Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-02 / 127. szám
1982. június 2. Képújság 3 Tudósítással kezdődött Egy eset, három vélemény Egy rövid írást kaptunk Szeleczky József dunaföldvári tudósítónktól „Emberségből elégtelen” címmel két iskola diákjait említi, gondoltuk: az esetről megkérdezzük a két oktatási intézmény vezetőjét is. így teljesebb lesz a kép. AZ ALAPESET Tudósítónk így látta az esetet: ,,Elgondolkodtató - számomra bántó - ,.élményben" volt részem május elsején, a Volán Szekszárd—Dunaújváros között közlekedő, menetrendszerű. 12 órakor induló járatán. Az autóbuszhoz érkezve láttam, hogy minden hely foglalt. Kizárólag csak fiatalok, diákok ültek a helyeken. Aki 'idősebb utas volt, állt végig, legalábbis Dunaföldvárig, egy kivételével ... Ügy adódott, hogy az ősz, 56 éves férfi Pakson ülőhelyhez jutott. Itt felszállt néhány idősebb hölgy és egy rokkant, féllábú ember, aki ráadásul jóval túl járt már élete delén. Egyetlen üres hely sem volt. Mindenki nyugodtan ült, csak az az idősebb, ötvenhat éves ember tekingetett nyugtalanul, aki Pakson jutott ülőhelyhez. Csak Du- naköm'lődig pihentethette fáradt lábait. Látta, hibába vár, a fiatalók közül senki sem adja át a helyét sem. az idősebb hölgyeknek. sem a rokkant embernek, felállt hát és hellyel kínálta a rokkantat. A fiatalok ügyet sem vetettek a helycserére, s a jegykezelő is egykedvűen végezte fi munkáját. Az idősebb hölgyek Duna- földváriq. állva utaztak, összeszorított foggal, némán. A diákok - többséqük a szekszárdi tgnítókéoző főiskola hallgatója és a Szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola tanulója - ültek és fesztelenül beszélgették nevetgéltek. Leszállva az autóbuszról, arra gondoltam: e fiatalok többsége bizonyára jól meg tudja oldani a többismeretlenes egyenletet, az is lehet, hogy pontosan megnevezik az évet, hónapot, napot, hogy hol, miiven történelmi esemény történt, de az idősebb embereket tisztelni - sajnos - nem tanulták meg. Erről győzött meg szenvtelen, érzéketlen viselkedésük. Az ezen az autóbuszon utazó fiatalok ezen a napon emberségből elégtelenre vizsgáztak!” ISKOLAGYÜLÉS Fenyvesi János, a Szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola és Kollégium igazgatója, miután megismerkedett a tudósítás tartalmával, így vélekedett: „Mélységesen elítélem az ilyen magatartást. Elkeserít, hogy ezt tanítványaim is elkövették, holott nekik emberség- bőli igazán nem szabad elégtelenre vizsgázni. Sokat' gondolkodtam az eseten, a tudósító levélének a tartalmán. 1982. május 18-án iskolagyűlést tartottunk, ahol az írást felolvastam, s a tanulók mély megdöbbenéssel hallgatták. Megszokták, hogy inkább dicséretet hallanak emberi helytállásukról és magatartásukról. Sajnos, ebben az esetben az ellenkezője történt. De az is elgondolkoztatott: lehet-e egyértelműen az iskolát, őket hibáztatni? Az adott esetben nem felelősek-e a felnőttek lis? Konkrét esetben legcélszerűbb nekünk felnőtteknek figyelmeztetni a fiatalokat magatartásuk helytelenségére. Megtesszük? Nem! Ennek több oka van. Ezt én nem akarom részletezni. A negatív emberi magatartásra való reagálásra, sok esetben durva megszégyenítés a válasz. Ebben a család, az iskola, a társadalmi környezet is hibás. Túlzottan elnézőek lettünk. A meditáción túl a lényeghez tartozik, hogy ezen a buszon hat tanulónk utazott, s az említett iskolák tanulói mellett mások is voltak, más iskolák tanulói. A jegykezelőnek joga, kötelessége felhívni az utasok figyelmét a helyes magatartásra. Nem tette. A tudósító is utazott! Ö szólt a fiataloknak? Nem akarom kivédeni a fiatalok helytelen cselekedetét, abban bízom, hoqy az állítás egv- egy tanulóra, kisebb csoportokra igaz lehet, de az általánosítással nem tudók egyetérteni. Ha már a tudósító megtudta, hogy ki melvik iskolához tartozik, milyen ió lett volna a nevüket is megtudni. Az eqyéni felelősségre vonás lenne célszerű Hb. Ezúton is elnézést kérek tanulóink viselkedéséért, bízom abban, hogy tanultak, s tanultunk mi is az esetből.” ÖRÖK ÉRVÉNYŰ KÖTELESSÉG Dr. Endrédi Lajos főiskolai docens, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatának tagozatvezetője is válaszolt: „Szeleczky József dunaföldvári tudósítójuk felháborodását jogosnak találom, köszönöm, hogy felhívta figyelmünket arra, hogy még a leendő tanítók között is akad, aki elemi udvariassági szabályokat sem tart be, és néha „emberségből elégtelenre" vizsgázik. A jövőben nevelő munkánkban erre is nagyobb gondot fordítunk. Remélem, senki nem vitatja, hogy az iskolák ma is a leghumánusabb magatartásra igyekszenek nevelni tanítványaikat, ha sokszor nem is a legteljesebb sikerrel. Ennek egyik okára éppen Szeleczky József levele és személyes példája is jól rávilágít. Úgy tűnik, hogy divattá vált ifjúságunk minden hibájáért az iskolát, a pedagógust felelőssé tenni, a legtöbb felnőtt pedig a valóban elítélendő jelenségek láttán is, csupán a néma felháborodásig, a „med'itálásig” és legfeljebb egy bejelentés megírásáig jut el (mint Szeleczky József is teszi), ezzel nyugtatva meg lelkiismeretét. Csak kevesen vállalják - pedig ez az egyedüli helyes és eredményes módszer -, hogy ott és akkor lépjenek fel a hibák ellen és elkövetőikkel szemben, amikor azt észlelik. Csakis ezzel szerezhetünk tekintélyt, ébreszthetünk tiszteletet az idősebbek iránt, így teljesíthetjük a felnőttek örök érvényű kötelességét, az ifjúság nevelését. Ezt Szeleczky József is elmulasztotta, bizonyára nem akarta vállalni az esetleges konfliktushelyzetet, pedig mezőgazda lévén, jól tudja: a gyomok elszaporodását is akkor tudjuk a ileghatékonyabban megakadályozni, ha azonnal kiirtjuk, amint észrevettük, pedig azok lehetnek nagyon szúrósak néha . . . Hiszem, hogy nem értik félre véleményemet, és remélem, Szeleczky József sem sértődik meg, mert tisztességes szándékáról meg vagyok győződve. Csupán arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy minden iskola, s valamennyi pedagógus igényli a felnőttek segítségét, nevelő munkája hatékonyabbá tételéhez, de ez legyen konkrétabb, mindig több, mint a nem lebecsülendő, de messze nem elégséges hibafeltáró és ostorozó magatartás, „mert vétkesek közt cinkos, aki néma" (ahogy Babits Mihály írja). Vigyázzunk, nehogy „némasá- qunkkal", a közvetlen beavatkozás következményeitől való félelmünkben, sokan pedig közömbösségükkel, a szocialista jövőnket jelentő ifjúság nevelésében a vétkesebbnél is vétkesebbé váljunk! Fiataljaink nevelésének ez a formája is megérné, ha többet foglalkoznánk vele - a sajtóban is.” Három vélemény ugyanarról. Lényegében mindegyik ugyanazt mondja: Valamennyiünknek tennünk kell annak érdekében, hogy fiataljaink tiszteljék az idősebbeket. De, hogyan érjük el ezt? Úgy, hogy mindenki a maga területén erre neveli a fiatalokat: a család, a környezet, az iskola. Úgy, hogy nem hagyja szó nélkül senki az udvariatlanságot. Szeleczky József írásából, Fenyvesi János és dr. Endrédi Lajos válaszából is az derül ki: könnyű ezt mondani. Cselekedni sokkal nehezebb. Pedig mint minden területen, a nevelés területén is csak cselekvéssel érhetünk el eredményeket. Béke téri pillanatkép Idézetek a március elején 'Dunaföldváron megtartott falugyűlés jegyzőkönyvéből: „Puskás István, Petőfi u. 25. szám alatti lakos a Béke téren közlekedési lámpa elhelyezését tartja szükségesnek." „Jákli Péter tanácselnök Puskás István felvetésére elmondja, Ihogy a közlekedési lámpa kérdése tégi téma, de nincs rá pénzügyi fedezet." „Tótlh Imre, Fehérvári utcai lakos elmondja, hogy a közlekedési lámpát nem a község pénzéből kellene megvalósítani, hanem megyei szinten, az átmenő forgalom nagysága m iatt." A falugyűlésen jelen volt Or- lovácz György országgyűlési képviselő, aki így emlékszik vissza az eseményre: — Amikor csak tudok, részt veszek a falugyűléseken képviselői körzetem településein, s Dunaföldváron a sok egyéb felvetés közül a közlekedés gondját hangsúlyozták a legélesebben. Ugyanis korábban a budapesti Petőfi-híd lezárása miatt alaposan megnőtt az azelőtt sem ‘kis nemzetközi kamion- és más teherforgalom a földvári hídon — és így a nagyközségben is -, azután pedig megszokták ezt az útvonalat a kelet—nyugati szállításokat végző gépjárművezetők. Tartóssá vált tehát a fokozott baleset- veszély a Béke térnél, pontosabban a Tolbuhin, a Kossuth, a Mészára? utca és a Béke tér kereszteződésében. — A híd és Dunaföldvár közlekedési gondjainak megszüntetésére előzőleg tervpályázatot is hirdettek. — Valóban, de ez csaik a távolabbi jövőben valósulhat meg, viszont az általános rendezés részéként évek óta igényelt má r a lakosság forgalomirányító jelzőlámpát a nagyközség közOrlovácz György országgyűlési képviselő pontjába. Nos, a falugyűlésen ígéretet tettem: a soron következő országgyűlésen vagy interpellálok ebben az ügyben, vagy úgynevezett „folyosói beszélgetésen" igyekszem megoldást keresni. — Az interpelláció elmaradt... — A falugyűlés után alig két nappal tartotta ülését megyei képviselőcsoportunk, s ezen feltételes módiban jelentettem be interpellálási szándékomat, mert az idő rövidsége miatt nem tájékozódhattam kellően a megyei tervekről. De miután ez megtörtént — s jó a kapcsolatom a IKlRM megyei közúti igazgatóságával, amely lakossági kérések megvalósításában korábban is többször segített —, elálltam az interpellációtól. — A falugyűlésen tett ígérete? — Teljesítettem, hiszen az országgyűlés tavaszi ülésszakának egyik szünetében felkerestem Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi minisztert, s megemlítettem néki a dunafö Id váriak gondját, aminek megoldása — tranzitforgalomról is lévén szó — túlnő a helyi, sőt a megyei lehetőségeken. Emellett — úgymond — nyomatékot adott az ügynek az, hogy a Tolna megyei képviselőcsoport elnöke, Daradics Ferenc is szóvá tette e témát az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának ülésén. — Eredménnyel? — Igen. Bár új híd építése — ami a végső, teljes megoldást jelenti — még a következő ötéves tervben sem várható, a Közlekedés- és Postaügyi 'Minisztérium illetékesei megyénkben jártak, s a Tolna megyei vezetőkkel folytatott konzultációjuk eredményeképpen kedvező döntés született. Eszerint még az idén elkészítik az útkereszteződés lámparendszerének tervét, amit várhatóan a jövő év végére, vagy 1984 elejére meg is valósítanak úgy, hogy az szinkronban működjön a híd vasúti sorompójának lezárásával, illetve felnyitásával. A szóban forgó útkereszteződés közelében egy virágárus — mint mondja — kilenc éve kínálja áruját. — Sok baleset történik itt? — kérdezzük tőle. — Éppen tegnap ütközött össze két autó, ami nem is csoda ilyen nagy forgalomban — válaszolja. — Különösen a hétvégeken borzasztóan sóik a jármű, szerencsére azonban óvatosak a vezetők, s viszonylag ritka a baleset. Magyar—csehszlovák gazdasági tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával véget ért a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 18. ülésszaka. A jegyzőkönyvet kedden a Parlament delegációs termében Marjai József és Rudolf Rohlicek miniszterelnök- helyettesek, a bizottság társelnökei írták alá. A bizottság megállapította, hogy az 1981. évi külkereskedelmi forgalom 5 százalékkal haladta meg az előző évit, a szállítások szinte maradéktalanul teljesültek, a lemaradásokat mindkét fél pótolja. Az 1982. évi árucsere-forgalmi szerződések előirányzataiban szereplő árukra mintegy 15 százalékkal nagyobb arányban kötöttek magánjogi szerződéseket, mint az előző év azonos időszakában, s a szállítások teljesítése is hasonlóan kedvező. A bizottság megállapította, hogy a tudományos-műszaki együttműködés hatékonysága javult, az illetékes szervek kidolgozták az együttműködés 1985-ig terjedő programját. Megállapodtak az energia észszerűbb felhasználására, a hulladékok hasznosítására, valamint a mikroelektronika és a robottechnika fejlesztésére irányuló együttműködés kiterjesztésében. 'Rudolf Rohlicek és az általa Vezetett delegáció elutazott hazánkból. 'Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Marjai Józséf, valamint Andrej Barcák, Csehszlovákia budapesti nagykövete. Nemzetközi színdinamikai konlerencia Június 8—10. között Budapesten nemzetközi színdinamikai konferenciát rendeznek. A szervező bizottság keddi sajtó- tájékoztatóján elmondták; az épületek színei közötti összhang, az ember számára legkellemesebb környezeti színlha- tásak megteremtésével már külön tudományág, sőt nemzetközi szervezet is foglalkozik; a Nemzetközi Színbizottság (AIC). A nemzetközi szervezet felkérésére most Budapesten rendezik a konferenciát, amelyen 16 ország színdinamikával foglalkozó építészei, képzőművészei, vegyészei, szociológusai, esztétái, pszidhológusai és biológusai vesznek részt. IS hogy imég kevesebb legyen, abban bizonyára sokat segít majd a lámparendszer, bár annak elkészülte után — a híd lezárásakor — várhatóan továbbra is hosszú-hosszú kocsisorok torlódnak majd össze itt. Ezen valóban csak a komplex forgalom rendezési terv megvalósítása változtathat, aminek első „lépcsője” lehet a lámpa- rendszer kialakítása. — A képviselő nem bánta meg téhát azt, hogy mégsem interpellált? — Nem, mert nem a nagy nyilvánosság előtt való inter- pell'álás a fontos, hanem az ügy. A dunaf'öldváriak közlekedési lámpát kértek a biztonságosabb közlekedés érdekében, azt pedig megkapják. 'És ez a lényeg. ✓ VITASZEK ZOLTÁN A hídról keskeny utca vezet a község központjában lévő forgalmas útkereszteződéshez.
