Tolna Megyei Népújság, 1982. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-02 / 127. szám

1982. június 2. Képújság 3 Tudósítással kezdődött Egy eset, három vélemény Egy rövid írást kaptunk Szeleczky József dunaföldvári tudósí­tónktól „Emberségből elégtelen” címmel két iskola diákjait em­líti, gondoltuk: az esetről megkérdezzük a két oktatási intéz­mény vezetőjét is. így teljesebb lesz a kép. AZ ALAPESET Tudósítónk így látta az ese­tet: ,,Elgondolkodtató - szá­momra bántó - ,.élményben" volt részem május elsején, a Vo­lán Szekszárd—Dunaújváros kö­zött közlekedő, menetrendszerű. 12 órakor induló járatán. Az autóbuszhoz érkezve láttam, hogy minden hely foglalt. Kizá­rólag csak fiatalok, diákok ül­tek a helyeken. Aki 'idősebb utas volt, állt végig, legalábbis Dunaföldvárig, egy kivételé­vel ... Ügy adódott, hogy az ősz, 56 éves férfi Pakson ülőhelyhez ju­tott. Itt felszállt néhány idősebb hölgy és egy rokkant, féllábú ember, aki ráadásul jóval túl járt már élete delén. Egyetlen üres hely sem volt. Mindenki nyugodtan ült, csak az az idő­sebb, ötvenhat éves ember te­kingetett nyugtalanul, aki Pak­son jutott ülőhelyhez. Csak Du- naköm'lődig pihentethette fáradt lábait. Látta, hibába vár, a fia­talók közül senki sem adja át a helyét sem. az idősebb höl­gyeknek. sem a rokkant ember­nek, felállt hát és hellyel kínál­ta a rokkantat. A fiatalok ügyet sem vetet­tek a helycserére, s a jegyke­zelő is egykedvűen végezte fi munkáját. Az idősebb hölgyek Duna- földváriq. állva utaztak, össze­szorított foggal, némán. A diákok - többséqük a szek­szárdi tgnítókéoző főiskola hall­gatója és a Szekszárdi Egész­ségügyi Szakközépiskola tanu­lója - ültek és fesztelenül be­szélgették nevetgéltek. Leszállva az autóbuszról, ar­ra gondoltam: e fiatalok több­sége bizonyára jól meg tudja oldani a többismeretlenes egyenletet, az is lehet, hogy pontosan megnevezik az évet, hónapot, napot, hogy hol, mi­iven történelmi esemény tör­tént, de az idősebb embere­ket tisztelni - sajnos - nem tanulták meg. Erről győzött meg szenvtelen, érzéketlen viselkedésük. Az ezen az autóbuszon utazó fiatalok ezen a napon emberségből elégtelenre vizsgáztak!” ISKOLAGYÜLÉS Fenyvesi János, a Szekszár­di Egészségügyi Szakközépis­kola és Kollégium igazgatója, miután megismerkedett a tudó­sítás tartalmával, így véleke­dett: „Mélységesen elítélem az ilyen magatartást. Elkeserít, hogy ezt tanítványaim is elkö­vették, holott nekik emberség- bőli igazán nem szabad elég­telenre vizsgázni. Sokat' gondol­kodtam az eseten, a tudósító levélének a tartalmán. 1982. május 18-án iskolagyűlést tar­tottunk, ahol az írást felolvas­tam, s a tanulók mély megdöb­benéssel hallgatták. Megszok­ták, hogy inkább dicséretet hal­lanak emberi helytállásukról és magatartásukról. Sajnos, ebben az esetben az ellenkezője tör­tént. De az is elgondolkoztatott: lehet-e egyértelműen az iskolát, őket hibáztatni? Az adott eset­ben nem felelősek-e a felnőttek lis? Konkrét esetben legcél­szerűbb nekünk felnőtteknek fi­gyelmeztetni a fiatalokat ma­gatartásuk helytelenségére. Megtesszük? Nem! Ennek több oka van. Ezt én nem akarom részletezni. A negatív emberi magatartásra való reagálásra, sok esetben durva megszégye­nítés a válasz. Ebben a csa­lád, az iskola, a társadalmi környezet is hibás. Túlzottan elnézőek lettünk. A meditáción túl a lényeg­hez tartozik, hogy ezen a bu­szon hat tanulónk utazott, s az említett iskolák