvosától, dr. Sárdi Margittól és Vasas Gyu- láné védőnőtől kapott és kap. Egy találkozás is elég a szépen fejlett, csupa mosoly csecsemővel ahhoz, hogy meggyőződjék bárki: a papa és mama „összevont" szerepében Vass Anna gndosabb már nem is lehetne. Akárkire az első mi- nutumban csak a kiegyensúlyozott kisgyerekek képesek ránevetni, barátkozásra se kapható könnyen az a kisbaba, amelyik hiányát látja a környezeti harmóniának. Illés Lászlóné doktort, a dombóvári Városi Tanács gyámügyi főelőadóját évekkel ezelőtt kelteződött ismeretségünk jogán akárhányszor arról faggatom, hogy nem érezné-e jobban magát bírói pulpituson, fiatalkorúak, gyermekek bírójaként. Jámbor kis bökölődés ez, s indítéka az, hogy a tanácsi igazgatás munkájában a gyermek- és ifjúságvédelem, a gyámügy intézőinek vállát nyomják a legnagyobb terhek. Most legutóbb lekörözött Illés Lászlóné arról mesélve, hogy vannak azért örömei is. Hát így kerültünk Sziífás-pusztára együtt, innen meg Inám-pusztá- ra, oda is a Fő utca 51. szám alatti házba. Azért ide, mert itt él Anna nővére — egy kétgyermekes családanya —, s már nagyon kellett a kimozdulás. A kis Gabi eddig csak Dombóvárra utazott a mamájával tanácsadásra. Földúton két kilométer Szilfástói Inám- puszta. Át kellett már jönni egy-két napra, az unokanővérkéhez és bátyuskához. Kriszti nyolcéves, Sanyi öt, de már gavallér. (Tőle kaptam az idei nyár első törökszegfűcsokrát. Az élénk tekintetű szempár tiltakozóén villan. Régen találkoztam egy cél érdekében eny- nyire elszánt emberrel, mint amilyen Vass Anna. Ezért nem vagyok semmiben olyan bizonyos, mint abban, hogy Vass Gabriella sóba se kerül a veszélyeztetett gyerekek listájára. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Magyarszéki E. Anna, Gabi, meg a többiek Te, ki vagy? Most alszom egyet... Vedd el, ha mered! A TIT Vili. küldöttgyűlése Jót, s jobban! írta : dr. Kurucz Imre, a TIT főtitkára Nehéz feladat öt év munkáját számba venni, jól meghatározni a következő időszak fő célkitűzéseit, ugyanakkor felelősség- teljes, izgalmas és szép munka. Nehéz, hiszen nagy múltú szervezetünk rendkívül szerteágazó tevékenységet folytat. Hallgatóink között az óvodásoktól az idős korúakig, a nehéz fizikai munkát végzőktől a tudományos kutatókig mindenki megtalálható. Otthon vagyunk a gyárakban, a termelőszövetkezetekben, az iskolákban és a közművelődési intézményekben. A mérlegkészítéskor nemcsak arról kell számot adnunk, hogy hány előadást, szabadegyetemet, szakköri programot, tanfolyami órát, csillagászati bemutatót vagy országjáró túrát szerveztünk, hogy ezeken kik és 'hányán vettek részt, hanem arról is, hogy mindezzel tudtuk-e segíteni taz embe-eket az ismeretek elsajátításában, bonyolult világunk problémáinak megértésében. Az ismeretterjesztő, a szemléletformáló, a nevelő munka hatása nagyon nehezen mérhető. Mi most a kongresszusra készülve mégsem mondhattunk le arról, hogy a programjaink eredményességét, Hatásfokát is elemezzük és értékeljük, hiszen enélkül nem tudnánk reálisan megtervezni jövő feladatainkat. A Vilii, küldöttgyűlés olyan dokumentumokat tud megvitatni, amelyek segítik az elmúlt időszakban végzett munka reális értékelését, és a társultat tevékenységének továbbfejlődését biztosító program elfogadását. Mindez annak köszönhető, hogy a TIT alapszabályzatához híven minden szervezeti egységnél: a községi, üzemi, tanintézeti csoportokban, a járási-városi és megyei szervezeteknél is összehívtuk a munkát értékelő, a jövő célkitűzéseit meghatározó közgyűléseket és küldöttértekezleteket. Több száz fórumon, több mint 2000 felszólalóval alkotó légkörű, vitázó szellemű munkamegbeszélések zajlottak a jobbító szándék, a kritika és önkritika jegyében. A vitában részt vevők nagyN figyelmet szenteltek annak elemzésére, hogy társulatunk tematikai ajánlásaival, programjavaslataival mennyire tudott igazodni a tényleges művelődési szükségletekhez, milyen segítséget tudottadni az emberek mindennapi problémáinak megoldásához. Sok szó esett a kisebb települések, az apró falvak közművelődési, ismeretterjesztő programjainak gazdagításáról. Minden tanácskozáson nagy hangsúlyt kapott a különböző társadalmi rétegek és csoportok sajátos érdeklődéséhez igazodó programok kidolgozásának igénye. Sokan felvetették a művelődésben hátrányos helyzetűek kiemelt segítésének szükségességét, a tehetségesek kibontakoztatási lehetőségeinek biztosítását. Jó elképzelések fogalmazódtak meg az életmódiformólás, az úgynevezett mindennapi kultúra hatékonyabb fejlesztése érdekében. A közgazdasági ismeretek gyarapítása, az egészségügyi felvilágosító munka erősítése, a közlekedési kultúra emelése, a szülők segítése a gyerekek nevelésében, a demokrácia kiszélesítéséhez elengedhetetlen ismeretek, képességek és készségek fejlesztése mindenütt a tanácskozások figyelmének középpontjában állt. A helyi, járási, városi és megyei küldöttgyűlések megállapították, hogy a közel harmincezres társulati tagság egészében áldozatkészen, lelkesen és sikeresen dolgozott. Megállapították azonban azt is, hogy a növekvő feladatok megkövetelik, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet fordítsunk a tagság közművelődési munkára való felkészítésére, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a TIT-szervezetek a társulati munka iránt érdeklődő értelmiség alkotó műhelyévé váljanak. A küldöttgyűléseken mindenütt igazolódott, hogy társulatunk azért tud szép és jó eredményekről beszámolni, mert munkánkat segítették a közművelődés színvonaláért felelős párt- és tanácsi szervek, mert sikerült sokrétű és tartalmas munkakapcsolatot kialakítanunk a programjainkat igénylő üzemekkel és intézményekkel, a közművelődésben dolgozó társadalmi és tömegszervezetekkel. Számszerűen is szép eredményeket rögzíthet a Vili. országos küldöttgyűlés. Az a tény, hogy az előző időszakhoz képest 37 százalékkal több ismeretterjesztő órát kérték tőlünk, hogy 65 százalékkal emelkedett a különféle tanfolyami hallgatók, s 11 százalékkal az előadások résztvevőinek száma, azt bizonyítják, hogy öt évvel ezelőtt reális célokat tűztünk magunk elé, és sikerült menet közben is alkalmazkodnunk az új feladatokhoz. A művelődési kormányzat a közművelődés legdinamikusabban fejlődő területeként értékelte az ismeretterjesztést, s ebben az eredményben társulatunk jó munkája is benne van. Országos elnökségünk a társulati ismeretterjesztés 1902—87- es programjának kialakításán dolgozik. Mit is akarunk? Megőrizni és megerősíteni a sikeresnek és hatékonynak bizonyult tevékenységi formákat. Biztosítani a tartalmi sokszínűséget, a változatos formai, módszertani megoldásokat. Minden tudomány- területen, minden művészeti ágban korszerű, a hallgatóságot érdeklő új ismereteket közvetíteni. Még szakszerűbb, még színvonalasabb, még érdekesebb rendezvényeket szervezni. Szeretnénk többet tenni a falvakban folyó ismeretterjesztés fellendítésére. Célunk megtalálni azoknak az embereknek az érdeklődési területét is, akik eddig távol maradtak a programjainktól, akikben eddig még nem sikerült kíváncsiságot ébreszteni a tudományos ismeretek iránt. Több olyan alkalmat szeretnénk biztosítani, ahol nem az egyoldalú ismeretközlés dominál, hanem a hallgatóság véleménycseréjé, a beszélgetés, a nézetek ütköztetése. Új, eddig még nem ismert vagy csak elvétve alkalmazott ismeretterjesztő formákat is szeretnénk meghonosítani. Sajátos eszközeinkkel segíteni kívánjuk a különféle irányított önművelődési formák elterjedését. Jobban figyelünk a sokféle egyéni érdeklődés kielégítésére, a különböző hobbitevékenységek támogatására. A mindennapi kultúrához tartozó ismeretek elterjesztése érdekében ismeretterjesztő tanácsadó szolgálat létrehozása is szerepel a terveink között. A korábbiaknál nagyobb gondot fordítunk a spontán szerveződésű, öntevékeny baráti körök és klubok támogatására. Számolunk azzal, hogy a tömegkommunikációs intézmény- rendszer, mindenekelőtt a televízió, már ma is „nagyhatalom" a közművelődésben. Ez a szerepe a jövőben várhatóan még nőni fog. Természetesen nem konkurrenciának, hanem nagy hatású partnerintézménynek tekintjük o televíziót, amellyel az eddiginél jobban kell és lehet együtt dolgozni. Több tömegkommunikációs ismeretterjesztésre építő konzultációsorozatot, vitafórumot tervezünk a jövőben. Kísérletezünk új típusú, esetleg közösen kialakított formákkal is. Számítunk arra, hogy az ötnapos munkahét, s majd az ötnapos tanítási hét általánossá válása módosítja az emberek szabad idejének szerkezetét, s hogy ennek következtében nekünk is jobban ki kell használnunk a hét végi pihenőidőt, a nyári és téli tanítási szüneteket. Több szabadtéri szórakoztató ismeretterjesztő foglalkozást tervezünk, szeretnénk továbbfejleszteni a népszerű ismeretterjesztő nyári táborokat, gazdagítani a nyári napközis foglalkoztatáshoz való kapcsolódásunkat. Társulatunk szerteágazó feladatainak csak akkor tud eleget tenni, ha minden tudományágban, minden művészeti területen vannak olyan tagjai, akik a saját szakmájuk kiváló ismeretén túl tájékozottak a legfontosabb politikai, társadalompolitikai kérdésekben, képesek és készek arra, hogy felszínre hozzák a hallgatóság, az ismeretszerző közösségek előzetes tudásából, gyakorlati tapasztalataiból eredő kérdéseket, s megfelelő pedagógiai, didaktikai, pszichológiai és retorikai ismeretekkel is felvértezve választ tudnak adni az embereket foglalkoztató problémákra. A jövőben egyik nagyon fontos, körültekintő munkát igénylő feladatunk: megkönnyíteni tagjaink felkészülését az ismeretközvetítésre, segíteni tájékozódásukat a rokontudományokban, az aktuális gazdaság- és társadalompolitikai kérdésekben. A társulati ismeretterjesztés hatókörének bővítésé, az új tudományos eredmények gyors közreadása, a színvonalas politikai nevelő és szemléletformáló munka, az aktualitásokra, a változó igényekre való gyors reagálás — olyan célkitűzésünk, amelyet a társulat egész tagsága magának vall a következő öt évben is.
