Tolna Megyei Népújság, 1982. május (32. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

1982. május 29. , TOUttN ÜnÉPÜJSÁG 7 Megalakult az Agrotek Önállóan működik a megyei Agrnker Ha hiány van, kérdezzék meg a gyártókat is! Ez év január elsejétől sok új vállalat teljes önállóságot ka­pott hazánkban. A gyorsan változó külső és belső feltételek­hez való igazodás megkövetelte, hogy új utakat keressenek a vállalati szervezetek kialakításában is, és a vállalati önállóság­ban rejlő lehetőségeket teljes egészében kihasználják, iá né­hány tröszt és országos vállalat megszüntetéséről is döntöttek: közülük az egyik a Mezőgazdasági Ellátó Tröszt, a másik a Mezőgazdasági Gépalkatrész Kereskedelmi vállalat volt. Az eddigi tröszti vállalatként működő 17 magyar Agroker teljes körű jogi önállóságot kapott, s feloldották számukra a megye­határokat is. Az Agrotörszt és a MEGÉV megfelelő részlegeiből alakult meg az Agrotek, a Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedel­mi Vállalat. Ml TETTE SZÜKSÉGESSÉ A MÓDOSÍTÁST? A magyar mezőgazdaságban jelentős változások történtek: termelési rendszerek, termelési szolgáltatási, ellátási társulá­sok, agráripari egyesülések jöttek létre. Differenciált igé­nyeik kielégítésére - figyelem­be véve a termőhelyi adottsá­gokat -, igyekeztek a központo­sított kereskedelmi szervezet korlátáit átlépni, s megszervez­ni a termelés fejlesztését szol­gáló anyagi-műszaki eszközök beszerzését. Ez a centralizált tröszti szervezet és az állam- igazgatási határokhoz igazodó ellátás miatt csak részben volt lehetséges. A hazai mezőgépgyártó és kemikáliákat előállító vállala­toknak is közelebb kell kerül­niük a mezőgazdasági üzemek­hez, ha azt akarják, hogy fej­lesztési tevékenységük rizikója minimális legyen, a korábbi időszakhoz képest pontosabban kell megismerniük a termelő­üzem igényeit. Az Agrokerek, ha ismerték is a termelői kí­vánságokat, azokat a központi beszerzések miatt nem teljesít­hették illetve csak részben nyílt rá mód a keresett cikkek irá­nyított elosztása miatt. Mezőgazdaságunk jövője is új kereskedelmi forgalmazási hálózatot kíván. Tíz év alatt 56 százalékkal növekedett a mező- gazdasági termelésünk. Ehhez naqyban hozzájárult a hasonló időszak alatt majdnem 100 szá­zalékkal meanőtt gépi vonóerő, s az, hogy 1 hektár mezőgazda- sáqilap művelt területre a mű- tráqya-hatóanvag mennyiséqe elérte a 285 kq-ot. A további, naqyobb eredmények elérése már nem eqysíkú, hanem erő­sen differenciált. minőséqi technológiákat, s ezzel eavütt­járóan több szállal kötődő mo­dern háttéripart, s a kereslet­hez legjobban közelítő kínála­tot követel. A JELENLEGI HELYZET Mint minden változás, ez is kezdeti botladozással jár. A várt, ideálisnak mondható for­galmazó szervezet nem egyszer­re alakul ki, hanem folyamato­san. Ebben az átmenetinek mondható időszakban az ellá­tás zavartalanságát elsősorban az önállóvá tett 17 Agrokernek és az Agrotek Vállalatnak kell biztosítania. Az ellátás valós tényeinek is­meretéhez tudni kell, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges anyagok, eszközök kereken felét államközi megál­lapodások alapján, a szocia­lista országokból szerezzük be. Az időben kötött, a kontingen­sekben megállapított, de a szerződésekben azokat is még gyakran csökkentett mennyisé­gű gépek és anyagok szállításd nem egyszer késik, az idény­munkák után érkezik. Hasonló gondokkal küzdünk, ha a várt alkatrészek sem érkeznek meg. A tőkés országokból szárma­zó import gépből mindössze 10-15 százalék, növényvédő szerből 40 százalék. Nem hagy­ható ez sem figyelmen kívül. Ráadásul a kereslet jóval na­gyobb a kínálatnál. S mert gaz­dasági okokból fordulat egy­hamar nem várható, időnként a központi elosztásra kényszerü­lünk. A gépek és alkatrészek importjogóval az illetékes kor­mányzati szervek az Agrotek Vállalatot ruházták fel, míg a vegyi anyagok importálására továbbra is