tanulói mellett mások is voltak, más iskolák ta­nulói. A jegykezelőnek joga, kötelessége felhívni az utasok figyelmét a helyes magatartás­ra. Nem tette. A tudósító is uta­zott! Ö szólt a fiataloknak? Nem akarom kivédeni a fia­talok helytelen cselekedetét, ab­ban bízom, hoqy az állítás egv- egy tanulóra, kisebb csoportok­ra igaz lehet, de az általánosí­tással nem tudók egyetérteni. Ha már a tudósító megtudta, hogy ki melvik iskolához tarto­zik, milyen ió lett volna a nevü­ket is megtudni. Az eqyéni fe­lelősségre vonás lenne célsze­rű Hb. Ezúton is elnézést kérek ta­nulóink viselkedéséért, bízom abban, hogy tanultak, s tanul­tunk mi is az esetből.” ÖRÖK ÉRVÉNYŰ KÖTELESSÉG Dr. Endrédi Lajos főiskolai docens, a Kaposvári Tanítókép­ző Főiskola szekszárdi kihelye­zett tagozatának tagozatvezető­je is válaszolt: „Szeleczky József dunaföld­vári tudósítójuk felháborodását jogosnak találom, köszönöm, hogy felhívta figyelmünket ar­ra, hogy még a leendő tanítók között is akad, aki elemi udva­riassági szabályokat sem tart be, és néha „emberségből elég­telenre" vizsgázik. A jövőben nevelő munkánkban erre is na­gyobb gondot fordítunk. Remélem, senki nem vitatja, hogy az iskolák ma is a leg­humánusabb magatartásra igyekszenek nevelni tanítványai­kat, ha sokszor nem is a leg­teljesebb sikerrel. Ennek egyik okára éppen Szeleczky József levele és személyes példája is jól rávilágít. Úgy tűnik, hogy divattá vált ifjúságunk minden hibájáért az iskolát, a pedagó­gust felelőssé tenni, a legtöbb felnőtt pedig a valóban elíté­lendő jelenségek láttán is, csupán a néma felháborodá­sig, a „med'itálásig” és legfel­jebb egy bejelentés megírásáig jut el (mint Szeleczky József is teszi), ezzel nyugtatva meg lel­kiismeretét. Csak kevesen vál­lalják - pedig ez az egyedüli helyes és eredményes módszer -, hogy ott és akkor lépjenek fel a hibák ellen és elkövetőik­kel szemben, amikor azt észle­lik. Csakis ezzel szerezhetünk tekintélyt, ébreszthetünk tiszte­letet az idősebbek iránt, így tel­jesíthetjük a felnőttek örök érvé­nyű kötelességét, az ifjúság ne­velését. Ezt Szeleczky József is elmulasztotta, bizonyára nem akarta vállalni az esetleges konfliktushelyzetet, pedig mező­gazda lévén, jól tudja: a gyo­mok elszaporodását is akkor tudjuk a ileghatékonyabban megakadályozni, ha azonnal kiirtjuk, amint észrevettük, pedig azok lehetnek nagyon szúrósak néha . . . Hiszem, hogy nem értik félre véleményemet, és remélem, Szeleczky József sem sértődik meg, mert tisztességes szándé­káról meg vagyok győződve. Csupán arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy minden isko­la, s valamennyi pedagógus igényli a felnőttek segítségét, nevelő munkája hatékonyabbá tételéhez, de ez legyen konkré­tabb, mindig több, mint a nem lebecsülendő, de messze nem elégséges hibafeltáró és osto­rozó magatartás, „mert vétke­sek közt cinkos, aki néma" (ahogy Babits Mihály írja). Vi­gyázzunk, nehogy „némasá- qunkkal", a közvetlen beavat­kozás következményeitől való félelmünkben, sokan pedig kö­zömbösségükkel, a szocialista jövőnket jelentő ifjúság neve­lésében a vétkesebbnél is vét­kesebbé váljunk! Fiataljaink nevelésének ez a formája is megérné, ha többet foglalkoz­nánk vele - a sajtóban is.” Három vélemény ugyanarról. Lényegében mindegyik ugyan­azt mondja: Valamennyiünknek tennünk kell annak érdekében, hogy fiataljaink tiszteljék az idősebbeket. De, hogyan érjük el ezt? Úgy, hogy mindenki a