Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-12 / 109. szám

1982. május 12. Képújság 5 Tíz forint helyett 37 fillér Kop-Ka ÁFÉSZ, Tamási Energia szemétből Szombathelyen a köztiszta­ságért felelős városgazdálko­dási vállalatnál háromnegyed év alatt — az országban el­sőként — olyan biogázgyárat építettek fel, amelyik a sze­méttelep erjedő metángázát teszi felhasználhatóvá. A rop­pant egyszerű, elmés műszaki megoldáshoz mindössze 400 ezer forint és újító bátorság kellett. Az utóbbinak bőviben vannak, a befektetett pénz pe­dig már a kísérleti üzemelés során megtérült: hatszázezer forint értékű tüzelőolajat ta­karítottak meg. A gázgyártelepítés ötlete a véletlen szüleménye volt. Pon­tosabban egy sújtólégrobba­násé. .. Ennek előzménye, hogy csaknem húsz éve hordják er­re a telepre a város hulladé­kát, s eddig kétmillió köbmé­ter gyűlt össze. A terület egy részét rendezték, s a város­gazdálkodási vállalat ide te­lepítette aszfaltgyártó üzemét, a javítóműhelyekkel együtt. A munkálatok során egy hegesz­tő az egyik lefedett akna mel­lett belobbantotta a pisztolyát, s felrobbant az összegyűlt gáz... Ez a szerencsés kime­netelű baleset érlelte az ötle­tet: fogjuk meg ezt a metán­gázt. .. A kísérletek során kiderült, hogy a hat-hét méter vastag szemétrétegben legalább húsz évre elegendő gáz rejtőzik. 1981. tavaszán gyúltak föl az első gázfáklyák Szombat­helyen, a hulladéktelepen, s ősszel már ezzel az energiá­val fűtötték az aszfaltkeverő üstöket, meg a közeibe telepí­tett műhelyeket, irodákat. Már tavaly egymillió köb­méternyi gázt nyerhettek volna a szemétből, de nekik ennek a töredéke is elég volt, ezért a fölösleget fölkínálták a környe­ző üzemeknek. E helyeken most szoroznak, osztanak és nem akarnak hinni a szemüknek. Egy kilogramm — majdnem tíz forintért vásárolható — tü­zelőolaj hőegyenértékét most harminchét fillérért (!) megve­hetik. Ilyen olcsó ez a gáz. Ha két-három kilométerre ve­zetik csövekben, köbmétere akkor sem kerül többe két fo­rintnál! A szombathelyiek úgy okos­kodnak, hogy az ország sze­méttelepei alatt legalább százmillió köbméter biogáz rej-. tőzik. Tények tanúskodnak ar­ról, hogy minden szervezett szeméttelepen (ez is egy szak­ma!) alkalmazható a gázkiter­melés általuk kitervelt módja. Aszfaltkeverő telepek, fűthe­tő fóliasátrak célszerű felhasz­nálói lehetnek a városszéli hul­ladékgyűjtőkből nyert energiá­nak. Nem titok, hogy a szom­bathelyi városgazdálkodási vállalat rendszergazdája sze­retne lenni a szeméttelepekre építhető gázgyáraknak. Szerény hozzájárulás, de ér­tékes gyakorlati hozzájárulás az övék ahhoz a nagyszabású programhoz, amelynek célja, hogy öt év alatt csaknem any- nyi energiahordozót takarít­sunk meg, amennyit Magyar- ország olajkútjaiból egy esz­tendő alatt a felszínre hozunk! TARABÓ ZOLTÁN Mini gázgyár kompresszorházzal, vezetékkel és poroltóval Az önállóság öröme és gondja Nem tévedés: egy év alatt---------30-róh 90 millió forint­ra nőtt a fejlesztési alap! Ez­zel az imponáló eredménnyel a Petőházi Cukorgyár dicseked­het. Az eredmény értékét csak növeli, hogy a kisebb összeget tröszti tagvállalatként kapta, a nagyobbat önálló vállalatként teremtette elő. A meghárom­szorozódott fejlesztési alap minden bizonnyal annak is kö­szönhető, hogy az önállóvá vált gyár költségvetési kötelezettsé­geinek teljesítése után szaba­don „gazdálkodhat" nyereségé­vel. Nem vitatva az egykori tröszt érdemeit, annyit megállapítha­tunk: az önállósult cukorgyá­raknak érdeke, hogy szót értse­nek a termelőkkel, s minél több, olcsóbb cukrot gyártsanak. A tröszti kereteken belül ez ugyanis nem volt annyira válla­lati érdek, mint most, hiszen azért, hogy gyengébb termés esetén is folyamatosan termel­jen minden gyár, egyik cukor­gyár körzetéből a másikba kel­lett a répát szállítani. Nem ne­héz elképzelni, mekkora szállí­tási költségek terhelték ilyen­kor az „ajándék” répát, s mek­kora hányada vált feldolgozat­lanná. A magasabb cukortartalmú termés érdekében az önállóvá vált gyár továbbfejlesztette a minőségi premizálást. Például a jobb minőségű répából szárma­zó többleteredmény 60 százalé­kát visszajuttatja a termelők­nek. A jelenlegi gyakorlat szerint a cukorrépa mázsájáért cukor­százalékonként öt forint hatvan fillért fizetnek. A Petőházi Cu­korgyár azonban a 17 százalék cukortartalom fölött 5,80-at, il­letve 18 százalékos cukortarta­lom felett mázsánként 18x6,20 forintot fizet. E progresszív pre­mizálási program a gyár 11 ezer hektáros, 40 tonnás átlagter­mésű körzetében azt jelenti, hogy félszázalékos cukortarta­lom-többlet 15 millió forinttal növeli a bevételt. Ezt a módszert korábban azért nem lehetett alkalmazni, mert a nyereség-visszatérítésre csak azok vállalkozhattak, akik nem kaptak állami támogatást. A cukoripari tröszt, éppen ezért, mert a különbözőképpen gaz­dálkodó tagvállalatai eredmé­nyének azonos szintre hozásá­hoz a trösztön belül nem kép­ződött elég nyereség, évente sokmilliós állami támogatást kapott. Hiába voltak olyan gyárai, mint például a petőhá­zi, amelyeknek nem volt szük­ségük támogatásra, és a ren­delkezések értelmében lehető­ségük lett volna a nyereség­visszatérítésre, az állami költ­ségvetéssel a tröszt állt kap­csolatban. Az Önállóság deklar°­----------------------------- lása per­sze nem jelent teljes cselek­vési szabadságot. Például a pe­tőházi gyárnak minden évben engedélyt kell kérnie a minő­ségi prémium fizetésére. A termelőkkel való kapcsolat nemcsak a minőség premizálá­sára terjed ki. Élve az önálló­ság adta lehetőséggel, a cu­korgyár továbbfejlesztette az 1977-ben megalakított Petőházi Integrált Cukortermelési Rend­szert. A vállalat éppen a jobb minőségű, tehát magasabb cu­kortartalmú répatermesztés ér­dekében megszervezte az éven­kénti talajvizsgálatokat. Ennek alapján grammnyi pontosság­gal megállapítható a szükséges műtrágya mennyiség. Közös fejlesztési alap meg­teremtését is kezdeményezte az­zal a szándékkal, hogy a cu­korrépát termesztő, de gyen­gén gépesített gazdaságnak beruházási támogatást nyújt­son. A gazdaságok azonban nem fogadták el a javaslatot. Érvelésük szerint ugyanis, akik komolyan foglalkoznak a cukor­répa-termesztéssel, azok már befejezték a gépesítést, s fej­lesztési alapjaikat hosszú évek­re más jellegű beruházások kö­tötték le. így a cukorgyár saját fejlesztési alapjából kamat­mentes kölcsönnel támogatja a rászoruló gazdaságokat. A cukorrépa termesztése, be­takarítása és feldolgozása ösz- szehangolt munkát kíván, ami­nek alapja a mindenkor műkö­dőképes gépállomány. Magától értetődne, ha az iparszerű cu­korrépatermelési rendszeren be­lül egy közös gépjavító és al­katrészraktárt is szerveznének. De a cukorgyár hiába tölti be a gesztor szerepét: mint ipari vállalat, a mezőgazdasági gé­pek alkatrészvásárlásához nem kapja meg a mezőgazdasági üzemeknek járó állami támoga­tást. A 30-40 százalékkal drá­gább alkatrészekkel pedig meg­lehetősen költséges vállalkozás lenne a gépek javítása, hiszen a két ár közötti különbözet a petőházi vállalatot vagy a gaz­daságokat terhelné. Az önállósult gyár saját ha­táskörébe kerültek a termelési technológia javításának külön­böző lehetőségei. Például a na­pi termelőkapacitás 1000 ton­nás bővítésének első lépéseként hitelt vettek föl a Nemzetközi Közép-európai Banktól (a CIB- től). Elnyertek egy, az energia­racionalizálási programhoz ki­írt fejlesztési hitelt. És akkor még nem is számoltak a vár­ható verseny kényszerítő erejé­vel ! Márpedig ° Várhatóan ki­------------------ alakuló kínálaü p iac nemcsak a külföldi, ha­nem a hazai fogyasztó meg­nyerése érdekében is a termék minőségének javítására, a vá­laszték bővítésére és költség­takarékosságra készteti a cu­korgyárat. B. P. Huszonhat község szövetkezete A márkanév kötelez Szövetkezeti berkekben, úgy tviszem mindenki, a vásárlók körében Tamási környékén messze túl is sokan ismerik a nevet: Kop-Ka ÁFÉSZ. Újab­ban a minden reggeli borot­válkozás körben is értesülök a rádió reklámadásából, hogy a Kop-Ka létezik, sőt, kifejezetten jól prosperál és kínálja keres­kedelmi szolgáltatásait a fo­gyasztási igények egészen szé­les skáláján. Először meglepődtem Klein István igazgatósági elnök sza­vain, aki a tetejébe még a Skála-Coop igazgatótanácsá­nak elnöke is — több társa­dalmi és gazdasági funkcióját hadd ne soroljam —, hogy el­sősorban nem a kereskedelmi, gazdasági tevékenységről be­szél, hanem a társadalmiról. Aztán egyre jobban megvilá­gosodott, hogy a Kop-Ka ÁFÉSZ titka éppen az, hogy a szövetkezeti mozgalmat moz­galomnak fogja föl, hogy nem valamiféle öntörvények keretei között mozog, hanem a huszon­hat község közel negyvenezer lakosának igényei — éspedig nemcsak anyagi fogyasztási igényei — szabják meg a szö­vetkezet tevékenységét, hanem őszintén mozgalomnak tekintik létezésüket. De mielőtt a részletekbe bo­csátkoznánk, mutassuk be ezt a szövetkezetei. Tevékenységi köre 26 községre terjed ki. Kö­zel negyvenezer emberrel kerül kapcsolatba szinte naponta. Ti­zenkét nagyközségi, illetve köz­ségi tanács a gazdája ezen a területen a közigazgatásnak. Ez már önmagában is jelentős feladatot ró a szövetkezetre az érdekek összéhangolásában, különböző szempontok egyez­tetésében — hogy ne is említ­sem a „diplomáciai" tevékeny­séget. A Kop-Ka ÁFÉSZ négy fő te­rületen tevékenykedik, csakúgy, mint valamennyi áfész a me­gyében, a bolti kereskedelem­ben, a vendéglátásban, a ter­meltetésben és felvásárlásban és ipari tevékenységet is foly­tat. Tavaly 795 millió forintér­tékű volt a szövetkezet pénz- forgalma. Ezen belül a bolti kereskedelem vezet a 620 mil­liójával, több mint százmillió­val a vendéglátás követi, a felvásárlásban közel 45 millió forint fordult meg. Az áfész dolgozólétszáma 770. » Adjuk át a szót Klein István igazgatósági elnöknek. — A leglényegesebb felada­tunk a lakosság színvonalas ke­reskedelmi ellátása. Fokozza felelősségünket, hogy ezen a téren monopolhelyzetben va­gyunk, a konkurrencia azonban éleződik. Nem itt helyben, de az itteni helyzetre is kihat. Ha nem tudunk lépést tartani áru­választékban, színvonalban, ko­moly elszívóhatást gyakorol a közel lévő Szekszárd, a még közelebbi Siófok, a könnyen megközelíthető Dombóvár és természetesen Budapest. — A huszonhat községért nem irigylem a Kop-Ká-t. — Nem könnyű a helyzetünk. Nem sírás ez, de vegyük csak figyelembe, hogy tizenhat köz­ségünk lakossága még az ezer főt sem éri el. Területünkön Tamásiban, az utóbbi években, növekszik a lakosságszám, Hő­szárdi és tamási borokat mé­rünk. — És a termeltetés, fel­vásárlás? — Árbevétel szempontjából ez oz ágazat nálunk csak a harmadik, de szövetkezetpoliti­kai szempontból rendkívül fon­tos. Ami a termeltetést, terme­lésszervezést illeti, van egy ér­dekes vonása. Míg a boltban, vendéglőiben a szövetkezeti ta­gok keresnek meg minket, ad­dig a termelésszervezésben mi keressük meg őket. Gondolom, nem kell bizonygatnom, hogy ez nemcsak formai különbséget jelent, hanem tartalmit is. A termeltetés-felvásárlást tel­jes egészében nehéz lenne is­mertetni, s talán nem is szük­séges, néhány számadatot fel­idézni azonban nem felesleges. Tavaly 37,5 vagon meggyet, 7,5 -vagon cseresznyét vásároltak fel, a felvásárolt — és termesz­tett — uborka mennyisége évente 30 vagon körül mozog, Jelentős az évi kilencezer ser­tés is, amelyből négyezret sa­ját vágóhídon dolgoznak föl. A méhészszakcsoport a leg­szervezettebb. Tavaly 12 és fé. vagon mézet adtak át a szö­vetkezetnek. Itt különböző mé­hészeti termékeket is állítanak elő. Ciprusi kereskedőkkel két éve szerződést kötöttek, jó üz­letnek bizonyult. — És a méhpempő? — Pontosabban pempős méz... Ez valóban kuriózum, de már nem újdonság, hiszen ti­zenkét éve gyártjuk és forgal­mazzuk a Hungaronektáron ke­resztül. Ezt egyedül a Kop-Ka AFíÉSZ csinálja. Mellékesként mondta el Klein István, de hadd pletykázzunk egy kicsit: a pempős mézet el­sősorban orvosok, művészek és élsportolók vásárolják és fo­gyasztják. Járt már Tamásiban dr. Szendey Adóm, a neves orvos szakíró és Balczó András is, hogy csak kettejüket emel­jük ki a sorból. Visszatérve a szövetkezet­politika] tevékenységre, Klein István utalt rá, hogy ebben az áfésZban annak falusi jellege adja meg a tevékenység első­rendű fontosságát. Hely hiá­nyában csak egyetlen akciót említünk, amelynek a „Bölcső­től a sírig” elnevezést adták. Lényege: minden szövetkezeti tag szüléskor, a gyerek tanul­mányainak megkezdésekor, há­zasságkötéskor és halálesetkor segélyt, árucsomagot kap. LETENYEI GYÖRGY Fotó: Czakó Sándor gyészen, Gyönkön stagnál, a többi községben csökken. De ez a dolognak csak egyik ré­sze. A másik, a fontosabb az, hogy a csökkenő lélekszámmal együtt a fogyasztási struktúra is változik. Az alapellátás szin- tentartása nagy felelősséget ró szövetkezetünkre. Áruházak lé­tesítése továbbra is fontos, de újbibban előtérbe került a szakboltok létrehozása és a fő tennivaló: arccal a falusi boltok felé. — A beszélgetés elején gyakran hangsúlyozta a moz­galmi szerepet... — Nos, erről mindjárt a fa­lusi kisboltok kapcsán: a falusi bolt nemcsak egyszerűen ke­reskedés, hanem fórum is, ahol az emberek nap mint nap ta­lálkoznak, beszélgetnek, tájé­kozódnak, politizálnak. — Hallhatnánk valamit a bolti kereskedelem testvéréről, a vendéglátásról? — A vendéglátás részben kötelesség, de főleg Tamási­ban nagy léhetőség is. Gondol­junk csak arra, hogy mindösz- sze harminc percre van a Ba­laton, amely szezonban túl­zsúfolt. Mit tudunk Tamásiban az idegenforgalom bekapcsolá­sával nyújtani? Hát csak ka­pásból... Van egy termálfür­dőnk, van egy gyönyörű park­erdőnk, horgásztavaink és az immáron hagyományos lovas- versenyünk. Mindebben nagy lehetőségéket látunk. Május el­sején, itt a székházépületünk­ben megnyílt egy száz személyt befogadó borozó, ahol szek­Május elsején nyílt meg Tamásiban a borozó, amely a helyi igények mellett az idegenforgalmat is hivatott kiszolgálni. (A felvétel a befejező munkálatok idején készült.) ____________________________________________ A z idén nyitották meg Hőgyészen a műszaki és porcelánáruk boltját A tamási áruház női és gyerekosztálya

Next

/
Oldalképek
Tartalom