Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-03 / 128. szám
1982. június 3. "mÉPÜJSÀG 5 Házi gondozás — gondokkal Közművelődésünk kérdései. Terjesztés, bizománybán Mi legyen az idős emberrel, ha teljesen egyedül él. jórészt ágyhozkötött, magát önállóan ellátni nem tudja? Mi legyen vele, ha eléri azt a kort, amikor számára még a napi tej, kenyér megvásárlása is gondot jelent, mert megszédülhet, eleshet az utcán, mert nem bírja a sorbaállást, vagy éppen mert aznap reggel egyszerűen képtelen felkelni és felöltözni? A környezet, a szomszédok - sajnos többnyire passzív - sajnálkozására mindenképpen számíthat. „Szegény X néni!’’, mondják majd, „hogy kínlódik!” „Nem élet az ilyen", bólint rá az állítólag melegszívű emberbarát, „jobb lenne neki már...” És sokan számonkérően jegyzik meg, hogy „miért nem viszik őket szociális otthonba", ahol ugye mégiscsak . . . A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. A szociális otthonok férőhelyeinek száma - országosan és Tolna megyében is — jóval kevesebb, mint a jelentkezőké. De ennél is keményebb tényező, hogy az idős ember, aki segítséq nélkül nem tudja ellátni maaót, még nem magatehetetlen. Ezért szívesebben marad otthonában, réqi measzokott környezetében, ha valaki segíti napi teendőinek ellátásában. Az ilyen idős emberek segítésére alakult meg sok nagyobb településen a tanácsok szociálpolitikai csoportjainak szervezésében — a Maqyar Vöröskereszt nem jelentéktelen közreműködésével - a házi szociális gondozói hálózat, a hatvanas évék végén.. „Szolgáltatásukat" bárki igénybe veheti, aki öregkorára teljesen egyedül maradt, s már nem tudja magát ellátni. Ez a szolgáltatás kisnyugdíjasok, járadékosok esetében díjtalan. / Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert akik a gondozónők segítségét kérik, többnyire kevés pénzből, nehéz szociális körülmények között élnek. A házi szociális gondozónő feladata mindaz, amit gondozottja egyedül nem képes elvégezni. Bevásárol, gyógyszert vált ki, postára, könyvtárba megy, ebédet Hoz, rendet rak, fürdet... és így tovább. A hálózatban egyaránt dolgoznak hivatásos és tiszteletdíjas gon- gozónők. Az előbbiek vannak kevesebben, az utóbbiak többen. Aki a gondozást főfoglalkozásként választja, szerencsés, ha rendelkezik ápolónői oklevéllel, vagy egyéb középfokú egészségügyi végzettséggel. Ez esetben ugyanis 3000—3700 forint a fizetése. Ha szakképzet- len, 2700-3000 forint körül keres. Tiszteletdíjas gondozónőnek általában jó egészségnek örvendő nyugdíjasok, vagy GYES- en lévő kismamák jelentkeznek. Ök többnyire ebédet visznek leaalább öt helyre, vagy elvállalják eqy idős ember gondozását. Havi illetményük: 1000 forint. A szerény anyagiak főként a hivatásos gondozónők esetében okoznak problémát. Egyre nehezebb új munkatársakat találni, a fiatalok pedig eleve keveslik a pénzt, a „kötetlen” munkaidő sem csábítja őket. Eav hivatásos gondozónő a legjobb esetben is 3-4 idős embert képes naoonta ellátni, ám van amikor 10-12 gondozottal kell törődnie. Ilyenkor nem elég a napi nyolc óra a feladatainak ellátására. Mert a napi 20-30 forint értékű bevásárolnivalókért (öt deka felvágott, fél liter tej, egy szelet hús) ugyanúgy sorba kell állnia, mintha egész hónapra való elemózsiát vásárolna, és lehet, hogy mindezek után még szemrehányásokkal is fogadják: „Hol járt ennyi ideig? Mór úgy vártaim!” És minden helyen „úgy” várják. Mert a gondozásra szorulónak sokszor a gondozónő az egyetlen barátja, rokona, bizalmasa - az a szól, ami a gondozottat a külvilághoz köti. Igaz, hogy a gondozónői foglalkozást (szinte az egyetlen megbecsülésként) hivatásnak tartják. Az is. Hit, felelősség, emberszeretet nélkül semmiképpen sem lehet ezt a munkát jól végezni. Érdemes lenne elgondolkozni azon, mit lehetne tenni a házi