maga területén erre neveli a fiatalo­kat: a család, a környezet, az iskola. Úgy, hogy nem hagyja szó nélkül senki az udvariatlanságot. Szeleczky József írásából, Fenyvesi János és dr. Endrédi La­jos válaszából is az derül ki: könnyű ezt mondani. Cseleked­ni sokkal nehezebb. Pedig mint minden területen, a nevelés területén is csak cse­lekvéssel érhetünk el eredményeket. Béke téri pillanatkép Idézetek a március elején 'Dunaföldváron megtartott falu­gyűlés jegyzőkönyvéből: „Puskás István, Petőfi u. 25. szám alatti lakos a Béke téren közlekedési lámpa elhelyezését tartja szükségesnek." „Jákli Péter tanácselnök Pus­kás István felvetésére elmond­ja, Ihogy a közlekedési lámpa kérdése tégi téma, de nincs rá pénzügyi fedezet." „Tótlh Imre, Fehérvári utcai lakos elmondja, hogy a közle­kedési lámpát nem a község pénzéből kellene megvalósítani, hanem megyei szinten, az át­menő forgalom nagysága m iatt." A falugyűlésen jelen volt Or- lovácz György országgyűlési képviselő, aki így emlékszik vissza az eseményre: — Amikor csak tudok, részt veszek a falugyűléseken kép­viselői körzetem településein, s Dunaföldváron a sok egyéb fel­vetés közül a közlekedés gond­ját hangsúlyozták a legéleseb­ben. Ugyanis korábban a bu­dapesti Petőfi-híd lezárása miatt alaposan megnőtt az az­előtt sem ‘kis nemzetközi ka­mion- és más teherforgalom a földvári hídon — és így a nagy­községben is -, azután pedig megszokták ezt az útvonalat a kelet—nyugati szállításokat végző gépjárművezetők. Tartós­sá vált tehát a fokozott baleset- veszély a Béke térnél, ponto­sabban a Tolbuhin, a Kossuth, a Mészára? utca és a Béke tér kereszteződésében. — A híd és Dunaföldvár köz­lekedési gondjainak megszünte­tésére előzőleg tervpályázatot is hirdettek. — Valóban, de ez csaik a tá­volabbi jövőben valósulhat meg, viszont az általános rendezés részéként évek óta igényelt má r a lakosság forgalomirányító jelzőlámpát a nagyközség köz­Orlovácz György országgyűlé­si képviselő pontjába. Nos, a falugyűlésen ígéretet tettem: a soron követ­kező országgyűlésen vagy in­terpellálok ebben az ügyben, vagy úgynevezett „folyosói be­szélgetésen" igyekszem megol­dást keresni. — Az interpelláció elmaradt... — A falugyűlés után alig két nappal tartotta ülését megyei képviselőcsoportunk, s ezen fel­tételes módiban jelentettem be interpellálási szándékomat, mert az idő rövidsége miatt nem tájékozódhattam kellően a megyei tervekről. De miután ez megtörtént — s jó a kapcsola­tom a IKlRM megyei közúti igaz­gatóságával, amely lakossági kérések megvalósításában ko­rábban is többször segített —, elálltam az interpellációtól. — A falugyűlésen tett ígére­te? — Teljesítettem, hiszen az or­szággyűlés tavaszi ülésszaká­nak egyik szünetében felkeres­tem Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi minisztert, s megem­lítettem néki a dunafö Id váriak gondját, aminek megoldása — tranzitforgalomról is lévén szó — túlnő a helyi, sőt a megyei lehetőségeken. Emellett — úgy­mond — nyomatékot adott az ügynek az, hogy a Tolna me­gyei képviselőcsoport elnöke, Daradics Ferenc is szóvá tette e témát az országgyűlés építé­si és közlekedési bizottságának ülésén. — Eredménnyel? — Igen. Bár új híd építése — ami a végső, teljes megoldást jelenti — még a következő öt­éves tervben sem várható, a Közlekedés- és Postaügyi 'Mi­nisztérium illetékesei megyénk­ben jártak, s a Tolna megyei vezetőkkel folytatott konzultá­ciójuk eredményeképpen ked­vező döntés született. Eszerint még az idén elkészítik az út­kereszteződés lámparendszeré­nek tervét, amit várhatóan a jövő év végére, vagy 1984 ele­jére meg is valósítanak úgy, hogy az szinkronban működjön a híd vasúti sorompójának le­zárásával, illetve felnyitásával. A szóban forgó útkeresztező­dés közelében egy virágárus — mint mondja — kilenc éve kí­nálja áruját. — Sok baleset történik itt? — kérdezzük tőle. — Éppen tegnap ütközött össze két autó, ami nem is cso­da ilyen nagy forgalomban — válaszolja. — Különösen a hét­végeken borzasztóan sóik a jár­mű, szerencsére azonban óva­tosak a vezetők, s viszonylag ritka a baleset. Magyar—csehszlovák gazdasági tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával vé­get ért a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottság 18. ülésszaka. A jegyzőkönyvet kedden a Parlament delegációs termében Marjai József és Ru­dolf Rohlicek miniszterelnök- helyettesek, a bizottság társ­elnökei írták alá. A bizottság megállapította, hogy az 1981. évi külkereske­delmi forgalom 5 százalékkal haladta meg az előző évit, a szállítások szinte maradéktala­nul teljesültek, a lemaradáso­kat mindkét fél pótolja. Az 1982. évi árucsere-forgalmi szer­ződések előirányzataiban sze­replő árukra mintegy 15 száza­lékkal nagyobb arányban kö­töttek magánjogi szerződéseket, mint az előző év azonos idő­szakában, s a szállítások telje­sítése is hasonlóan kedvező. A bizottság megállapította, hogy a tudományos-műszaki együttműködés hatékonysága javult, az illetékes szervek ki­dolgozták az együttműködés 1985-ig terjedő programját. Megállapodtak az energia ész­szerűbb felhasználására, a hul­ladékok hasznosítására, vala­mint a mikroelektronika és a robottechnika fejlesztésére irá­nyuló együttműködés kiterjesz­tésében. 'Rudolf Rohlicek és az általa Vezetett delegáció elutazott ha­zánkból. 'Búcsúztatásukra a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Marjai Józséf, valamint Andrej Barcák, Csehszlovákia budapes­ti nagykövete. Nemzetközi színdinamikai konlerencia Június 8—10. között Buda­pesten nemzetközi színdinami­kai konferenciát rendeznek. A szervező bizottság keddi sajtó- tájékoztatóján elmondták; az épületek színei közötti össz­hang, az ember számára leg­kellemesebb környezeti színlha- tásak megteremtésével már külön tudományág, sőt nemzet­közi szervezet is foglalkozik; a Nemzetközi Színbizottság (AIC). A nemzetközi szervezet felkéré­sére most Budapesten rendezik a konferenciát, amelyen 16 or­szág színdinamikával foglalko­zó építészei, képzőművészei, vegyészei, szociológusai, eszté­tái, pszidhológusai és biológu­sai vesznek részt. IS hogy imég kevesebb legyen, abban bizonyára sokat segít majd a lámparendszer, bár an­nak elkészülte után — a híd lezárásakor — várhatóan to­vábbra is hosszú-hosszú kocsi­sorok torlódnak majd össze itt. Ezen valóban csak a komplex forgalom rendezési terv meg­valósítása változtathat, aminek első „lépcsője” lehet a lámpa- rendszer kialakítása. — A képviselő nem bánta meg téhát azt, hogy mégsem interpellált? — Nem, mert nem a nagy nyilvánosság előtt való inter- pell'álás a fontos, hanem az ügy. A dunaf'öldváriak közleke­dési lámpát kértek a biztonsá­gosabb közlekedés érdekében, azt pedig megkapják. 'És ez a lényeg. ✓ VITASZEK ZOLTÁN A hídról keskeny utca vezet a község központjában lévő for­galmas útkereszteződéshez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom