Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-23 / 145. szám
19)32. június 23. “NÉPÚJSÁG 5 Mennyit bírnak el útjaink? Beszélgetés Hegyi Kálmánnal, a KPM ffiosztélyuezétéiéuel Magyarország teljes úthálózata több mint 100 ezer kilométer hosszúságú. Ezzel a kiépítettséggel — amely magában foglalja az országos, a tanácsi és a szolgálati utakat — az európai ranglistának a közepén vagyunk. Milyenek valójában az útjaink? Megfelelnek-e a közúti személy- és áru- szállítási igényeknek? Egyebek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Hegyi Kálmánnal, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével. — Milyen az utak állapota? — Az útleltár adatai szerint az utak jó részének nem elégséges a teherbírása. Nyáron még nem volna különösebb baj, ám a tél sok gondot okoz. A hetvenes évek második felében egy alkalommal 900 millió forintos kárt okozott a szélsőséges időjárás útjainkon. Ez akkor óriási feltűnést keltett, hiszen a kár többszöröse-volt a szokásosnak. A legutóbbi tél, nincs mit szépíteni a dolgon, hasonló pusztítást végzett. A jólértesültek, a mindent jobban tudók fölényesen szoktak hivatkozni a skandináv államok példájára, ahol a mienkénél sokkal zordabb, keményebb a tél, és lám, mégse teszi tönkre az utakat. Nem, mert a burkolatnak nem a hideg árt, hanem a fagy és az olvadás gyakori váltakozása és a sózás. Ez utóbbiról viszont nem mondhatunk le, mennél kevésbé rutinosak egy ország gépkocsivezetői, annál inkább igénylik télen is a fekete burkolatot. — Mit tesznek azért, hogy javuljon úthálózatunk minősége? — A KPM ilyen célra nagyon sokat áldoz. Néhány év alatt valamennyi közúti igazgatóságunkat elláttuk úgynevezett mozgó tengelyterhelés-ellenőrző mérlegekkel, és telepítettünk ilyeneket a legforgalmasabb határátkelőhelyekre is. Ezzel az a célunk, hogy kiszűrjük a megengedettnél nagyobb tengelynyomású szállító járműveket útjainkról. Rakodási bemutatókat szervezünk közútjaink használói számára. Üj módszereket, technológiákat alkalmazunk a felújításban. Az utak gyógyítása hoosszú folyamat. Úthálózatunk értéke megközelíti a 300 milliárd forintot, nagy kincs tehát, védeni, óvni kell. Ebben a tervidőszakban az építési, felújítási munkák jórészt az útburkolatok megerősítését fogják szolgálni. Mindent el kell követnünk azért, hogy a rendelkezésre álló anyagi keretekből a lehető legtöbbet produkáljuk. Felhasználunk minden olyan újítást, amely javítja a gazdaságosságot; törekszünk az olcsóbb helyi anyagok és ipari melléktermékek felhasználására mindenütt, ahol erre lehetőség kínálkozik. Kétezer kilométernyi utat szélesítettünk ki hatméteresre. Ez egyetlen példa csupán a sok közül. Sokat tesznek a tanácsok is azért, hogy jobb legyen az utak burkolata. A múlt tervidőszakban a városainkban Ütmintavizsgáló laboratóriumban ellenőrzik a burkolat minőségét, terhelhetőségét együttvéve 600 kilométernyi lakótelepi út épült. — Milyen feladatokat vállalt a mostani tervidőszak' ban a tárca alágazata? — A statisztika szerint a múlt ötéves tervidőszakban a közútépítők 55 milliárd forint értékű munkát végeztek. A mostaniban több mint 57 mil- liárdra van megrendelés. Ez természetesen magába foglalja a felújítási, a karbantartási, a korszerűsítési, hid-, metró-, út- költségeket is. Közutakra negyven milliárd forint jut. — Halad-e a sok éve megkezdett autópályaépítési program? — Tovább folytatjuk — a nehezebb gazdasági helyzet ellenére is — az autópályák építését. Már az idén elkészül az M—1-es Tatabányát elkerülő mintegy húsz kilométeres szakasza, az évtized közepére pedig Tatabánya és Budapest között meglesz a négy nyomsáv. Ugyanakkorra az M—3'-as elér Gyöngyös térségébe, kikerülve a várost. Az M—3-ason előbb is átadunk újabb szakaszt, méghozzá jövőre, Hatvantól a Gyöngyös nyugati csomópontig. Épül, félautópályaként az M—5-ös is, az anyagi lehetőségek függvényében valószínű, hogy Újhartyánig készen lesz 1985-re. Mindent egybevetve, a tervidőszak végére lesz 200 kilométer teljes és 130 kilométer félautópályánk. — Körgyűrű nem lesz a főváros körül? — Most foglalkozunk az autópályaépítés 15 éves távlati tervével, amelyben szerepel a körgyűrű egy szektora is, a hozzátartozó Duna-híddal együtt. A végleges döntés az Állami Tervbizottságra vár. — Melyek a további fontos feladatok? — Az országos főutaknak a nagyobb városokon átvezető szakaszait a legutóbbi években már több helyen — együttműködve a tanácsokkal — korszerűsítettük. E program tovább folytatódik. A hatodik ötéves terv időszakában 140 kilométernyi olyan út épül, amely elkerüli a nagyobb településeket, a városközpontokat. Tavaly készült el a miskolci átvezető új út, az idén pedig Sátoraljaújhelyen, Pécsen és Székesfehérváron nyitunk meg hasonló utat a forgalom előtt. És nehogy kifelejtsük: éppen a napokban fejeződött be teljesen a 25-ös út egri átkelő szakaszának hat évig tartó átépítése. — Van-e az útfenntartásban és -építésben speciális feladatokat adó területe az országnak? — Egyféle szempontból mindenképpen van. Pest megyén ugyanis a nyolcas út kivételével átahalad minden egyszámjegyű főút, és az autópályák is. Ezeken a forgalom 70, az alsóbbrendű utakon 50 százalékkal nagyobb, mint az országos átlag. Nagy a teher- és az idegenforgalom. Itt tehát még inkább szükség van az erők koncentrálására mint másutt. Az idén megkezdik a szakemberek Dunakeszin az új átkelési szakasz kialakítását. A munka a terelőutak megépítésével kezdődik. És ugyanitt még egy nagyon fontos építkezés előkészítése folyik: a Budapest—Szentendre közötti út négynyomúsításáé. Az ország más részein a debreceni, a nagykanizsai és a veszprémi átkelési szakaszok munkálatai, a Körös, a Rába, a Sajó, a Her- nád és a Zagyva fölött csaknem húsz új, közepes méretű híd építése a legközelebbi feladat. FEJÉR GYULA Hitelesek-e a menetlevelek? Ma már aligha meglepő, hogy egy-egy hosszabb utazás előtt számolgatjuk, melyik útnak érdemes autóval, melyiknek inkább vonattal nekivágni. Számolgatunk tehát — legalábbis magánemberként. Mert, mint azt a Heves megyei népi ellenőrök egy közelmúltban végzett vizsgálatukban megállapították: a közületi gépkocsik irányítói bizony hadilábon állnak a számolással. Pedig már áthajtottunk jó néhány lapot a naptárban, mióta hatályba léptek a közületi gépjárművek üzemanyagfogyasztását és az elszámolás rendjét •szabályozó jogszabályok. Szó sincs tehát semmiféle titokról. Tanúsítja ezt, hogy az ellenőrzött közületek nyolcvanöt százaléka megfelelően végzi a belső szabályozást. Az üzemeltetők tehát tisztában vannak az üzemanyag-takarékosság szükségességével, jelentőségével. Legalábbis papíron. Mert a valóság gyakran cáfolni látszik azt az alapvető tételt, mely szerint a jogszabályok előírásainak megtartása a címzettekre nézve kötelező. Rendelkezéseknek és előírásoknak nem vagyunk szűkében. Hiányolhatjuk viszont a rendelkezések megtartásának számonkérését. Ha mindez nem így lenne, aligha vetették volna papírra a népi ellenőrök, hogy a szabálytalan és laza elszámolási normamegállapításokból az esetek többségében túlfogyasztások, jelentős népgazdasági károk és szabálytalan kifizetések adódtak. Az úgynevezett egyedi normák megállapítása sem mindig kedvez az üzemanyag-takarékosságnak. Mert, mint a társadalmi aktivisták megállapították, ezek esetében is gyakori lazaság és indokolatlan felhasználás tapasztalható. Nyilván szerepe van ebben a magatartási normák „lazaságainak”. Ezt igazolják a menetlevelek átvizsgálása után szerzett tapasztalatok. Merthogy a jelek szerint komoly bajok vannak a menetlevél vezetésével. A gondok nem abból adódnak, hogy a gépkocsivezetők nem tudják: melyik rubrikába mit kell(ene) írni, hanem sokkal inkább abból, hogy ezeken a hivatalos okmányokon egyáltalán nem (jó esetben pedig csak hiányosan) tüntetik fel az üzemanyagvételezést. Az is előfordul, hogy a menetlevélen más útvonal szerepel, mint amelyen a gépkocsi és annak vezetője megfordul... Aligha hihető, hogy ennyien eltévednek mostanában. Sokkal inkább megtévedésről, meg a belső normák hiányosságairól lehet szó. Ezen nem minden esetben csodálkozhatunk, hiszen az előadók sem ellenőrzik (olykor még térképen sem) a megtett útvonalak hosszúságát. Az is elgondolkodtató: miként engedhetnek hetekig rossz kilométerórával közlekedni közületi gépkocsikat? Erre a kérdésre a gépkocsi szabályszerű működtetéséért felelős előadó se tudna minden esetben elfogadható magyarázatot adni. így aztán nem meglepő, ha a vizsgálatban részt vevő ellenőrök kénytelenek voltak azt leszögezni, hogy a közületek jelentős hányadánál a menetlevelek kiadása, vezetése, visz- szavételezése — jóval a kötelező erejű jogszabályok megjelenése után is — szabálytalan! Ez nem csupán azt bizonyítja, hogy a gépkocsivezetők járatlanok az adminisztráció „tudományában", hanem egyben az adminisztrációval foglalkozó szakemberek munkáját is minősíti. De azt is jelzi, hogy a közületek belső ellenőrei nem fordítanak kellő figyelmet az üzemanyag-fogyasztás rendjének ellenőrzésére. Sőt, gyakran a felügyeleti szervek figyelmét is elkerüli, hogy sokat fogyasztanak a vállalati, hivatali és szövetkezeti gépkocsik, így nem csoda, hogy a pazarlást csak elvétve követi felelősségre vonás! Pedig, mint azt a vizsgálat is bizonyítja, a következetességnek megvan az eredménye. Azok a közületek, amelyek következetesen megtartották a kötelező erejű jogszabályok és saját belső utasításaik előírásait, néhol 20—30, egy esetben pedig 50 százalékkal csökkentették az üzemanyag-felhasználásukat. CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ A szőlő zöldoltása és zöldszemzése A kiskerttulaijdonosok körében gyakori panasz, hogy az új és keresett fajtájú szőlőoltványokból nem tudnak vásárolni. Gondot okoz az is, hogy mit csináljanak a vad és a nem megfelelő fajtájú (madárkás, rugós) tőkékkel. E problémákat segíti megoldani a két helyben oltási módszer: a zöldoltás és szemzés. Az oltásra és a szemzésre kerülő tökében metszéskor egy- három rövidcsapot hagyhatunk. A tőkéken erősségüktől függően 2-5 hajtást neveljünk és a többit hajtásválogatáskor távolítsuk el. A meghagyott hajtásokat. a letörés megelőzése céljából kössük karóhoz és 100- 120 cm-es alanyhajtást neveljünk. A zöldoltás ideje májusjúniusban van. Az alanytőke hajtásai oltásra akkor alkalmasak, amikor az oltáshely magasságában már nem túl zsengék, a fásodás kezdete fehér gyűrű alakjában már kivehető. Oltóhaitásnak a jól fejlett, egészséges hajtás alkalmas, amelyben a nyári rügy éppen kifakadt, vagy azon 1—2 leveles zsenge hónöljhajtás van. Legelterjedtebb zölldoltási módszer a Czeiner-féle hasítékoltás. Az alany oltásra való előkészítésekor először vágjuk le arról a levelet, a rügyeket és kacsokat (1.), majd 100—120 cm-es magasságban a szárcsomó felett 4-5 cm-ire visszavágjuk az alanyt, s a rügy és kacs síkjában a szárcsomóig középen behasítjuk (2.). Ezután a hajtás vastagsága szerint 6—8 vagy \0 mm-es, 4-5 cm hosszú - előre levágott - PVC-csődarabot húzunk rá úgy, hogy ez a szárcsomót éppen eltakarja, a többi része pedig a hasítékot vegye körül (3). A jó eredés erdőkében fontos, hogy olyan méretű csövet válasszunk, amely a hasított részre könnyen ráhúzható, de a csomóra már szorosan simul. Ezután előkészítjük a nemes vesszőt. Egvrügyes, 1-2 leveles hónaifhajtású, egészséges haitásrészbői oltócsapot készítünk (3.). A nemes hajtásról - 1 cm-es levélnyél meghagyásával - eltávolítjuk a levelet, majd az ízköz alatt a hajtás átmérőjének másfél—•kétszeresét kitevő hosszúságú, két olyan éket vágjunk, amelyéknék éle a háti és hasi oldal irányába áll. vagyis a rügy és a kacs síkjára merőleges. Az oltáhajtást addig toljuk^a vágásba, amíg az ék el nem éri a hasíték alját. Ezt követően a PVC-csövet óvatosan felfelé tolva rászorítjuk az oltás helyére, majd az elkészített oltvány csúcsát parafinému'lzióba mártjuk (4). Ha PVC-csövet nem kapunk, akkor 0,1 mm vastag, 1 cm széles fóliacsikkál kötözhetünk. Fontos, hogy a fólia teljesen fedje az oltás.* helyét, sőt a nemes csap felső végét is, csak a rügyet hagyjuk szabadon. Egy tőkén 2—3 oltást készíthetünk. A zöldoltás eredését az mutatja, hogy az oltócsapról a levélnyél csonkja leválik, egy^másfél hét múlva a nemes rész hónaíljbáj- tása fakadni kezd. Az utóbbi időben egyre jobban terjed a szőlőben a zöld állapotban végzett szemzés is. Előnye, hogy július közepéig végezhető, kevésbé érzékeny az időjárásra, s így jobb az ere- dése. Az alany élőkészítése megegyezik a zöldoltásnál leírtakkal. Az oltásra kiválasztott ízköz felső részénél, a szárcsomó alatt vágjuk le az alanyt. A rügy helye felett, azzal azonos oldalon, attól felfelé 3—5 cm-re T alakú bevágást készítünk. (b.). A bevágás a farészig hatoljon, hogy a héjrészt el lehessen választani. A nemes hajtásból a gyümölcsfáknál szokásostól eltérő szempajzsot vágjunk, 3—4 mm vastag, kissé fá- sodott hajtást választunk ki. A metszlap szükséges hosszának alsó részén levágjuk a hajtást. A rüay mögötti oldalon a szár- csomón át olyan másfél—két cm hosszú metszlapot vágjunk, amelynek egvharmada a szárcsomó felett félcentis, kissé ferde, a rügv felé lejtő csonkot haqyjunk. Ezután az alanyhai- táson a T alakú bevágásba toljuk a szempajzsot (c.). Kötözésre fáliacsík a legalkalmasabb. Az áltósZalagot a rüay alatt és felett váltakozva néhányszor kö- rülteker'iük, a váaást, a rüqv kivételével. aondosan hézagmentesen bekötjük (d.). Zöldoltás és szemzés után fontos azok gondozása. A beoltott hajtást karához kötjük. Az alanyon és a tőke egyéb részén előtört hajtásokat hetenként távolítsuk el, mert ezek veszélyeztetik a nemes fejlődését. Az oltványok eredését 8—10 nap múlva felülbíráljuk, a meg nem eredt oltások helyett újat készíthetünk az oltási hely alatti szárcsomón. Mind az alanv-, mind a meneshajtást gondosan kell kötözni, ha az oltvánv hajtásnövekedáse igen erős, akkor azt csonkázzu'k. loen fontos n rendszeres növényvédelem. Mivel a zöldoltvánv hajtás. feilődése később fejeződik be, méq szeDtem'berben is védekezni kell a oeronoszpóra és lisztharmat ellen. Az oltási helvet védő PVC-csövet 6—8 hét múlva a fóHatesí'kot Dériig csak a következő év tavaszán távőlít- iirk el. A magasan készített, érett oltványokat lambhullós után ledöntjük. Döntés esetén ne feledkezzünk meg az oltvány téli takarásáról. DR. LISICZA ISTVÁN Magyar alelnököt választott az Európai Minőségügyi Szervezet Hazaérkezett Amszterdamból Sütő Kálmán, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese vezetésével a magyar küldöttség, amely az Európai Minőségügyi Szervezet konferenciáján vett részt. Sütő Kálmán — akit a mostani ülésen a szervezet nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó alel- nökévé választották — hazaérkezése után nyilatkozott az MTI munkatársának. A többi közt elmondta, hogy a nemzetközi tanácskozáson a termékek minősége a mai követelményeknek megfelelő értelmezést kapott: a szabványoknak elsősorban azt a célt kell szolgálniok, hogy a különféle cikkek racionálisan, gazdaságosan készüljenek. A jó minőséget nemcsak a korszerűség, az esztétikus külső jelenti, hanem az is, hogy a termék mennyire tartós, mennyi energiát fogyaszt. A szabványokat a nemzetközi szervezetben részt vevő országok úgy kívánják korszerűsíteni, hogy azok időtálló termékek előállítására sarkalljanak. Rádióizotópos vizsgálat az M—7-esen