a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat jogo­sult. Tehát az Agroker vállalatok, s más forgalmazók az import­ból származó termékeket az Agrotektől, míg a hazai gyár­tású gépeket, berendezéseket, alkatrészeket, s kémiai anyago­kat közvetlenül a gyártóktól szerezhetik be, mely remélhe­tően egészséges kereskedelmi versenyt teremt az iparvállala­tok között. Miután az Agroke­rek önállóan forgalmaznak ha­zai gépeket, átveszik az azok alkatrész-ellátásával kapcsola­tos kereskedelmi feladatokat is, illetve egyes Agrokerek ezzel az Agroteket bízzák meg. Az Importgépek alkatrész-ellátásá­ról természetesen az Agrotek Vállalatnak kell gondoskodnia. AZ EZ ÉVI FORGALOMRÓL A belföldi gyártású gépigé­nyeket teljes mértékben még nem sikerült a szállítókkal, a gyártókkal a szerződésben biz­tosítani 1982-re. Ennek okai: a licencvásárlás sokszor elhúzó­dik, az Agroxer-rendelések visz- szaigazolásai gyakran késnek, s az első negyedévre évek óta sajnálatosan jellemző a terme­lési lemaradás. A szerződéskö­tések értéke azonban még így is megközelíti az 5 milliárd fo­ri ntot. A rubelelszámolású import- szerződések várhatóan elérik a 3,5 milliárd forintot. A megnö­vekedett traktorigények miatt, az oly népszerű szovjet MTZ traktorokból a kontingens fe­lett sikerült többek között 650 MTZ-50-es szállítására leszer­ződni, amiből évek óta hiány volt, s az Agrotek tárgyalásokat folytat a beszerzések további növelésére. Nem ilyen kedvező a helyzet a Zetor traktorokkal, az E—512 kombájnokkal és az E 281 típusú önjáró szecskázó­val. A tőkés gépek szezonra való beérkezését továbbra is hátráltatja az engedélyezési el­járások elhúzódása. Az import előirányzatban megállapított CLAAS-HESSTON aépek továb­bi igényeinek kielégítése csak akkor oldható meg, ha a koo­perációs keretszerződést mó­dosítanák. Az előző év első negyedéhez képest 1982. március 31-én a pótalkatrész-értékesítés orszá­gosan és meqyénkben is 15 szá­zalékkal volt több. Az Agrotek az import alkatrészek — s az Aarokerekkel közösen a bel­földi alkatrészgvártós - növe­lése érdekében komoly erőfeszí­téseket tesz hoay ne váliék kró­nikussá eav-eav alkatrész hiá­nya. Mivel változatlannak tű­nik a szocialista importkilátás, hazai qyártással iqvekeznek ki­váltani a hiányt, bár a magyar pótalkatrész árucsoportra is mindössze 89 százalékig kötöt­tek eddig szerződéseket. Műszaki áruknál az 1,87 mil­liárdos rendelésből 104 millió Ft-ra nem tudtak szerződni. Amikor tehát akkumulátor, gu­miabroncs, vagy többek között görgőslánc és gördülőcsapágy hiányára panaszkodnak a me­zőgazdasági üzemekben, kér­dezzék meg a gyártókat is az okokról. Az Agrotröszt és a megyei Agroker vállalatai az elmúlt év­ben 9 milliárd forint értékben forgalmaztak műtrágyát, ez év­re 3 százalékkal több műtrágyá­ra érkeztek megrendelések. Ta­valy 7 milliárd forint értékű nö­vényvédő szert értékesítettek, az idei terv 7,5 milliárd forint, ami­vel az elmúlt évihez hasonlóan jó színvonalú növényvédőszer- ellátást tudnak biztosítani. A szállítások jelentős része a tavaszi szezonban határidőre megtörtént. Többféle import­pótló hazai termék gyártása azonban a szerződött mennyi­ségtől jelentősen elmaradt. Ugyancsak gondokat okoz né­hány NDK-beli import növény- védőszer-megrendelés késedel­me. Évről évre növekvő mérték­ben biztosítják a kisüzemek, hobbikertek kisgép-, műtrágya- és növényvédőszer-szükségletét. Az ellátás további általános javítására — az ipari, mezőgaz­dasági és kereskedelmi érdekek összhangját messzemenően fi­gyelembe véve — ipari kooperá­ciók, gazdasági társulások lét­rehozását tervezik. Megkérdeztük Biczó Ernőt, a Tolna megyei Agroker igazga­tóját, mi a véleménye az át­szervezésről. — A kereskedelmi szerveze­tekben az átalakulás után is még számos kérdés tisztázatlan. Mindenekelőtt: az átszervezés a mezőgazdaság ellátásának ke­reskedelmi oldalát rendezte, a vállalati kötöttségeket feloldot­ta, de csak azt lehet eladni, ami éppen