szociális gondozónők munka- feltételeinek javításáért és jobb anyagi megbecsülésükért. Nem lehetne-e például aszerint, hogy hány idős embert gondoznak, valamilyen kiegészítő juttatást nyújtani, munkahelyi pótlékot megállapítani részükre? A házi szociális gondozásnak — mint, ahogy azt már többször is elmondták az arra illetékesek — ha nem is végle- qes megoldásként, de naqyon fontos szerepe van a szociálpolitikai teendők sorában. Átmenetileg meanyugtatóan oldja meg a szociális otthoni elhelyezésre váró elhagyott idős emberek gondjait is. Félő, hogy mór csak kis ideig. Egyre kevesebb ugyanis az új jelentkező, s egyre több gondozónő közeledik a nyugdíjkorhatár felé. Ugyanakkor a segítséget váró, kérő, gondozásra szoruló idős emberék száma növekszik .. .-aGyöngyfűzők szép tudománya Levelek, albumok beszélnek A decsi öreg utcai ház kapuján belépve, az érkezőt mindig ugyanaz fogadja: csend és csend. Oláh Istvánná Berekai Éva és lánya, Oláh Éva ennek a háznak a lakói. A megkülönböztetés miatt az if- jabbat Vici néninek szólítják itt, a Sárközben. Éva néni egy abrosz- szal terített asztalnál ül, előtte kiürült nescafés üvegekben színes gyöngyök. Szemüveg, na- g>'ítólencse, tű, cérna, meg 'az asztal szélén, de mindig kézközeiben egy vaskos kis könyv: Szenczi Molnár Albert versfordításai, kálvinista zsoltárok. Nem kirakat ez, ami minden találkozáskor látható. Nem beállított kép, hanem jó idő óta két idős asszony — Éva néni 90, Vici néni 67 éves — mesterséggé emelt munkájának, a gyöngyfűzésnek szín- és háttere. — Mit mondjak? Nem tudok én beszélni! Édesapám se volt szószátyár, csak szépen énekelt, oszt úgy tartotta a vendégeit. — Éva néni a félkész gyöngysoron babrál. Elhallgat. — Olyan az én eszem már, mint vízen a bugyborék! — szólal meg aztán, lányát kereső tekintettel, hogy az kisegítse, vagy rábólintson a mondottakra. Vici néni egyet sem szól fölöslegesen. Nylonzacskóba csomagolt levélköteget vesz elő, meg egy fotóalbumot. Ezek beszélnek, míg ő folytatja a munkáját. Legfölül a legfrissebb levél. Feladó: Népi Iparművészeti Tanács, Budapest. Címzett: Oláh Éva, Decs. „Kedves Éva néni! örömmel értesítem, hogy a NIT 1982. májusi tanácsülése elismerte népi iparművész címét .. Faggatom tovább a leveleket, bontogatom a borítékba zárt tegnapot. Egy bélyegzővel ellátott megállapodás szerint Éva néni a szekszárdi Béri Balogh Adóm Múzeum részére zsűrizett gyöngyöket szállít árusítás céljából. Egy. korábbi levél a bíráló bizottság válaszát közli: nívódíj. (1981. június.) Tucatszám érkezett felkérő levél népművészeti vásárokon való megjelenésre. — Ki gondolta volna, hogy ilyen keletje lesz valamikor? — néz az ölébe kapaszkodó fekete macskára Éva néni. Amikor ismét megszólal, fél évszázadból hangzik a hangja: — Leány korunkban mi magunk fűztük a gyöngyöt, csak otthon lehetett, mert azt nem lehet vinni, mert szóródik. Kenderből font házicérnára fűztük. A gyöngyöt itt a boltban vettük. „— Ignác bácsi, kérek szépen gyöngyöt!” „— Van pénzöd?" „— Van két krajcárom!" Aztán adott. Mi meq da- lolgattunk magunknak, hogy „ez a kislány gyöngyöt fűz, ég a szöme mint a tűz ...” Most meg Pestről hozza a Vici a gyöngyöket. A két asszony örömeinek, tragédiáinak pillanatait őrző albumból egy Kodály-fénykép csúszik ki. — Ez meg a tanár úr — mondja csöndesen, a képet kötényéhez simítva. Aztán hozzáteszi : — Járt itt is. A falon oklevél: „Oláh Já- nosné, Berekai Évának a népművészet fejlesztése terén kifejtett munkássága elismeréséül a népművészet mestere címet adományozom". (1969. művelődésügyi miniszter.) Vici néni vásárra csomagolja a lányok, asszonyok ünnepi díszeit és közben nevén nevezi azokat. — Ez nyaksi, ez csipkegyöngy, ez meg nyakbavető. Ez dupla- soros csavart. Ezt rnár én csináltam! „Édestű” láttam valamikor, most már nyugdíjas vagyok én is, fűzöm, de csak ha kint végeztem. Jöttek ide úttörők is. A Nagy Zolika itt a szomszédból olyan ügyes. Szívesen mutatjuk. Még Nyíregyházáról is voltak itt a nyáron tanulni. Megint csend telepszik ránk. Hallgatás a tegnapról, csöndes készülődés a holnapra. Amint visszazáródnak a borítékok, úgy csukódik mögöttem hangtalanul az öreg utcai ház kapuja, hogy holnap ismét bezörgessen rajta valaki. DECSI KISS JANOS Alapvető a könyv szeretet« A könyvterjesztés falun, városon egyaránt fontos — úgy is mo ndhatná nk néík ü lözhetetle n — segédcsapatát alkotja a könyvbizományosi hálózat. Tagjainak zöme nem kereskedő, „csak" betűszerető és tisztelő ember. Az országban sok ezren, itt Tolna megyében több százan lettek a művelődésügy névtelen munkásaivá az elmúlt évtizedekben azzal, hogy a könyvkereskedelem hivatalos vonalából „kiközvetítik” a könyvet a mu nkahe I ye k re, I a k ók ö r ze te kbe. A százalékért, ami a forgalom után kapható? Azért is. De elsősorban azért, hogy amit ők szeretnek, azt más is megszeresse, igényelje. Mert így, ezzel épül az ember korunkhoz méltó műveltsége. A bizományosi hálózaton belül a szövetkezeti bizományosok jelentik az élcsapatot. Ezért kerestünk föl egyet közülük. A Szekszárd—Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ évek óta foglalkozik könyvterjesztéssel. Az áfész szekszárdi és vidéki üzleteiben jó ideje vásárolható .mesekönyv, művészeti album, szépirodalom, és krimi. Zágonyi Bálintnét nem találjuk ott, ahol mi gondolnánk. A kedves arcú, szekszárdi fiatalasszony két hónapja a szekszárd-szőlőhegyi élelmiszerbolt vezetője. Zágonyi Bálintné röviddel két óra előtt érkezik a nyitásra. Már várnak rá a buszról érkező szőlőhegyi háziasszonyok. — Közel nyolc évig dolgoztam a szekszárdi 160 lakásos ház alatti élelmiszerboltban — mondja, miután kenyérrel ^és cukorral megpakolt vásárlóitól kedvesen elköszön. — Nagyon jó volt az ottani kollektíva. Maga a bolt is! Nem túlzók, ha azt mondom, hogy boltunkat az egyik legnívósabb üzletként tartják számon a városban. Én a pénztárban dolgoztam, de a szeszkészlet is az én reszortom volt. — Könyvekkel mikor kezdett foglalkozni? — Két éve. A szövetkezet a szekszárdi sajtérlelő melletti épületben egy könyvraktárt létesített. Főnököm kérte, hogy én legyek nálunk a bizományos. Jól tudta, hogy sok könyvem van otthon és nagyon szeretek olvasni. Elvállaltam. Egyáltalán nem jelentett megterhelést. Újabb vevő jön, várunk a folytatással. — Egy hónapban kétszer választottam könyvet a raktárból, atnit az áfész kocsija hozott az üzletbe. Leginkább olyan könyveket válogattam, amelyekről gondoltam, hogy biztosan érdekelni fogja a vásárlókat. Aki tudja, hogy hol van a 160 lakásos élelmiszerbolt, az jogosan csodálkozik. Kpzvetlen a Babits Mihály könyvesbolt mellett érdemes-e könyvbizomá- nyoskodni? Most ezt kérdezem. — Erre mindenki gondolt. Higgye el, hiába van mellettünk a bolt, elkelték a könyvek. Megszokták a vásárlók, hogy inálunk is találnak könyvet és éltek is a lehetőséggel. — A forgalom? — Havonta tízezer forint volt a legkevesebb, a nagyobb ünnepek táján elértük a húszezer forintos forgalmat is. A terjesztett könyvek utón hét százalékot... — Kapott ön — vetem közbe, mert eddigi tudomásom szerint a könyvterjesztőt jutalék illeti. — Nem! — világosít fel Zágonyi Bálintné. — A hét százalék jutalékból a bolt egész kollektívája részesült. illme egy kivétel. Nem hiszem, hogy ezt minden könyvbizományos vállalná. Körülnézek az üzletben. Megtudom, hogy közel hárömszázféle áru van a polcokon. — Hogy miként kerültem ide? — mosolyog. — Tizenöt éve dolgozom a szakmában. Jött ez a lehetőség. Gondoltam, kipróbálom saját erőmet, azt, Zágonyi Bálintné hogy mire vagyok képes. Ketten dolgozunk a boltban. — Háromszázegyediknék tartani fog könyvet is? Zágonyi Bálintné bizonytalan kissé. Érthető. Két hónap múltán az új megismerésén túl, eddig alig foglalkozott a könyv- bizományosság gondolatával. — Megpróbálom később, hogy itt sikerül-e. iNem vagyok jós. Azt azonban tudom, hogy Székszárd- Szőlöhegy e tekintetben ellátatlan terület. Szabad tere a már megkezdett könyvbizamányosi munka nak... — szíj — Fotó: Gottvald Virágkötészeti verseny Dombóváron Dombóváron háromnapos, országos virágkötészeti versenyt rendez június 11—13. között a Magyar Agrártudományi Egyesület kertészeti tagozata. A házigazda szerepére a MAE a városi tanács költségvetési üzemét kérte föl, lévén az üzemnek egy elismerten jól működő kertészete. Mint megtudhattuk, az ország különböző vidékeiről 22 kertészeti vállalkozásának 64 versenyzője hivatalos a szépnek és izgalmasnak ígérkező parádéra. A versenyzők négy kategóriában pályázhatnak a legjöbbakat illető díjak elnyerésére. A témák: kötelező feladatok; úgynevezett meglepetés; kegyeleti és menyasszonyi csokrok készítése; továbbá asztaldíszítés ünnepi alkalmakra. A verseny június 11-én reggel 8-kor kezdődik és tart fél egyig, majd délután négykor kerül sor az eredményhirdetésre. Ezt követően nyílik meg az a kiállítás, amit a 64 versenyző csokor- és koszorúkölteményeiből rendeznek. Semmi túlzás abban, hogy virágkölteményekre számíthatunk, hiszen Dombóváron a legjöbb 22 kertészet legjobb szakemberei ran- devúznbk. A város ezúttal először lesz házigazdája országos virágkötészeti versenynek. A bázastársak közös vagyona A napokban egyik ismerősöm „előrelátó" férjére panaszkodott. Húsz éve házasok. Együttélésük első percétől mind a mai napig dolgozik az asszony is. Igaz, jóval kisebb a keresete, mint autószerelő férjének, de ha tehette, különmunkát is vállalt, no meg mindet} fillérnek megnézte a helyét. így aztán a hosszú idő alatt szépen gyarapodtak*. A nőnek eszébe se jutott, hogy saját zsebre dolgozzon. Ezért (jogosan) éktelen haragra gerjedt, amikor tudomást szerzett „ügyes" férje „befektetéséről". Mintha a legtermészetesebb dologról számolna be, úgy említette feleségének, hogy vett egy kis nyaralót a Duna mellett, de ezt csak a sajátjának tekinti, úgy is készítette el az adásvételi szerződést. „Nem vitathatom, hogy ennyi különvagyon megilleti őt, hiszen mindig is többet keresett, mint én — mondta a férjem. És az én takarékosságom, a hárommüszakos látás- futásom, a rengeteg házi munkám, amit mindig egyedül kellett csinálnom, azt ki fogja honorálni?" — szegezte nekem a kérdést az asszony. A családjogi törvény értelmében a házassági életközösség alatt szerzett vagyontárgyak — a különvagyon tárgyait kivéve — a házastársak osztatlan közös tulajdonába kerülnek, akár egyenként, akár közösen szerezték azokat. Ebből következik: ha az ingatlan megszerzésére vonatkozó adásvételi szerződést csak az egyik házastárs kötötte, a törvény rendelkezése alapján a másik házastárs is tulajdonosa lesz az ingatlannak. Ha ilyenkor a másik házastárs (akit a szerződéskötésből kihagytak) kéri, hogy öt szintén tulajdonosként tüntessék fel az ingatlan-nyilvántartásban, ezt az egyezségüket nem is kell közokiratba foglalni. Elegendő az, ha a szerződést egyedül kötő házastárs hozzájárul ahhoz, hogy a tulajdonjogot a másik javára is bejegyezzék. Ilyenkor szó sincs a közös tulajdon megosztásáról vagy a tulajdonjog átruházásról, hanem csak annak a tulajdonjognak a bejegyzéséről, amit egyébként mindketten megszereztek. No, persze a probléma éppen az szokott lenni, hogy a titokban gyarapodó házastárs éppen hogy nem akar osztozkodni, Ezért jó tudniuk, hogy a telekkönyvi bejegyzés tűrésére a biróság is kötelezheti. A per ilyenkor nem kedvez a „maszek zsebre dolgozónak". DR. KERTÉSZ ÉVA Éva és Vici néni — anya és lánya. A pult mögött