van, amit a gép-, illetve alkatrész-előállító gyárak meg­termeltek. Ha a gyártó példá­ul alapanyaghiánnyal küszkö­dik, nincs termék és nincs mivel kereskedni. Az ipari termelés eddig sem tudott, s most sem tud alkalmazkodni a mezőgaz­daság idényjellegű igényeihez. A készletezés ez ideig kizárólag az Agroker feladata volt, s ez a vállalat volt felelős az ellátá­sért is. Ez utóbbi feloldódott. A kérdés: vajon a többi forgal­mazó vál'lalja-e a készletezést? Ahhoz, hogy állandóan legyen áru, az Agroker kénytelen a rak­tárait feltölteni. A készlet után viszont kamatot kell fizetni ... A megyei Aqrokereknél dolgo­zók úgy vélik: a még mindun­talan felbukkanó problémákat a kereskedelem egymagában nem tudja meqoldani. D. VARGA MARTA „Ott toporogtunk az iskola udvarán” Kis örömeink, kis gondjaink Zsúfolásig megtelt 1962 nyarán Szekszárdon a régi szak­munkásképző iskola udvara. Ott toporogtunk talán ezren is, hogy sikeres felvételi után belekerüljünk ama 120 közé, akik szeptembertől a műszergyár tanulói lesznek. Mielőtt rám sütnék a nosztal­giázás bélyegét, szeretném ki­jelenteni, hogy ilyen szándékom nincs. Kis örömeink, kis gond­jaink utón kutattam, s éppen kapóra jött, hogy az idén van húsz éve: beindult a tanuló- képzés a műszergyárban. A múltra mindenképpen jó vissza­gondolni, ráadásul az a nyári nap meghatározó volt mind­annyiunk életében. Bennünket még úgy indítottak a pályának: nagy jövő előtt álltok, ti lesztek a gyár első munkásai, betanít­játok az újakat, lehet közüle- tek csoportvezető, művezető, még talán gyárigazqató is. Azóta szétszéledtünk a vi­lágba, de még most is sokan dolgoznak a régiek közül, ugyan mór nem a műszerqyárban, ha­nem új nevén az MMG Auto­matika Művek szekszárdi gyá­rában. Ahogy a műszergyór elő­rerukkolt, úqy változtak mea az 1962-es volt gyerekek is. Fel­nőttek lettünk, s jóval túl a harmadik jkszen, meqállapod- va, hivatást találva élünk, s ki­csit vidáman nézünk a világba. Osztálytársak voltunk. Farkas Laci, aki mára már előrelépett Farkas László köszörűscsoport­vezetővé, Budai Erzsébet eszter­gályos, családanya és még mindig a szakmájában. A két „öreg": az érettségi után szer­számkészítő szakmát tanult Bordás József diszpécser és Ta­kács István művezető. (Elnézést a kedves olvasótól a tegeződé- sért, de nagyon kellemetlen lenne másképpen beszélgetni. Még hozzátartozik a történet­hez az is, hogy rengeteg apró „stiklit" követtünk el annak idején, nagyon sok kellemes történet, meg a tizenéves kor minden öröme összeköt bennün­ket.)- Egy-egy sztorit szeretnék kérni. Egy icipici örömöt, meg ugyanannyi bánatot, vagy gon­dot hozzá, ami ebben a húsz évben történt? — mondom, s most az egyszer nagyon fura, hogy ceruza és notesz van a ke­zemben. A kérdés után homlokránco- lások következnek. Mi legyen az apró öröm? Aztán Takács Ist­ván kivágja magát a válaszadás alól, hoz egy tolómérőt, svájci gyártmány és digitális kijelzésű. — Te még úgysem láttál ilyent! - mondja -. De, ha lát­tál, akkor még nem volt a ke­zedben. — Tényleg nem láttam, csak most egy hete a BNV-n. — Olvastuk — mondják. - De nekünk már régóta van... — Egy sztorit kértem? — A nagykabát — szól Bordás József, de Takács József le­gyint. — Az nem érdekes. — Hogyne lenne az — s Bor­dás József apró mozdulatot tesz a kezével, jelezve: drága volt az a nagykabát, s nem voltunk anyagilag a legiobban „eleresztve”. Szóval valakinek — közülünk — elveszett a nagy­kabátja. S milyen érdekes: az akkor hatalmas bánat volt, ma meg öröm, mosoly forrása... — Ha ez a történet nem jó, akkor beszéljünk a Bucta Lajos­ról - javasolja valaki. Mert ahogy most nézem írás közben a jegyzettömböt, nem írtam fel, hoqy kinek az ötlete volt. Fel­csillan a szemünk, s eqy pilla­natra mindannyiunk előtt mea- jelenik Bucta Lajos mérnök alakja, aki később a gyár fő­mérnöke is volt. — Kezdjük az én történetem­mel — mondom. Esztergályos­ként szabadultam, s alig pár hónapos gyakorlat után a hen­gerköszörűre tettek. (így került más szakmába Farkas László is, azóta szakmunkásvizsgát is tett). Szóval odaálltam a kö­szörű elé, s bénán próbáltam dolgozni. Bucta Lajos felcsat­tant - igen nagy hangja volt -: „Milyen szakember vagy?” Esz­tergályos — mondtam. „Az en­gem nem érdekel, a szakember minden gépen tud dolgozni". Nagyon szomorú voltam, aztán délután kettőkor, műszak után ott várt a kapuban és meghí­vott eqy korsó sörre. — Nekem meg egyszer azt mondta, hoqy hozzak egy kala­pácsot — meséli Bordás József. - Vittem. De azt nem mondta, hoqy mekkorát. Persze kicsi lett a kalapács. Mérgében a naqy műhely falához vágta. S dél­után ittunk egy sört... — Naqyon sok vezetőt isme­rek, jó a kapcsolatom is velük, de ilyen emberrel méq nem ta­lálkoztam - mondja Farkas László. - itt a gyárban olvan volt mint a pokróc, kint az élet­ben oedia a leqjobb haver. Szerettük. (Bucta Lajos főmér­nök később visszament Buda­pestre, most is az anyagyárban dolaozik.) * Témát váltunk. Feielőbajnok- sáaról, az első brigádról és az első fizetésről beszélünk. , — Ketten éltünk édesanyám­mal — mondja Takács István —, s az első fizetést neki vit­tem haza. Ezereqyszáz forin­tot. Nagy öröm volt. Aztán szóba került a lakás. Mert mára mindegyünknek van Szekszárdon lakása! — 1970-!ben vettem, OTP-s -— mondja Bordás József, — s ellenőrzi, hogy azt írom-e: „Vettem". — Húsz évig egy helyen — tenném fel a kérdést, de már jön is a reagálás. — Sok ez az idő. Azok jár­tak jobban, akik vándoroltak. Tíz éve még lehetett volna vál­toztatni — mondják. — De, most? Mindenkit ismerünk, mindent tudunk, hol van, ezt már nehéz lesz megváltoztatni. — Egyszer akartam élmenni — mondja Fát kas László — Tolnára, a GÉM-ibe hívtak, és kínáltak 3,50 forint órabéreme­lést. Maradtam. Budai Erzsit kérdezem : — Mi volt az az öröm, amire érdemes emlékezni? — Sok minden. A szakmun­kásbizonyítvány. Van egy szép kisfiam, elég későn szültem, 1981-ben. Van lakásom. — És a bánat? — Apróságok mindig van­nak, hamar elfelejti az ember. A bosszúságot nem szabad megjegyezni. Rohan a világ. Vele roha­nunk mi is. Bordás József meg­figyelése következik: — Ezelőtt 10—15 éve, ha va­laki költözködött, természetesen mentünk segíteni. Ha valaki ma költözik, megint megyünk se­gíteni. De, mégis különbség van a kettő között. Akkor leültünk, ha végeztünk a munkával, be­szélgettünk és söröztünk. Ma: gyorsan felrakjuk a kocsira a bútort, aztán gyorsan lerakjuk, felvisszük a lakásba, s amilyen gyorsan lehet, elsietünk. Mert vár a kert, vár a különmunka. Anyagiasak lettünk. — Abban az időben nem na­gyon volt tévé, meg család sem •— mondja Takács István — így hát többször elmentünk együtt sörözni, meg jókat fo­cizni. Meghittebb volt a légkör. — Kevesebben is voltunk — mondják a többiek. Farkas László véleménye ki­csivel más: — Régóta vagyok itt a kö­szörűműhelyben. S ha vissza- emlékszem, itt mindig jó társa­ság volt, s van ma is.' — A gyár? — többet nem is kell mondanom, értik. — Vannak új gyártmányok — reméljük, még ezután is lesz­nek —, s ez újabb gondokkal (s jár — fejezi be a beszélge­tést Takács István. (Ha megkö­vez is érte, elárulom: ő hagyta el a nagykabótot.) Majd elfelejtem mondani: a tanműhelyi utolsó tanítási na­pon afféle rossz játékból a ke­rékpártároló mögött kikötöztük egymást a kerítéshez. Az osz­tály legerősebb tagjának, Ku- rucz Pistának ötlete alapján. De, ő egyáltalán nem akart a „kerítéshez állni". Kikötöztük erővel. Köziben eleredt az eső, becsengették, s ott félejtettük a Kurucz Pistát kikötözve. A szünetben elengedtük, mér­ges volt, de senkit sem vert meg... Azon a napon, s azóta még számtalanszor, együtt örültünk az életnek. HAZAFI JÓZSEF Rendben sorakoznak a gépudvarban a szállítás és a talajművelés erőgépei Ki készletezzen ezután? Az Agroker alkatrészraktárában több ezer féle árut táróin ak. (Archiv felvétel.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom